Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-07 / 286. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993-------------APROPÓ------------­A kt az iskolában Csörnök Mariann Egy a húsz ellenében le merném fogadni, hogy a cím olvastán a legtöbben fel- és összehúzzák a szemöldöküket, azaz egy­szerre lepődnek meg és lesznek morcosak már a gondoláitól is: egy oktatási intéz­ményben (majdnem) meztelenemben testet rajzolnának a tanulók! Úgyhogy pontosít- sunk is rögtön. Az iskola gimnáziumot, an­nak is csak a rajzszakkörét jelenti. Az aktot nem kell magyarázni: ez esetben is ruhát­lan modellt, illetve a róla készült képzőmű­vészeti „lenyomatot”jelenti. Sajnos, még mindig egy a húsz ellenében merném fogadni, hogy a legtöbb ember homlokán a póntosítás után sem simultak ki a ráncok. Merthogy az iskola az iskola, annak a szellemével - aki oda jár, az meg gyerek, tehát neki a korával nem lehet összeegyeztetni az efféle ténykedést. Csak­hogy, ha, a, szegény „gyerek” kezébe szorult némi tehetség, és azt kamatoztatni akarja élete során, tehát mondjuk a képzőművé­szeti főiskolára jelentkezik, akkor ott már rögtön a belépés után felnőttként kezelik, és az aktrajzolás felvételi követelmény. A gim­názium. egyik feladata pedig, legalábbis legutóbbi értesüléseim szerint még mindig az, hogy mindent megadjon diákjainak a sikeres felvételihez. Vagy azért mindent mégsem? Nem ragozom tovább. Hiszen most lehetne vitatkozni, a felvételi követelményben van- e a hiba vagy a mi szemléletünkben. Az azonban mégis csak furcsa, hogy egy nagy­városban azt javasolják a szakkörvezető­nek, vigye ki a 3-4. osztályosokat az iskolá­ból, akkor azt rajzoltat velük, amit akar. Egyszóval az iskola, falain belül gyerekek, kívül meg felnőttek ? Ezt erősen kétlem. Vi­szont azt tudom, a kicsi gyerek elhiszi, hogy ha ő nem lát, akkor őt sem láthatják. Talán a fenti javaslat tevőjének is a gyerekkorából köszön vissza a struccpolitika. PDSZ-aggodalmak Miskolc (MTI) - A Pedagógusok Demokrati­kus Szakszervezete reménykedik abban, hogy a megszülető költségvetésnek sikerül megte­remtenie az oktatási költségek finanszírozásá­hoz szükséges garanciákat - nyilatkozta Mol­nár Péter ügyvivő, a szakszervezet hétfői sajtó- tájékoztatóján. Kifejtette: a PDSZ attól is tart, hogy a kormány és a szakszervezetek között született megállapodás, a közalkalmazotti bér­tábla jövő év januári bevezetése veszélybe ke­rül. A PDSZ kifogásolja, hogy a normatívák összegét az óvodák és a gimnáziumok kivételé­vel nem emelik, és e két intézmény típusban sem megfelelő arányú a normatíva-emelés mér­téke. A költségvetési tervezettel kapcsolatban aggályosnak tartják többek között azt is, hogy az óriási terheket ró az önkormányzatokra. Elmondták még: a költségvetés nem biztosija a megfelelő végzettséggel nem rendelkező óvónők átképzéséhez szükséges költségeket sem, pedig ez az óvónők összlétszámának 20 százalékát érinti. Márpedig, ha nem történik meg időben az átképzésük, a PDSZ ismeretei szerint min­den negyedik, ötödik óvodát be kell zárni az or­szágban. Ezért az érdekképviselet azt szeretné, ha a Művelődési és Közoktatási Minisztérium az átképzésben érintettek létszámát felmérné, és kidolgozná az átképzés formáját,és megha­tározná a közreműködő intézményeket is. Szószórós hipnózis Miskolc (ÉM) - A P. Mobil nevű zenekar egy­kori frontembere, a hazai zenés színpadok sztáija, Vikidál Gyula is a vendége lesz M. Kiss Csaba Szószóró című műsorának. A miskolci talk show december 11-én, szombaton délután 6-kor kezdődik a Nemzetközi Kereskedelmi Központ —Mindszent tér 1. - színháztermében. A népszerű énekes egyébként nagyon régen nem járt már a borsodi megyeszékhelyen, aho­vá amúgy intim kapcsolatok szálai fűzik. A kel­lemes humorú Rudolf Péter színművésszel is találkozhatnak a nézők. Ha minden igaz, nem akad el a havazásban - mint az elmúlt hónap­ban, amikor a mostoha időjárás miatt nem ér­kezett meg - Binger Vilmos, a Magyar Boszor­kány Szövetség alelnöke, aki megpróbálja majd hipnotizálni M. Kiss Csabát. A Szószóróban be­mutatkozik majd az electric boogie nevű tánc világbajnoka, Kollár István is. Az érdeklődőka Miskolci Nemzeti Színház jegyirodájában és az ITC portáján vehetik meg a belépőt a talk show-ra, amelyet az ATI, az Észak-Piért és a Borsod Domus támogat. Két keramikus egy műhelyben Miskolc (ÉM) - Két ifjú keramikus invitálja kétasztalnyi kiállítása megtekintésére a miskolciakat. Do­bos Barbara és Vajtó Gyula Sárospa­takon tanulta a szakmát, igen jó mesterektől. Aztán egy évig egymás­tól függetlenül dolgoztak, mindent készítettek, amit eszükbe jutott. A múlt év őszén - Barbara szüleinek köszönhetően - Sajószentpéteren megnyitottak egy kis műhelyt. Van korongjuk és egy apró kemencéjük. Azóta együtt dolgoznak. Teáskészleteket, kancsókat, kaspó- kat, vázákat, gyertyatartókat, víz­párologtatókat kínálnak. Az idei slá­ger az úgynevezett illatház. A szép kis „kemencében” mécses ég, a láng fólmelegíti a vízzel teli kis medencét, amelybe illóolajat cseppentenek. Vagy patikában vásárolható, a légu- takat tisztító gyógyolajat, vagy a drogériák kínálatából valamely illa- Az első minikiáiiítás Fotó: Farkas Maya tos olajat. A szoba néhány perc alatt kellemes illattal telik. Sajószentpéteren. Az elsőn afrikai, karácsonyi ajándékozási gondján Barbara és Gyula szívéhez a kis- ázsiai archaikus figurákkal díszített segít. Egy csendes diósgyőri utcá- plasztikák állnak igazán közel, edényeket, a másodikon kisplaszti- ban, a Móricz Zsigmond u. 12. alatt, Bumfordi vagy légiesen kecses alak- kákát mutattak be. a Dragon Bt. Orchidea fürdőszoba jaik egyike-másika már zsűrizett, A két fiatal néhány hetes miskolci je- szalonjában szorítottak nekik egy hiszen két kiállítást már rendeztek lenléte minden bizonnyal sok család kis helyet az ünnepekig. Summermatter az Andrassybau Miskolc (EM - DK) - Heinrich Summermatter svájci minisztériu­mi osztályvezető már járt Miskol­con. Az elmúlt héten Florence de Bondelivel azért jöttek el újra, hogy személyesen ellenőrizzék, hogyan is folyik a segítségükkel itt elkezdett program. „Vendéglátójuk” az And- rássy Gyula Műszaki Középiskola, mert bár a program kiteljed még más miskolci középiskolára is, még­is itt van a „centrum”. • A kelet-közép európai kooperációs programban több ország az egyete­mekkel együtt mintegy háromszáz intézményével vagyunk kapcsolat­ban. Miskolcon az Andrássyn kívül is tárgyaltunk középiskolákkal. Az Eötvössel, a Berzeviczyvel, a Fáyval kisebb együttműködési terveink vannak - mondja Summermatter úr. Hasonlóan az ittenihez, bár egé­szen más témában, de ez is a taná­rok továbbképzésével kezdődik. A Berzeviczyből és egy győri középis­kolából másfél évvel ezelőtt húsz ta­nár tanulmányozta Svájcban az ét­kezési, vendéglátási szokásokat és kultúrát. Bemutattuk, hogyan képe­zik Svájcban a gasztronómiával, tu­rizmussal foglalkozó tanárokat. Idén megismételtük a meghívást, most más aspektusból közelítettük a témát. Am ebben az évben nemcsak a magyarok mentek ki, hanem Svájcból is jött néhány tanár ide, megnézni, hogyan sikerült a kinti tapasztalatokat hasznosítani. Illet­ve hoztunk a tanároknak és a diá­koknak segédanyagokat. □ Mit tapasztaltak a kollégái? Sike­res volt a magyarok tanulmányútja? • Igen, jó tapasztalataink voltak, de egyik napról a másikra nem érhető el változás. Hiszen elsősorban a filo­zófiát kell megérezni, azt, hogy a vendégnek kell úrnak lenni. A ma­gyar tanárok nagyon érdeklődőek voltak, de időbe telik, míg át tudják alakítani a szokásokat. □ A csereprogramok ellenére mégis egyoldalúnak tűnik ez a kapcsolat. Hasznos ez az Önök számára? • A kapcsolat egyoldalúnak mond­ható, hiszen innen jönnek a tanárok, de azért mi is tanulunk belőle. Vi­szont a diákcsere-kapcsolat teljesen élő. Már voltak itt a mi diákjaink is, családoknál laktak, így lehetőség volt egymás még jobb megismerésé­re. S a tanulócseréből a tanárok is profitáltak. Magyar tanárok dolgoz­tak a svájci diákokkal, svájci taná­rok a magyar diákokkal, látták, mennyire képzettek a gyerekek, hol lehetne még javítani. □ Térjünk vissza az Andrássyhoz... • Igen, egyrészt ez az itteni fő prog­ram, másrészt ez áll legközelebb a szívemhez. Ez az iskola főleg műsza­ki embereket képez. Új ipari gyártá­si technológiákat (CAD, CAM, CNC) próbálunk itt ki, illetve adaptáltunk egy nálunk is csak nemrégiben beve­zetett új szakot, az üzletszervezést. Hiszen egyre inkább fontos, hogy a műszaki ismeretek mellett a diákok tanuljanak gazdasági, kereskedelmi managemantet. Műszakilag nagyon jól képzik itt a diákokat, s ha ebhez hozzájönnek a magasszintű gazda­sági ismeretek, akkor az innen kike­rülő fiatalok kiváló munkavégzésre lesznek képesek. Hosszabb előkészí­tési szakasz után az idén egy osz­tályban már működik az üzletszer­vezői szak. Ezt a képzési formát más iskolákban is szeretnénk bevezetni. 12 Évek óta folyik a project, lassan vé­ge. Ezzel vége a kapcsolatnak is? • Természetesen nem. Az iskolával már nagyon szoros kapcsolatunk alakult, jelenleg kis túlzással szinte minden lépésükről tudunk, s a pro­ject befejezése után is szeretnénk majd információkat kapni. Annak idején választanunk kellett, hogyan segítsük Magyarországot: bizonyos pénzösszeget adjunk, hogy használ­ja fel a minisztérium ahogy akarja az oktatásra, vagy pedig válasszunk ki néhány iskolát, s nekik segítsünk közvetlenül. Miskolcot pedig azért választottuk, mert úgy éreztük, hogy a fővárostól nyugatabbra már kevésbé igénylik a segítséget, itt vi­szont még kell csinálni valamit, hogy jobb legyen. Tisztelgés a primadonna előtt Miskolc (ÉM) - Déryné-emlékna- pot tartottak az elmúlt hétvégén a Miskolci Akadémiai Bizottság szék­házában. Az emlékülés alkalmából többen emlékeztek előadással a pri­madonnára és a korabeli színházra. N. Böhm Edit például a sokat idé­zett Déryné-naplóról beszélt. Bár szerinte ez az írás nem kezelhető sem önéletrajzként, sem naplóként, sokkal inkább regényként. Déryné önmagával is számot vetve, a ténye­ket személyiségén átszűrve tekin­tett vissza a pályájára, s egyáltalán nem tartotta fontosnak, hogy az ese­mények pontosan kövessék egy­mást. Az emléknap utolsó előadást a Miskolci Nemzeti Színház igazga­tója, Hegyi Árpád Jutocsa tartotta, aki a visszaemlékezés apropóján a jövőről, a tervekről szólt. Hogy sze­retné, ha a színházi struktúrába be­leférnének a népszerű, az érdekes és a különleges darabok, s a népszínhá­zi modellt a zenés színház tenné tel­jessé. Ehhez már csak egy igazi ope­ra- és balett-társulat szükséges... Az emlékezés tegnap is folytatódott, mikor a budapesti Nemzeti Színház művészei érkeztek Miskolcra. Ebből az alkalomból kollégánk, Gyöngyö­si Gábor emlékezett Déryné Szép­pataki Rózára. Déryné síitánál Sír mellett állni a legszomorúbb do­log a világon. Temetőben, sírkő vagy jeltelen sír előtt e században mégis, túl sokat áll ez a nemzet, túl sokat temet és túl sokat újratemet. Dérynét, hál’ Istennek nem kell újra­temetni, de nagy ritkán ki kell za- rándokolni síriához ebbe a szép, ré­gi temetőbe. Ilyen alkalmakkor pél­dául, amikor születésének éppen 200. évfordulóján állunk itt. Déryné - szépcsengésű név, amely­ről az a kor, amelyben élt, pontosan tudta kit jelöl. Talán eredeti nevét nem ismerte vagy kiejteni se tudta volna a bécsi származású Schön- bach patikus lányának - aki viszont már Jászberényben látta meg a nap­világot. Sokáig nem is hívták más­ként, mint a kis Patyikás Rózsi, amit Benke József már Széppatakira vál­toztatott, amikor először kellett a színlapra kiírni a nevét. Hírnevet, örök ragyogást mégsem ennek a névnek, hanem a Dérynék szerzett - férje nevének, aki még színészként köti be a fejét, de különösebben nem rajong sem a színjátszásért, sem az asszonyért, sem a színészi pályáért. Az asszonyt hosszú időre - a pályát örökre elhagyta. Nem akart részese lenni annak a „maskaravilágnak,” amelyben ifjú felesége oly jól érezte magát, s amelyben sikert sikerre halmozott. Nem érezte a pálya, a magyar szó és dal művelésének, csiszolásának fon­tosságát. Nem úgy, a kis német le­ány, aki itt, Miskolcon lett - ahogy ma mondanánk befutott színésznő, végérvényesen, visszavonhatatla­nul - s amint bebizonyosodott, meg- másíthatatlanulmagyar. Déryném lesz az sem Műhibán, sem Diósgyőr­ben, a kis jászberényi német lány vi­szont azzá válik a német Pesten, a Romániában hagyott Kolozsváron, vagy a Szlovákiában maradt Kas­sán . Boldogság, dicsőség e három vé - rosban szegődik hozzája, diadalra vitt prózai és énekes szerepekben, a szerelem pedig - Prepeliczay Samu, Csáky Tivadar gróf, vagy az őt min­denhová árnyékként követő Szent- pétery Zsigmond személyén kívül - a magyar színjátszás iránt tanúsí­tott olthatatlan szerelme és hűsége képében. Pedig nagy-nagy kísérté­seknek ki volt téve ő is. A világot je­lentő deszkákról nemegyszer csábí­tották a világ valóban nagy színpad- jaira.Nem hagyta el a magyar szín­padot, mert meg akart maradni ma­gyarnak. Pedig a magyar nemzeti színház igazából nem is ragaszko­dott hozzá. Legalábbis ajánlatot tő­le- olyat, amilyet a németektől vagy a románoktól - soha nem kapott. 1837-ben tagja lett ugyan az új pes­ti magyar színháznak, de örömére ez nem szolgált soha. Majd félévszáza­dot töltött magyar színházakban az egyik legnagyobb magyar színésznő, de csak akkor érezhette ezt a rangot igazán, amikor a kolozsvári színház magát az egész nemzet színházának tekintette, s annak tagja volt éppen. Sőt, az is lehet, hogy ezt a nemzeti színházi rangot, éppen ő kölcsönöz­te a kolozsvári színháznak, amely­nek egy rövid időre még az igazgatá­sát is rábízták. 1858-ban, rengeteg csalódás és meg­aláztatás után visszavonulással fe­jeződik be ez a küzdelmes magyar művészpálya. Életének utolsó éveit, félje halála után nyomorban tengőd­ve itt tölti, ebben a városban, pont olyan körülmények között, mint Zomb mester; akitől a pályára ké­szülődve ugyancsak itt,, énekelni ta­nult. Emlékezzünk ró szeretettel és a leg­nagyobb tisztelettel. December 7., Kedd Trauner Sándor Párizs (MTI) - Franciaországi ott­honában vasárnap elhunyt Trauner Sándor, a világhírű magyar szárma­zású díszlettervező. A művész 87 éves volt — halálhírét hétfőn hozta nyilvánosságra családja. Trauner 1906-ban született Buda­pesten: a Képzőművészeti Főiskola növendékeként tanult, s a húszas években került ki Franciaországba. Pályafutását festőművészként kezdte, de később kapcsolatba ke­rült a filmmel. Alexandre Trauner néven éveken át tervezett díszlete­ket Marcel Camé forgatócsoportjá­nak, s együtt dolgozott Jacques Pré- vert-rel, a nagynevű francia költő­vel, sok híres sanzon írójával is. Olyan világhírű filmek készítésénél közreműködött, mint a Vád tanúja, vagy az Inna te édes. Tűzzománcok Ózd (ÉM) - Honvisák Jánosné tűz­zománcaiból nyílik kiállítás ma dél­után 5 órakor Ózdon a Brassói úti Általános Művelődési Központ galé­riájában. A tárlatot Gál Sándor, az Ifjúsági és Szabadidős Egyesület el­nöke nyitja meg. A műsorban közre­működnek a Szabó Lőrinc Általános iskola tanulói. Meghalt Frank Zappa Los Angeles (MTI) - 52 éves korá­ban elhunyt Frank Zappa, a világhí­rű rockzenész és zeneszerző. A prosztatarákban szenvedő művészt szombat éjjel érte utol a halál. Frank Zappa első sikereit a 60-as évek elején aratta, amikor különvált a Mothers of Invention (Az Ötlet Szülőanyjai) nevű zenekarától. Összesen mintegy 50 albumot készí­tett, ezek közül a Freak Out (1966), a Hot Rats (1970) és a SheikYerbou- ti (1979) a legnépszerűbbek. 1988- ban Grammy-díjat kapott a Jazz From Hell című albumáért. Zappa súlyos rákbetegsége ellenére sem hagyta abba az alkotómunkát. 1991 júniusában még fellépetta Bu­dapesten megrendezett nemzetközi , jazz-rock jamboree”-n. Nyelvet kreatívan Miskolc (ÉM) — A kreatív nyelvta­nulás iránt érdeklődőket várja az immár 23 nyelvvizsgával rendelke­ző Gál Ottó december 8-án, szerdán délelőtt 11 órától este 6 óráig a Tu­domány és Technika Házában. Vásár a galériában Miskolc (ÉM) - Az Egyetemi Galé­riában december 6-tól 22-ig karácso; nyi vásárt rendeznek a Debreceni Műhely Képző- és Iparművészeti Egyesület részvételével, a vásáron a Hollóházi Porcelángyár is bemutat­ja termékeit. Filmvetítés Mályi (ÉM) — Összejövetelt rendez a nyugdíjasklub a kastélyban ma, , kedden délután fél öttől. Ä találko­zón egy filmet, is levetítenek az ér­deklődőknek. Irodalmi Kávéház Mezőkövesd (ÉM) - Az Irodalmi Kávéház következő rendezvényét december 9-én, csütörtökön este fél 6-tól tartják a mezőkövesdi Mátyás Söröző emeleti termében. Az est el­ső felében Ratkó József emlékestet ad Tomsics József és Kisné Dudás Mária, majd Pázmándi László kö- vesdi költővel beszélget. Cseh Ká­roly. ____________._________

Next

/
Thumbnails
Contents