Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-28 / 303. szám
1993. December 28., Kedd Itt-Hon Z 3 Malenkij robot Ukrajnában (2.) A gyülekezőhelyen tudták meg, hogy becsapták őket Soltész József A civil lakosság összeszedése a front előrehaladásával folyamatosan történt. Pl. Szabolcs megyéből (Nyíregyházáról) már 1944. november első felében 2000 polgári személyt vittek el, de a Tiszántúl, Kárpátalja és Erdély magyar lakosai közül még hamarabb vittek el sok embert. A hadra kelt szovjet hadsereg 0060. sz. katonai parancsa 1944. dec. 22-i keltezésű, amely elrendeli a közvetlen mögöttes területen végzendő közmunkák elvégzésére az ösz- szes német származású munkaképes személyek mozgósítását. Ezt erősítette meg a már előzőkben említett Erdei F. belügyminiszter által aláírt rendelet. A lakosság természetesnek tartotta, hogy a háborús károk - hidak, utak, gyárak - helyreállítására pár napos, a nép által „malenkij roboténak elnevezett munkára igénybe Veszik őket. Ezért némi fenntartással ugyan, de a meghirdetett gyülekezőhelyekre elmentek, és ott derült ki, hogy becsapták őket, mert fegyveres őrök vették körül az összegyűlteket. Még ekkor is hamis tájékoztatást kaptak, mert pl. a csernelyieknek a farkaslyuki bánya megnyitását, a serény- falvaiaknak, edelényieknek a diósgyőri vasgyár rendbehozását, a tarcaliaknak, bodrogke- resztúriaknak a szerencsi cukorgyár beindítását mondták, másoknak pedig a hídépítési munkákat emlegették, amelyek mindössze 1-2 hétig tartanak. Borsod 89 településéről folyt a begyűjtés Amikor aztán a szuronyos, gép- pisztolyos katonák gyalogmenetben a szerencsi és miskolci gyűjtőhelyekre kísérték őket, majd a férfiakat és nőket vegyesen bevagonírozták, már nem volt menekvés. Tehát a legelső nagy hazugság ez volt, mert most ébredtek tudatára, hogy a félrevezetőén megfogalmazott „közvetlen mögöttes területeken végzendő közmunkák” idegen országba történő deportálást jelentenek. A civil deportáltak számát egyes helységekben még ismerik, de területi, megyei, országos összesítésük a mai napig nem történt meg. Talán a honismereti mozgalom felvállalhatná ezt a történelmünk fehér foltját tisztázandó kérdést, megfelelő központi szervezéssel! Különböző szerzők az elhurcoltak számát nagyon óvatosan becsülik meg. Számomra dr. Zielbauer Gyöigy egyik tanulmánya adta a legbiztosabb fogódzót: „Észak-Magyarország németsége 1940-50 között.” (Borsodi Szemle 1989. 1. sz.) Szerinte a mai B.-A.-Z. és Heves megye területén 1717 községből hurcoltak el civil lakosokat, pedig az 1941-es népszámlálás adatai szerint alig volt néhány német anyanyelvű lakos ebben a térségben. A Borsodból elhurcoltak 89 községből kerültek ki. Ez a számadat kiegészítésre szorul, mert nem említi meg pl. Kelemért, ahonnan 16 férfit és 6 nőt, Edelényt, ahonnan 30 férfit és 11 nőt vittek el. Idővel a becsült adatok megközelítik majd a valós létszámot, ehhez azonban további adatgyűjtésre van szükség. Dr. Zielbauer adatai szerint Borsod- Abaúj-Zemplén megyéből „4801 polgári személy került német neve miatt a gyújtőtáborokon keresztül a Szovjetúnióba.” Azonnal felmerül a kérdés, hogy akkor a nem német nevú- ek közül hányán kerültek hasonló sorsra? Legtöbben Miskolcról, Diósgyőrből Csernelyben, Keleméren, Serényfalván egyetlen német nyelvűt sem találtam az elhurcoltak között! De dr. Z.Gy. is megállapítja, hogy 31 olyan községet talált, ahol „még megközelítőleg sem élhettek németek”, és ezek között szerepel pl. Bodrogkeresztúr, ahonnan 101 férfit és 101 nőt, összesen 202 személyt hurcoltak el. A legtöbb embert Miskolcról és Diósgyőrből vittek el, összesen 713 főt. (folytatjuk) Nyári színház Sátoraljaújhelyen Sátoraljaújhely (ÉM) - A Kassai Thália Színház vezetői azzal a javaslattal keresték meg a város önkormányzatát, hogy közösen - vállalkozói alapon - hozzanak létre egy nyári színházat. Az elképzelések szerinti előadást (WessermannLeigh-Darion: La Mancha lovagja) júliusban tartanák Ujhelyben. A kulturális vállalkozáshoz azonban pénzre van szükség, melyet pályázatok révén szeretnének biztosítani. A nyári színház - amennyiben létrejön a megállapodás - hozzájárulna az északkelet-magyarországi és a dél-kelet szlovákiai régió színházi kultúrájának gazdagításához, bővíthetné a zempléni tájegység lakosságának színvonalas szórakozási lehetőségét. — HETI JEGYZET — Majdcsak... Priska Tibor Az asszonyok föltehetően tisztítják már a lencsét, mivel újév napján ezt kell enni, hogy szépek legyünk. Meg halat, hogy pénz jöjjön a házhoz. Meg malacot, hogy kitúrja a szerencsét számunkra, Hasznos, bevált fortélyok ezek, még akkor is, ha netán nem mindenkinek, nem mindenkor hozták meg a szerencsét. Az év végi számadás mindenkor szokás volt, a mostaniból kiderülhet, hogy bizony nem minden úgy ment, mint a karikacsapás. Vannak, persze hogy vannak, akiknek nagyon is így ment, de a többségnek nem. A többségnek meg kellett húzni a nadrágszíjat, még akkor is, ha már nincs több lik rajta. Ismerkednünk kell új fogalmakkal, mikről a korábbi években nem tudtunk. Most ismerkedünk a vállalkozás sokrétűségével, örömeivel, buktatóival, kegyetlenségével is. Kiderült, hogy a jól hangzó privatizáció sem fenékig tejföl. Ki privatizál, mit, kit, miből? Ki veszi-szerzi meg a gyárat, a vállalatot, a szállodát árán alul, és mi lesz az addig ott dolgozókkal? Kárpótlás! Talán sosem hangzott még el ennyiszer ez a szó, mint a mögöttünk lévő évben. Kiderült, hogy ezzel a nemes szándékkal létrehozott akármivel is bőségesen lehet visszaélni. Az ügyeskedő, a kárpótlás semmilyen formájára nem jogosult egyének pillanatok alatt kapcsoltak, kihasználva azokat, akiknek az érdekében valójában megszületett a kárpótlás. Licitálás, földárverés. Ezekkel is most ismerkedtünk, ismerkedünk, akárcsak a nyugati tőke beáramlásának módjaival, a sztrájkjoggal, a szólásszabadsággal, a személyiség jogaival, az európai úttal meg sok minden mással, melyekkel próbáljuk magunkat belehelyezni ebbe az új lehetőségek teremtette - követelte világba, kapkodjuk a fejünket és ijedten várjuk mi lesz. Tényleg: mi lesz? Mert ezekben a napokban már inkább elibénk kell néznünk, mint mögénk. Biztatásul mindenekelőtt annyit, hogy azért csak-csak megvoltunk eddig is. Valahogy. Persze vannak, kik nagyon is megvannak, könnyedén kibérelhetik akár szilveszterre is mondjuk a lillafüredi Palota- szállót, egy kisebb várost vagy akármit, meg sem kottyan nekik. De ez a plebsz- rtél nem igen menne. Főleg ezek kedvéért, mármint aplebsz kedvéért a B UÉK- ot helyettesítve utaljunk a régi mondásra, miszerint még sosem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna! Majd csak lesz valahogy most is! Kívánságként legyen itt: találja meg mindenki a helyét ebben az országban! Érezze magát jól benne! A szilveszteri, újévi fortélyok között ott szerepel a lencse, hogy szépek legyünk. De nincs köztük az a szer, amitől okosakká válunk.
