Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-29 / 24. szám
II ÉM-liótvóg Január 29«, Szombat e Az ÉM interjúja Nincs szó Trianon felülvizsgálatáról Rajkai Zsolt beszél tanulmányáról Illésy Sándor Miskolc(ÉM) - Az Egyesült Történelmi Kisgazda és Polgári Párt elnöki tisztségéért folytatott versengéskor Rajkai Zsolt pályázatában nem kevesebbet állított - legalábbis egyik országos napilapunk közlése szerint minthogy fel kell számolni az Alkotmánybíróságot, meg kell szüntetni a Pénzügyminisztérium gazdasági egyeduralmát, csökkenteni kell a családi pótlékot. A közlekedési minisztérium politikai államtitkára írja volt: a magyar-ukrán alapszerződés nem legitim, s el kell érni, hogy független, nemzetközi testület vizsgálja felül a békeszerződések végrehajtásának és a magyar nemzeti kisebbség helyzetének problémáját. Ebben a testületben viszont nem vehet reszt a trianoni békeszerződést ránk kényszerítő nyugati hatalmak közül egyik sem. Rajkai Zsoltot - aki történetesen megyénk egyik országgyűlési képviselője is - legutóbbi miskolci látogatásakor kértük meg: fejtse Id bővebben véleményét pályázatáról, válaszoljon kérdéseinkre.-Sokak szerint nem vall éppen bölcs dologra egy felelős politikustól, ha ilyen véleményeket hangoztat, még ha azt egy pályázati anyagban tette is.- Messze nem úgy igaz, ahogy azt az újság leírta. Kisgazdakörökben te ijesztettem egy több ezer példányos, több tucatnyi kérdésből álló kérdőívet. Az ezekre adott válaszok feldolgozása és egy pályázati anyag egy kötésbe került. Ez nem az én pályázatom, ezt tudnia kell mindenkinek. Alá sincs írva, sőt én sem láttam. Azon a napon, amikor ez megjelent, egy másik újság munkatársa is felkeresett emiatt, kérdezte tőlem, olvastam-e? Nem, átolvastam, s én voltam a legjobban megdöbbenve. A pályázati anyagomban egyszerűen nincs ilyen leírva.-Akkor'? —Az tény, hogy elégedetlenek vagyunk a kollektív jogok biztosításával határainkon túl. Ám sem határrevízióról, sem a békeszerződések felülvizsgálatáról, sem ehhez hasonló szamárságokról nem beszélt az anyag. Arról volt szó, hogy egy független testület - amelyet az Európai Közösség, vagy az Európa Parlament jelölne ki és bízna meg - menjen el, győződjön meg a Magyarország határain kívül élő magyarság helyzetéről, s bizonyosodjanak meg arról, hogy miképp biztosítják a nemzetiségiek kollektív jogait. Csak erről van szó. Aki másra gondol, másról beszél, az rosszindulatú. -Államtitkár Úr! Kormányzati körökben miképp fogadták ezt a kinyilatkoztatását, volt-e kellemetlensége emiatt? -Különösebben nem...- Már elnézést, de pártjának elnöke, a földművelésügyi miniszter Szabó János, akivel ugyebár versengett a pártelnöki posztért, egy kérdésre válaszolva közölte: Rajkai alkalmasságának megítélése a miniszterelnök kompetenciájába tartozik.- Szabó Jánosnak bemutattam az anyagomat, mondtam, öreg, keresd meg benne ezeket a kitételeket, természetesen nem találta, s erről tájékoztatta a miniszterelnököt is. Egy ideig különben gondolkodtam rajta: kellemetlen lehet számomra ez a cikk, de a lelküsmeretem nyugodt volt. Egyébként is: sokkal inkább foglalkoztatta a társaimat - meg engem is - miképp kerülhetett ki ez a vitaanyag, ez a tanulmány, amely összességében három példányban készült, s amely egyáltalán nem volt publikus.-Álljunk meg egy pillanatra! Az imént több ezer példányos kérdőívről beszélt, most három példányról... Konkretizáljunk. —A kisgazdakörök megkapták a kérdőíveket, különböző kérdésekkel. Ezekre válaszoltak. Rengeteg kérdés szerepelt rajta, az ukrán-magyar szerződésről, a békediktátumról is, de szociális dolgokról is. Mindazon problémákról, amelyek foglalkoztatják a pártot, a tagságot. Akadtak kemény megfogalmazások is, amelyek felvetése nem időszerű, de tanulmányozásuk nem kerülhető el.- Ha ez az igazság, akkor adódik a kérdés: miért nem kérte az újságtól a helyreigazítást?- Tény, ezek után felhívott az ominózus lap munkatársa, találkozót kért tőlem, közöltem vele: nem kívánok nyilatkozni, olyan újságíróval nincs mit beszélnem, aki nem a valóságot írja, aki szövegkörnyezetből ragad ki példákat. Rajkai: Aki másra gondol, másról beszél, az rosszindulatú Fotó: Laczó József Ne féltsék tőlünk a klasszikusokat! Nagy Anikó Anna Karenina szerepében Kálmán Zsuzsanna- Egyszerűen beleszerettem - mondta Miklós Tibor író, a Rock Színház művészeti vezetője az Anna Karenina múlt heti bemutatója előtt. Hogyan lett ebből a „szerelemből" musical? Többek között erről beszélgettünk az előadásnak otthont adó Fővárosi Operettszínház előcsarnokában. Miklós Tibor- Körülbelül három évvel ezelőtt újra elolvastam, és egyszerűen nem tudtam visszatenni a polcra - kezdte Miklós Tibor. - Úgy éreztem, nem enged el. Valamiféle vonzódás, azonosság élmény van bennem Tolsz- tojregényével kapcsolatban.- Érzelmileg?- Egyrészt igen, másrészt nagyon megfogott Levin figurája. O az, aki a napi küszködések közepette néz szembe azzal, hogy miért élünk, hagyunk-e magunk mögött VALAMIT, és amikor a legboldogabb az ember, akkor is állandóan ott kísért az, hogy elmúlunk, s ennek az egésznek van-e értelme. Furcsa s egyben csodálatos is, hogy valaki megírja az Anna Kareninát, a világirodalom egyik legnagyobb szerelmi történetét, és a 850 oldalból vagy 400 Levin- ról, Levin kapcsolatairól, útkereséséről szól. Ugyanakkor ahány Anna Karenina-adaptá- ciót láttam, olvastam, mindig Úgy tapasztaltam, ezt a vonalat el is felejtették, leegyszerűsítették a szerelmi háromszög történetére. Én éppen azt akartam megvalósítani, amit még senki nem csinált meg: úgy átszőni a két történetet, hogy ez valóban ellenpontozza egymást.- Hogyan találtak megfelelő szereplőket?- Az ember környezetében ritkán vannak olyan ideális képességű emberek, akikben gondolkodhat, akiknek szerepet találhat. Mégis, én tudtam, hogy Nagy Anikóban (Anna) ez a szerep benne van, mellé álmodtam Sasvári Sándort (Vronszkij). Kittyt, a tizenhét éves lányt, a tizenhét éves Szinetár Dóra alakítja. Különös varázslat, ha valaki a saját életkorában kapja meg ezt a szerepet. Harsányi Frigyes jelenléte is fontos, mert ilyen korú, habitusú és hangadottságú ember nincs a társulatban. Karenin szerepére nehéz volt megfelelő énekest találnunk, de Harsányi már bizonyított az Operaház fantomjában. Levin figuráját Földes Tamás alakítja. Ehhez a helyzethez az a meghitt, közeli kapcsolat szükséges, amelyben mi itt a színházban élünk. Tulajdonképpen már a kezdetektől rögtön láttam a szereplőket, a mi embereinkkel. Persze azt is tudtam, hogy szerzőtársam, Kocsák Tibor zenéjével hatalmas érzelmi többletet képes adni ä darab- nak.- Az Önök Anna Kareninája mennyire maradt a tolsztoji korban?- Maximálisan. Hiszek abban, hogy ezeknek a nagy műveknek az üzenete úgy független a koroktól és az időktől, hogy közben nem kell farmernadrágban eljátszatni.- Pedig sok feldolgozás készül úgy.- En úgy gondolom, meg kellene mutatni most egyfajta orosz kultúrát, művészetet is, ami hihetetlenül gazdag, s amit évtizedek politikai borzalmai egyfelől „odaát” legázoltak, másfelől itthon „kötelező olvasmány” jellegűvé tettek. Ez egy példátlanul gyönyörű és gazdag világ. A lelke miatt, a gazdagsága miatt az emberben egy mérhetetlen vonzódás alakul ki iránta. Ilyenkor úgy vélem, kötelező hűségesnek lenni.- Nem befolyásolták Önt a korábbi feldolgozások? —Amikor elkezdtük, mindenféle filmváltozatot megnéztünk. Áttanulmányoztuk Hubay Jenőnek a hajdan írt operaváltozatát, megnéztük a balettet, lemezeket hallgattunk. Hallottam, hogy készült a ’60-as években egy szovjet film, de ezt nem tudtuk megszerezni. Mikor már elkészültünk a darabbal és próbáltunk, akkor jutottunk hozzá ehhez a feldolgozáshoz. Az első órában - mikor néztük - kétségbe estem: most azt fogják mondani, innen loptam a dramaturgiát, a szerkesztést, a párbeszédeket. Aztán kezdtem megnyugodni. Akkor jöttem rá, hogy ők valóban hűségesek voltak Tolsztojhoz, s itt találkozunk. Semmi más nem kell. Tolsztoj egy óriás, aki kézen fog és vezet. Nem szabad okosabbnak lenni nála, nem szabad beleálmodni azt, ami nincs benne és elfelejteni valamit, ami fontos.-Nem féltek attól, hogy klasszikus müvet musicalként állítanak színpadra?- Ott a példa a Nyomorultakkal. Először riasztó volt, de azt mondom, ne féltsék se Hugót, se Tolsztojt tőlünk! Akiket itt megérint a darab, jelentős részük elő fogja venni a könyvet és elolvassa.-A Légy jó mindhaláliggal is ez történt? —Azt a darabot az Anna Karenina „oldalvizein” írtuk, s nagy siker lett. Most lesz all. bemutatója Szegeden, Debrecenben meg már a 125. előadásnál járnak, s külföldön ebben az esztendőben két premier várható. -Készülnek-e az Annával országos körútra?- Szeretnénk eljutni a vidéki városokba, de egyelőre csak támogatók segítségével tudnánk elindulni. Bevételeink jelentős részét az „albérleti díjak” kifizetésére fordítjuk, de változatlanul reménykedünk egy meghitt, barátságos, saját otthonban, kőszínházban. Földes Tamás (Levin) és Sasvári Sándor (Vronszkij) Fotók; Nagy Gábor (ISB) Móricz Kálmánnal Nagydobronyban A paraszti leleményesség, élni akarás mindig felépíti a falut... Horpácsi Sándor Sajnálatosnak tartom, hogy éppen most, a rendszerváltozás után meggyériiltek a tényirodalom opuszai. Nincs szociográfia, irodalmi riport, mintha a valóság nem kívánná megmutatni magát. Holott rég nem volt ennyire izgalmas, mint éppen ma, amikor tulajdonok cserélnek gazdát (állami is, magán is), illetve kerülnek vissza régi, törvényes birtokosaikhoz. Nem(csak) a szép- irodalmat, esztétikai feldolgozást hiánylom - tudom, hogy ahhoz idő kell -, hanem a fürgébb tollú riportázst. Hogyan él ma a falu, a kisváros, milyen mikro és makro mozgások vannak „alant” a „hallgatag” tömegben? Sorolhatnám még a kérdéseket, de minek? Nem ez a dolgom, hanem, hogy Móricz Kálmán könyvét méltassam. A fentiek után érthető örömmel vettem kézbe, mert aki ma falumonográfiát ír, az diófát ültet. A néprajz is gráfia, mint a szociográfia, noha módszerei egzaktabbak, meghatározottabbak. Több éves szívós és sokoldalú gyűjtőmunka előzi meg, levéltári kutatás, a szakirodalom feldolgozása, találkozás az adatközlőkkel, hang-, képanyag és tárgyak, eszközök számbavétele. Külön öröm, hogy Móricz Kálmán egy számunkra eleddig kevésbé ismert, mert perifériára szorult, sokáig elzárt területről: Kárpátaljáról hoz híradást, szülőfalujáról: Nagydob- ronyról. Ez a vidék, Rákóczi földje a hajdani, a nagy Magyarországban is félreeső vidék volt, s csak a nagy történelmi rengések idején hallatott magáról, amikor a nemzeti vagy szociális elégedetlenség robbantotta ki az elégedetlenséget. Erre a régióra is érvényes Szűcs Jenő megállapítása, hogy a centrumtól való távolsággal arányosan fokozottan nő az elmaradottság, az anyagi-szellemi pauperizálódás. Érvényes volt ez a történelmi Magyarország összeomlásáig, széteséséig, Trianon után azonban a mohó és korlátolt, hódítók - előbb Csehszlovákia, majd 1945 után a Szovjetunió - sovén, újgyarmatosító politikájukkal létében fenyegették ezt a nemzetiségi sorba szorult, szórvány-magyarságot. Móricz Kálmánnak szülőfaluja Nagydob- rony. Ezt azért fontos tudni, mert a szerző nem a szenvtelen kívülálló érdeklődésével tanulmányozza. Vérei, atyjafiai a Latoren- menti falu lakói. Ma már kideríthetetlen, hogy a falu neve szláva (Dub), vagy valamelyik tulajdonosától (Dubrun) kapta. Története az Árpád-házig nyúlik vissza, s noha a vonuló hadak (tatár, török, kuruc, német, majd orosz), valamint a járványok (pestis, kolera, stb.) többször feldúlták, felperzselték, megtizedelték identitását, azaz magyarságát mindmáig meg tudta őrizni. Éppen elzártsága (mocsarak, folyók vették körül), peremhelyzete miatt. A paraszti leleményesség, élni akarás mindig felépíti a falut, újrakezdi az életet, s békésebb években a népszaporulat is megindul, belakja a határt. Móricz miután átpásztázta az évszázadokat a néprajzos szemével, szempontjaival térképezi fel a falut. Sajátosnak, összeté- veszthetetlennek találja a nyelvjárását, a falu szokásait, hagyományvilágát. Egyben pusztulónak, sorvadónak is, s nem csupán, nem elsősorban a civilizáció betörése, hanem a nemzetiségi helyzete miatt. Szívesen olvasnánk erről többet is, éppen a szociográ- fus szemével, de félő, hogy ez az igény már igazságtalan lenne, nem venné figyelembe a szerző helyzetét. Összegzésként így is elmondhatjuk, hogy korrekt, de kissé száraz dolgozattal van dolgunk, amely fontos adalékokkal gyarapítja népismeretünket. Csak reménykedhetünk és kívánjuk is, hogy egész Kárpátalját fel- táiják, feldolgozzák a kutatások még lehet, míg nem késő. (Hatodik Síp Alapítvány, 1993)