Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-07 / 286. szám

6 B ItT'Hon 1993. December 7., Kedd BELLES GELLÉRTNEK 9. születésnapod alkalmából Istentől és Gellért püspöktől megáldott számtalan örömet, hosszú, boldog életet, békében eltöltött vidámságot, g szép ifjúkort kíván: § Papa és Mama * HORNYÁK ISTVÁNRA (Edelény, Borsodi út 166.) Kilencedik születésnapod alkalmából szeretettel * köszöntünk: Anya, Mama, Nagyapa * a BmlétméM Minden padlószőnyegre és konfekcionált szőnyegre 20%-os, egyes padlószőnyegekre 60%-os, tapétákra 50%-os árengedmény. PVC padlók 20 %-kal olcsóbbak. Cím: Borsod Domus Miskolc, Nagyváthy út 2. Tel.: 46/355-811 Centrum Color Miskolc, Sajó út 14. Tel.: 46/356-896 Ne feledje, Sulákkal jól jár! | HIRDESSEN AZ ESZAK- MAGYARORSZÁG BORSODI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. TISZAÚJVÁROS BARTÓK BÉLA U. 7. SZ. (3. EMELET) ALATTI IRODÁNKBAN VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! TELEFON: (49)343-316 A REGIONÁLIS MELLÉKLET »11 MMpSI |§J|j§r V;S Í- ■ i HIRDETÉSI ARAI: 2/1 oldal 81.700.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 40.800.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 40.25Ö.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 20.100.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 10.200.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 5.100,-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az Észak-Magyarországban megjelentetni kívánt lakossági á ' TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszön­tővel együtt elküldik szerkesztőségünk­nek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fény­képes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megje­lenő mellékletben közölhessük!) E kö- szöntési forma, ami lehet, hogy több örö­met okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az Összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: STT-HOIV (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. 1993. December 7., Kedd Itt-Hon B 3 Malenkij robot Ukrajnában Máig sincs pontos adat az elhurcoltak számáról — HETI JEGYZET Biofenifö Soltész József „Egy szálig elveszünk-e mii Vagy fog maradni valaki, le­írni e Vad fekete Időket a világnak?” (Petőfi: Szörnyű idő - 1849.július) Begyűjtés nemre, korra való tekintet nélkül Sokáig keveset tudott a közvé­lemény azokról az események­ről, azok részleteiről, melyek során civil lakosokat vittek ki ún. ,jóvátéte!i munkára” a Szovjetunióba, fegyveresen őr­zött munkatáborokba. Erre a „kicsi robotra” Borsod megyé­ből is sok községből hurcoltak el fiatal lányokat, asszonyokat, serdülő fiúkat, meglett családa­pákat több éves kényszermun­kára. A legutóbbi években új­ságcikkekben, visszaemlékező könyvekben jelentek meg olyan írások, amelyek részletesen — elsősorban érzelmi alapon - mutatják be az elhurcolás té­nyét, a kinti lágeri helyzetüket, élet- és munkakörülményeiket, hazaszállításukat, itthoni fo­gadtatásukat. Ezek a leírások, elbeszélések - még ha távoli falvak lakosairól, különböző lá­gerek lakóiról is van szó - nagyban hasonlítanak egymás­ra, hiszen központi parancsra és- irányításra történt az összegyűjtésük, kiszállításuk, munkatábori őrzésük, alkalma­zásuk. Nemcsak német ajkúakat hurcoltak el Néhány éve az Ózd környéki falvakból elhurcolt emberek el­beszéléseit rögzítettem magnó­szalagon. Ez eleinte igen ne­hezen ment, mert a legtöbben nem mertek „azokról az idők­ről” beszélni, féltek, hogy azt a kis nyugdíjukat is elvesztik, amivel rendelkeztek, ha őszin­tén elmondják a valós tényeket. A Sajó-völgy, ahonnan sok fiatalt deportáltak Ukrajná­ba. Később azonban bátrabbakká váltak, így a távolabbi falvak, sőt a határokon tüli egyes köz­ségek lakóival is sikerült kap­csolatot teremtenem. Ez a Ids írás terjedelménél fogva nem engedi meg, hogy részletekbe bocsátkozzam, ezért pár tér­képvázlattal szeretném érthe­tőbbé tenni szűkre szabott mondanivalómat. A köztudatban sokáig úgy élt, hogy csak németeket, német nevűeket vittek ki Magyaror­szágról jóvátéteü munkára. Va­lóban igaz, hogy a német nem­zetiségűeket igen nagy szám­ban hurcolták el, de nagyon sok színmagyar faluból is néha 70-80 fiatalt szedtek össze. Pél­dának említem Ózd környéké­ről Csernelyt, Kelemért, Se- rényfalvát, ahol egyetlen német nemzetiségű, de még német ne­vű sem volt az elhurcoltak kö­zött. Ez a vélemény talán a Debre­cenben 1945. január 5-én kelt, és Erdei Ferenc belügyminisz­ter aláírásával ellátott rendelet révén vált általánossá, melynek első mondata így szól: „Az orosz katonai hatóságok a Magyaror­szág területén lakó, illetve tar­tózkodó németeket munkaszol­gálatra veszik igénybe.” A szov­jet katonai parancsnokság már jóval előbb elkezdte a begyűj­tést, és nem érdekelte őket kü­lönösebben a nemzetiségük - a létszám teljesítése volt a fon­tos. így pl. Csemely községben 1944. december 26-án - kará­csony másodnapján - 45 férfit szedtek össze, kiket Ózdra szál­lítottak, majd gyalogmenetben a más községekből összesze­dettekkel együtt hurcoltak to­vább. Számukat még becsülni sem lehet Az elhurcoltak számára vonat­kozó legrészletesebb adatokat dr. Zielbauer György szombat- helyi főiskolai tanár írásaiban találtam, aki annak idején 16 évesen maga is ukrajnai mun­katáborba került. Ó a borsodi adatokat a megye német lakos­sága szempontjából vizsgálta, így írásaiban csak érintőlege­sen említi a magyar falvak el- hurcoltjait, ezért néhány eset­ben adatait saját tájékozódá­som és gyűjtésem alapján mó­dosítanom, helyesbítenem kell. Végül is, hogy hány civilt hur­coltak el, erről sem hivatalos, sem megbízhatóan becsült adat nincs. Magát a deportálás té­nyét is az akkori hivatalos szer­vek igyekeztek eltitkolni, az el- hurcoltakat katonai hadifogoly­ként kezelni, illetve a számuk­ról ködösítve nyilatkozni. Jel­lemző erre „a volt rákosista mi­niszterelnök” Hegedűs András megállapítása, aki a nemrégi­ben megjelent könyvében (A történelem és hatalom igéze­tében - 1988.) úja: „A hadifog­lyokról a háború zűrzavarában nem készült névsor.” Ó termé­szetesen a civil lakosokat is ha­difoglyoknak tekinti, mert kénytelen megállapítani, hogy Budapesten is nagyon sok civilt szedtek össze, hiszen ót magát is háromszor gyűjtötték be. (Kétszer megszökött, egyszer pedig a kommunista párt men­tette ki.) (folytatjuk) Eddig 38 baleset a két útszakaszon Mezőkövesd (ÉM) - Előző lap­számunkban hírt adtunk, hogy az 1991. novemberében áta­dott, várost elkerülő útszaka­szon javult a halálos és a sú­lyos balesetek száma, s ez a tendencia figyelhető meg a te­lepülés belterületén is. A köz­lekedés helyi szakemberei­nek véleménye szerint mindez a fokozott ellenőrzésnek, a sok­rétű alapos elemzésnek tudha­tó be. A javulás visszavezethető arra is, hogy a helyi lakosok az el­telt két év alatt hozzászoktak a megváltozott közlekedési rendhez, elsősorban az elkerü­lő szakasz becsatlakozó csomó­pontjain. . , A statisztikai adatok is alátá­masztják, hogy az új útrész átadása előtt Mezőkövesden naponta több mint 28 ezer gép­jármű haladt át, ami napjaink­ra 60 százalékkal lecsökkent. S míg 1992-ben a város belterü­letén 30, az elkerülő útszaka­szon 31 balesetet regisztráltak, addig ez év november közepé­ig a városban 24, míg az elke­rülő szakaszon 1,4 esemény kö­vetkezett be. Priska Tibor Kóstolgatom a nemrég leírva látott ki­fejezést: biofenyő. Az utóbbi években misztikus erővel töltődött a bio, amo­lyan varázs-szóvá nőtte magát, mely csupa jót, csupa szépet ad alkalmazó­jának. Például azoknak, akik a növé­nyek ápolásához nem használnak sem­miféle mérget, ilyen-olyan irtószert, mindenben csakis a természeteset ke­resik, használják. Miként tették, mű­velték valaha szüléink, nagyszüleink, csak éppen nem tudták, hogy most ők bio szerint ténykednek. A biofenyő, mármint a biokarácsony­fa is megvolt akkor, leginkább csakis ez volt. Szüléink, sőt, a mostani idő­sek gyerekkorában is. Amikor a kará­csonyfa még nem volt tele mindenféle csillogó, villogó elektromos akármivel, a színes gömb nem játszotta el a Csen­des éjt nagy ámulatunkra, a betlehemi istállóban gombnyomásra nem hang­zott fel az angyalok karának éneke, a karácsonyfa alatt nem riogattak a fé­lelmes külsejű játéktankok, nem csen­gettek, villogtak ki tudja minő videós szerkentyűk. Díszítette ellenben a fát piros alma, aranypapírral bevont dió, hosszú cérnára felfűzött pattogatott ku­korica, selyempapírból ollóval ügyesen kivágott dísz, kartonpapírból készített, ki se festett betlehemi csillag, ugyan­így a jászol, meg a háromkirályok, per­sze volt azért szaloncukor is, de köztük helyet kapott nehány apró, szépséges piros kukoricacső is, melyeken a kifé­nyesített szemek szinte csillogtak a lámpa, vagy a gyertyafényben. Úgy tűnik, hogy a hamarosan érkező angyalka most is sok helyre visz majd ilyen karácsonyfát. Bizonyos, ugyan­csak sok helyütt ott lesznek az elektro­mos, villogó, zenélő, csattogó masinák, a drága és még drágább játékok, a csil­logó és még csillogóbb fenyők, hiszen ha a szomszéd gyereknek ilyen van ugye... Meg telik is rá. Vannak, akik­nek telik, mert jól sikeredik az életük. De a munkanélküliek, a kisnyugdíja­sok, az ilyen-olyan segélyre várók majd előveszik az aranydiót, a piros almát, kivágják a papírcsillagot, jászlat, há­romkirályokat. Szép lehet ez a fa is. Amit most bionak mondunk. A mikén­tet pedig meg lehet kérdezni a nagyik­tól. Hogyan is készítették annak idején a csillag alakú süteményeket, miként fűzték fól a pattogatott kukoricát, szúr­ták be a dióba a gyufaszálat, hogy ar­ra fól lehessen kötni a cérnát, hogyan készítette nagyapa a cérnaspulniból, gumidarabból, gyertyacsonkból a kitű­nően haladó traktort, meg ilyesmi. Szép lehet ez a karácsonyfa is. Hiszen azt jelképezi, mit bármelyik. Főként, ha meg tudja teremteni azt a hangu­latot, hogy mi magunk énekeljük az ide ülő énekeket, ne pedig egy díszes gömb­be épített gép. Ha el tudja érni... De tudja? J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents