Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-14 / 292. szám
1993. December 14., Kedd ItT'Hon B 7 Divatjaink között szemlélődve Priska Tibor Olvasó a visszapillantón Fotó: Fojtán László Ái'ad a panasz az énekes sztárból. A múlt rendszerben is elnyomták, félrelökdösték, a mostaniban még inkább. Hát hogy van ez? Pedig ő már most is letette a maga műveit az asztalra. Mi történik itt? Hiszen ellene valóságos összeesküvés folyik! Mondandóját illetlen kifejezésekkel spékeli, a lap ezeket is szó szerint hozza. így most már a panaszkodás, sírás, plusz amit az ántivilágban akként szoktak jellemezni, hogy nyomdafestéket nem tűrő kifejezések - ma már a festék tű- rőképesebb, toleránsabb - szóval ezeknek az együttállása máris korszerűséget, divatosságot jelez. Egy kis sírás, egy kis ordenáré kifejezés - enélkül ma ne akarjon senki sztár lenni. Divatolunk hát ily módon is. Meg sokféleképpen. Tetszenek ugye észlelni, hogy mennyire megszaporodtak nálunk a vallásos, hívő emberek! Annyi kereszt látható a nyakban - jól kiemelve az ing, a blúz, az akármi fölé, hogy lássa mindenki, mert ez a lényeg-, hogy az ember csak ámul. Hát hol voltak ezek eddig? Miért nem jelezték valami módon, bárminő halkan is, hogy ők így, meg úgy? Most jelzik. Most divat. Meg az autók visszapillantóján az olvasó. Több, mint húsz éve kocsit vezető, ma nyugdíjas ember írta meg nemrég lapunknak: Diósgyőrben egy nyugati márkájú kocsiból, melynek pilótája szerint a mi nyugdíjasunk valami szabálytalanságot vétett, szóval ebből az elegáns kocsiból olyan ordenáré káromkodást zúdítottak rá, hogy a hangerőtől, a pocskondiázástól az ordibálók előtt felfüggesztett rózsafüzér is megremegett... Mire jó vajon mindez a külsőség? Ez a sok díszítés? Nem csupán álcázás az egész? Ha tényleg ;gaz szándék vezeti a magát feldíszítőt, külső jelekkel megkülönböztetőt (tételezzük fel, valós a jószándék), akkor miért nem fogadja be magába, lelke mélyébe, amit ezekkel kapcsolatosan már olvasgatott, hallott? Például a képmutatásról. A hivalkodásról. A pöf- feszkedésről. A kivagyiságról. Elég lenne csupán A hegyi beszédet olvasgatni és elgondolkodni a megírtakon. Például: „...mikor alamizsnát osztogatsz, ne tégy annak cégért sípolással, azmint az képmutatók cse- lekesznek az zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek... mikor imádkozol, ne légy olyan, mint az képmutatók, kik örömest imádkoznak fennállva gyülekezetekben és utcáknak szegletin, hogy az emberektől láttassanak.” Hát igen, ez a lényeg, mármint, hogy az emberektől láttassanak. A képmutatók számára ez a lényeg, akik feldíszítik magukat mindenféle megkülönböztető jelvénnyel, éppen azzal, ami soros. Jogot formálva ezáltal arra is, hogy másokat okítsanak. Hogy a szerintük helytelenül viselkedó- ket, nem az egyetlen helyes utat járókat megdorgálják. Ugyancsak A hegyi beszédből: „Sokan mondják nekem amaz napon: Uram, Uram, nemde nem az te nevedben tanítot- tunk-é, és az te nevedben űz- tünk-é ördögöket, és az te nevedben sok hatalmas dolgokat cselekedtünk-é? Akkoron pedig vallást tészek nekiek, soha nem esmértelek titeket, távozzatok el éntólem, álnokságnak csele- kedői.” Nem biztos, hogy mindazok, kik ma jókora aranykeresztekkel súlyozzák nyakukat, rózsafüzérekkel díszítik visszapillantójukat, tudják, honnan is valók a fenti idézetek, hol és ki által hangzott el A hegyi beszéd. Ennek általános ismerete ma még valahogy nem fér bele a divatba. A külsőségek annál inkább. Tetszenek ugye látni: magyar rendszámú gépkocsi, a rendszám alatt USA felirat és amerikai zászló. A másikon német, a harmadikon svájci felségjelzés. A magyar rendszám mellett. Nem lenne meglepő, ha valamely gyűlésen éppen eme kocsik tulajdonosai ágálnának leghangosabban a „mélymagyarok”, a „szittyage- rincűek” mellett és csakis ők dönthetnék el, hogy valójában ki is a magyar. Legyünk hazafiak, de ne szájjal, inkább vállal. Hogy sokadszor is idézzünk egy igazi magyart. Lehetne idézni más népektől is képmutatók, álnokok ellen. Például attól a költőtől, aki ezt írta „Töltőtoll s jelvény pompázik a mellen... Rémes nehéz a harc ezek ellen.” De visszatérve az énekes sztárhoz. Az inteijú végén a szokásos kérdés a tervekről. A tervekben pedig - az előbbi elnyomatás ismertetése miatt kissé meghökkentő módon - tanyavásárlás szerepel. Eszerint mégiscsak csurran-cseppen valamicske a bukszába. Egy tanya most sem lehet annyira olcsó. Különösen nem a „vidéki tanya.” Ugyanis az énekes vidéki tanyát akar vásárolni. Nem rossz ugye? Nem fővárosit, nem falusit, hanem kifejezetten vidékit. Hát még ha kifejezetten tanyasi tanyát keresne! Aki pihen - rozsdásodik Tiszaújváros (ÉM - H.I.) - Rendszeres testedzéseim során gyakorta találkozom - különösen a hűvösebb idő beálltával - olyan fiatalokkal és idősebbekkel, akik az edzésükhöz nem megfelelően öltöznek, vagy kellő egészség- ügyi ismeretek nélkül sportolnak. A testmozgást az egészség megőrzéséért végezzük, ezért vigyázni kell a megfelelő mértéktartásra. Köztudott, hogy a szellemi, idegi fáradtságot is mozgással, rendszeres sportolással lehet a legeredményesebben leküzdeni. Mindezekről a gyerekek sajnos nagyon keveset hallanak, még az iskolai testnevelő órákon is, pedig egy régi mondás szerint: ép testet választ az ép lélek, otthonul. Az ember legnagyobb kincse az egészség, amelyet napjainkban fokozatosan óvni kell, mert esetenként a mozgásszegény életmód a lappangó betegség biztos jele. A szakértők tíz pontban foglalták össze tanácsaikat, amit a mozgás, az egészséges életmód tízparancsolatának is nevezhetnénk, íme: 1. Mielőtt bármilyen mozgáshoz kezdenénk, forduljunk orvoshoz, de legalább vérnyomásunkat ellenőriztessük. 2. Mérjük meg testsúlyunkat, magasságunkat, amiből kiszámítható az esetleges súlyfelesleg. 3. Készítsünk pontos időbeosztást, határozzuk meg előre, hogy hetente hány alkalommal, mennyi időt tudunk a sportra, mozgásra szánni. 4. Sportolás előtt 2-3 órával ne étkezzünk és ne feledkezzünk meg az alapos bemelegítésről. 5. Ügyeljünk a helyes légzéstechnikára. 6. A fokozatosságot szem előtt tartva gyakoroljunk növekvő terheléssel. 7. Ne végezzünk olyan gyakorlatokat, amelyek esetleg - sérült, vagy gyógyulófélben lévő testrészünk izmait túlzottan igénybe vennék. 8. Kezdeti lépésként dolgozzunk ki hathetes programot. Ha ezt sikerrel teljesítjük, jöhet a következő, a nagyobb terhelés. 9. Törekedjünk arra, hogy az egyes gyakorlatokat technikailag megfelelően, teljes erőbedobással hajtsuk végre. 10. Sohase terheljük túl szervezetünket, ne fáradjunk el túlságosan, mert ezzel károkat okozhatunk önmaguknak. S végezetül ne felejtsük: aki pihen - az rozsdásodik. Mi otthonában is ITTHON vagyunk!
