Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-06 / 4. szám

8 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Kultúra 1994- Tanuár 6-, Csütörtök------— APROPÓ----------­A szik sarja Fecske Csaba „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja...” Szép, de akár azt is mondhatnám, gyönyö­rű. És még akkor sem túloztam. A tizenötmillió magyarból 14 999 999 em­ber kapásból, álmából ébresztve is tudja, kitől való az idézet. Hát nem punkt azt az egyet kérdezték, aki nem tudta! Abban az elegáns ruhákat és jobbnál jobb árucikke­ket felvonultató tévés vetélkedőben. A kerék- forgatásban. Tudják, amelyikben Dóra mosolyog ránk mind a harminckét fogával. Barnes-gyűjtemény Párizs (MTI) - Hatalmas sikert aratott Párizs­ban az úgynevezett Bames-alapítvány most zá­rult tárlata: a kiállított 72 remekművet (Cézan­ne, Matisse, Manet, Monet, Renoir, Van Gogh, Picasso, Modigliani, Pegas és Toulouse-Laut­rec festményeit) 100 nap alatt csaknem másfél millióan nézték meg. Ez a szám még az eddigi rekordot, az 1967-esTutankhamon-kiállítástis negyedmillióval túlszárnyalta. Albert Coobs Bames 1872-től 1951-ig élt: ame­rikai orvos volt, aki néhány találmánya révén hamar milliomossá vált, s ezt követően már csak szenvedélyének, a műgyűjtésnek élt. A századforduló táján Párizsban egymás után vá­sárolta fel az akkor még nem sokra becsült imp­resszionista festők műveit, amelyeket azután amerikai otthonában rejtett el a nagyvilág elől. Ez utóbbi kifejezést szó szerint kell érteni: a szakértők tudtak ugyan létezésükről, de az or­vos csak kevés kivételezettnek - például képző­művészeknek, diákoknak - engedélyezte a ké­pek helyszíni tanulmányozását. Halála után valamit enyhült a szigor, de eddig - Bames végakaratának megfelelően - a több mint kéte­zer darabból álló gyűjtemény egyetlen darabja sem hagyhatta el az alapítvány Philadelphia melletti épületét. A mostani franciaországi bemutatót egyébként a pénzszűke tette lehetővé: az alapítvány hely­ségeinek modernizálásához ugyanis hatalmas összegekre lenne szükség, s ennek előteremté­sét segítette a párizsi (valamint washingtoni és tokiói) kiállítás. MOZI Árral szemben Bruce Willis és Sarah Jessica Parker (ÉM - BG) - Tom Hardy (Bruce Willis) azzal dicsekedhet, hogy az ő tősgyökeres pittsburghi családjában nemzedékekre visszamenőleg va­lamennyi férfi a rendőri hivatást választotta magának. Természetesen a derék Tom is meg- hatottan emlékszik vissza arra a napra, amikor első alkalommal ölthette magára a rendőri egyenruhát. Aztán szép sorban teltek a napok, a tejfeles szájú újoncból a gyilkossági csoport nyomozója lett. Mindez azonban a múlté, mert a film kezdete­kor Bruce Willist a vízimentő-szolgálatnál ta­láljuk, ahová éppen két esztendeje száműzték. Akik láttak már Bruce Willis- filmet, azok azt is tudhatják, minden bizonnyal azért, mert megint túl nagy volt a pof..., bocs’, nem tudta fé­ken tartani a nyelvecskéjét. A vízimentés is szép és nemes feladat, viszont nem akciófilm az akciófilm, ha a főhős nem keveredik bele vala­mi gubancba. Ez a dramaturgiai gubanc pedig az, hogy rá­akad egy pszichopata gyilkos nyomára, aki fel­tehetően ludas volt abban is, hogy filmbéli Bru­ce Willis filmbéli apukáját hajdan átsegítette a túlvilágra. Ennek okán pedig rámenős-simlis- keményöklű barátunk lázas magánakcióba kezd és rájön arra, a szálak a rendőrségre ve­zetnek. Az eddigi magányos hős most válik csak igazán magányossá, de messze még a vég, ad­dig annyi minden történhet. És történik is. A teljesen felajzott leendő néző pedig ne törje ösz- sze kezét-lábát nagy igyekezetében, van ideje megnézni a filmet, hiszen kerek két héten ke­resztül vetítik majd az Árral szemben címet vi­selő produkciót a miskolci mozikban. Diák voltam Amerikában Miklós Anett az ünnepélyes „diplomaosztón" Miskolc (ÉM) - Az elmúlt tanévben - megszakítva itthoni tanulmányait - amerikai diák volt Miklós Anett, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium végzős növendéke, aki lapunk olva­sóival is megosztja tengerentúli élmé­nyeit. A gép alig észrevehetően földet ér. Valaki - angolul - megszólal: „Itt­hon vagyunk”. Egymásra nézünk és könnyes szemmel mosolygunk. Amerikából jöttünk. Az 1992-93-as tanévet húszán Ma­gyarországról az Amerikai Egyesült Államokban töltöttük az AFS (Ame­rican Field Service) egyéves csere­programjának keretében. A lehető­séget iskolámnak, a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumnak köszönhe­tem, hiszen az iskola kapcsolódott be a AFS egyre bővülő hálózatába. Első hallásra idegenkedtem a gon­dolattól, hogy éppen az utolsó évet hagyjam ki, töltsem külföldön, s visszatérve ismét negyedik osztá­lyos gimnáziumi tanuló legyek. Azt hiszem a kihívás ragadott meg és az a tudat, hogy nem mindenki „vál­lalkozna egy ilyen kalandra”. Külö­nösen a feltételek tűntek szigorú­nak, hiszen az egy év pontosabban 11 hónap alatt hazautazni nem lehe­tett, és mi sem fogadhattunk látoga­tókat. Mindnyájan úgy mentünk el, hogy jaj de jó, megtanulunk végre angolul. Mindenki megváltozott a kint töltött év alatt. Én úgy éreztem, hogy egy egészen más emberként jöttem vissza, s azt hittem, ezt min­denki rögtön észreveszi majd. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ezeknek a „belső” változásoknak legnagyobb része a külső szemlélő számára ész­revehetetlen. Hazaérkezésem után a családom és a barátaim megérté­sükkel rengeteget segítettek abban, hogy újból alkalmazkodjak az ittho­ni körülményekhez. Szinte hihetetlen, de az első pár nap­ban még magyarul beszélni is furcsa volt, mert októbertől már nemcsak beszéltem angolul, de úgy is gondol­kodtam, számoltam, álmodtam, él­tem... Amerika nagyon sok mindenre meg­tanított. Persze ez így nem igaz. Bár egy évig ott éltem, mégis kinti „családom” és az AFS mindig, min­denben mögöttünk állt egy védőbur­kot hozott létre körülöttünk. Az első benyomások meseszerűek voltak. New York fantasztikus ha­talmas felhőkarcolóival, a táj végte­len és - számomra legalábbis — cso­dálatosan szép, azok az emberek, akikkel találkoztam, kedvesek, köz­vetlenek és segítőkészek. Még indulásom előtt kaptam levelet amerikai családomtól, így valami­lyen képet alkottam róluk, a találko­Szeged (MTI) - Straub F. Brúnó akadémikust, a Szegedi Biológiai Központ alapítóját és első főigazga­tóját köszöntötték szerdán Szege­den 80. születésnapja alkalmából. Az intézet hagyományos rendezvé­nye, az SZBK Napok keretében meg­tartott ünnepi ülésen tanítványai és munkatársai idézték fel a nemzet­közi hírű professzorral együtt töltött éveket, s mondtak köszönetét a „Profnak”, aki olyan iskolát terem­tett, amely számos kiválóságot adott a hazai tudományos életnek. Gergely János, az MTA Biológiai Tu­Budapest (MTI) - Az akadémiai törvényt remélhetőleg februárban elfogadja az Országgyűlés, hiszen a kormány törvénytervezetéhez érke­zett több száz módosító javaslatból a Kulturális Bizottság egyeztető tár­gyalásai nyomán sokat visszavon­tak. Ezt Harmathy Attila, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár-he­lyettese mondta az MTI munkatár­sának adott interjújában. Emlékeztetett rá: a Magyar Tudo­mányos Akadémia 1993. évi május 10-14-e között megtartott közgyűlé­sét abban a reményben fejezte be, hogy az akadémiai törvényt a Parla­ment hamarosan elfogadja, és még '93 őszén összehívhatják az MTA rendkívüli közgyűlését. Terveik sze­rint az új törvény szellemében láttak volna neki az Akadémia új szerveze­ti szabályzatának kidolgozásához, zás mégis felejthetetlen volt. Ameri­kai anyukám magas, karcsú, szőke nő, megmagyarázhatatlan kisugár­zása van. Szobrászművész, aki fes­tett és rajzolt is, s mert otthoni mű­termében dolgozott, mindig ott volt számomra, ha szükségem volt rá. Fi­atalos volt, tiszteletet parancsoló érettséggel; nyílt melegszívű, igazi nő, olyan amilyennek megálmod­tam. Rengeteget tanultam tőle. To­leranciát és figyelmességet, beleér­zőképességet, na és egy kis feminiz­must is. „Apukám” is magas volt, barna bőrű, sötéthajú, jóvágású fér­fi, 40-es éveinek közepén, saját csa­ládi örökségű gyárának managere volt; amerikai munkaerővel, ameri­kai terméket, ipari-hőmérőket állí­tott elő. „Bátyám” nálam egy évvel volt idősebb, egyetemre járt, s csak a szünidőkben találkoztunk. „Hú­gom” 10 évesen meglepően érett és intelligens volt, sokat segített ne­kem a beilleszkedésben. Nyugodtan mondhatom, hogy az angol nyelv­vizsgámra is ő készített fel. Úgy fog­lalkozott velem, mint egy kedves kis tanáméni. Egy állami középiskolába jártam, mintegy 800 diáktársammal egye­temben. Amerikában demokrácia van, s ez jelenti azt is, hogy minden­kinek ugyanolyan oktatást kell kap­nia. Ezért csak egyféle középiskola létezik, s odajár az is, aki az iskola befejeztével dolgozni megy és az is, dományok Osztályának elnöke mél­tatta Straub F. Brúnó munkásságát. „Tudományos életünk egyik legkie­melkedőbb személyisége kutató ge­nerációkat indított útnak. Szeretet és hála kíséri a tanárt, aki ott volt a modern hazai biológiai kutatások bölcsőjénél. Az általa képviselt mo­dern szemlélet hozzájárult ahhoz, hogy ma már nemzetközileg is elis­mert a magyar kutatómunka” - mondotta. Lippai Pál polgármester a város kö­szönetét tolmácsolta a professzor­nak, aid 1990 óta Szeged díszpolgá­az akadémiai reformprogram meg­valósításához. Ám eltelt az év, és nem született meg az akadémiai tör­vény, ami azért is sürgető lepne, mert időközben hatályba lépett a fel­sőoktatási törvény: A parlament el­fogadta a Polgári törvénykönyv mó­dosítását is, amely meghatározta az Akadémia köztestületi státusát, ami természetesen további szabá­lyozásokat igényel. Meg kell hatá­rozni többek között, a köztestület feladatát, hatáskörét, szervezetet. Szabályozásra vár az akadémiai in­tézetek jogállása, amelyek mint a, köztestület intézményei nem egy­szerűen költségvetési szervek. Ugyanis: közfeladatokat látnak el, de nem az állami hierarchia részei, működésükhöz azonban nem nélkü­lözhetik a költségvetési támogatást. Harmathy Attila problémaként ent­aki a Harvardra. Az amerikai isko­lák sokkal könnyebbek, mint a mie­ink, hallottam már milliószor. Én in­kább úgy fogalmazok: más. Bizonyos tárgyakból meg van szabva minden­kinek, hogy hány évig kell tanulnia, és az is, hogy az alaptárgyak mellé még hány másik tantárgyat kell fel­vennie. Ámi nekem nagyon tetszett, hogy már a középiskolában felvehe­tő úgynevezett. „AP”-egyetemi szin­ten oktatott tantárgyak, amelyekért az egyetemen pontot adnak, s így ott már nem kell újra hallgatni. Az ok­tatás inkább a gyakorlati életre ne­vel, s én úgy érzem a „nagy tanulás” főleg az egyetemeken folyik, melyek­ből kb. 3000 van az Államokban. Az AFS program legnagyobb előnye talán, hogy összefogja a cserediáko­kat, akik több mint 80 országból ér­keznek az USA-ba. Minden állam körzetekre van felosztva, s egy kör­zetben kb. 20 diák van. A cserediá­kokat mindig különleges barátság fűzi össze, mert mindnyájan hason­ló helyzetben vannak, ezért jól meg­értik egymás gondjait. Az egy év alatt nemcsak az USA-t is­mertük meg, hanem egymás által más országokat is, s így az egész vi­lágról igazabb képet alkothattunk. Arról nem is beszélve, hogy a világ minden táján vannak ismerőseink, barátaink, szeretteink, ezért érzéke­nyebben reagálunk a globális prob­lémákra is. ra. A Szent-Györgyi tanítvány Stra­ub F. Brúnó tudományos tevékeny­ségéért két alkalommal kapott Kos- suth-díjat. A Magyar Tudományos Akadémia elnökségének tagjaként fontos szerepet játszott a hazai tudo­mányos élet irányításában, vezetése alatt a Szegedi Biológiai Központ a hazai modern biológiai kutatások centruma, a szakterület világszerte elismert műhelye lett. Több mint egy éven át betöltötte a legmagasabb közjogi méltóságot hazánkban: utol­só elnöke volt a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának. lítette, hogy miközben a régi tudo­mányos minősítési rendszer érvény­ben van, aközben a nyáron hatályba lépett felsőoktatási törvény rendel­kezik az új tudom ányós minősítési rendről. Leszögezte, feltétlenül szükség van az átmeneti időszak szabályozására. 1994. január 31-én lejár a Tudományos Minősítő Bizott­ság tagjainak megbízása, ugyanak­kor a folyamatban lévő, sőt a törvény megszületéséig akár újonnan kezde­ményezett minősítési ügyeket elkeli intézni. Harmathy Attila összegzésként hangsúlyozta: a Magyar Tudomá­nyos Akadémia az átalakulás idő­szakát éli, egyes feladatok megvaló­sításához elengedhetetlen a tör­vény, de a tudományos kutatásokat a törvény nélkül is természetesen fo­lyamatosan végzik. Szezonbérlőknek Miskolc (ÉM) - A Szezon-bérlet kö­vetkező hangversenyét január 10- én, hétfőn este fél 8-tól rendezik meg a Miskolci Nemzeti Színházban. A hangversenyen a Miskolci Szimfoni­kus Zenekart Rainer Koch német karmester vezényli. Zongorán köz­reműködik: Szelecsényi Norbert zongoraművész. Az est programján hallhatjuk Beethoven: III. Leonóra nyitányát, Schubert- Liszt: Wande­rer Fantáziát, valamint Mendels­sohn: Skót szimfóniáját. Az előadásra még válthatók jegyek a Filharmóniánál. Emlékhangverseny Budapest (MTI) - Lisznyai Szabó Gábor zeneszerző és orgonaművész születésének 80. évfordulója alkal­mából a Magyar Kórusok és Zeneka­rok Szövetsége, a Lisznyay Szabó Gábor Emlékszövetség és a Magyar Zenei Kamara hangversenyt tart ja­nuár 15-én a Zeneakadémián. Az es­ten Lisznyay Missa Salesiana című darabját és Bach G-dúr miséjét adja elő a Budapesti Bach Együttes, Pászthy Júlia, Bodonyi Katalin, Wittner Géza és Moldvay József. A karmester Ella István lesz. Lisznyay Szabó Gábor 1913-ban született. Hallgatója volt a budapes­ti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kolának. A Zeneakadémián egyház- kamagyi oklevelet és zeneszerzés diplomát kapott. Orgonamestere volt a Dohány utcai zsinagógának, tanára a budapesti római katolikus kántorképző tanfolyamnak. Tagja volt az Országos Egyházzenemúvé- szeti Bizottságnak. Alkotói kapcso­latba került a baptista egyházzal is. 1971-től bénulásos betegsége miatt főleg zeneszerzéssel foglalkozott. 1981-ben hunyt el. Angolul tanulóknak Miskolc (ÉM) - Az Ady Endre Mű­velődési Ház az angolul tanuló ki­csiknek és nagyoknak indít nyelv- tanfolyamokat. A legkisebbeket az óvodás csoportba váiják, a nagyob­baknak és a felnőtteknek kezdő, ha­ladó, és nyelvvizsgára előkészítő kurzusokat szerveznek. Az 50 órás tanfolyam foglalkozásait hetente kétszer, vagy - a kiscsoportok tagja­inak igénye szerint - ennél gyakrab­ban tartják. A tanulást korszerű se­gédeszközök, hang- és videofelvéte­lek segítik. Jelentkezni január 15-ig lehet az Ady Művelődési Házban. Környezetvédők Izsófalva (ÉM) - Az Izsófalvai Ál­talános Iskola még a tanév kezdetén országos rajzpályázatot hirdetett „Ki vesz meg egy elhasznált földgo­lyót?...” címmel, melyre környezet- védelmi tárgyú alkotások beérkezé­sét várták 6—14 éves korú gyerme­kektől. A szervezőket is meglepte, hogy a részvételi határidő lejártáig, november 30-ig több mint ezer pá­lyamunkát küldtek be az ország leg­különbözőbb vidékeiről. A képzőmű­vészekből, pedagógusokból és kör­nyezetvédelmi szakemberekből álló zsűri hamarosan elbírálja az ifjú al­kotók műveit. Az ünnepélyes ered­ményhirdetést és a díjnyertes raj­zokból, festményekből rendezendő kiállítás megnyitóját január 17-én tartják az Izsó Miklós Művelődési Házban. Bábos hívogató Miskolc (ÉM) - A Csodamalom Bábszínházba (Kossuth u. 11. sz.) minden szombaton délután 4 órától és vasárnap délelőtt 10 órától várják az érdeklődőket. Január első és má­sodik hétvégéjén a János vitézt ad­ják, január 22-én és 23-án a Csodá­latos kalucsni című bábjátékot, ja­nuár 29-én és 30-án pedig a Jézus, az ember fia című bibliai történet elevenedik meg a bábok (és a báb­művészek) segítségével. Bohócmusical Békéscsaba (MTI) - Új magyar ze­nés darab bemutatójával kezdi az esztendőt a Békés megyei Jókai Színház. Január 7-én Csukás Ist- ván-Bergendy István „Bohóc az egész család... Meg a postás is” című musicalét adják elő Békéscsabán. A „bohócmusical” a gyermekeknek ké­szült, ám a felnőtteknek is ajánlja a társulat. Straub F. Brúnó köszöntése A várva várt akadémiai törvény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents