Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-09 / 262. szám
4 Z Itt-Hon 1993. November 9., Kedd Zempléni Újságírók Egyesülete Sátoraljaújhely (EM) - Az elmúlt héten megalakult a Zempléni Újságírók Egyesülete, mely a térségben működő médiák munkatársait tömöríti. Az egyesület fő célként tűzte ki az újságírók szakmai és munkavállalói érdek- védelmét. A más újságírói szervezetekkel való kapcsolattartáson túl a jövőben szakmai fórumokat, vitanapokat rendeznek, melyek célja a zempléni térség aktuálpolitikai kérdéseinek megvitatása. Az egyesület működési területe Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs és Tokaj városok, ületve vonzáskörzetük, valamint Királyhelmec térsége. Megalakulásukat követően elsőként egy állásfoglalást fogalmaztak meg, melyet az alábbiakban közlünk: „A Magyar Televízióban és a Magyar- Rádióban kialakult helyzet aggodalommal tölti el mind a Magyar Újságírók Országos Szövetségétől, mind a Magyar Újságírók Közösségétől független Zempléni Újságírók Egyesületét. Az egyesület állást foglal a pártatlan köz- szolgálati és független tájékoztatás mellett. Véleménye szerint a két médiánál zajló folyamatok ellentétesek a pártatlan és tárgyilagos tájékoztatás alapelveivel. Elítéli, hogy szakmai műhelyeket, műsorokat önkényesen megszüntessenek, és ezáltal kizárják a tájékoztatás sokszínűségének lehetőségét. így ezek a folyamatok veszélyeztetik és sértik a szabad véleménynyilvánítást, a sajtószabadságot és a demokrácia teljéskörű megvalósítását”. Zempléni Újságírók Egyesülete (ZVE) elnöksége Egy mádi bortermelő vallomása Sepsy István szőlőjében Kardos Sándor Mád (ÉM) - Való igaz, hogy aki a Hegyalján született és szőlő között nőtt fel, az nem tudja elhagyni a vidéket. így van ezzel Sepsy István is, aki 1951-ben Bodrogkeresztú- ron született, és a szőlő szere- tetét már gyermekkorában megtanulta családi körben. A középiskolát Sárospatakon végezte, és ezután kertészmémö- ki diplomát szerzett. Első és egyetlen munkahelye a mádi szakszövetkezet volt, ahol kertészmérnökként dolgozott 17 évet. Jelenleg - s immáron nem is először - újrakezdő őstermelő, így, november elején a szüret befejeztével adódik arra alkalom, hogy beszélgessünk a szőlőről, a borról és a jövőről. Érdekes és tanulságos hallgatni monológját, amely mögött alapos elméleti felkészültség és jó szakmai gyakorlat van. Beszél a nehézségekről, a kudarcokról, a felcsillanó reményről és a tenniakarásról. Természetes dolog, hogy a borvidék történelmi múltjával kezdte monológját. „Hegyalja jelentősége a török hódoltság kialakulásával kezdődött. A korábbi híres borvidékek megszűntek, így előtérbe került ez a terület - bortermelés szempontjából. Ez a helyzeti előny eredményezte azt, hogy foglalkozni kezdtek a minőségi bortermeléssel. Lo- rántfíy Zsuzsanna és a Rákóc- ziak udvarában fejlődött ki az aszúkészítés. Korábban is voltak aszú jeUegú borok, de a minőségi aszúbort az említett időben állították elő. Rákóczi György révén megnyílt a lengyel piac is, és ez a minőségjavulására is hatott. Az erdélyi és a hódoltsági birtokosok is igyekeztek itt szőlőt szerezni, és teljes vertikummal rendelkező gazdaságokat alakítottak ki. Az volt a lényeg, hogy a birtokosok takarították be a termést, állították elő a bort és esetleg értékesítették is. A gazdálkodásnak ezt az egységét kell nekünk megtanulni a történelemből. Ezek az egységes birtokközpontok kisebb-na- gyobb hullámvölgyekkel működtek 1944-ig. 1944 végén utoljára takarították be a szőlőt a birtokosok, ekkor a bortermelés központjaitól elszakadtak a szőlőtermelők. A 60-as évektől még nagyobb szakadás következett be, mert végleg különvált a szőlőtermelés, a borászat és a kereskedelem. S ez volt a legnagyobb baj. A 80-as években kialakult valamiféle egység, de ez nem működött jól. A szőlőtermelésre kellett volna alapozni a feldolgozást, a borászatot, a kereskedelmet. Jelenleg az egységes vertikumú gazdaságokban látom a kivezető utat, s ennek megfelelően a jövőben új szövetkezési forma fog kialakulni, amely valójában magántársaság lesz. Egy vezető köré csoportosulnak a tulajdonosok, de a vezetőnek többségi tulajdonosnak kell lennie, mert ez a garanciája a jó működésnek és az értékteremtésnek.” Sepsy István jelenleg saját gazdaságában dolgozik. Most újrakezd, mert a korábbi években alakítottak egy vegyes vállalatot dán és francia befektetőkkel, de négy év alatt nem adtak el semennyi bort, így vesztettek. A részvényüket a közelmúltban áron alul eladták, ebből a pénzből próbál kiki a maga útján új irányba elmozdulni. Beszélgetőtársamnak 2,2 hektár szőlője van, ezt szeretné tovább növelni. A minőségi bortermeléshez szükséges eszközökkel rendelkezik. Szép látvány a példásan rendbentartott felszerelést, a sorban álló hordókat látni. Bízik abban, hogy néhány év múlva érték lesz az a bor, amit most termelt, hiszen az idei termés az 1968-as évjárat minőségét közelíti meg. Ez az évjárat az elmúlt 30 év csúcsminősége volt. Szükség van ilyen emberekre, akik a nehézségek között is talpra tudnak állni, mert meg kell mentem azt a nemzeti vagyont, amit szőlőterületnek nevezünk. Ez a szőlőterület a Hegyalján 7400 hektárról 4800-5000 hektárra csökkent, és a jelenlegi szelekciós folyamatban mintegy további 30 százalékos visszaesés várható. A minőségi parcellák is tönkrementek. A mádi 800 termelőből 130-an próbálkoztak a sikertelen vegyes vállalkozással, s ezekből talán 10 százaléknak van meg a lehetősége az újrakezdésre. Az újrakezdők köré kialakulhatnak majd a magántársaságok, és a működőképes egységes bixtokközpontok. 1993. November 9., Kedd ------- " Itt-Hon Z 5 Cserkészek a Felvidéken Csapatunk vezetése ez évben is megszervezte az immár hagyományos őszi buszkirándulásunkat. Csomagokkal felpakolt, jókedvű cserkészekkel teli busz haladt át október 15-én a magyar-szlovák határon. Kassáig szinte meg sem álltunk. Itt rövid pihenőt tartottunk, szívtunk egy kis friss levegőt. Fejünket szellőztetve sikerült megtudakolnunk a helyes utat is. Útközben azonban kényszerpihenőt kellett tartanunk, mert a busz porlasztója felmondta a szolgálatot; A sofőrnek köszönhetően nemsokára megérkeztünk Szepes várához, amelyről megtudtuk, hogy az egyik legjobb állapotban lévő vár. Ahhoz, azonban, hogy meg is csodálhassuk közelebbről, egy 502 méter magas dombra kellett felmennünk. Az építmény és a kilátás is gyönyörű volt. Ezután Lőcsén álltunk meg hosszabb időre. Itt minden őrs kapott szabadidőt, amelyet vásárlással, illetve a város megismerésével tölthetett el - tetszés szerint. Szinte minden őrs programjában szerepelt a Városháza és a körünkben nagy sikert aratott „Szégyenketrec” megtekintése. Megtudtuk még, hogy a belváros egész területe műemlékileg védett. A szepesi város, Lőcse után csupán szállásadó városunk Poprád megkeresése volt hátra. Ez nem okozott különösebb gondot. Poprádra érkezve megpillanthattuk a Tátrát is. Hamar besötétedett, következett a vacsora, amelyet egy közeli vendéglőben fogyasztottunk el. Közben eleredt az eső, így a város megismerése, mint esti program kútba esett. Szombat reggel, kilépve az erkélyre a Tátra magasodott előttünk, amint a nap első sugarai rásütöttek. Csodálatos látvány volt, és nagyon közelinek látszott. Reggeli után a busz Tátralomnicra indult, ahol a híres Tátra-múzeumot néztük meg a környék jellegzetes állataival, növényeivel, képviseletével. A kis üdülőváros után egyenesen a Tátrába mentünk. A csoport ismét őrsökre oszolva járhatta be a környéket. Amerre csak néztünk a hegyet láttuk, ami nagyon szép volt havas csúcsaival. A Csorba-tóban a vadkacsák vígan úszkáltak, miközben jót lakmároztak az általunk adogatott falatokból. A tó melletti dombról fantasztikus kilátás nyílt a Kárpát-medencére. Sajnos nem maradhattunk tovább, indulnunk kellett Késmárkra. Itt az őrsök ismét szétszóródtak a szélrózsa minden irányába, hogy megnézzék a város nevezetességeit. A látnivalók közt szerepelt az evangélikus templom, a Thököly-vár, amely apácazárdának épült a XII. században. Késmárkról ismét Poprádra kanyarodott a busz. A vacsora elkészültéig a szomszédos stadionban töltöttük el az időt, ahol jégkorongmérkőzés zajlott. Hát nem a legszelídebb játék volt amit láttunk, de érdekes volt és mindenkinek tetszett. A vacsora után lehetőség nyűt Poprád város megismerésére. A fáradt társaságnak már nyolckor takaródét fújtak, ami nem ment könnyen. Sajnos a vasárnap is elérkezett, amikor végleg búcsút kellett intenünk Poprádnak, a Tátrának. Jó iramban haladtunk, s meg sem álltunk volna Kassáig, ha a „tömeg” nem kéri, hiszen az utazás szünet nélkül túlságosan álmosító, fárasztó volt. A friss levegő azonban, mintha -csodát tett volna velünk. Mindenki felébredt. Kassára érve a Dómhoz mentünk, hátha sikerül megnéznünk Rákóczi sírját. Ám ez úgy, mint tavaly, most sem sikerült. Itt is kaptunk szabadidőt, amit vásárlással töltöttünk el. Ezt követően olyan hamar a határhoz értünk, hogy szinte észre sem vettük. Lassan szedelőzköd- tünk, s a busz kirakott minket ott, ahol pénteken felvett. Ez a kirándulás nagyon élménydús volt, s azt hiszem mind az ötvenen így gondoljuk, akik ott voltunk. Bállá Andrea Sátoraljaújhely A diófelvásárlással nincs gond Abaújszántó (ÉM) - A mező- gazdasági termékek értékesítésével az utóbbi időben meglehetősen sok baj volt. Elég ha csak a szőlőmizériára gondolunk, de említhetnénk még a málnát, s egyéb mást is. Szerencsére azonban - már ami a felvásárlást illeti - akadnak kedvező példák is. Abaújszántón a Nektár kft.-nél jó hírrel szolgált Braun Miklós, a cég tulajdonosa: minden mennyiségben felvásárolják a dióbelet. Méghozzá olyan áron, ami meghaladja az általában máshol kialakult felvásárlási árat (jelenleg négyszáz forintot fizetnek egy kilogramm dióbélért). Tevékenységüket öt megyében végzik, s a mostani szezonban mintegy 120 tonnát szeretnének feldolgozni. December 10-ig csak dióbelet, utána a csonthéjas diót is átveszik. Mondani sem kell, hogy a kft a felvásárolt mennyiség nagy részét külföldön értékesíti, ahol nagyon keresett a magyar dió, hiszen jó íze van. Egyébként az európai piacot nagymértékben befolyásolja a kaliforniai diótermés, mely idén gyengébb lett a vártnál. Ennek következtében jelentősen megnőtt a magyar termés ázsiója Nyugaton. „Mobilgondozás” időseknek Szerencs (ÉM) - Hasonlóképpen más településekhez, Szerencsen is mind több az idős, magányosan élő ember. A házigondozók rendszeresen felkeresik őket (a városban több mint kétszázan vannak ilyen emberek), s a legyengült időseknek ebédet visznek. Ezentúl időnként kitakarítják a lakást - amire a kivitt ételen túl leginkább rászorulnak. A Gondozási Központ huszonöt dolgozója ezentúl a rászorulók lakásaiban adódó munkákat korszerű, új berendezésekkel végezhetik, ugyanis nemrégiben több ehhez szükséges berendezést kaptak. Dr. Bobkó Géza az Egyesített Szociális és Egészségügyi Intézet igazgató-főorvosa adta át a mobilszolgálathoz szükséges eszközöket; egy felújított NYSA gépjárművet, porszívót, centrifugát, mosógépet, szőnyegtisztítót, valamint egy szárító-mosó automata gépet. A hazánkban eddig egyedülálló mobilgondozásra hárommillió forintot fordítottak. Ennek egyik felét - pályázat útján - a Népjóléti Minisztériumtól kapták, másik felét pedig egyéni adományokból fedezték. Körzetkongresszus a Művelődés Házában Sárospatak (ÉM) - Az 1880-as évek elejétől a Bibliakutatók (ahogy akkor Jehova Tanúit nevezték), úgy látták, hogy a helyi összejövetelek mellett hasznukra válna, ha megismernék más területről való hittársaikat is. Ezért kezdtek évenkénti kongresszusokat tartani. A közelmúltban Sárospatakon a Művelődés Háza vált két napra az istenimádat helyévé. A 657 küldött a Hegyköz, Bodrogköz településeiről, valamint a szomszédos országokból érkezett. A világméretű testvériség szellemében összpontosították figyelmüket a Bibliából arra a kormányzatra, amelynek eljöveteléért Jézus a Máté evangélium 6. rész 10. versében tanított imádkozni: „Jöjjön el á te országod”. A kilenc új hívő ennek cselekvésére adta át magát vízalámerítkezés- sel szimbolizálva azt. Ók is csatlakoztak ahhoz a több, mint négy és fél millió testvérükhöz, akik világviszonylatban törekszenek egy békés, paradicsomi Föld kialakítására. Ennek az alapja az a hatékony bibliai oktatómunka, amelyre csupán Magyarországon egy hónap alatt több, mint 220 ezer órát fordít a tizennégyezemél is több tanú. Jehova Tanúi jól ismert vallásszervezet, akiknek tagjai sokban hozzájárulnak szomszédaik jólétéhez és az emberek közötti békés kapcsolathoz a közösségükben. Ennek ellenére gyakran érik őket kritikák, és néha nevetség és gúny tárgyai. Mivel pluralista társadalomban élünk, az életstílusban, etnikai háttérben és a vallási meggyőződésben jelentkező különbségek toleranciája a harmonikus élet lényeges alkotóeleme. A kongresszus résztvevői legközelebb a különleges összejöveteh napon találkoznak ilyen létszámban, jövő tavasszal. Németh József Jehova Tanúi Hírszolgálat Ősszel, egyedül...
