Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-10 / 34. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994» Február 10., Csütörtök-----------APROPÓ----------­A rmáds Filip Gabriella Most végre helyrehozhatom, amit őseim elmulasztottak. Megcsináltathatom a csa­lád címerét. Mégpedig úgy, ahogy az a he­raldika nagykönyvében megíratott. Már éppen ki akartam dobni a heti ren­des reklámújságot, amikor úgy döntöttem, mégis inkább kibélelem vele a szemetest, ekkor vettem észre a hirdetést. Micsoda sze­rencse! Megteremthetek valamit, amire családtagjaim, leszármazottaim büszkék lesznek: megalapíthatom a mindenki má­sétól megkülönböztető címerünket. ,g\mi valamikor csak nemesi előjog volt, az ma már minden polgár demokratikus joga” - olvasom a hirdetésben, és majd megszakad a szívem a gyönyörűségtől. Hát ezt is meg­értük! Kezdetben csak.az uralkodók adhat­ták ki a címer használatára feljogosító ok­leveleket. De hol vannak már a királyok?! Miért ne tudná egy kft. elkészíteni ezt a do­kumentumot?! S ha elegendő pénz összeku- porgatása után egy jobbágy is megszerez­hette az armálist, bennünket miért ne illet­ne meg ez az előjog?! Ha lehet, hát legyen címerünk! Szinte már látom, amint a pa­nelház hatodik emeleti folyosóján, az im­pozáns huszonnyolc négyzetméteres gar­zon bejárata fölött elhelyezzük a heraldika szabályainak megfelelőén elkészített cí­mert. A kis ünnepségen mint alapító anya felolvasom a kft.-tői kapott armálist. A töb­biek majd meghatódva hallgatják, hogy mit jelképeznek a pajzson látható címer­alakok, a sisakdíszek, a pajzstartók. Igaz, hogy csak az uralkodókat illette a címersá­tor, a főhercegeket és főnemeseket a címer- palást, de én ezeket is megrendelem. Nem, nem kivagyiságból! Csak élni szeretnék de­mokratikus jogaimmal. De félre a pátosszal! Ha az armális nemes­ség nem kapott birtokokat, nekem se adja­nak földet. Még a nemesi címről is lemon­dok, az összes egyéb kiváltsággal együtt. Megmondom őszintén, engem ebből az egészből elsősorban az adómentesség érde­kel. Mert a jobbágyok is leginkább csak a gazdasági és jogi kiváltságok miatt spórol­tak a címerre. De ha ma már ez sem jár az armálissal, akkor a megrendelés helyett in­kább megcsinálom az adóbevallásomat... MOZI Apa csak egy van Robin Williams, a házvezetőnő (ÉM - CsM) - Robin Williams neve önmagá­ban csáberő. Már azok közé a sztárok közé tar­tozik, aki mindenkinek egy más filmet jelent. Kinek az Egy úr az úrbőlt, kinek a Holt költők társaságát, másnak a Halászkirály legendáját vagy éppen a Halló Vietnamot. És most közöl­nöm kell egy rossz hírt. A Mrs. Doubtfire avagy Apa csak egy van nagy valószínűséggel nem vonul be a fent említett, örökké emléke­zetes mozik közé. Pedig - mondhatnánk - micsoda hálás, szi- porkázásra, tehetségfitogtatásra alkalmas fel­adat a középkorú színésznek eljátszani egy szerető, szimpatikus apát és egy hatvanéves nőt! Valamiért csábító lehet a művészeknek és a közönségnek is, ha egy férfi szoknyába bú­jik. Meg is tették már jó néhányan. Hogy csak két (számomra) klasszikust emeljek ki: a ma­gyarok közül Latabár Kálmán volt zseniális az Egy szoknya, egy nadrágban, a külföldi lis­tát pedig a Dustin Hoffman-féle Aranyoskám vezeti. Azt persze nem merném állítani (ha merném sem lenne igaz), hogy Robin Williams nem tudja megoldani feladatát. Csakhogy kevés ez a feladat. A jól bevált panelek rengeteg érzel­gősséggel nyakon öntve. Egy az egyben ráillik erre a filmre a múlt heti mozibemutató címe: Sok hűhó semmiért. Báb — tíz éven felülieknek Fotó: Dobos Klóra Miskolc (ÉM - DK) - Muszorgszkij Egy kiállítás képeiből és Ravel Bo- lerojából készített bábfantáziákat a Miskolci Csodamalom Bábszínház rendezője, Simándi Anna. Az előa­dás „különlegessége”, amint az a plakáton is olvasható, hogy tíz éven felülieknek ajánlják. Leginkább ta­lán a középiskolásoknak, no és a fel­nőtteknek. Akiket leköt a zene és le­köt a látvány. És akik képesek egy kicsit a mesevilágra - vagyis talán nem jó szó a mese - a kitalált törté­netre, fantáziavilágra figyelni. S bár a két zenemű, a két történet teljesen különböző, az előadás zenei része mégiscsak egységes. Hiszen olyan hangfelvételt szereztek, me­lyen a Berlini Szimfonikusok játsszák mindkét darabot, Karajan vezényletével. A rendező szerint ér­dekes Karajan felfogása, gyorsab­ban, tempósabban interpretálják általa a műveket a zenészek, s neki éppen erre volt szüksége. Simándi Anna rendező nem „di­rekt” a zenei képeket akarja meg­mutatni, hanem történetet írt a ze­neművekhez, életre kelti a kiállítás képeit. Ehhez az előadáshoz klasszikus vajang-bábokat használ­nak, melyekre az a jellemző, hogy kezeiket hosszú pálcák segítségével lehet mozgatni, s a fejek speciális mechanika segítségével tudják imi­tálni az emberi mozdulatokat. (A bábokat és a díszleteket Horváth Márta tervezte). Miskolc (ÉM - BG) - Február 12-én, szombaton délután négy órakor a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola hangversenytermé­ben ad koncertet a Magyar Rádió Gyermekkórusa. Ebből az apropóból beszélgettünk a kórus vezetőjével, Reményi Jánossal. □ A Magyar Rádió Gyermekkórusa az utóbbi időben igazán nem tarto­zott a mindennapos vendégek közé Borsodban. • Hajói emlékszem, még régi filhar­móniai koncertsorozatokban meg­fordult a kórus néhányszor Miskol­con, de amióta én vagyok a kórus vezetője, ez az első alkalom, hogy a gyerekekkel a megyében lépünk fel. Elég zsúfolt a programunk, meg nem is hívtak bennünket. Erről a mostani koncertről nehéz beszél­nem, mert számomra megható, hogy visszamehetek oda, ahol majd­nem harminc évig dolgoztam. Tulaj­donképpen azt sem tudom, hogy igazából kinek köszönjem meg ezt a fellépési lehetőséget, mert a koncer­tet „sötétben”, a hátam mögött szer­vezték a volt növendékeim, kórus­tagjaim és azok szülei. Tőlem csak azt kérdezték meg, hogy megfelel-e az időpont. Ez a szombati fellépés egy nagy nosztalgiáét lesz, amire karvezetőként elkísér majd Igó Len­ke tanárnő is, aki valamikor szintén a miskolci zeneművészeti szakisko­lában volt növendék. Egy kedves kis hangversenyt szeretnénk adni, amelyen a koncertlátogatók a remé­nyeink szerinti kellemes kikapcso­lódáson kívül képet kapnak a gyer­mekkórusjelenlegi arculatáról. □ Mennyiben különbözik ez a mosta­ni kórus attól a gyerekkartól, ame­lyet annak idején átvett? • Ennek a megítélése nem az én fel­Egy kiállítás egy „képe" A Bolero most is tele van érzelmek­kel, de kevésbé kötődik a szerelem­hez, mint megszoktuk. „Történeté­ben” egy öregember emlékszik visz- sza fiatalkori sikereire. Az előadás­nak ebben a részében feketeszínhá­zat használ a rendező, egy élő sze­replővel és tárgyjátékkgl. A törté­netben a tárgyak gondolnak egyet, felöltöztetik az öreg öltöztetőt a hí­res bűvész ruháiba. Aztán jönnek a mutatványok, kiröppenek a vázából a virágok, táncolnak az esernyők. adatom. Az természetes, hogy min­den kórusvezető a saját ízlése, el­képzelése szerint igyekszik formál­ni a rábízott kórus hangzását, re- pertoáiját, de hogy ez mennyire volt sikeres vagy sikertelen, azt végsőso­ron a szakma és a közönség dönti el. Soha nem elégedhetünk meg azzal, hogy elérünk egy korábban vágy­ként megfogalmazott szintet. A fej­lődési folyamatot nem lehet lezárni, minden új mű megtanulásánál az alapoknál kell kezdenünk és arra kell törekednünk, hogy az adott mű a kórus képességeihez mérten a le­hető legjobban hangozzék el. □ A szombati koncert műsorában két, időben egymástól igen távol álló zenetörténeti korszak ad egymásnak randevút, hiszen Palestrina, Gallus, Praetorius alkotásai mellett többek között Bárdos Lajos, Bartók Béla és Kodály Zoltán kórusművehszerepei­nek a programban. • A műsorválasztásnak az a próza­ibb oka, hogy barokk darabokat, például Bach-kórusokat nem tu­dunk elénekelni, mert abban az idő­ben majdnem kizárólag vegyeskar­ra komponáltak a szerzők. A ro­mantikus szerzők sem gyarapítot­ták túl sok művel a gyerekkórus­irodalmat, csak néhány eredetileg női karra írt darabot próbálnak al­kalmanként előadni gyerekkóru­sokkal. Maradt Palestrina világa és a huszadik század, amelyek amel­lett, hogy bővelkednek gyerekkarra komponált művekben még a gyere­kek világához is közel állnak. Ezek a gyerekek olyan modem műveket el tudnak énekelni, amire mások nem nagyon vállalkoznak. Sokkal nyitottabbak, nincsenek megfertőz­ve előítéletekkel, amitől mi egy ki­csit fanyalgunk, azt ők rendkívüli módon élvezik. Illusztratív zeneoktatásként is hasznos lehet az előadás, szeretnék, ha a zeneiskolákból, de minden más iskolából is sokan megnéznék. A bemutatót február 12-én este hét órakor tartják a Csodamalom Báb­színházban (Kossuth u.ll) és vasár­nap este héttől is lesz előadás, mely­ben közreműködnek: Heiszmann Il­dikó, Juhász Judit, Korzsényi Ti­bor, Oláh Tibor, Szabó Emese, Szűcs Péter, Tari Edit és Tulipán Gábor. ü Nemrégiben hirdettek ismét felvé­telit a kórusba és nem csak kizáró­lag a hat-hétéves korosztálynak. • Már a legelső találkozáskor közöl­jük a gyerekekkel és a szülőkkel, hogy a kórusból könnyebb kikerül­ni, mint oda bejutni. A kórustagság­nak csak egyik feltétele, hogy a gye­rekek szépen, tisztán énekeljenek. Emellett azonban azt is tudomásul kell venniük, hogy az éneklés nem mehet a tanulmányi eredmény ro­vására. Meg kell tanulniuk a gyere­keknek, hogy ez a kórus csak egy át­meneti korszak az életükben és ko­rántsem biztos, hogyha innen előbb- utóbb „kiöregednek”, akkor a későb­biekben törvényszerűen zenei pá­lyára kerülnek. Meglepő módon a gyerekek ezt sokkal könnyebben megértik és elfogadják, mint né­hány szülő. Minden évben jó né­hány gyerekünk vesz részt tanul­mányi versenyeken és nem is min­den eredmény nélkül. Ilyenkor feb­ruár tájékán már kapjuk az értesí­téseket, hogy a végzősök közül hány gyereket vettek már fel előre a kö­zépiskolákba matematika, fizika vagy magyar szakra. Ilyenkor csak a legőszintébb elismeréssel tudok tekinteni a gyerekekre, akiknek ilyen iszonyú mennyiségű munka mellett jut idejük és energiájuk ezekre a versenyekre és felvételikre felkészülni. □ A gyerekek gondolom nem huszon­ötfővárosi általános iskolából sereg­lenek össze egy-egy alkalommal a próbákra. • Egy budapesti általános iskolá­ban van minden évfolyamon egy osztályunk, ahová csak a mi gyere­keink járnak. A legjobb megoldás azonban az lenne, ha a kórus ren­delkezne egy saját iskolával. A re­mény és az ígéret már megvan. Orgonaest Miskolc (ÉM) - Városunk szegé­nyeinek támogatására orgonaestet rendeznek a selyemréti Szent Ist­ván templomban február 14-én, hétfőn este hét órától. Zygmunt W. Strzep német orgonaművész estjén többek között Guilmant, Mozart, Hassler, Kodály, Widor-művek sze­repelnek. Közreműködik a selyem­réti gyermekkórus Sulymosiné Kiss Katalin karvezetésével. A hangver­senyt a B.-A.-Z. Megyei Vöröske­reszt és a Kulturális menedzseriro­da szervezi. Irodalmi pályázat Miskolc (ÉM) - Az Új Bekezdés Művészeti Egyesület 1994-ben is meghirdeti országos irodalmi tehet­ségkutató pályázatát. A pályázat nyílt, azon minden magyar anya­nyelvű állampolgár részt vehet, aki megfelel a kiírás feltételeinek. Pályázni 14-35 éves korig lehet, ki­zárólag azoknak, akiknek 1993. de­cember 31-ig nyomtatásban még nem jelent meg írásuk (vállalatok, intézmények belső terjesztésű lap­jai ezalól kivételt képeznek). A pályázatokat az alábbi kategóri­ákban várják: vers, esszé, glossza, irodalmi riport, novella, kritika. A pályázatok témája kötetlen, terje­delme nem haladhatja meg a 20 gé­pelt oldalt. A pályázatokhoz mellékelni kell önéletrajzot, saját névre megcím­zett válaszborítékot és a nevezési díj befizetését igazoló csekket vagy annak másolatát. A pályázat neve­zési díja felnőtteknek 600 forint, di­ákoknak, munkanélkülieknek 300 forint, mely a pályázat költségeihez való hozzájárulást jelenti és vissza­fizetésre nem kerül. A határainkon túlról érkező pályázatok esetében a nevezési díj nem feltétel. A pályázat benyújtásának határide­je: 1994. március 31. Cím: Új Bekez­dés Művészeti Egyesület, Miskolc, 3510, Pf.: 620. A pályázat nyertesei bemutatkozási lehetőséget kapnak az Első hangon című antológiában, mely ez év júliu­sában jelenik meg az Új Bekezdés Könyvek sorozatban. A pályázat résztvevőit és az érdek­lődőket ezúton is invitálják a Fiatal írók III. Országos Fesztiváljára, amelyet 1994. július 20-25. között Miskolcon rendez az Új Bekezdés. Sárdy-unoka Budapest (MTI) - Sárdy Julika mindössze kétéves volt, amikor hí­res operett-bonviván édesapja meg­halt. Most huszonhét éves, Sárdy János pedig nyolcvanhét lenne, és kezében tarthatná alig egyhónapos unokáját: Lillát. A csinos, barna kismama négy éve kötött házassá­got. Bár külsejében nagyon hasonlít híres édesapjára, soha nem készült színésznőnek. Inkább az anyai nagyapa - az ismert tudós: dr. Ba­logh János professzor - hatására szerzett biológia-földrajz szakos diplomát. De igazából végül is a ke­leti küzdősportok érdekelték. Féijé- vel a régi Sárdy-nyaraló helyén épült társasházban laknak -, s bár a bútorok nagy részét az ügyeskezű ifjú apa maga készítette, van né­hány, amit még Sárdy Jánost idézi. =Röviden ■ A miskolci Csodamalom Bábszín­házban elmarad a február 13-ra, va­sárnap délelőttre hirdetett Varázs­köpeny című előadás. Viszont este hét órától bemutatják a Muszorgsz­kij és Ravel zeneművekre készített bábfantáziát. A Karib-tenger világa címmel nyí­lik fotókiállítás Dombóvári Tibor víz alatt készített felvételeiből a miskolci Ifjúsági Ház Fotógalériájá­ban február 11-én, pénteken délu­tán öt órakor. Neveléssel kapcsolatos kérdések­ről rendez előadás-sorozatot a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai és Köz- művelődési Intézet. Az első előadás február 28-án lesz, A „nehezen ke­zelhető” gyerek formálásának lehe­tőségei címmel. Február 14.-ig vár­ják az érdeklődők pedagógusok je­lentkezését. Magyar siker született a hétfőn vé­get ért rotterdami filmfesztiválon: a közönség díját Gyöngyössy Imre - Kabay Barna: Két elhatározás című filmje kapta meg. A közönség a fesz­tiválon résztvevő 300 film közül ítélte legjobbnak a magyar alkotók produkcióját. A Egy fotóriporter Dél-Afrikában Pillantás Dél-Afrikára címmel nyílik kiállítás Balogh P. László fotóművész felvételeiből Debre­cenben a Kölcsey Ferenc Műve­lődési Központ kisgalériájában. A tárlatot február 11 -én, pénte­ken délután öt órakor Pauline Celliers a Dél-afrikai Köztársa­ság Magyarországi Nagykö­vetségének első titkára nyitja meg. A kiállított fotók az elmúlt év februárjában készültek, a holland KLM légitársaság új­ságíróknak szervezett dél-afri- kai útján. A tizenkét napos ri- portúton született felvételekből láthatnak néhányat az érdeklő­dők február 27-ig. Fotó: Kozma István A titokban szervezett koncert Beszélgetés Reményi Jánossal a Rádió Gyermekkórusáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents