Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-05 / 3. szám

1994« Január 5., Szerda Magazin ÉSZAK-Magyarország 13 A béketábor magyar frontszakaszáról jelentjük A vitézségre, a férfiasságra készek voltak az atomkorszak magyar huszárai is Dr. Balló István Budapest (MTI) - A magyar lovas­ság (huszárság) több évszázadon ke­resztül a hon védelmére felsorako­zott „hadi nép” legeredményesebb fegyvernemét jelentette. A huszárok a vitézséget, a férfias küzdelmet tes­tesítették meg, harcaik minden tör­ténelmi korszakban a haza védel­mét, a nép szabadságharcos küzdel­meit szolgálták. Már Mátyás király török elleni har­caiban, majd az azt követő évszáza­dokban is nagy jelentőséggel bírtak a lovasok. A Rákóczi-szabadság- harcban pedig a huszárság volt a legeredményesebb fegyvernem. Ki ne emlékezne Bercsényi Lászlóra, aki Franciaország marsallja lett, benne a francia huszárság megala­pítóját tisztelik. A „legvitézebb hu­szár” nevet báró Simonyi József kap­ta, aki közhuszárból küzdötte fel magát az ezredesi rangig. A huszá­roknak a császári-királyi hadsereg­ben, de az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcban is meghatáro­zó szerepük volt. Az I. világháború­ban esetenként még számottevő, de a II. világháborúban már minimális­ra csökkent a lovas kötelékek harci értéke. A háborúk gépi korszakában, a lo­vasság elvesztette a korábbi jelentő­ségét. Létjogosultságukat azonban nem­csak a tüzérségi lövegek, harcko­csik, repülőgépek, valamint egyéb haditechnikai eszközök tömeges megjelenése és alkalmazása zárta ki; nem is a harceljárásokban bekö­vetkezett módosulás kérdőjelezte meg, hanem a II. világháborúban és az azt követő években megjelenő új típusú tömegpusztító fegyverek. Az Amerikai Egyesült Államok atom­fegyverrel 1945júliusától, a Szovjet­unió pedig 1949 szeptemberétől ren­delkezett. Hidrogénbombája az USA-nak 1952 novemberétől, a Szovjetuniónak pedig 1953 augusz­tusától volt. A szakemberek előtt nem volt tehát kétséges, hogy a tűzerő és a csapás­mérőképesség növekedése, továbbá a minden képzeletet felülmúló tö­megpusztító fegyverek megjelenése a lovasságot leértékelte, szükségte­lenné tette. Ahol pedig volt, ott egy­más után szüntették meg a lovas csapatokat. Huszárok kerestetnek Magyarországon nem így történt! Sőt éppen 1952-ben határozták el, hogy felállítanak egy lovashadosz­tályt. E magasabbegység hadrendbe állítását egyrészt a magyar lovas ha­gyományokkal, másrészt a II. világ­háború egyes frontszakaszain elért lovas sikerekkel indokolták. Az alakulatok elhelyezésére négy helyőrséget jelöltek ki: Nyíregyhá­zát, Miskolcot, Debrecent és Tokajt. A lovashadosztály parancsnokság székhelye: Nyíregyháza városa lett. A tervezésre, vezetésre és irányítás­ra, ideiglenes jelleggel, Komárom­ban 31 fős előkészítő törzset hoztak létre, 1952. augusztus 15-i dátum­mal. Az egyes alakulatok megalakításá­nak végső időpontját 1952 november húszadikában állapították meg. A felállítandó magasabbegység három helyen települt. Nyíregyházán, a Guszev (lovassági) laktanyában az 1. lovashadosztály parancsnoksá­got, a 51. lovasezredet a Hadik lak­tanyában; Miskolcon a Szondi lakta­nyában a 22. lovasezredet; Debre­cenben, a Sámsoni úti laktanyában: a 60. lovasezredet helyezték el. Az így kijelölt laktanyákat az új ala­kulatok befogadására alkalmassá kellett tenni, át kellett alakítani. A hadosztály tiszti állományának kijelölésére a Személyügyi Főcso­portfőnökség tett javaslatot. A tiszthelyettesi és a legénységi ál­lományt, valamint a lovakat a Hon­védelmi Minisztérium biztosította az alakulatok részére keret elosztá­si tervek alapján több helyőrségből (Nyíregyháza, Debrecen, Mezőtúr, Szentes, Szolnok, Békéscsaba, Kar­cag, Orosháza...) Törje át az ellenséges védelmet Megalakulásakor a magasabbegy­ség a 13. lovashadosztály hadrendi számot kapta, amelynek parancsno­ka: Koréin Mihály ezredes lett. A lo­vas magasabbegység állománytábla szerinti személyi állományát 3258 fő (1 tábornok, 512 tiszt, 985 tiszthe­lyettes, 1742 honvéd és 18 polgári al­kalmazott) alkotta. A hadosztály 1150 lóval rendelkezett. Figyelemre méltó, hogy a lovas­hadosztály fő csapásmérő erőit a há­rom lovasezred (22., 51., 60.) mellett, a 70. harckocsi zászlóalj és a 65. tü­zérezred jelentette. A jóváhagyott kiképzési tervek alap­ján megkezdődhetett tehát a kikép­zés és a feladatokra történő felkészí­tés. Dokumentumok szerint harc­helyzetben a lovashadosztály a had­testek állományába tartozó lövész­hadosztályokkal közösen oldotta volna meg a feladatait. Támadásban például azt várták, hogy az ellensé­ges védelmet 3-4 kilométer széles­ségben törje át, majd az elért sikert mélységben ki kellett volna fejlesz­tenie. Védelemben viszont csak tartalék­nak számított. Feladatuk lett volna, hogy a betört ellenséges harccso­portokra ellenlökésekkel csapáso­kat mérjenek. E kemény feladatra 1952. november 9-től pontos napi­rend szerint készültek a lovasok és lovak. Az ébresztő reggel 5 órakor volt. A délelőtti kiképzésre 5, a délu­tánira pedig 2 órát fordítottak. A na­pirend a lovakkal kapcsolatos fela­datokat az alábbiak szerint rögzítet­te: 5.20-6.10: zabolás, lóápolás, szé­názás, itatás; 12.55-13.30: zabolás, szénázás; 18.20-19.10: itatás, lóápo­lás, zabolás, a felszerelés karbantar­tása. A vacsora után másfél órában biztosítottak a katonák részére kul­turális foglalkozást és szabadidőt. A szigorú napirendet a 22.00 órakor el­rendelt takarodó zárta le. A körül­„Szép a huszár, ha felül a lovára mények azonban nem mindenben igazodtak a szigorúan előírt napi­rendhez. Mint a korabeli jelentések­ből kitűnik, számos tényező gátolta a feladatok végrehegtását. A hadosz­tály 1952. december 3-án keltezett helyzetjelentésében a 9. lövészhad­test parancsnokságának az alábbi­akról adott számot: Nyíregyházán a lóápoló szerelékeknek nincs szek­rény biztosítva; Debrecenben a hó­nap elején érkező 34 lónak nincs is­tállója; Miskolcon a kivitelező válla­lat nem készítette el határidőre az istállókat. „A”-jelzésű harci riadó, kuruc rohamokkal Az 1952 évi őszi átszervezések kere­tében átdolgozták az „A”-jelzésú harci riadó intézkedést is. A lovas­hadosztály részére elfoglalandó kör­leteket a Honvédelmi Miniszter ha­tározta meg. Az átdolgozott ^"-jel­zésű harci riadó esetén a lovas­hadosztály alakulatainak a fegyve­rekkel, a haditechnikai eszközeivel és az elrendelt anyagi készletekkel el kellett foglalni a kijelölt körlete­ket - ezt a hadosztály esetében 4-5 órában határozták meg -, ahol fel kellett készülni a harcfeladat végre­hajtására. A sárga parolis huszároknak azon­ban - legnagyobb szerencséjükre - harcban nem kell számot adni felké­szültségéről. Volt azonban két ese­mény, amely a béketábor magyar frontszakaszán sajátosan fontos sze­rephez juttatta őket. Mondhatjuk azt is, hogy egy sok dicsőséget meg­ért fegyvernem jutalomjátékaként. Az egyik az 1953. évi április 4-i dísz­szemle volt. Több hetes gyakorlás után a magyár huszárok jelesre vizs­gáztak. Budapesten az akkori Sztá­lin téren megjelenő huszárok kék mentében, vörös nadrágban és vörös sapkában lovagoltak, a piros, arany­szegélyes takaróval borított sötétpej lovon ügető parancsnokot fehér lo­vakon követték a kürtösök, aztán a lovas századok következtek. Az első díszszázad fehér lovai után sárga, majd sötétbarna, végül pedig fekete paripákon foglalták el a teret. Ennyi, mondhatnánk a filmfelvéte­lek kölcsönszavával, ha nem lett vol­na dolguk a filmszakmában is. A másik fegyvertényük ugyanis a „Rákóczi hadnagya” film forgatásá­nak segítése volt. A történelmi hőse­posz elkészítéséhez ugyanis a Nép­művelési Minisztérium segítséget kért a HM-tól. Ennek alapján vezé­nyelték a huszárokat a „film harc­mezejére”, ahol is 1953 augusztusá­tól októberéig vitézkedtek. Ebben a bevetésben 565 katona, 500 ló és 15 országos jármű, azaz parasztkocsi vett részt. A huszárok „Rákóczi hadnagyáéban is győztek Az 1. lovashadosztály teljesítette, amit elvárt tőlük a minisztérium és a filmrendező: alkalmi kurucokként minden lovassági csatában győztek. S ez azt is jelenti, hogy a Magyar Néphadsereg 1. lovashadosztályá­nak alegységei a „Rákóczi hadna­gya” című filmben vívták utolsó győztes csatáikat. A film forgatása után ugyanis hamarosan megkezdő­dött a lovas magasabbegység felszá­molása. Sztálin halála után új hely­zet alakult a hidegháborúban, s ez egyben azt is jelentette, hogy az atomfegyverkezés egyebek között a magyar frontszakasz védőinek át­szervezését is jelentette. A magyar lovasság tehát egy film­mel vonult le végérvényesen a had­történelem színpadáról. Wiesenthal a 85 esztendős élő figyelmeztetés Róma (MTI) - Harcom igazi értéke az, hogy figyelmeztetést jelent. Fi­gyelmeztetést a múlt gyilkosainak, de a jövendőbelieknek is, akik talán épp most születnek. Tudják, hogy nem lesz nyugalmuk. Követőim foly­tatják a küzdelmet a rasszizmus, az antiszemitizmus, a hátrányos meg­különböztetés ellen - mondta életút­ját összegezve a La Stampa című olasz lapnak adott interjújában a 85. születésnapját ünneplő Simon Wie­senthal. A világszerte ismert nácivadász szü­letésnapi interjújában részletesen beszélt arról, hogy miért szentelte egész életét a náci főbűnösök felku­tatására, milyen sikereket ért el és milyen jelenségek nyugtalanítják a mai világban. Wiesen thal négy évig volt a mautha- useni koncentrációs tábor foglya, amikor 1945. május 5-én az ameri­kai csapatok kiszabadították a még életben maradt foglyokat. Egész csa­ládját kiirtották a nácik, ó maga is többször farkasszemet nézett a ha­lállal, de szerencséje volt, csodával határos módon túlélte a borzalma­kat. Egy évig az amerikai hadseregnek háborús bűnökkel foglalkozó cso­portjában dolgozott, majd önállóan indult a fasiszta gyilkosok nyomába. Majd ötven év alatt mintegy 1100 háborús bűnöst juttatott bíróság elé szerte a világban. „Akkoriban kezdtek beszélni a hi­degháborúról, de én azt láttam, hogy sok volt náci visszaszerezte korábbi pozícióját Nyugat-Németországban és Ausztriában. Az volt a benyomá­som, hogy a nácik ugyan elvesztet­ték a háborút, de mi veszítettük el a háborút követő korszakot” - vall a kezdetekről. Az első időben a Holocaust néhány tucatnyi túlélője volt segítségére. Tanúkat kutattak fel, minden lehet­séges archívumot átvizsgáltak. Már 1953-ban a bujkáló Adolf Eichmann nyomára bukkant, de Izraelt ebben az időben elsősorban Dzsamal Abdel Nasszer nyugtalanította, s átmene­tileg nem foglalkozott a „végső meg­oldás” egyik hírhedt szülőatyjával. Wiesenthal 1954-ben bezárta „Zsidó dokumentációs központját” és jó ton­nányi dokumentumot adott át a je- ruzsálemi Holocaust-múzeumnak. Egyedül az Eichmann-dossziét tar­totta magánál. Később már maguk a németek jelez­ték Izraelnek, hogy Eichmann Ar­gentínában bujkál. 1959-ben a Mo- szad egyik csoportja elrabolta és Iz­raelbe vitte a náci fóbünöst. Eich- mannt halálra ítélték.- Elfogása és drámai bírósági pere azért volt különösen fontos, mert 15 év elteltével felhívta a világ figyel­mét a zsidók tragédiájára. Százmil­liók ebből szereztek tudomást a rész­letekről - mondja Wiesenthal. A nácivadász fáradhatatlan kutatá­sainak volt köszönhető a treblinkai hóhér, Franz Stangl elfogása és a so- bibori koncentrációs tábor parancs­nokának, Gustav Wagnernek a bíró­ság elé állítása. Ó leplezte le azt a nácit is, aki Anna Frankot tartóztat­ta le. Wiesenthal ezt az ügyet tartja az egyik legnehezebbnek. A bujkáló kislány egész világot megrendítő naplójáról sokan próbálták azt állí­tani, hogy az csak a képzelet műve. Wiesenthal úgy gondolta, hogy a „Napló” valódiságát csak akkor tud­ja bebizonyítani, ha elfogja a kislány gyilkosait. Egyetlen névtöredék - „valami Silber...micsoda” - állt a rendelkezésére. Ezen a nyomon ta­lálta meg a Gestapo hollandia rész­legénél szolgált Karl Silberbauert, aki elismerte, hogy ó tartóztatta le Anna Frankot. „Sajnos, azt soha nem tudtam kideríteni, hogy kik ad­ták fel a németeknél a kislányt” - panaszosa Wiesenthal. A Németországban újjáéledő új fa­sizmust Wiesenthal szerint nem le­het összehasonlítani a húszas, har­mincas évek Németországában színre lépő fasizmussal. 50-60 náci csoportocska tevékenységét figyeli közelről a rendőrség, a jelentősebb szervezetek egymással is harcban állnak. A háború utáni Németország szere­pét pozitívan ítéli meg, mint mond­ja, az ország megfizette a civilizált nemzetek soraiba szóló belépője­gyet. Nincs ilyen jó véleménnyel Ausztriáról. „A háború végén a szö­vetségesek Ausztriát a nácik első számú áldozatának tekintették. Ez igaz volt az országot illetően, de nem az osztrákokat tekintve. Ezért aztán Ausztriának nem kellett megfizet­nie a belépőt. A háború után a náci párt 650 ezer tagját írták össze Ausztriában, s ami a legrosszabb, ezek többsége visszakerült az állam- apparátusba. Fontos tisztségeket töltöttek be, még a szocialisták ide­jén is. Bruno Kreisky kormányában 11 miniszter közül négynek volt ná­ci múltja” - mondta Wiesenthal. Legek a moziban Budapest (MTI) - A mozi 98 esztendős törté­netében - onnan számítva, hogy az első nyilvá­nos filmvetítés 1895. december 28-án volt Pá­rizsban - számos rekord született és dőlt meg. Azt is mondhatjuk, hogy a filmtörténet a Je­gek” története is.A legdrágább film - s ebben nincs vita - a Terminátor 2 volt, 104 millió dol­láros befektetést jelentett. Ám ezzel az adattal csak az abszolút elsőséget tartja; a Cleopatra (Liz Taylorral és Richard Burtonnel) ugyan 44 millióba került, de 1963-as árakon számítva. Pénzügyi szakemberek szerint ez, mai árakon, 200 millió lenne... A legtöbb pénzt, 700 millió dollárért az E.T. hoz­ta. Mivel a Jurassic Park 1993 augusztusában már meghaladta az 500 milliós bevételt, várha­tó, hogy Spielberg legyőzi - önmagát. A legnagyobb bukás a Hudson Hawk című ame­rikai produkcióhoz fűződik: 65 millió dollárt költöttek rá, ezzel szemben 16 miihót hozott A Jegek” külön kategóriájába tartozik a rek­lám. Ebben Walt Disney a listavezető, a Dick Tracy című filmjének világpropagandájára 48,1 miihó dollárt költöttek. A film közel száz esztendős története során többször is visszatértek a forgatókönyvírók a korábban már megfilmesített témákhoz. Ebben is kiemelkedő egy mesetörténet, a legtöbbször a Hamupipőkét vitték filmre, összesen 95 féle változatban. Legelőször már 1898-ban. A leg­többször megfilmesített szerző Edgar Wallace, a bűnügyi regények koronázatlan királya, aki 1932-ben bekövetkezett haláláig 170 krimit írt, ebből 179 filmet forgattak Figyelemre méltó, hogy a legtöbbször eljátszott szerepet is a krimi kínálta, Sherlock Holmes volt ez, akit 75 külön­böző színész személyesített meg az 1900 és 1991 között forgatott 209 filmben. Egy alkalommal színesbórű színész (Sama Robinson) is belebújt a híres nyomozó bőrébe. A legek filmtörténeté­ben Napóleon vezeti a listát, összesen 194 olyan filmben jelent meg, amelynek ő volt a központi figurája. Hasonló népszerűséget csak a horror világa kínált színésznek, rendezőnek és persze nézőnek: a Drakulát 160, Frankesteint 114- szer adták elő. A legelső meztelen hölgy már 1915-ben látható volt a filmvásznon, Audrey Munson a neve és az Inspiration című amerikai filmben játszott, melyet George Foster rende­zett. A meztelen férfitest úgy tűnik nem volt ennyire vonzó, mert ahhoz képest, hogy egy 1911-ben forgatott olasz filmben (Infemo) volt egy merésznek mondott vágás, a következő meztelen úrra 1969-ig kellett várni s akkor is angol moziban láthatták, Ken Russel filmjében. (Szerelmes asszonyok.) Áleghosszabb ideig tar­tó csók egy 1941-ben forgatott amerikai filmben zajlott; Jane Wyma és Regis Toomey 3 perc 5 másodperces mutatványa a listavezető. Párizs metrója fogalom Balogh Tibor A párizsi városnézés elmaradhatatlan közleke­dési eszköze a metró, amely olyannyira hozzá­tartozik a párizsiak életéhez, létformájához, hogy túlnő egyszeri tömegközlekedési szerepén - egy földalatti labirintus, ahol minden vonal, minden állomás tartogat valami meglepetést. Már maga a rendszer is óriási. Tizenhárom fő­vonal, több, rövidebb elágazó mellékvonallal és közel 280 állomás szolgálhat a randevú megbe­szélt helyeként. Lépten nyomon árusok kínál­ják portékáikat, a vonalakat összekapcsoló hosszú folyosókon pedig már messziről lehet hallani a rögtönzött művészek hangszeres játé­kát - gitár, fuvola, tangóharmónika, minden. Mi ez, szórakoztatás, vagy a koldulás diszkrét formája? A mindennap unalomig látott megál­lókon kívül még a tősgyökeres lakók sem isme­rik a hálózat összes állomását. Ráadásul talá­lunk közöttük olyanokat, amelyeket be sem fe­jeztek, használaton kívül vannak, vagy éppen egészen más célt szolgálnak. A külső megjele­nésében a többitől semmiben sem különböző Saint Martin állomás például így télidében a hajléktalanokat fogadja be. A csapóajtón átlép­ve egy másik kor reklámfelirataival, ízlésével nézünk szembe, az állomást ugyanis 1939 szep­temberében zárták be. A két világháború közöt­ti bizonyos Astra margarin fogyasztásösztönző giccses bája mosolyogtat meg, de hasonlókép­pen elgondolkodtat egy autógyár ma antifemi- nistaként értékelhető óriás plakátja: Ki vezeti az automobüt? A férfi. Ki cipeli a bevásárló­szatyrot? A nő. Az ehhez hasonló szellemáram­lásokat raktárként, vagy műszaki telepként használják, de itt képzik a tanuló metróvezető­ket is. Egy másik állomáson videoklipeket, fil­meket forgatnak (gondoljunk csak a Metró cí­mű filmre). Bár a jegy nélkül utazók pontos szá­mát nehéz megállapítani, egy rövid megfigye­lés alapján is tíz utasból egy egyszerűen átug­rik a bejárati forgókereszten. A metróhálózat­hoz szorosan kapcsolódó félig földalatti, félig elővárosi vasút az RER Igazgatósága úgy dön­tött, hogy felveszi a harcot a bliccelőkkel. A vas­rúd mögé egy magasított kaput is felszerelnek a nagyobb forgalmú állomásokon. A fiatalok kö­rében elterjedt hagyományos Jrisugrás” már nem lesz elegendő. Bár a beruházás nagyon költséges, a bevételek annyira megnőnek, hogy egy év alatt meg fog térülni - állítja a vállalat jegyellenőrzési vezetője. Kérdés: fog-e fizetni superman. Rajz: ÉM-archív

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents