Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-08 / 56. szám
6 B------------------------------------------------------------ Itt-Hon — — 1994. Március 8., Kedd N évnapi üdvözlet FARKAS ZOLTÁNNAK \ Szöul Olimpiai Bajnokaitól Csípés Ferenc, Hódosi Sándor, Gyulai Zsolt és Ábrahám Attila KEDVES ANIKÓ! 4 nemzetközi nőnap és egyben a születésnapod alkalmából fó egészséget, hosszú életet, sok boldogságot kíván: Apa, Anya, £ István és Robi. 1 MOLNÁR SANYIKÁNAK Pakson közelgő névnapja alkalmából sok boldogságot kíván , A VATTAI MAMA | ÉS DÉDI. * JAKUCS JÁNOS NÉ sz. Hernádi Margit ózd 45. születésnapod alkalmából bosszú, egészséges, boldog életet kívánnak: Gyermekeid: Bea, János, £ Tibor. Unokád: Dani. | Férjed: Janó í JUHÁSZ NIKOLETTA (Szakáid, Dózsa György út 17.) Drága Kincsünk! 3. születésnapodon szívünk minden melegével köszöntünk sok szeretettel: Anya, Apa, Vikiké, Mama, | Papi, Mariann. % Bartók Krisztián Tiszaújváros, Barcsay tér 2. 9/1. Drága kisunokám! Névnapod alkalmából szívem minden melegével köszöntelek. Miskolcról: | Nagymama § FODOR SÁNDORNAK és feleségének HEJŐPAPI-ba Boldog születésnapot, és örömökben gazdag, hosszú boldog életet kíván: a Fodor család § Hejőbábáról. I STEFÁN ISTVÁN Sajószöged Születésnapja alkalmából sok szeretettel köszönti LÁNYA ÉS VEJE £ unokája Edit és férje | dédunokája Ádám ^ 1994. Március. 8,., Kedd............. ~ Itt-Hon B 3 A vaskohászat kialakulása A rimamurányi gazdaság- és szociálpolitikája Dr. Lehoczky Alfréd A hazai szakirodalom, de a köznapi megítélés is joggal tekinti a Rima (Rimamurány-Salgó- taijáni Vasmű Rt.) tevékenységét Magyarország egyik legsikeresebb gazdasági attrakciójának. Valóban „magyar talajon”, de ésszerű külső tőkével olyan birodalom épült ki, mely képes volt nyugati versenytársaival lépést tartani, tevékenységét fejleszteni. Pedig többször súlyos, válságos helyzetet kellett megélnie. Bonyolult gyáralapítások Válságba került a múlt század közepén, mert az 1848/49-es szabadságharc után - az osztrákok vétója miatt - nem tudott tőkéhez jutni. A válságos helyzetet úgy igyekeztek áthidalni, hogy egyesítették a három különálló, de azonos tulajdonosok kezében lévő vállalatokat: a Rimái Coalitiót, a Mu- rányvölgyit és a Gömöri Vasművelő Egyesületet (Ózd). Az 1867-es kiegyezést követően a lehetőségek (és az igények) új helyzetet teremtettek. A bonyolult folyamatok nem kedveztek a Rimamurányinak: az állam a rendelkezésre álló tőkéből önálló vasgyárat hozott létre (Diósgyőrt), az osztrák tőkével ugyancsak egy új vasgyárat alapítottak (Salgótarjánt). Nem szerencsés „hazaárulónak” nevezni azokat (mint e lap hasábjain legutóbb egyik szerző tette), akik vitatták az állami vasgyár létrehozását. A Rimamu- rány a külföldi tőke bevonása érdekében fuzionál (1882) a Salgótarjánival, s létrejött az RMST, melynek három bázisa lesz: Ózd nyersvas- és acélgyártás, Salgótarján készárutermelés, Gömör ércbányák, alapanyagok gyártása. A fúzióval a Magyar Kereskedelmi Bank mellett jelentős tulajdont szerez a bécsi Wiener Bankverein. A '70-es évek ózdi gyára Az 1882-ben végbemenő centralizációs folyamat meghatározó volt a monopolista fejlődés úlján. Egy csodálatos páros A magyar vaskartell létrejöttében a Rimamurányinak döntő szerepe volt, melynek során a magyar vas- és acélgyártás érdekeit védték az osztrák érdekekkel szembe. E folyamatnak két fő vezéralakja Bíró (Brüll) Ármin kereskedelmi igazgató és Borbély Lajos műszaki igazgató; az első a Rimamurányi, a második a salgótarjániak embere volt korábban. Mondhatnánk (a színházi kritikákban használt fordulattal) egy „csodálatos páros”. A Rimamurányi termelése az 1880 és 1900 közötti húsz évben (hengerelt árúban számítva) mintegy meghétszereződött. A termelés modernizációja elengedhetetlenné vált. Ennek első lépése 1894/96-ban az acél- termelés új technikai alapokra való helyezése Ózdon: a Martin-acélgyártás bevezetése. E folyamatot keresztezte az 1900- ban kibontakozó, addigi legnagyobb gazdasági válság. A Rimamurányi sajátos választ Fotó: Laczó Józse adott e kihívásra: a ciklusfejlődést alapul véve támadással reagál: egy nagy horderejű centralizációs és koncentrációs tervvel, az egész vállalati rendszer átépítésével, felkészülve a válság utáni konjuk- turális helyzetre. Ennek fő elemeit a következőkben határozhatjuk meg. Gazdasági válság és reakció Megvásárolta a tönkrement szepességi vasgyárat, a Her- nádvölgyi Vasművet, mely kar- tellen kívüli vállalat lévén, termelésével támadást indított az osztrák kartell ellen. Az osztrákok kénytelenek voltak új megállapodást kötni, mely a magyar vastermelőknek a korábbinál kedvezőbb volt. Megerősítik az ózdi gyár pozícióit, ide koncentrálva a nyers- vas- és acélgyártást: egy új kohóművet építettek, fejlesztették az acélgyártást és a hengerműveket. A többi üzem tevékenységét ehhez igazították: Salgótarján készárutermelés bázisa lesz, a gömöri műveket szinten tartva alapanyagokat gyárt és tartalékként szerepelt. (folytatjuk) Dísznövények a könyvtárban Miskolc (ÉM) - Blázsovics József főiskolai tanár három évvel ezelőtt cserélte föl másodszámú szerelmét, a katedrát az elsőszámúra: megnyitotta virágnagykereskedését városában, Pécsett. A „Marantha” azóta országos húnévre tett szert különleges kínálatával, Soprontól Debrecenig ismerik. A virágkereskedő valamely furcsa oknál fogva legelőször Miskolcon rendezett virágvásárt. A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár adott ideiglenes otthont pár napra a növény-különlegességeknek. A vártnál nagyobb volt a siker, noha Mis- kolcon.már akkor is magas volt a munkanélküliség rátája, a Marantha kamionja többször tette meg az utat a két város között. A tanár úr, érthető módon szívébe zárta Miskolcot, mindig valamely nevezetes alkalomkor hozza el virágait. Legközelebb március 5-én nyílik meg a könyvtár ajtaja a virágkedvelő közönség előtt és négy napon keresztül nyitva áll, hiszen a nőnapot még igen sokan számon tartják. — HETI JEGYZET — Stiqmamustra Brackó István Régi fóljegyzések tanúsítják, hogy szaktársai közül a miskolci hóhér, Péter mester keresett a legjobban, mert rengeteg dolga volt. Derekasan kezelte a pallost, s a bűnös alatt ő lobbantot- ta lángra a máglyát az úgynevezett égető páston, a Búza, tér északi sarkában. Előtte persze kihallgatták a gyanúsítottat. A legbravúrosabb dolog annak számított, ha a mester és segédei önkéntes vallomásra késztették a boszorkányokat. Fortélyos trükköket alkalmaztak. A vízpróbánál a szerencsétlennek kezét, lábát összekötötték, s a folyóba dobták. Ha nem süllyedt el, akkor bebizonyosodott a vád és megégették. Ha elmerült, akkor nem lehetett boszorkány. De megfulladt... Európa szerte dívott a testen lévő, úgynevezett boszorkány-jegyek keresése. Ezeket a stigmákat tűvel, árral kutatták fel. Ez a középkori akupunktúra többnyire nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel járt, s aki túlélte, az másba halt bele. Már Könyves Kálmán is megmondta, hogy boszorkányok pedig nincsenek, ám a boszorkányüldözés és a stigmakeresés még most sem ment ki a divatból. A bűnösök bűnhődtek akkor is, bűnhődjenek most is. Aki vét a törvény ellen, kezet emel embertársára, aljas ügyekhez adja nevét, annak számára nincs feloldozás. De a fent említett boszorkányok ártatlan némberek voltak, netán vajákos öregasszonyok, vagy ha- bókos özvegyek. (Néha a férfiembert is boszorkányosságon kapták. A szegedi főbírót ezzel a váddal végezték ki.) De térjünk vissza a mába, mert két olvasó által is megszólíttattam. Nevük közléséhez nem járultak hozzá, de az egyik üzenet Hejőcsabáról, a másik Sajó- szentpéterről érkezett. Az egyik észrevétel szerint ízléstelen dolog az, hogy egy volt KISZ-funkcionárius képviselőségre pályázik. Közreadtam, kommentár nélkül, szelíden megjegyezve, hogy aki felnőtt korát az utóbbi 30-40 évben itt élte le (tisztelet a kivételnek), az nem szeplőtelen. Bűntelen csecsemők nem ülhetnek a T. Házba. A másik szószóló szemrehányást tett nekem (is), hogy miért hányttírgatjuk fői a múltat, hiszen most, a demokráciában egy templomi ministráns is hasonló eséllyel indulhat a választáson, mint egy volt ifjú kommunista. „Egyszer legyen már vége az ellenségeskedésnek, az állampolgár tisztességesen szeretne élni, s azzal kellene törődni, hogy az ország előre haladjon, mindegy, hogy ki ül a kormánynál.” Ezzel vége is lehetne a történetnek, de a java még csak most kezdődik. A választás napja egyszerre van közel és távol. Közeli, mert a polgárok többsége vélhetően még nem döntött. Távoli, mert túl sok az idő a kiszorítósdira, a boszorkány üldözésre, a stigmakeresésre.
