Észak-Magyarország, 1993. december (49. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-07 / 286. szám

= Itt-Hon 4 B 1993. December 7., Kedd Filmszínházak műsora December 7-14-ig Ernőd 10-én: Baseball bikák. Színes szink­ronizált amerikai filmvígjáték. (Kez­dés: 18 órakor) Füzérradvány 12-én: Az állatok válaszolnak. Színes magyar természetfilm. (Kezdés: 18 órakor) Kazincbarcika 7-én: Haláli fegyver 1. Színes szink­ronizált amerikai filmvígjáték. 7-én: Egy asszony illata (Scent of a woman). Színes amerikai film. 8-án: Tom és Jerry. Színes szinkronizált amerikai családi rajzfilm. 9-én: Úszó erőd. Szí­nes amerikai akció-krimi. 10-én: Dirty dancing. Színes amerikai zenés film. 10-11-én: A farkas árnyéka. Színes kanadai filmdráma. 11-én: Őslények országa. Színes szinkronizált amerikai rajzfilm. 12-én: Sommersby. Színes amerikai klasszikus film. 13-14-én: Úton hazafelé. Színes szinkronizált amerikai családi vígjáték. (Kezdés: 18 és 20 órakor) Méra 10-én: Bumm-bumm. Színes szinkro­nizált spanyol filmvígjáték. (Kezdés: 18 órakor) Nyékládháza 10-én: Sliver. Színes amerikai erotikus thriller. (Kezdés: 17 órakor) Ózd Made in America., Színes amerikai filmvígjáték. 9-én: Úton hazafelé. Szí­nes szinkronizált amerikai családi víg­játék. 10-én: Hair (felújítás). Színes amerikai filmmusical. 11-én: Úton ha­zafelé. Színes szinkronizált amerikai családi vígjáték. 13-14-én: Nyomul a 8. dimenzió. Színes amerikai sci-fi. (Kezdés: 17 és 19 órakor) Tiszaújváros 9-én: Egerek és emberek (Of mice and men). 10-én: Hajszál híján. Színes amerikai krimi. 12-13-án Sliver. Szí­nes amerikai erotikus thriller. (Kez­dés: 17.30 órakor) Kulturális programaj ánlat DMK Tiszaújváros December 9-én 10 és 14 órától a Nap­sugár együttes karácsonyi műsora. December 13-án és 14-én 11 és 18 óra között a Pántlika Néptáncegyüttes ad műsort. December 10. és 14. között újabb vá­sárokat rendeznek. Elsősorban kilós­ruha, illetve csizmák és cipők között válogathatnak az érdeklődők. A vásá­rok reggel 8 órától 16 óráig tartanak. Ha a Mikulás civilben JtaáJtáuKK) JvgwíAöí v. n Etadcr Sikeres fehér indiánok Kazincbarcika (ÉM) - A kö­zelmúltban a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Köz­pont vendége volt a dél-ameri­kai indián és latin zenét játszó Los Andinos együttes. Ezen az estén újra bebizonyosodott, hogy nagy népszerűségnek ör­vend a magyar fiatalok köré­ben a dél-amerikai népzene, amiben nem kis szerepet ját­szanak az egzotikus pánsípok, a mély hangú dobok és furu­lyák szokatlan hangja.A dalo­kat eredeti kechua és spanyol nyelven adja elő a Los Andinos együttes, aminek külön érde­kessége, hogy az előadók ma­gyarok és nem csak a hallga­tók... A fiúk a zenélés mellett érde­kes konferanszokkal igyekez­nek dalaikat közelebb vinni a hallgatósághoz. 1993. December 7., Kedd - Itt-Hon B 5 Tudósítások — hazai tájakról Az őrház még itt áll, de semmire sem vigyáz Fotó: P.T. Priska Tibor Nem valami barátságosan fo­gad a Hór-völgye. Igaz, itt a kezdeténél, a hollóstetői elága­zásnál még egyáltalán nem völgy, inkább amolyan meggon­dolásra késztető nyiladék, ho­vá leginkább télutón van ked­ve az embernek bóklászásra, hóvirágot keresgélve. De most épphogy elcsendesedett a Nyit- nikék kiabálója, kár is még ez­zel foglalkozni. Gondozatlan ez az út, de még mennyire az! Évtizedekkel eze­lőtt vígan közlekedhettek itt személykocsik, most viszont lé­pésben, óvatosan araszolha­tunk, félő, nem is túl messzire. Pedig jó lenne eljutni legalább az egykori huta aprócska teme­tőjéig, hol százéves sírok jelzik a hajdani települést, az ott mű­ködő üveghuta lakóinak helyét. Azt a temetőt ma már csak a nagyra nőtt, csendes fenyők vi­gyázzák, méltóságteljesen, nyu­godtan, ahogyan csak az ilyen hatalmas fenyők képesek. Hogy miért kellene legalább odáig el­jutni? Csak! Megnézni, ott van-e még, kicsit elmerengeni a látottakon. Jó lenne eljutni az oszlai erdészházhoz is, me­lyet nyolcvanegyben rendeztek be tájházzá. A környező, bük­ki falukból gyűjtögették akkor össze a megőrzésre való, népi emlékeket, mindazokat, me­lyek jelzik, miként, hogyan él­tek nem is oly rég errefelé az emberek. Autóbuszokkal érkez­tünk akkor az avatásra, mely igen vidám ünnepségként zaj­lott, fonott kaláccsal, citeraze- nekarral, kórussal meg ilyesmi­vel. Később ellenben - vagy már akkor is?- sorompók is ál­lítódtak az útra keresztbe, föl­tehetően a Digép, az egykori Ágyúgyár fegyvereinek kipró­bálása, célba lövései miatt. A lövések idején tényleg kár lett volna ott téblábolni, gombát ke­resgélni, tájházat nézegetni. Állj! Dehogyis a sorompóőr mondja ezt! Hanem maga a ko­csi. Azáltal, hogy koppanással jelzi: valamihez hozzáért az al­ja. Annak ellenére, hogy lépés­ben óvakodunk lefele, figyelve közben a sűrű bozótost, vagy a ritkásabbá váló gyertyánost, hátha látunk valamit. Láthat­nánk, ha éppen erre járna és láttatná magát például vad­macska, ha itt lenne bajszos sármány, az avarban turkálva találhatnánk zebracsigát, már­mint a házát, meg láthatnánk süniket, más időben szala­mandrát. Most egyelőre faszé­négetőket látunk egy nyiladék­ban, a boksa is füstöl, a lakó­kocsitól ellenben oly dühvei ront felénk két foxi, hogy még az ablakot is fölhúzzuk. Ézek a foxik föltehetően már napok óta unatkoznak, hát alig várják, hogy ide érkezzen valaki és széttépjék, szétcincálják. De hát ez a dolguk. Mindenestre odább állunk. Nem is messzire, csupán az egykori sorompóig. Az órbódé, inkább házikó ugyan most is a vártán áll, de bévül már senki. A sorompó is megvan még, de kitárva, fölte­hetően sohsem becsukva. Me­hetünk tovább. Azaz, mehet­nénk, de meggondoljuk. Hatal­mas tócsák, ragacsos sár az úton, ez már nem személyko­csinak való. Várakozunk. Lent­ről, messziről erős motorzúgás dörömböl, oly erősen, mintha harckocsik érkeznének. Köze­ledik, erősödik, majd a kanyar­ból kibukkan egy hatalmas te­herautó, úgyannyira megrakva vastag bükkfával, hogy csak ámulunk: miként tud ez itt fel­jönni! Fiatal srác ül a volánnál, könnyedén, mondhatni elegán­san hozza a rakományt, mely a sártengeren is átbilleg, min­denkerék meghajtásos rendsze­rével nem ismer akadályt. Mi ellenben igen. Nem jutunk már el a huta nyomaihoz, nem sóhajtunk együtt az őriző fe­nyőkkel, a tájházat sem látjuk kívülről sem. Mégis Cserépfa­lu irányából kellett volna indul­nunk, bevágnunk ebbe az amúgy csodás, szép völgybe, mely talán az országnak a leg­hosszabb völgye. Onnan talán elérhettünk volna a mészége­tőkhöz is, arra a helyre, ahol valaha Tóth Józsi bácsi - már évtizedekkel előbb is idős, bár nagyon erős erdei ember - éget­te a meszet és szívesen beszélt az uhuról. Ott lakott az uhu fö­lötte, a meredély hegy legtete­jén egy barlangban. Józsi bácsi fiatalabb korában felmászott oda, hogy nyulat szerezzen a bagolytól, hiszen úgy tudta, hogy ez a ragadozó nappal nem lát. A nyulat meg is találta a barlangban, már lehajolt érte, amikor valahonnan rácsapott az uhu. Józsi bácsi vastag bőr­mellényt viselt, de mint mond­ta, a mellényt is, meg kicsit a saját hátának bőrét is letépte a hatalmas ragadozó madár kar­ma. Saját zsákmányát semelyik ál­lat nem adja át senkinek és nappal ide, vagy oda, ez a ba­goly nagyon is jól látta mi tör­ténik és nekitámadt a betola­kodónak, el is üldözte... Az el­beszélés után mi nehányan szintén felmásztunk a házfal­meredélyen uhut nézni, de még csak félúton jártunk amikor lentről Józsi bácsi kiáltott: A bagó már elment! Észrevett bennünket igen korán, a nap­pal ellenére. A barlangot azért megnéztük, melynek fönt likas a teteje. Hát ennyi. Most ellenben visszaballagunk az őrháztól, abban bízva, hogy nyáron, vagy az igazi fagyott télen több szerencsénk lesz. A foxik rohannak felénk, kárör­vendő csaholással kísérnek ki a területükről. Sikerrel távoztak a vetélkedőről Mezőcsát (ÉM - TM) - A Miskolc Vá­rosi Sportcsarnokban november köze­pén a szabadidősport megyei döntőjén a mezőcsáti körzetet és a várost öt sportágban 38 versenyző képviselte, s további hat sporttársulás több mint 300 indulója állt rajthoz. Az egészna­pos sportprogramban a következő eredmények születtek: Ugrókötelezés. Nők: 2. Mezőcsát (Vass Józsefné, Szűcs Andrea, Gáspár Andrea). Férfiak: 3. Mezőcsát (Balogh Béla, Petra Lajos, Tóth István). Össze- redmények: 5. hely 644 pont. Ügyes­ségi kerékpár Nők: 2. Mezőcsát (Gáspár Ágnes, Szűcs Andrea) Férfi­ak: 2. Hejőbába (Hegedűs Ferenc, Pa­tai Tamás) Összeredmény: 4. hely 190 pont. Kosárbadobás Nők: 2. Mező­csát (Szűcs Andrea, Tóth Lídia, Bar­na Ildikó) Férfiak: 2. Mezőcsát (Tóth István, B. Tóth István, ifi. Kormos Gá­bor) Összeredmény: 2. hely 38 pont. Kötélhúzás Nők: 1. Mezőcsát Dél- Borsodi Áfész (Gáspár Istvánná, Kiss Bertalanná, Terhes Mihályné, Vass Jó­zsefeié, Kuli Jánosné) Férfiak: 6. He­jőbába (Kobezda Mihály, Kiss István, Ruha István, Adoxjáni Barna, Stefán Zsolt) Összeredmény: 3. hely 30 pont. Kispályás labdarúgás 4. Hejőbába 200 pont (Stefán János, Stefán Zsolt, Kobezda Mihály, Adoijáni Barna, Szántai Bertalan, Gyurcsik Imre, Nó- tár József, Kovács Attila, hegedűs Fe­renc, Váradi Zsolt, Patai Tamás, ülés Attila, Kiss István, Ruha István, Len­gyel László, Czakó Ferenc) Az összesített pontverseny végeredmé­nye: 1. Ózdi Sporttársulás 1420 pont. 2. Szerencsi Sporttársulás 1413 pont. 3. Zempléni Sporttársulás 1310,5 pont. 4. Mezőcsáti Sporttársulás 1177 pont. 5. Encs Sporttársulás 1090 pont. 6. Bódva-völgyi Sporttársulás 1001 pont. A díjakat 1994. január 24-én, a Mis­kolci Nemzeti Színházban rendezendő Sportgálán adják át. Ablakban

Next

/
Thumbnails
Contents