Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-23 / 274. szám
8 Ms Itt-Hon 1993. November 23., Kedd- MISKOLCI PORTRÉ ~i A mozis Miskolc (ÉM- B.A.) - A filmeket minden ember szereti. A mozit már nem mindenki. A moziba igazán gyerekkorában tud beleszeretni az ember. De akkor annyira, hogy maga sem akar igazán más lenni az életben, mint mozis. Biró Tibor története nagyjából erről szól. A 34 éves fiatalember még gimnazista volt, amikor mozigépészi, később mozi üzemvezetői tanfolyamot végzett. Nyaranta a Békében vetített. A sárospataki tanítóképzőben népművelés szakkollégiumra járt. És főiskolai mozit csinált, múvészfilmekből. Később majd egy évtizedig dolgozott a Békében. Hivatalosan vezető-helyettesként, valójában afféle mindenesként. Mivel ka- záníiítést is tanult, a fűtő szabadnapjain neki köszönhették a meleget a nézők. Szervezett lakótelepi vetítéseket az Avason, ténykedett a központban. Idén januártól pedig elmondhatja: gyakorlatilag nincs olyan poszt egy mozis éltében, amit be ne töltött volna; most az átalakulás előtt álló megyei moziüzemi vállalat megbízott igazgatója. Borzasztóan csendes. Azt gondolnád róla, hogy kevéssé határozott, hogy olyanfajta ember, akivel csak úgy megtörténnek a dolgok. Azt mondja erre: a vezetői munkájában soha sem volt hátrányára, hogy csendes, minden kérdést meg tudott eddig oldani. Szereti amit csinál, mint ahogy szereti te a mozisságot is. Hiszen ez örökké megújuló szakma, változatos, mindig más filmeket láthatsz, mindig más emberekkel találkozhatsz. ,A szórakoztató és művészüknek határán lévő, különösen nagy szakmai tudással elkészített alkotásokat szeretem” - árulja el magáról. Kedvenc rendezője nincs. Hosszan tűnődik azon, hogy kit nevezzen meg kedves színészeként. Majd kiböki: „Eperjes Károly az, a magyarok közül”. Rá lehet-e unni, ha valaki hivatásszerűen néz filmeket? „Természetesen: nem. De azért elég fárasztó is tud lenni a dolog. Havonta egyszer az összes magyarországi forgalmazó levetíti nekünk a fővárosban azokat a műveket, amiket a következő hetekben el akarnak juttatni a mozikba. Négy napig nézzük egyvégtében a filmeket. Nem lehet lógni. Mindent látni kell ahhoz, hogy tudjuk: melyiket hol és mennyi ideig érdemes majd játszani” - magyarázza a mozis. Biró Tibor Fotó: Laczó József Fuvolázó angyal Miskolc felett... Bmó István Miskolc (ÉM) - Beszélgetésünk előtt, műtermében képeit nézegetve megkapott, nagyon sokáig hatása alatt tartott a fent említett grafika. Szimbolikus jellegű. Őt magát látom benne, a művészt, aki sokat tett városunk kulturális (és nem elsősorban képzőművészeti) fellendülésének érdekében. Ót, aki mindenkor hallatta szavát, aki sok kicsinek tűnő, de mégis nagy ügyet felkarolt. Legutóbb a Miskolci Fesztiváliroda szervezésében, a Bartók Teremben tartott Gálaesten is tevékenyen közreműködött: az előadás szünetében műhelyrajzaiból, akvarelljeiből árverést rendezett. Az így befolyt összeget felajánlotta a jövő évi Miskolci Nyári Fesztivál még sikeresebbé tétele érdekében. Magával ragadó, több mint szimpatikus ez az egyedülálló kezdeményezés. □ Miért csinálta? • Elsősorban azért, mert létrehozásától kezdve szívügyemnek tekintem a fenti rendezvénysorozat egyre nívósabb megvalósítását. A Gálaestre meghívott vendégművészek kiváló hangulatot teremtettek. Az érzelmi hőfok igen magas volt. Ha valaki zeneszerető, irodalomkedvelő, az a többi társművészet iránt is fogékony. Ha adakozni kell egy nemes cél érdekében, bizonyára szívesen teszi azt. Szeretném, ha az ilyenfajta képzőművészeti aukciók a hangversenyek szünetében hagyománnyá válnának. Ehhez bizonyára találok partnereket is. Úgy érzem, mindezt egy jó ügy érdekében sikerült megtennem. A művelődésre, a kultúrára egyre kevesebb pénz jut, sajnos nincs meg az a régi mecenatúra, nincs meg az a réteg, amely felkarolná városunk művészeti életét. Még egy igen fontos tény: a fesztiválirodák a világon mindenütt, függetlenül működnek. Speciális dolgokkal foglalkoznak, önálló profillal rendelkeznek, erre elkülönített pénzük van. Éz nem azt jelenti, hogy a különböző intézményekkel nem akarnak együttműködni. Kell, hogy együttműködjenek, hogy a programok ne fedjék egymást. A Miskolci Fesztiváliroda még nem rendelkezik ezzel a független státussal. Ha ez megvalósulna, talán több szponzorhoz jutnánk... □ A Miskolci Nyár rendezvénysorozatok keretén belül egyedül vállalta azAvasi Fesztivál megrendezését, kivitelezését, felismerve annak lehetőségét: megteremthető az avasi pincesoron egy miskolci Montmartre. • A négy hétvégéből álló Avasi Vasárnapokon szerettem volna a képzőművészet erős zsinegére felfűzni a különböző rendezvényeket. Teljenek meg a kocsmák művészekkel, képekkel, kiemelt eseménynek számítson egy-egy beszélgetés híres művészekkel, exkluzív vendégekkel. Ezentúl hallgatósága legyen az irodalmi és sanzonesteknek. Nem számoltam össze, hogy hány embert mozgósítottam - bevonva elsősorban a rajztagozatos iskolák gyerekeit, tanárait. Rajzolás mellett korongozást, maszk-öntést, bábszínházát játszottunk, gyermekrajz-verseny eket rendeztünk. Mindannyiunk örömére látványosat produkáltak! □ Sokunknak nagy élményt jelentett többek között Gyémánt László, Korga György részvétele éppúgy, mint a kiváló miskolci színésznő, Horváth Zsuzsa szereplése, akik az Ön első hívó szavára igent mondtak. Ehhez a nem kevés erőt igénylő szervezőmunkához honnan volt ennyi energiája? • Az embernek, ha akarata van, energiája is kell legyen. Néha úgy éreztem, túl vagyok terhelve, az egyik dologból a másikba estem, nem volt időm örömködni a sikerek felett. Az energia lehet adottság, tehetség, pozitív hajtóerő. □ Most sem pihen. Van egy rajzstúdiója a Csengey utcában, ahol hetente két alkalommal: hétfőn és pénteken délután 3 órától foglalkozik tehetséges gyerekekkel... • Az iskolákban tanító művésztanárok fogékonyságán sok minden múlik. Fel kell, hogy karolják a tehetségeket. Egy a fontos: a gyerekeket olyan testi és lelki helyzetbe kell hozni, hogy befogadó és korrigálható állapotba kerülve aktívak legyenek. Boldog lennék, ha sok tehetség venne körül, ha egyre növekedne „cinkostársaim” száma. Hitem szerint legjobb anyagi és erkölcsi befektetés, ha az ország, a tanárok és a szülők gondozzák a tehetségeket. Gyerekek honi rajzasztala „Ha ez így megy, tovább, mindenki megfullad!" Pilz Réka (ó.b.) rajza a miskolci Bársony János Utcai Általános Iskola dohányzás ellenes világnapi plakátpályázatára készült. Még mindig nincs vagyonmérleg Miskolc (ÉM) - Ha arról beszélünk, hogy mihez is kezdjen a város a vagyonával, először is tisztázni kell, hogy mit értünk vagyonon. Hiszen a vagyon egy része forgalomképtelen. Amiből bevételt remélhet Miskolc, az az eladható ingatlanok köre. Ezt dr. Szabó István a városháza vagyoni ügyekkel foglalkozó osztályának vezetője hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva. Beszélgetésünkből kiderült, hogy a megyeszékhelynek még mindig nincs vagyonmérlege, mivel a vagyonátadás sem fejeződött még be. Vannak vitatott sorsú vagyontárgyak is. Ilyen a Városház tér 13, azaz a Jelrobbant házként” emlegetett épület, amelyet néhány éve hatalmas gázrobbanás rongált meg. A megyei önkormányzat már kétszer nem értett egyet a vagyonátadó bizottságnak azzal a döntésével, amely szerint ezt a házat Miskolc tulajdonába kellene adni. Ha a belügyminiszter elutasítja az újabb megyei vétót, a megyeháza még mindig peres útra terelheti az ügyet. Vagyis ma még nem lehet tudni, hogy mekkora vagyon felett rendelkezik a város, s arról sincs adat, hogy mekkora értéket képvisel az a vagyonrész, amelyből elvileg bármilyen formában pénzre tehetne szert Miskolc. A város a jelenlegi gyakorlat szerint amúgy alapvetőn két esetben teszi pénzé az ingatlanjait. Vagy ha valamilyen érdeklődő kopogtat a városházán, vagy ha a megyeszékhelynek fontos valamelyik ingatlana sorsa, ám pénze nincs rá, hogy az adott épülettel törődjön. Az előbbire jó példa az Arai benzinkút, az utóbbira a népkerti Vigadó esete. Ha lehet egyáltalán általánosítani, akkor elmondható, hogy a tőke általában a belvárosi ingatlanok iránt érdeklődik. Elkelt korábban a belvárosban egyebek között a „lila ház”, továbbá a Széchenyi 66-68., ahol kereskedelmi-vendéglátó-ide- genforgalmi centrum lesz, s a Széchenyi 88. Jelenleg azonban újabb épületet nem hirdethetnének meg itt; ameddig a lakás- és helyiséggazdálkodás újabb szabályai el nem készülnek, csak telket adhatnának el. A függőben lévő nagyobb ügyek közül említést érdemel a Volog- dai lakótelepnél lévő Shell-ben- zinkút melletti terület, amelynek folyamatban van a pályáztatása, illetve az Avas Szálló sorsa. Mint ismeretes, a közgyűlés döntése szerint az Avast egy bel- és külföldi tapasztalatokkal rendelkező cégnek kell majd értékesítenie. Hogy melyik cég kapja a megbízást, és milyen feltételek mellett láthat neki a dolognak, erre nemsokára pályázatot hirdet a városháza. Ki irányítja ezt a várost? A régi koalíció nem működik, új pedig nincs (3. oldal) A TARTALOMBÓL Padló alatt Száz évvel ezelőtt írt üzenetre bukkantak Bükkszentkereszten a plébánia padlója alatt. , „ (2. oldal) Lesz meg vevő Lesz még vevő - vallják a kereskedők, akik úgy számítanak, hogy idén sem marad alatta a tavalyinak a karácsony környéki forgalmuk. Vastalanítanak Vas- és mangántalanítót építenek be Harsányban, ahol eddig az alacsonyabban fekvő területeken élők gyakran panaszkodtak az ivóvíz elszíneződésére. Top 10 (2. oldal) Az Itt-Hon új szolgáltatása: ezentúl rendszeresen közöljük a miskolci kulturális toplistákat. Saját kútfőből (4. oldal) Lenne mit merítenünk saját kútfőből is - olvasható az írásbem, amelyik annak apropójából született meg, hogy egy cég Mikulás - nem tévedés! - harisnyát kínál a vevőinek. . (5. oldal) A mozis Egy olyan fiatalembert mutatunk be, aki gyerekkorában szeretett bele a moziba, s aki ma is hivatásszerűen nézi a filmeket. (8. oldal) Aukció a szünetben Fotó: ÉM-archív Máger Ágnes és félje, dr. Végvári Lajos művészettörténész. A művésznő legutóbb egy koncert szünetében rendezett aukción kínálta képeit. (8. oldal) Hamarosan eldőlhet, hogy ki és milyen feltételek mellett értékesítheti az Avas Szállót Fotó: Fojtán László
