Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-16 / 39. szám

1994« Február 16., Munkaügyi ABC Miskolc (ÉM) - Mi mit jelent a munkaügy világában? Foglalkoztatottak azok, akik az adott héten legalább 1 órányi jöve­delmet biztosító munkát végeztek, illetve rendelkeztek olyan munkai hellyel, ahonnan átmenetileg (be­tegség, szabadság, stb. miatt) távol voltak. Munkanélküliek azok, akik- az adott héten nem dolgoztak és nincs is olyan munkájuk, amelyből átmenetileg hiányoztak;- a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan kerestek munkát (állami vagy magán munkaközvetí­tőt kerestek fel, munkáltatókat sze­mélyesen kerestek meg, hirdetést adtak fel vagy hirdetésre válaszol­tak, stb.);- két. héten belül munkába tudtak volna állni, ha találtak volna megfe­lelő állást, illetve már találtak mun­kát, ahol 30 napon belül ^dolgozni kezdenek. Gazdaságilag aktívak a foglalkozta­tottak és a munkanélküliek együtt. Gazdaságilag nem aktívak (inaktí­vak) mindazok, akik nem sorolha­tók be sem a foglalkoztatottak, sem a munkanélküliek csoportjába. Alulfoglalkoztatottak a foglalkozta­tottak csoportján belül azok, akik gazdasági okból (kevés munka mi­att) a kikérdezés hetében 40 óránál kevesebbet dolgoztak. Passzív munkanélküliek a gazdasá­gilag nem aktívak csoportján belül azok, akik szeretnének ugyan dol­gozni, és képesek is lennének erre, de koruk, szakképzettségük (szak­képzetlenségük) miatt az álláskere­sést eleve reménytelennek ítélik. Pályakezdő munkanélkülieknek te­kinti a munkaerő-felmérés a mun­kanélküliek csoportján belül azo­kat, akik tanulmányaikat nemrég fejezték be és korábban még soha nem dolgoztak. Ez a meghatározás eltér a Foglalkoztatási Törvény de­finíciójától. Munkanélküliségi ráta a munka- nélkülieknek a gazdaságilag aktí­vakhoz viszonyított aránya. Aktivitási arány a gazdaságilag ak­tívaknak a 15-74 éves népességhez viszonyított aránya. Alternatív munkanélküliségi ráta a munkanélküliek és a passzív mun­kanélküliek együttes számának aránya a gazdaságilag aktív népes­ség és a passzív munkanélküliek együttes számából. Chinoinos privatizáció Budapest (ÉM) - A francia többsé­gi tulajdonban levő budapesti Chi- noin Rt. dolgozói is jegyezhettek részvényeket az eddig állami több­ségű tulajdonban levő Elf Aquitaine Kőolajipari Vállalat privatizációja kapcsán. A Chinoin Rt. képviselője elmondta, hogy a kőolajipari cégben a francia államnak 51 százalékos részesedése volt. Az állam részvényeinek eladá­sára egyrészt a fejlesztésekhez szükséges pénzek előteremtése mi­att, másrészt a francia kormány költségvetési hiányának pótlása ér­dekében került sor. A francia állam részvényeinek ela­dása során elsőbbséget kaptak a kő­olajipari vállalat hazai és külföldi érdekeltségeihez tartozó vállalatok dolgozói. így vált lehetővé, hogy az ELF Sanofi által privatizált ma­gyar gyógyszergyár szakemberei is tulajdonosok lehessenek a francia nagyvállalatban. =Röviden Az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa döntött az ez év elején részvénytársasággá alakult Eszak-magyarországi Tégla és Cse­répipari Vállalat tisztségviselőinek személyéről. Az igazgatóság tagjai­nak Garbóczi Jánost, Poráczki Lászlónétés Veres Jánost nevezték ki, a felügyelóbizottság tagjai: Per- sányi István és Kovács János, míg a könyvvizsgáló Varga'Balázs lett. Tóth Józsefet, a Földművelésügyi Minisztérium munkatársát válasz­totta a Magyar Takarékszövetkeze­ti bank elnökévé a pénzintézet új igazgató tanácsa. A testület azt követően ült, össze, hogy á bank közgyűlése visszahívta az igazgatóság és a Felügyelő Bi­zottságtagjait, s új tisztségviselőket választott. Az új, 14 fős Felügyelő Bizottságból 7 tag a takarékszövet­kezeteket, 5 a dolgozókat képviseli s egy-egy főt delegált a Földművelé­sügyi és a Pénzügyminisztérium. Szerda Gazdaság ÉSZAK-Magyarország 7 Mementó a jövő reményében Azért csak épült, fejlődött a falu Köröm (ÉM - B.Sz.L.) - Sajóhíd- vég és Köröm - bár külön önkor­mányzatuk van - szövetkezetük azonban közös. Eddig igazán meg­volt a tagság és a vezetőség, különös anyagi gondjaik nem voltak. Ezért aztán a közösség is együttmaradt, hisz’ eredményes termelést remél­tek s a remény teljesült is minded­dig. A tavalyi év azonban sok min­denben nem úgy alakult, ahogyan szerették volna. A főagronómus sze­rint nincs is olyan ágazat, amely ne lett volna 1993-ban veszteséges. Az alábbiakat bizonyára keserűségé­ben, de jobbító szándékkal osztotta meg lapunkkal a szakember, Ba­logh Zoltán. • Hótakaró nélkül a természet az idén január végén, február elején márciusi indulásba kezdett, a rü­gyek megduzzadtak, a vegetáció megindult, a növények anyagcsere folyamata felgyorsult. Szemlélői le­hettünk annak, ahogyan az időjárás a biológiai folyamatok menetrend­jét megváltoztatja. Sajnos nagyon rosszak az emlékeink; az 1993-as gazdasági év is így kezdődött, Isten óvjon bennünket hasonló folytatás­tól. Honi mezőgazdaságunk még egy mostoha évet nem képes elvisel­ni. Ez a téli nyugalmi időszak, ha­gyományosan a mérleg- és tervké­szítések időszaka volt. Ilyenkor vontuk meg mérlegünket a hátunk mögött hagyott évről és vetettük pa­pírra elképzeléseinket. Más évek­ben a hosszú téli estéken akár éjfé­lig is világosak voltak a termelőszö­vetkezeti irodák ablakai, szorgos kezek nyomán készült a zárszáma­dás, születtek ötletek; a mezőgazda­ságban mindig jelen lévő recesszió kivédésére. Most, sok helyen még nappal is kihaltak az irodák, a szö­vetkezeteknek még munkabérre sem futja, nemhogy az üzemeltetés­re. Akiknek futja, azok is általában a következő gazdasági évüket ter­helik meg. □ Jogos-e a szakember elkeseredései • Szövetkezetünkben évek óta be­vált szokás, hogy a termelést folya­matos gazdasági elemzésnek vetjük alá, vizsgáljuk annak várható éwé- gi kihatását az eredményre. Sajnos, az elmúlt év sok tekintetben más volt mint amit 28 éves gyakorlatom alatt megtapasztaltam. Korábban is voltak különleges évek, de olyat még nem éltem át, hogy a termesz­tett növényeink egyike se produkál­jon nyereséget. Országosan is az el­múlt évben gyorsult fel a mezőgaz­daság zuhanó repülése és félő, hogy még korántsem érte el a mélypon­tot. Az elmúlt években erős akara­tot adott, hogy a mezőgazdaságban dolgozók érezték: erre az ágazatra, ha áttételesen is, de szükség van. És szükség lesz a munkájukra is. Tudjuk, hogy a gazdasági folyama­tok sohasem voltak politikától men­tesek. de az utóbbi évek politikája a mezőgazdaság sorsát úgy érzem több évre megpecsételte. Mindig ta­pasztaltuk, hogy egy-egy kapott tá­mogatásért, időnként nagy árat kel­lett fizetnünk, fel kellett adni józan paraszti gondolkodásunkat. A hata­lom mindig gondoskodott arról, hogy a mezőgazdaság fejlődése ne­hogy szétfeszítse az engedélyezett kereteket, ennek érdekében válság­pontokat ütemezett be, szakaszokra bontotta a fejlődés folyamatát. Ez­zel már bele is kezdtem a mezőgaz­dáság múltjának elemzésébe, amely szerintem alapja lehet a jövőiiknek. A kormánypártok szerint a múlt azonban egy téveszme, szét kell ver­ni a fundamentumot is, mert az a kolhoz rendszer maradványa. Új fundamentumot kell építeni, szerin­tük még bírják pénzzel az adófizető polgárok. ­□ A régmúltról mi a véleményei • Kezdetekben a mezőgazdaságban egyéni gazdálkodóként dolgozó pa­rasztot bekényszerítették a szövet­kezetekbe, a mezőgazdaság akkori csapdájába. Pedig az újonnan föld­höz jutott parasztság akkor kezdett egy kis levegőhöz jutni, csökkentek terhei, megtérülni látta hosszú munkájának gyümölcsét. Ezen kí­vül rossz példa volt előtte á már mű­ködő állami gazdaságokban élő, dol- gozó-munkás-paraszt réteg. A pa­rasztság példásan viselkedett, meg­termelte az ország kenyerét. A ha­talom ezen felbuzdulva elérkezett­nek látta az időt, s hozzákezdett egy megalapozatlan, erőltetett koncent­rációs elképzelés- mégVálósításához. Az volt a gátlástalan termelőszövet­kezeti egyesítések időszaka és a me­zőgazdaság iparosításának kezdete. Arra a korszakra az egyesülések utáni általános válsághelyzét volt a jellemző, majd újra egy kis enged­mény következett. Az ipari, szolgál­tatói szektorban lehetőség nyílt a működésre, de ezzel párhuzamosan a klasszikus mezőgazdaság stagnál­ni kezdett, de összességében a me­zőgazdasági nagyüzemek fejlődés­nek indultak. Ez a tény hűen mu­tatja, hogy már akkor is milyen kü­lönbségek voltak az ágazatok - ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, szol­Fotó: Laczó József gáltatás - jövedelemtermelő képes­sége között. Az adott lehetőségeket a mezőgazdasági termelő üzemek jól kihasználták, vezetői hamar megtanulták a boldogulás fortélya­it. A hatalom újra közbeszólt, intő példát statuálva, sok termelőszö­vetkezeti vezetőt törvény elé citált, vétkest, ártatlant egyaránt. Megho­zott döntéseivel megint új irányt szabott a mezőgazdaság fejlődésé­nek, annak a felismerésnek a birto­kában, hogy a mezőgazdaság már kellően innovatív, ebből eredően bármikor húzó ágazattá tehető, sza­bályozókkal visszafogható és ezzel a népgazdaság működésében fellelhe­tő hibák korrigálhatok. Az ágazat­ban kialakult gazdasági folyamatok eredményét a hatalom továbbra is pofonokkal, vállveregetésekkel ho­norálta, közben a folyamatokat jól kordában tartotta. Mégis, az idő­szak politikája elindított egy pozi­tív folyamatot, amely a mezőgazda­ság fejlődését eredményezte. A szo­rosan értelmezett mezőgazdaság, mezőgazdasági alaptevékenység, kiegyensúlyozott fejlődésnek indult. Az iparból — jó értelemben — átmen­tett nyereségek megadták ennek a lehetőségét, forrást adtak a beruhá­zások, fejlesztések lebonyolításá­hoz. Mindez a szövetkezeti paraszt­ság életkörülményeinek javulását, vele együtt a falvak fejlődését ered­ményezte, de ezen a ponton meg is pecsételődött parasztság sorsa, a hatalom gyorsan kiértékelte a hely­zetet és arra a meggyőződésre ju­tott, hogy nem lehet célja a mező- gazdaság nagyobb arányú támoga­tása, sőt inkább az elvárásokat kell növelni. □ Van-e valami gyakorlati válasz ezekre1 9> Segített a hatalomnak, amely igyekezett a munkás-paraszt, falu­város közötti különbséget „eltörölni. Létrehozott egy új szervezeti egysé­get, a háztáji, kistermelői gazdasá­got amely szervesén kapcsolódott a nagyüzemhez. A háztáji beváltotta a hozzáfűzött reményeket; a lénye­gében elégedett parasztság - napi Í2-14 órai munkával előállított elé­gedettség - képes volt a honi mező- gazdaságot rövid idő alatt a világ él­vonalába emelni. Énül a színvonal­ról érkeztünk el a mába, a demokra­tikus átalakulás időszakába. Összefüggéseiben hasonló ez a har­minchárom évvel ezelőtti helyzet­hez, csak fordított előjellel. Kérem ki-ki ítélje meg jelenünket és várha­tó jövőnket a maga módján. Szponzorálás: harc a fogyasztókért (MTI) - Most pedig néhány szót szponzorainkról... Az Egyesült Álla­mokban ez a mondat már megszo­kottá vált a különböző szórakoztató műsorok nézői és hallgatói számá­ra. A bevezetést követő rövid, ám fi­gyelemfelhívó cégismertetésért azonban mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk a vállalatoknak. Egy amerikai cég csaknem tízezer dollárt fizetett azért, hogy a gyo­morsav csökkentésére szolgáló ter­mékét a chilis bab készítőinek főző­világbajnokságán reklámozzák. Az Egyesült Államokban megrende­zésre kerülő labdarúgó-világbajnok­ságot szponzoráló társaságoknak pedig fejenként 10 millió dollárral kellett hozzájárulniuk a költségek­hez. A szponzorálás területén tiszteletre méltó rekordok is születtek. A Coca­Cola például több mint 900 sport- verseny, csapat és kulturális szer­vezet hivatalos támogatója, többek között a Nemzeti Kosárlabda Szö­vetségé és a Nemzeti Jégkorong Li­gáé. Az amerikai üzletemberek azonban nem pusztán emberbarati szeretetből költenek ilyen hatalmas összegeket „jótékony célokra”. Mint a Philadelphia Inquirer nevű napi­lap írta, a fogyasztók fokozatosan hozzászoknak az általuk látogatott rendezvényeken reklámozott áruk­hoz, s végül ezeket vásárolják meg, minthogy ezek a termékek kedvenc csapatukat, stadionjukat vagy kel­lemes eseményeket idéznek fel ben­nük. Közvéleménykutatási adatok sze­rint az amerikaiak fele annak a vál­lalatnak a termékét vásárolja, a- mely kedvenc csapatát vagy műso­rát szponzorálja - úja az ITAR- TASZSZ. 1991-ben az amerikai üz­letemberek öt kategóriában (sport, popzene, fesztiválok és kiállítások, társadalmi rendezvények, művé­szet) összesen 2,8 milliárd dollárt költöttek támogatásra, a következő évben 3,1 milliárdot, 1993-ban pe­dig 3,7 milliárd dollárt. Az idén előreláthatólag 4,2 milliárd dollárra nő ez az összeg. A legtöbb pénzt -mintegy 110-115 millió dol­lárt - a Philip Morris cég fordítja ilyen célokra. Ezzel jócskán megelő­zi a Coca-Colát, a Kodakot, és a Ge­neral Motorst is. Szakértők szerint a támogatás olyan sajátos befektetésnek számít, amely idővel meghozza a maga hasznát, avagy mint a Coca-Cola képviselője állítja: a szponzorálás a tennék okos marketingje.-----------JEGYZET ——— r ígéret Illésy Sándor Kimondva-kimondatlanul, cáfolva és megerősítve: hónapok óta küzdött Ózd és Diósgyőr kohászata egymással, or­szággyűlési képviselőt, polgármestert és nagyon sok szakembert bevetettek a cél ér­dekében: kinek a kohászata ér többet, ki­nek a kohászata maradhat fenn. A lobby­zásban végezetül Ózd végzett az első helyen: elektroacélművet kap, miközben Diósgyőr veszíti kohóját és kombinált acélművét. Igaz, ennek fejében itt is fejlesztik az elekt- roacélgyártást és korszerűsítik a henger­művet, ám ez a lényegen nem változtat: Ózd munkahelyet nyer, Diósgyőr pedig több mint két és félezer munkahelyet veszít. Néhány nappal ezelőtt a diósgyőri kohá­szat szakmai- és érdekképviselői még egy esetleges kohász-demonstráció lehetőségét is felvetették: ha nem születik meg minél előbb a kormányzat döntése a borsodi a- célipar reorganizációjáról, esetleg ismét az utcán adnak hangot nemtetszésüknek. A döntés megszületett, ám Diósgyőr ettől nem lett elégedett. A protestálás ilyetén lehető­sége ezek után nyilvánvalóan kizárt, dön­tés van, de hogy ez mégsem az, amire szá­mítottak - más kérdés... Mindenesetre a még működő és a már felszámolás alatt ál­ló Diósgyőri Nemesacélművek Kft. üzemi tanácsa szerint nem elfogadható, hogy bi­zonytalan munkahely teremtési ígéretek re­ményében több mint két és félezer ember munkahelye szűnik meg. Tulajdonképpen nem egyébről van szó, mint a már koráb­ban emlegetett miniacélműves acélgyártás felmelegítéséről. Ez Diósgyőrött azzal jár, hogy a kohóra felvonhatják a fekete zász­lót, miként a még másfél évtizedes múltra sem visszatekintő kombinált acélműre is. Mindenesetre miniszteriális vezetők állít­ják: a mu nkahely vesztéssel já ró feszültség levezethető, hiszen új munkahelyek terem­tésére adott a koncepció, és többé-kevésbé a pénz is, mi több, a térségbe befektetni szán ­dékozóknak jelentős adókedvezményt is biztosítanak. Egyébként Ózdnak is hasonlót ígértek né­hány évvel ezelőtt... ÁRFOLYAMOK Budapest (MTI) — A kárpótlási jegyek árfo­lyamértékű forgalma 71,500150 millió forint, a befektetési jegyeké 0,2440 millió forint, az ál­lamkötvényeké 96,5410 núllió forint, a diszkont kincstárjegyeké 33,15360 millió forint volt. A részvények körében a legnagyobb forgalom a Pick (95 millió forint), a Danubius (25 millió) és a Prímagáz (9 millió) papírjában volt. Kárpótlási jegy \ Tőzsde Index (ideiglenes) febr. 15-én: 1897,04 +42,02 Hivatalos árfolyamok i Érvényben: 1994. február 15. Pénznem Angol font Valuta Vétel Eladás Deviza Középárf. 149,85 Belga frank* »An korona Finn márka 149,05 152.06 282,46 287,96 284,81 164)5 K<39 Jls.H) Holland forint 5US5 52.89 52/28 Japán von1 98,-10 100.26 98,40 Kanadai doliér | 74,34 75,8ß ■■■ Kuvaiti dinár 3.88,82 345,48 342,61 Nemet marka 58.11 59,31 2)8,66 “; Nona';; korona 18.44 KI.72 ^13,56 Oszttek^si’hill 9 82688 84653 " 834628 Spanyol peseta * 71.82 72,78 71,95 Svéd korona 12,59 12,83 12,67 ECU (KP) 112*73 114,97 1Í3^64 A megadott számok 1 egységre értendők, forint­ban *: 100 egység, **: 1000 egység

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents