Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-28 / 303. szám
1993. December 28., Kedd Itt-Hon A 3 Rendhagyó éjféli mise ötven éve a Dobsina melletti Sztracénán — HETI JEGYZET Majdcsak... Priska Tibor Bakonyi Béla Abaújszántó (EM) - így karácsonykor egy életet átélt ember sokat meditál: előjönnek a gyermekkori emlékek, a boldog karácsony meghitt családi hangulata. Mindig eszembe jut, még kisgyermek voltam, amikor az ügyeskezű Jenei bácsi, aki nálunk szokott dolgozni, egy szép kis betlehemmel ajándékozta meg családunkat. Egy tornyos házacska volt, a toronyban csengő, úgy 40 centiméter nagyságú. Ehhez arányítva a magasságot is, inkább kistemp- lom formája volt, de belső része istálló jellegű (így képzelte el alkotója). Aki betekintett a három bolthajtású bejáratán, a belső térben láthatta: édesanyám művészi kezének kis remekművét, mely a kis Jézus születésének jelenetét ábrázolta. A kisded feküdt a jászolban - pólyába takarva, szalmán —, mellette a szálláskérő kiüldözöttek: József és Mária, környezetükben bárányok, pásztorok, s nagyobb állatok. Mindezek gyermekjátékaink készletéből kerültek ki nagyon ügyes kombinációval. A betlehemi istállót nagyszerűen bevilágította a torony alján elhelyezett elemlámpa körtéje, mely egy kis kapcsolóval fényt árasztott a belső térre. Amikor vendégek érkeztek hozzánk (karácsonyfa-nézéskor), édesanyám felgyújtotta a kis villanykörtét, s ezután a család elénekelte a „Csendes éj, szent- séges éj”-t, - minden idők legjellegzetesebb karácsonyi énekét -, a toronyban megszólalt a kis harang, s így kívántunk a vendégeknek boldog karácsonyt. Békés karácsony a frontokon A háború alatti időszak karácsonyait a frontokon (Dnyepro- petrovszk, a Don melletti Med- vegyovkán) töltöttem, viszonylagos békés csendben, a harmadikat Sztracénán. Katona jó bajtársaim gondoskodtak szállásomon egy kis karácsonyfa felállításával, s ilyenkor hazagondoltam kétezer kilométerről a családi otthonom kis betlehemére, mely megmaradt emlékeim között gyermekéveim csodálatos karácsonyi élményeiben. A harmadik karácsonyon visszavonulásban voltunk, az ellenségtől űzetve, útirány volt: Morvaország, Németország. Karácsony előtt két nappal értünk a szlovákiai dobsinai barlang melletti kis hegyi faluba, Sztracénára. A karácsonyi ünnepekre a nyugvó helyzetre tekintettel felsőbb parancsnokságunk egy kis pihenőt engedélyezett számunkra. Ilyenkor tisztálkodtunk, a karbantartást-végeztük felszereléseinkben, s lovainkat ápoltuk, pihentettük. De katonáink szálláshelyein kigyúltak a karácsonyfa gyertyái is, mert egy karnyújtásnyira volt a friss, gyönyörű fenyőerdő, mely szívesen kínálta magát a szent ünnep szimbólumának, az otthon emlékeinek visszaidé- zésére. Örültem katonáim javaslatának Emlékszem, 1944. december 24-én délben kérte a szolgálat- vezetőm, hogy katonáim szeretnének elmenni az éjféli misére, néhány karácsonyi énekkel ünnepelni a karácsonyt. Örültem ennek a javaslatnak, s megbíztam helyettesemet, kérje meg a falu plébánosát, hogy körülbelül 120-an elmennénk mi, magyar katonák az éjféli misére, ha nem zavaijuk a hívők éjféli mise áhítatát. Nagy örömmel, szívesen vette a plébános úr ezt az indítványt. El is mentünk katonás rendben, szépen megfértünk a helyi lakossággal. En megkértem az egyházközség kántorát, lenne szíves az orgonálást a mise második felére átadni, mert szeretnénk pár karácsonyi éneket énekelni katonáimmal. Szívesen vette, s odaültem az orgonaszékbe. Három karácsonyi éneket énekeltünk: ...”Az ige megtestesült, Pásztorok, pásztorok és Fel nagy örömre, ma született”. Senki nem gondolná, az évek óta katonai frontszolgálatot teljesítő visszavonuló, „levert had” mily káprázatos férfikari hangszínt varázsolt elő a fenyvesek közé ékelődött falucska templomának éjféli miséjén. Mivel a kóruson is voltak katonáim szép számmal, alkalmam volt látni, hogy az edzett férfiarcokon csorog a könny, mert mindenki szíve és lelke mélyéből hazájára gondolt, családjára, az otthoni éjféli misére, s arra: ... Istenem, Morvaország, Németország, s a hadifogság után mikor látom majd kedveseimet... Nálunk a tisztikarban már értelmet kapott, tudatosodott a felsőbb parancsnokságoktól kiszűrődött „ördögi terv”. ...,,Grafenvöhr-be megyünk, Németországba”, s persze minket, mint” hű csatlósokat” kiképeznek egy megyét behatároló rettegett katonai táborban, ahol az Ost-lagert, ezernél több kiképzésre vezényelt katonák szálláshelyét a bentlakókkal együtt porig lebombázták a Li- berátorok. Kétségbeesett utolsó rugdalózás Mindannyian éreztük az erőltetett, kétségbeesett utolsó rugdalózást, de akkor még Hitlernek, s a német hadvezetésnek nagyon vérmes reményei voltak - a „csodafegyver”-mitosz győzelmében. Ezek voltak a gondolataim, mialatt régi kedves hangszeremen, az orgonán játszottam 1944 éjféli miséjén. Az éjféli mise befejező éneke és szertartása után - egész természetesnek gondolva - bejátszottam himnuszunk előjátékát, rázendítettünk hazánk imádságára, nagyon távol az otthontól, a fenyvesek rengetegé- ben.Kitört a botrány! Az egyházközség kántora rá akarta csapni kezemre az orgona fedőlapját, hogy megakadályozza játékomat, s a himnuszunk éneklését beszüntesse, de mellettem álló katonáim ezt nem engedték neki.Bekapcsoltam a legerősebb forte regisztert, s a 120 torok zengte ismétlésül: ...„Balsors akit régen tép, hozz reá víg esztendőt. Megbűnhőd- te már e nép a múltat s jövendőt!” Nagy zavar támadt — a plébános és egyháztanács tiltakozott,de azért nem lett baj. Bevetésre már nem került sor Másnap reggel elvonultunk, s folytattuk a visszavonulás idegeket tépő, tekervényes útjainkat, partizántámadásokkal vegyítve. Ahogy a terv beütemezte, elérkeztünk a hírhedt Gra- fenvöhr Süd lágerbe. De kiképzésre, s újabb bevetésre már nem került sor, erről gondoskodtak az amerikai, szovjet és angol csapatok. S mindez történt krónikám szerint: 1944. december 24-én, éjféli mise után. Ez volt a harmadik háborús karácsonyom, egy híján 50 évvel ezelőtt. Az asszonyok föltehetően tisztítják már a lencsét, mivel újév napján ezt kell enni, hogy szépek legyünk, Meg halat, hogy pénz jöjjön a házhoz. Meg malacot, hogy kitúrja a szerencsét számunkra. Hasznos, bevált fortélyok ezek, még akkor is, ha netán nem mindenkinek, nem mindenkor hozták meg a szerencsét, Az év végi számadás mindenkor szokás volt, a mostaniból kiderülhet, hogy bizony nem minden úgy ment, mint a karikacsapás. Vannak, persze hogy vannak, akiknek nagyon is így ment, de a többségnek nem. A többségnek meg kellett húzni a nadrágszíjat, még akkor is, ha már nincs több lik rajta. Ismerkednünk kell új fogalmakkal, mikről a korábbi években nem tudtunk. Most ismerkedünk a vállalkozás sokrétűségével, örömeivel, buktatóival, kegyetlenségével is. Kiderült, hogy a jól hangzó privatizáció sem fenékig tejföl. Ki privatizál, mit, kit, miből? Ki veszi-szerzi meg a gyárat, a vállalatot, a szállodát árán alul, és mi lesz az addig ott dolgozókkal? Kárpótlás! Talán sosem hangzott még el ennyiszer ez a szó, min t a mögöttünk lévő évben. Kiderült, hogy ezzel a nemes szándékkal létrehozott akármivel is bőségesen lehet visszaélni. Az ügyeskedő, a kárpótlás semmilyen formájára nem jogosult egyének pillanatok alatt, kapcsoltak, kihasználva azokat, akiknek az érdekében valójában megszületett a kárpótlás. Licitálás, földárverés. Ezekkel is most ismerkedtünk, ismerkedünk, akárcsak a nyugati tőke beáramlásának módjaival, a sztrájkjoggal, a szólásszabadsággal, a személyiség jogaival, az európai úttal meg sok minden mással, melyekkel próbáljuk magunkat belehelyezni ebbe az új lehetőségek teremtette - követelte világba, kapkodjuk a fejünket és ijedten várjuk mi lesz. Tényleg: mi lesz? Mert ezekben a napokban már inkább elibénk kell néznünk, mint mögénk. Biztatásul mindenekelőtt annyit, hogy azért csak-csak megvoltunk eddig is. Valahogy. Persze vannak, kik nagyon is megvannak, könnyedén kibérelhetik akár szilveszterre is mondjuk a lillafüredi Palotaszállót, egy kisebb várost vagy akármit, meg sem kottyan nekik. De ez a plebsz- nél nem igen menne. Főleg ezek kedvéért, mármint a plebsz kedvéért a B UEK- ot helyettesítve utaljunk a régi mondásra, miszerint még sosem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna! Majd csak lesz valahogy most is! Kívánságként legyen itt: találja meg mindenki a helyét ebben az országban! Érezze magát jól benne! A szilveszteri, újévi fortélyok között ott szerepel a lencse, hogy szépek legyünk. De nincs köztük az a szer, amitől okosakká válunk.
