Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-23 / 274. szám

8 Ms Itt-Hon 1993. November 23., Kedd- MISKOLCI PORTRÉ ~i A mozis Miskolc (ÉM- B.A.) - A filmeket min­den ember szereti. A mo­zit már nem mindenki. A moziba iga­zán gyerekko­rában tud be­leszeretni az ember. De akkor annyi­ra, hogy ma­ga sem akar igazán más lenni az életben, mint mo­zis. Biró Tibor története nagyjából er­ről szól. A 34 éves fiatalember még gimnazista volt, amikor mozigépészi, később mozi üzemvezetői tanfolyamot végzett. Nyaranta a Békében vetített. A sárospataki tanítóképzőben népmű­velés szakkollégiumra járt. És főisko­lai mozit csinált, múvészfilmekből. Később majd egy évtizedig dolgozott a Békében. Hivatalosan vezető-helyettesként, va­lójában afféle mindenesként. Mivel ka- záníiítést is tanult, a fűtő szabadnap­jain neki köszönhették a meleget a né­zők. Szervezett lakótelepi vetítéseket az Avason, ténykedett a központban. Idén januártól pedig elmondhatja: gya­korlatilag nincs olyan poszt egy mo­zis éltében, amit be ne töltött volna; most az átalakulás előtt álló megyei moziüzemi vállalat megbízott igaz­gatója. Borzasztóan csendes. Azt gondolnád róla, hogy kevéssé ha­tározott, hogy olyanfajta ember, aki­vel csak úgy megtörténnek a dolgok. Azt mondja erre: a vezetői munkájá­ban soha sem volt hátrányára, hogy csendes, minden kérdést meg tudott eddig oldani. Szereti amit csinál, mint ahogy szereti te a mozisságot is. Hiszen ez örökké megújuló szakma, változatos, mindig más filmeket láthatsz, mindig más em­berekkel találkozhatsz. ,A szórakoztató és művészüknek ha­tárán lévő, különösen nagy szakmai tudással elkészített alkotásokat szere­tem” - árulja el magáról. Kedvenc rendezője nincs. Hosszan tű­nődik azon, hogy kit nevezzen meg kedves színészeként. Majd kiböki: „Eperjes Károly az, a magyarok közül”. Rá lehet-e unni, ha valaki hivatássze­rűen néz filmeket? „Természetesen: nem. De azért elég fárasztó is tud len­ni a dolog. Havonta egyszer az összes magyarországi forgalmazó levetíti ne­künk a fővárosban azokat a műveket, amiket a következő hetekben el akar­nak juttatni a mozikba. Négy napig nézzük egyvégtében a filmeket. Nem lehet lógni. Mindent látni kell ahhoz, hogy tudjuk: melyiket hol és mennyi ideig érdemes majd játszani” - magya­rázza a mozis. Biró Tibor Fotó: Laczó József Fuvolázó angyal Miskolc felett... Bmó István Miskolc (ÉM) - Beszélgeté­sünk előtt, műtermében képe­it nézegetve megkapott, nagyon sokáig hatása alatt tartott a fent említett grafika. Szimboli­kus jellegű. Őt magát látom benne, a művészt, aki sokat tett városunk kulturális (és nem elsősorban képzőművésze­ti) fellendülésének érdekében. Ót, aki mindenkor hallatta sza­vát, aki sok kicsinek tűnő, de mégis nagy ügyet felkarolt. Legutóbb a Miskolci Fesztivá­liroda szervezésében, a Bartók Teremben tartott Gálaesten is tevékenyen közreműködött: az előadás szünetében műhelyraj­zaiból, akvarelljeiből árverést rendezett. Az így befolyt összeget felajánlotta a jövő évi Miskolci Nyári Fesztivál még sikeresebbé tétele érdekében. Magával ragadó, több mint szimpatikus ez az egyedülálló kezdeményezés. □ Miért csinálta? • Elsősorban azért, mert lét­rehozásától kezdve szívügyem­nek tekintem a fenti rendez­vénysorozat egyre nívósabb megvalósítását. A Gálaestre meghívott vendégművészek ki­váló hangulatot teremtettek. Az érzelmi hőfok igen magas volt. Ha valaki zeneszerető, iro­dalomkedvelő, az a többi társ­művészet iránt is fogékony. Ha adakozni kell egy nemes cél ér­dekében, bizonyára szívesen te­szi azt. Szeretném, ha az ilyen­fajta képzőművészeti aukciók a hangversenyek szünetében ha­gyománnyá válnának. Ehhez bizonyára találok partnereket is. Úgy érzem, mindezt egy jó ügy érdekében sikerült megten­nem. A művelődésre, a kultú­rára egyre kevesebb pénz jut, sajnos nincs meg az a régi me­cenatúra, nincs meg az a réteg, amely felkarolná városunk mű­vészeti életét. Még egy igen fon­tos tény: a fesztiválirodák a vi­lágon mindenütt, függetlenül működnek. Speciális dolgokkal foglalkoznak, önálló profillal rendelkeznek, erre elkülönített pénzük van. Éz nem azt jelen­ti, hogy a különböző intézmé­nyekkel nem akarnak együtt­működni. Kell, hogy együttmű­ködjenek, hogy a programok ne fedjék egymást. A Miskolci Fesztiváliroda még nem rendel­kezik ezzel a független státus­sal. Ha ez megvalósulna, talán több szponzorhoz jutnánk... □ A Miskolci Nyár rendezvény­sorozatok keretén belül egyedül vállalta azAvasi Fesztivál meg­rendezését, kivitelezését, felis­merve annak lehetőségét: meg­teremthető az avasi pincesoron egy miskolci Montmartre. • A négy hétvégéből álló Avasi Vasárnapokon szerettem volna a képzőművészet erős zsinegé­re felfűzni a különböző rendez­vényeket. Teljenek meg a kocs­mák művészekkel, képekkel, kiemelt eseménynek számítson egy-egy beszélgetés híres mű­vészekkel, exkluzív vendégek­kel. Ezentúl hallgatósága le­gyen az irodalmi és sanzones­teknek. Nem számoltam össze, hogy hány embert mozgósítot­tam - bevonva elsősorban a rajztagozatos iskolák gyereke­it, tanárait. Rajzolás mellett korongozást, maszk-öntést, bábszínházát játszottunk, gyer­mekrajz-verseny eket rendez­tünk. Mindannyiunk örömére látványosat produkáltak! □ Sokunknak nagy élményt je­lentett többek között Gyémánt László, Korga György részvéte­le éppúgy, mint a kiváló miskol­ci színésznő, Horváth Zsuzsa szereplése, akik az Ön első hí­vó szavára igent mondtak. Eh­hez a nem kevés erőt igénylő szervezőmunkához honnan volt ennyi energiája? • Az embernek, ha akarata van, energiája is kell legyen. Néha úgy éreztem, túl vagyok terhelve, az egyik dologból a másikba estem, nem volt időm örömködni a sikerek felett. Az energia lehet adottság, tehet­ség, pozitív hajtóerő. □ Most sem pihen. Van egy rajzstúdiója a Csengey utcában, ahol hetente két alkalommal: hétfőn és pénteken délután 3 órától foglalkozik tehetséges gyerekekkel... • Az iskolákban tanító művész­tanárok fogékonyságán sok minden múlik. Fel kell, hogy karolják a tehetségeket. Egy a fontos: a gyerekeket olyan tes­ti és lelki helyzetbe kell hozni, hogy befogadó és korrigálható állapotba kerülve aktívak le­gyenek. Boldog lennék, ha sok tehetség venne körül, ha egy­re növekedne „cinkostársaim” száma. Hitem szerint legjobb anyagi és erkölcsi befektetés, ha az ország, a tanárok és a szülők gondozzák a tehetsége­ket. Gyerekek honi rajzasztala „Ha ez így megy, tovább, mindenki megfullad!" Pilz Réka (ó.b.) rajza a miskolci Bár­sony János Utcai Általános Iskola dohányzás ellenes világnapi plakátpályázatára készült. Még mindig nincs vagyonmérleg Miskolc (ÉM) - Ha arról be­szélünk, hogy mihez is kezdjen a város a vagyonával, először is tisztázni kell, hogy mit értünk vagyonon. Hiszen a vagyon egy része forgalomképtelen. Amiből bevételt remélhet Miskolc, az az eladható ingatlanok köre. Ezt dr. Szabó István a város­háza vagyoni ügyekkel foglal­kozó osztályának vezetője hangsúlyozta lapunknak nyi­latkozva. Beszélgetésünkből kiderült, hogy a megyeszékhelynek még mindig nincs vagyonmérlege, mivel a vagyonátadás sem fe­jeződött még be. Vannak vita­tott sorsú vagyontárgyak is. Ilyen a Városház tér 13, azaz a Jelrobbant házként” emlege­tett épület, amelyet néhány éve hatalmas gázrobbanás rongált meg. A megyei önkormányzat már kétszer nem értett egyet a vagyonátadó bizottságnak az­zal a döntésével, amely szerint ezt a házat Miskolc tulajdoná­ba kellene adni. Ha a belügy­miniszter elutasítja az újabb megyei vétót, a megyeháza még mindig peres útra terelheti az ügyet. Vagyis ma még nem le­het tudni, hogy mekkora va­gyon felett rendelkezik a város, s arról sincs adat, hogy mekko­ra értéket képvisel az a vagyon­rész, amelyből elvileg bármi­lyen formában pénzre tehetne szert Miskolc. A város a jelenlegi gyakorlat szerint amúgy alapvetőn két esetben teszi pénzé az ingatlan­jait. Vagy ha valamilyen érdek­lődő kopogtat a városházán, vagy ha a megyeszékhelynek fontos valamelyik ingatlana sorsa, ám pénze nincs rá, hogy az adott épülettel törődjön. Az előbbire jó példa az Arai ben­zinkút, az utóbbira a népkerti Vigadó esete. Ha lehet egyáltalán általánosí­tani, akkor elmondható, hogy a tőke általában a belvárosi in­gatlanok iránt érdeklődik. El­kelt korábban a belvárosban egyebek között a „lila ház”, to­vábbá a Széchenyi 66-68., ahol kereskedelmi-vendéglátó-ide- genforgalmi centrum lesz, s a Széchenyi 88. Jelenleg azon­ban újabb épületet nem hir­dethetnének meg itt; ameddig a lakás- és helyiséggazdálko­dás újabb szabályai el nem ké­szülnek, csak telket adhatná­nak el. A függőben lévő nagyobb ügyek közül említést érdemel a Volog- dai lakótelepnél lévő Shell-ben- zinkút melletti terület, amely­nek folyamatban van a pályáz­tatása, illetve az Avas Szálló sorsa. Mint ismeretes, a köz­gyűlés döntése szerint az Avast egy bel- és külföldi tapasztala­tokkal rendelkező cégnek kell majd értékesítenie. Hogy me­lyik cég kapja a megbízást, és milyen feltételek mellett láthat neki a dolognak, erre nemsoká­ra pályázatot hirdet a városhá­za. Ki irányítja ezt a várost? A régi koalíció nem működik, új pedig nincs (3. oldal) A TARTALOMBÓL Padló alatt Száz évvel ezelőtt írt üzenetre bukkan­tak Bükkszentkereszten a plébánia padlója alatt. , „ (2. oldal) Lesz meg vevő Lesz még vevő - vallják a kereskedők, akik úgy számítanak, hogy idén sem marad alatta a tavalyinak a karácsony környéki forgalmuk. Vastalanítanak Vas- és mangántalanítót építenek be Harsányban, ahol eddig az alacso­nyabban fekvő területeken élők gyak­ran panaszkodtak az ivóvíz elszínező­désére. Top 10 (2. oldal) Az Itt-Hon új szolgáltatása: ezentúl rendszeresen közöljük a miskolci kul­turális toplistákat. Saját kútfőből (4. oldal) Lenne mit merítenünk saját kútfőből is - olvasható az írásbem, amelyik an­nak apropójából született meg, hogy egy cég Mikulás - nem tévedés! - ha­risnyát kínál a vevőinek. . (5. oldal) A mozis Egy olyan fiatalembert mutatunk be, aki gyerekkorában szeretett bele a mo­ziba, s aki ma is hivatásszerűen nézi a filmeket. (8. oldal) Aukció a szünetben Fotó: ÉM-archív Máger Ágnes és félje, dr. Végvári La­jos művészettörténész. A művésznő legutóbb egy koncert szünetében ren­dezett aukción kínálta képeit. (8. oldal) Hamarosan eldőlhet, hogy ki és milyen feltételek mellett értékesítheti az Avas Szállót Fotó: Fojtán László

Next

/
Thumbnails
Contents