Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-15 / 38. szám

2 Ms Itt-Hon 1994. Február 15., Kedd — Nekünk írták---­B ükkszentiászló (2.) Balogh Sándor A több száz évig lakatlan település az üveghuta létrejöttével kezdett kialakul­ni, melyet a kutatók 1712-1717-es év­ben határoznak meg. Lakói szlovák származásúak. A település kezdetben 3 házból és 18 lakosból állott, akik a Márkusvölgyben a Márkus patak vizét használták fel az üveggyártáshoz. Ez volt a Bükk első üveghutája, melyből a ma is létező település jött létre, mely­nek akkoriban még neve sem volt és ko­rai feljegyzések csak úgy említik, hogy Diósgyőr határában lévő „Hutta”. A település akkor kapott nevet, ami­kor a Koronauradalom 1755-ben létre­hozott egy újabb üveghutát, és hogy egymástól megkülönböztessék az első anyahutát, elnevezték „Ó-Huttának”, és az újabb huta kapta az „Új-Hutta” nevet. Mindkettő 1940-től viseli új ne­vét, Óhuta lett Bükkszentiászló, Újhuta meg Bükkszentkereszt. Az Uradalom 1882-ben készült tago­sítást térképen kijelölt a település ré­szére 96 hold legelőt, 64 hold erdőt, a tanító részére 4 holdat, a faiskola és a temető részére egy-egy holdat, melyhez tartozott 60 hold terméketlen terület. A település halottal 1882-től nyugszanak saját temetőjükben, az ez előttiek a Ko­ronauradalom temetőiben. Az eredeti feljegyzések a diósgyőri róm. kát. egy­ház nyilvántartásában szerepelnek, melynek áttekintésekor ismerkedtem meg az itt élő emberek családi nevei­vel, mely utal valóban származásukra. A bükki üveghuták által létrejött tele­pülések lakói szlovákok, csehek, néme­tek, lengyelek és ruténok voltak. A Huttára vonatkozó első bejegyzés így szól, 1737. december 25-én kelt: En Gallovics János Diósgyőr községnek plébánosa megkereszteltem Mihály nevű gyermeket, Biros György, Rostás Ilona szülőktől, keresztvíz alá tartotta Gerber Ferdinánd és Karsay Zsuzsan­na „Huttáról”. Az üveghuta 1755-ig működött. Ekkor a település nem szűnt meg, lakóinak egy része az új üveghu­tában dolgozott, mások mészégetéssel, fakitermeléssel foglalkoztak és vasgyá­ri munkások voltak.Az őslakosságot a diósgyőri plébánia anyakönyveiből is­mertem meg. Ohuta vonatkozásában 1801-től már az újhutai Plébánia anyakönyvei is nyújtanak felvilágosí­tást. (A szerző a bükki üveghuták kutatója). Itt-Hon Az Eszak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Bujdos Attila. A Miskolc és környéke melléklet címe: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 15. Pf: 178. Telefon: 341-611. Telefax: 341-817. „Nem jártak haza zöld foltokkal” Miskolc (ÉM) - Lapunk janu­ár 25-i számában foglalkoztunk a 20. számú, miskolci általános iskola igazgatónőjének ügyével, írásunkra reagált az iskola PDSZ (Pedagógusok Demokra­tikus Szakszervezete) csoport­ja nevében Nagy Katalin, írását az alábbiakban adjuk közre. „Igazán őszinte tisztelet illeti a cikk szerzőjét, hogy időt, fárad­ságot nem kímélve, immár kb. másfél év óta legalább egy tu­cat oldalt szentelt ennek a té­mának, órákat, napokat töltve az anyaggyűjtéssel, előzetes be­szélgetésekkel. Nem csoda, ha nem jutott ideje az iskola min­tegy 100 dolgozója közül csak egyet meghallgatni, így valóban „hű” képet lehet festeni egy is­kola életéről. Éppen ezért, igaz, kérdezés nélkül, szeretnénk mi is bemutatni egy keveset az is­kola életéből, mi is ott kezde­nénk, annál az ominózus vá­lasztásnál. Az igaz, hogy a tan­testület nagyobb része akkor Bodolay Zoltánra adta le a vok- sát, de mint tudjuk, a tantes­tület nem választ, hanem vé­leményez. Azt, hogy ki hogyan szavazott, legfeljebb találgatni lehet, mivel titkos szavazás volt. Ezért nem is jogos senki részéről ezzel kapcsolatban vé­leményt mondani. Ugyanígy véleményezhetnek a szülők. Az iskolának akkor kb. 900 tanu­lója volt, ebből 93-an vettek részt a szavazáson, kb. 90 szá­zalékuk olyan szülő, akinek gyermeke tánc tagozatos osz­tályba járt. Szavazott a szülők testületé ilyen összetételben, annak ellenére, hogy osztályon­ként a szülői munkaközösség­vezetőket hívtuk meg. Nem hisszük, hogy a 93 ember a szü­lők többségét jelentené. A „bojkott” napján a hiányzók száma iskolai szinten nem ha­ladta meg az átlagos hiányzá- si arányt, kivéve két táncos osz­tályban. Mi ezt úgy értelmez­tük, hogy nem is akarnak az is­kolában, az iskoláért az új igaz­gatóval együtt dolgozni, ami később be is bizonyosodott, amikor kérték áthelyezésüket egy másik iskolába. Azóta is biztos jól érzik ott magukat. A mi iskolánkban tovább mű­ködik a tánc tagozat kiváló táncpedagógusok vezetésével. Igaz, hiányoznak az elvitt tánc­ruhák, cipők, de lassan ezeket is pótoljuk. Mindannyiunk közös érdeke, de elsősorban az itt tanuló gye­rekeké, hogy nyugodt légkör­ben tanuljanak. Nem igaz, hogy a félelem légköre uralko­dott el a tantestületben, legfel­jebb e cikk megjelenése után. És állunk értetlenül a leírtak miatt. Miskolc legtöbb iskolájában in­dultak munkaügyi perek, mert a csökkenő gyereklétszám mi­att sok iskolában van és lesz feleslegessé váló nevelő. A mi iskolánk tanulólétszáma 1988-1991 között csökkent szá­mottevően (kb. 2000-ről 1300- ra), pedig akkor még nem Pá- linkásné volt az igazgató! Azó­ta a beiskolázott tanulók lét­száma megfelel a tervezettnek (az iskolát 600 tanulóra tervez­ték). Akkoriban nevelőt alig küldtek el, de ahogy a költség- vetés egyre jobban szorított, kényszerhelyzet alakult ki, így 1993-ban 15 nevelőnek kellett elhagynia az iskolát és várha­tóan 1994-ben is többeknek kell mennie. Úgy gondoljuk, emiatt félelem csak azokban alakulhat ki, akik munkaidejüket nem igazán a gyermekek nevelésé­re, oktatására fordítják. Ez pe­dig általában nem jellemző tan­testületünk nagy részére. Nem éreztük, hogy a testületen belül olyan viszály lenne, ami veszélyeztetné a gyermekek fej­lődését. Pálinkás Béláné a mi­nőségi munkát megkövetelte, folyamatosan működik a belső ellenőrzés, a szakmai munka a munkaközösségekben jó szín­vonalon folyik. Biztos voltak olyan intézkedései, amik nem mindenkinek tetszettek, de az iskoláért ő az egyszemélyi fe­lelős. Azt hisszük, kinek-kinek végig kellene gondolni saját cselekedeteit is, nemcsak a má­sikét. (...)Az igazgatónőt elma­rasztalta a bíróság könnyű tes­ti sértés miatt. Ezt mindnyá­junknak el kell fogadni annak ellenére, hogy hisszük, ez így nem történhetett meg. Minden ellenkező híreszteléssel ellen­tétben az utóbbi félév volt az egyik legnyugodtabb, legsikere­sebb az iskola életében tanul­mányi és egyéb szempontból egyaránt. Most váltak fontossá a gyerekek érdekei az iskolave­zetés számára, most nem min­degy, hogy esztétikailag milyen környezetben töltik napjuk nagy részét tanulóink, az sem mindegy, kik, milyen színvona­lon oktatnak. És azt is tudjuk, hogy sem a gyermekek, sem a nevelők nem jártak haza az igazgató által okozott kék-zöld foltokkal.” Nagy Katalin A PDSZ Iskolai Csoportja nevében 20. Sz. Általános Iskola „Kár, hogy elsiklottak a tények fölött” A tények magukért beszélnek: Pálinkás Bélánét könnyű testi sértés vétségében elmarasztal­ták, mivel bántalmazta beosz­tottját. Az esetnek szemtanúja is volt: az iskola jogi képvise­lője. Az önkormányzat az igaz­gatónő ellen megindította a fe­gyelmit és állásából felfüggesz­tette őt. (Nem éppen ízléses te­hát azzal viccelődni, hogy a 20- asban dolgozók és az itt tanu­ló gyerekek nem kék-zöld fol­tokkal járnak haza.) Kár, hogy e jelentéktelen” té­nyek fölött elsiklottak a PDSZ csoport tagjai. Gondolom, ta­nulságosabb lett volna, ha ar­ról fejtik ki a véleményüket: szerintük alkalmas-e vezetőnek az, aki annyira képes elveszí­teni a fejét, hogy dulakodni kezd az irányítására bízott sze­méllyel. Vagy érdeklődéssel olvastam volna, hogy mit gondolnak az olyan igazgatóról, aki bár nagy valószínűséggel sejti, hogy nem úszhatja meg a fegyelmit, a fel­függesztése előtti napon ha- maijában még létszámfölöttivé nyilvánítja azt a férfit, aki ép­pen ő ellenében nem lett igaz­gató a 20-asban. Erről persze hallgatnak a PDSZ-es csoport tagjai. Engem viszont igyekeznek úgy beállí­tani, mintha egyoldalúan tájé­koztatnám az olvasót. Ezt ha­tározottan vissza kell utasíta­nom. Éppen az Itt-Hon hasábjain kö­zöltem Pálinkás Béláné azon híveinek levelét is, akik az ügy korábbi szakaszában kiálltak kolléganőjük mellett. Mint ahogy Pálinkás Bélánét is rendre megkerestem, s arról igazán nem tehetek, ha nem mindig hajlandó nyilatkozni. Magam is tudom, hogy minden­kinek az az érdeke: nyugodt légkörben folyjon a munka az intézményben Azt a fajta be­állítást azonban egyszerűen ne­vetségesnek tartom, hogy az én írásom - vagy írásaim - terem­tették volna meg a félelem lég­körét, hátráltatták volna a bé­kés nevelőmunkát. A cikkeim­ben a helyzetet írtam le. Azaz nem előidézője, vagy sze­replője, hanem krónikása igye­keztem lenni ennek az ügynek. Hogy jó, vagy rossz krónikása voltam, arról természetesen le­hetne vitatkozni, de ennek megítélését talán bízzuk az ol­vasókra. Bujdos Attila 1994. Február 15., Kedd Itt-Hon Ms 7 A lányokat csak elfujja a szél? Rózsahegyi, a magyar sárkányrepülés női rekordere Teljes „harci díszben", a felszállás pillanataiban Rózsa­hegyi Rita, a sárkányrepülés női rekordere Fotó: amatőr Kovács A. Gábor Miskolc (ÉM) - A sárkányre­pülésnek húsz éves múltja van Magyarországon. Jobbára - kü­lönösen versenyszerűen - férfi­ak hódolnak neki. A lányokat csak elfujja a szél, úgy tartják. Valóban igaz lenne ez? A vá­laszt - szülei bulgárfóldi ottho­nában - Rózsahegyi Rita, a ma­gyar sárkányrepülő válogatott tagja adja meg: • Tényleg igen kevés a nő kö­zöttünk, Magyarországon ta­valy csak ketten űztük ezt a sportot versenyszerűen. Ez per­sze nem jelenti, hogy keveseb­bet értenénk hozzá, mint a fér­fiak. Nemzetközi viszonylatban sem. Tavasszal Japánban, a női világbajnokságon például 55 in­duló közül én végeredményben a tizennegyedik lettem. • Ötévente halálos baleset □ Nem veszélyes sport ez? • Inkább kockázatosnak mon­danám, bár úgy ötévente elő­fordul egy-egy halálos baleset. Nekem néhány kék folttól elte­kintve szerencsére még nem volt komolyabb sérülésem. A rajt a legveszélyesebb. Ha a vi­torla állásszöge és a nekifutás­sal szerzett kezdősebesség nem optimális, akkor adódhat gond. Különösen erős szélben kell vi­gyázni, mert az minden apró hibát felnagyít. A levegőben azután már ritkán van problé­ma, olykor, persze csak egészen rövid ideig, még „elengedettel” is lehet repülni. Ä landolás új­ra kritikusabb, én is szálltam már le hasra. □ Milyen különleges képessé­geket feltételez a sárkányrepü­lés? • A fizikaiak közül az egyen­súlyérzéket emelném ki. Di­ákéveim alatt egy sereg sport­ágat (atlétika, kézilabda, kajak­kenu, lövészet, úszás, karate, vízilabda) kipróbáltam és bár az átlagtól jobban mentek, s szorgalmas is voltam, de a rob- banékonyság mindig hiányzott belőlem. A sárkányrepüléssel főiskolás koromban, húszéve­sen kezdtem foglalkozni. Felszerelés százezrekért □ Bizonyára sok pénze volt... • Tényleg nem olcsó mulatság ez, de akkor éppen nem kér­tek pénzt Egerben a kezdő tan­folyamért. Orvosi és elméleti vizsga és a Magyar Repülő Szö- vet8ég-i tagság megszerzése után mintegy 50 óra gyakorlás következett. Folyamatos készü­lés és vizsgázás után lehet az egyre magasabb minősítéseket megszerezni. Én egy év alatt értem el a „pilóta” szintet, s et­től kezdve repülhettem okta­tói felügyelet nélkül és verse­nyezhettem is. A leghosszabb táv, amit egyvégtében megtet­tem a levegőben, 72 kilométer. Ez női országos rekord, a nyá­ri Nemzeti Bajnokságon állítot­tam be a Gyöngyös melletti Sár-hegy-Hollókő útvonalon és vissza. Négy óra 55 percig tar­tott, de ha még legalább 5 per­cig fentmaradok, egy fokozat­tal magasabb minősítést sze­rezhettem volna. Csak hát nem volt nálam óra... üHa már említette, milyen fel­szereléssel szabad felszállniuk? • Nálunk egy komplett felsze­relés cirka 250 ezer forintból jön ki. Maga a sárkány több mint százezer, de a nyugati gyártmányúak kétszer, három­szor annyiba kerülnek. Vízzá­ró ruha, lábtól cipzáras kezes­lábas, magasszárú cipó, állvé- dős sisak, kesztyű, szemüveg, s a zsák-szerű heveder, amely­ben függünk, elengedhetetlen. Van nálunk még mentőemyő, rádió adó-vevő, iránytű, vario- méter magasság- és sebesség- mérővel, térképtartó térképek­kel és fényképezőgép. Belekóstolnak a felhők aljába □ Ez utóbbi minek? • A megtett útvonal igazolásá­ra olyan képeket kell készíte­nünk a levegőből, ahol felismer­hető az alattunk elterülő táj vagy a fordulópont és a sár­kány szárnya is jól látszik. A világbajnokságon például csak olyan gépet használhattunk, amely a dátumot is feltüntette a képen. A leszállás után pedig rögtön alá kell íratnunk vala­kivel a távigazolólapot. □ Biztosan csodálatos lehet ma­darak módjára repkedni oda­fent! • A repülés mindig is az ember egyik legnagyobb kihívása volt. Nagyszerű dolog megkeresni az úgynevezett termikeket, vagyis azokat a buborék, vagy ké- ményszerú, de persze nem lát­ható meleg levegőjű területe­ket, ahol körözve küzdünk a to­vábbjutásért, a feljebb emelke­désért. Fenséges dolog élvezni a harmadik dimenziót, kihasz­nálni a természet energiáit, be­lenyalni a felhők aljába! □ Milyen komoly versenyre ké­szül az idén? • Júliusban az USA-ban lesz a női VB, de már az 1996. évi ausztráliaira is nagyon fenem a fogam. Lövész-közgyűlés Miskolc (ÉM - KAG) - Közgyűlést tartott a közelmúltban a Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Sportlövők Szövet­sége, amelynek több Miskolcon mű­ködő szervezet, többek között a Diós­győri Lövészklub, a Drótgyári Lövész­klub, a Kandó Kálmán Lövészlub és az MKV Lövészklub is tagja. A legu­tóbbi, két évvel korábbi közgyűlés óta eltelt időszakot értékelték. A helyzet azóta nem sokat változott— hangzott el a tanácskozáson. Az anya­gi és technikai feltételek csak a leg­szükségesebbekre elegendőek. A ver­senyek szervezésében és lebonyolítá­sában változatlanul a Magyar Techni­kai és Tömegsportok Országos Szövet­ségének (MTTOSZ) megyei vezetősé­ge a fő támaszuk. Tavaly tíz sportlövőversenyt rendez­tek és két országos versenyen indítot­tak csapatot. A kispuska mesterlövész megyei bajnokságon a miskolciak kö­zül Kérészi Ferencné, a Diósgyőri Lö­vész Klub (DLK) tagja mesterlövészi címet ért el. Áttekintették az elnökségi ülések leg­főbb történéseit és a versenyeredmé­nyeket, továbbá elemezték a miskolci lőterek helyzetét. Két légpuskás ver­senyre, az avasi 33-as Számú Általá­nos Iskola tornatermében került sor, ahol Almássy Béla elnökhelyettes tart rendszeresen edzéseket a gyerekek­nek. Ismertették az idei versenynap- tárat is, amelyben 13 rendezvény sze­repel, tíz Miskolcon, három Budapes­ten. Éz utóbbiak: a sportpisztoly és a kispuska Köztársasági Kupa döntői, illetve az általános iskolások orszá­gos légfegyveres bajnoksága. Gyapjas Sándor elnök ezután megköszönte a vezetőségi tagok - Fehérváry István, Kerékgyártó János, Róti János, Izra­el Péter, Prókai Emese, Forrai József, Soltész Judit, Nagy Jánosné - és a ver­senybírók munkáját, a Megyei Sport- igazgatóság segítségét, s végezetül ju­talmakat adott át a legjobbaknak. A miskolciak közül Berta Virág, Cza- kó László és Benkő Tamás a 33-as Számú Általános Iskola, Baranyai Anikó és Hajduczki Zsolt a Diósgyőri Lövész Klub ifjúsági, Kérészi Ferenc­né és Nemesi Balázsné a DLK felnőtt, valamint Boncsér Gábor és Kereszte­si Róbert az MKV Lövészklub sporto­lói részesültek elismerésben. Aranylakodalom Kistokaj (ÉM) - Február 5-én tartot­ta aranylakodalmát Kistokajban Ko­vács Balázs és felesége. Ötven éve mondták ki a boldogító igent, s ebből az alkalomból most megismételték a házassági fogadalmukat. A dolog meg­lepetés volt a 71 éves férfi és 70 esz­tendős neje számára, mivel a jubileu­mi házasságkötést gyermekeik szer­vezték meg, titokban - tudtuk meg a kistokaji polgármesteri hivatalban.

Next

/
Thumbnails
Contents