Észak-Magyarország, 1993. október (49. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-05 / 232. szám
2 Ms = Itt-Hon 1993. Október 5., Kedd r- NÁLUNK TÖRTÉNT -i Sikeres gálaműsor „A Miskolci Nemzeti Színház társulata az utóbbi hónapokban több alkalommal szerepelt a fővárosi közönség előtt. Előbb májusban öt estén a színházlátogatóknak, a BNV’93 alkalmából pedig a vásár látogatóinak szereztek felejthetetlen élményt fellépésükkel. Ez utóbbi esemény a Budapesti Nemzetközi Vásár szeptemberi újdonságainak egyik elismerésre méltó programjához, fűződik. Nem külföldi kiállítót választottak díszvendégnek, hanem magyart. Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye színes bemutatkozása nemcsak a térségben folyó infrastrukturális fejlődés és gazdasági átalakulás, hanem a természeti szépségekkel megáldott nevezetességek, nép- művészeti különlegességek látványos szemléltetésére is kiterjedt.- -s--------------------------------------------t i ORM.fi) Alttól - ZFMRI \ MiX.Vf l'IV.V Külön kiemelést érdemel a kulturális eseménysor változatossága. A Miskolci Majorette Együttes naponkénti felvonulása, a különböző táncegyüttesek: a Bodrog, a Matyó, a Hegyalja, a Sátoraljaújhelyi Cigány, a Szinvavölgyi és a Királyhelmeci bemutatói közönségsikert arattak. A „dísznap” két kiemelkedő eseménye a Miskolci Szimfonikus Zenekar koncertje és a Miskolci Nemzeti Színház gálaműsora volt. A felvétel a sikeres előadást követően készült a színház társulatáról.” Diószegi György Budapest Kötik bokrétába Miskolc (ÉM) - Október 9-én délután 1-től 4 óráig, valamint minden szombaton ugyanebben az időben rendezik meg a virágkötészeti tanfolyamot a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. Itt-Hon Az Eszak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Bujdos Attila. A Miskolc és környéke melléklet címe: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 15. Pf: 178. Telefon: 341-611. Telefax: 341-817. Honi hírek t Honi hírek > Honi hírek ♦ Honi hírek f Honi hírek # Gépi aláfestés zeneoktatáshoz Folyik a munka a Zenepalota előtt Miskolc (ÉM) - Valahogy nincs szerencséjük a miskolci Bartók téri Zenepalotában tanulóknak. A múlt évi tanévzáráskor, tehát már az idei kora nyáron a szokásoknak megfelelő hangulatos, szépséges ballagást tartottak, az erkélyről szóló Gaudeamussal, melyet a térről vezényel a kiválasztott tanár, a hozzátartozók ugyanezen a téren gyűlnek össze, mi pedig, kiknek semmi közünk az itteni gyerekekhez, az ünnepséghez, szintén ide ódalgunk, hogy örvendezzünk... Idén viszont éppen^a ballagás idején bontották a szovjet emlékművet, melyet emiatt körbekerítettek, a tér valójában építési területté vált. Hát... Nem lehetett volna korábban? Vagy későbben? Jött ellenben a hosszú, forró nyár. Hetek, hónapok múltak a maguk módján, majd elérkezett a szeptember. Annak is úgy a közepe. Egyszer csak megjelentek az útépítők az okos, bár hangos gépekkel, légkalapáccsal és a Zenepalota előtt megkezdték - azóta már nyilván be is fejezték - a munkát. De azért egy kis útépítés bontással, aszfaltozással, légkala- pácsolással ugye eltart egy ideig. Nem lehetett volna mégis a nyár napjaiban? Városok — egy évig jegyben járva A delegációt vezető Mr. Tóth Petrasovszky István alpolgármester társaságában a miskolci varosháza előtt Fotó: Fojtán László Miskolc (ÉM) - Miskolcon járt az elmúlt héten az amerikai Cleveland 18 tagú delegációja. Hivatalos programjuk szeptember 26-tól 30-ig tartott. A küldöttséget dr. Tóth István, a clevelandi, úgynevezett testvérvárosi bizottság elnöke vezette. Azért éppen ő, mivel idén tették meg az első lépéseket Cleveland és Miskolc testvér- városi kapcsolatának felvétele érdekében. Az ottani gyakorlat szerint a borsodi megyeszékhely egy évig lesz várólistán, vagy ahogy Amerikában mondják: addig tart az eljegyzési időszak. Az egy esztendő alatt a felek megízlelik a próbaházasságot, és ha az valóban kölcsönös előnyöket jelent mindkét fél számára, megköttetik a testvérvárosi frigy. Esetünkben azzal kerül pont az ügy végére, ha a clevelandi polgármester jövő májusban személyesen elhozza Miskolcra városa lobogóját. Egymás kóstolgatásához tartozott a clevelandi deputá- ció mostam útja. A küldöttség részére a vendéglátók olyan programot állítottak össze, hogy az amerikaiak megismerkedhessenek Miskolc gazdaságával, egészségügyével és az itteni oktatással is. 1993. Október 5., Kedd Itt-Hon Ms 7 Kassai, a Cetrend rekordere Beúszta magát a válogatottba és az Európa Bajnokságba 'lem lehet elég korán kezdeni Fotó: Archív Kovács A. Gábor Miskolc (ÉM) - Kassai László, a Miskolci Vízművek úszója szeptember 24-én töltötte be a 18. életévét. Erre az alkalomra a legszebb ajándékot talán saját magától kaphatta volna meg egy remek eredmény formájában. Lehetőséget a csehországi nyíltvízi Európa-bajnokság kínált rá, amelyen a magyar válogatott színeiben ő is részt vett. Az eredetileg válogatóversenynek kiírt júliusi Balaton-átúszás ugyan - technikai okokra hivatkozással - elmaradt, de augusztusban az öböl átúszást megtartották. Itt, a Bala- tonfüred és Tihany közötti 3,8 kilométeres távon azután Laci beúszta magát a válogatottba.- Mivel a hosszútávúszás nem olimpiai sportág, a magyar szövetség is igen mostoha körülmények között tevékenykedik- magyarázza az édesapa, idősebb Kassai László, aki szintén régi „bútordarab” a Vízműveknél, hiszen évek óta a gyerekek edzéseit irányítja - társadalmi munkában.- A magyar csapat költségeit sem fedezte ezen az EB-n a szövetség, még egy úszónadrágot sem tudtak adni. Nem világos számomra, hogyan lehetséges ez, miközben a legnépszerűbbnek mondott sportág akárha- nyadik osztályának játékosai is hihetetlen összegeket vágnak zsebre. A lényeg: a kontinens- viadalon való részvételre magunknak kellett előteremteni a fedezetet, mert természetesen én is elkísérem a fiamat. A megfelelő felszerelés és egyebek terén a Mezőbank, a Sagro- chem, a Tábori Sport, a Krop- kó triatlon és az Alpinsport segített. A verseny színhelyén, a Prágához közeli Slapy-ban azután roppant kellemetlen meglepetés ért bennünket. A magyar szövetség ugyanis előzetesen nem nevezte be Lacit és egy másik versenyzőt, és ezért egyiküket sem engedték rajthoz állni! Hiába volt minden érv, a svéd főbíró az EB rangját látta volna csökkenni, ha engedélyezi indulásukat, ezért hajthatatlan maradt... Dühösen és elkeseredetten csak Moldva parijáról nézhettük a versenyt. Pedig a korábbi eredmények jóval kecsegtettek.- 1991-ben és 92-ben is megnyertem a Balaton-átúszást - sorolja a halkszavú fiatalember- s tavaly az öböl átúszáson is második lettem. Ezután a Cseh és Szlovák Köztársaság bajnokságán, a Losonchoz közeli rózsaszállási víztárolón két és fél perc előnnyel, tórekorddal győztem öt kilométeren. További versenyekre még sem jutott pénz, így fel sem tudtuk mérni, hogyan sikerült az idei felkészülésem.- Nem lehetett rossz, ha az önhibádon kívül számodra elmaradt EB után alig egy héttel úszott eredményedet nézem...- Nagyatádon, az ironman-nel együtt 10 km-es úszóversenyt is rendeztek. 50 méteres medencében 2 óra 13,42 perccel új uszodacsúcsot állítottam fel és ezzel az úgynevezett „Cetrend” tagjai sorába is bekerültem. Érdemesnek látszik tehát a hosszútávúszással foglalkoznom. Feltéve, ha sikerül szponzorokat találnom, hiszen nyíltvízi versenyeket jobbára külföldön rendeznek. Ha ez nem jönne mégsem össze, akkor keményen belevágok a triatlonba. Tavaly már elindultam a tisza- újvárosi versenyen és abszolút sorrendben 102 indulóból 17. lettem. Az idén ugyanott elsőként jöttem ki a Tiszából, ahol úsztunk, kerékpározásnál azonban megfájdult a lábam. Ennek ellenére végigküzdöttem a távot és rögtön utána, már késő délután Budapestre utaztam. Másnap hajnalban meg tovább Tatára, az országos atlétikai diákolimpia döntőjére. Egy megsérült tájfutó társam helyére kellett beugranom a 4x1500 méteres váltóban a Kilián Gimnázium színeiben, ahol most negyedikes vagyok.- Miért kezdtél úszni?- A bátyám, Zoli is az csinálta, és amikor az iskolában a kötelező úszásoktatás volt, már én sem voltam egészén kezdő. Kiválogattak és 7 évesen a DVTK-ban, Friedrich Lászlónál kezdtem edzeni. Két év múlva megalakult a Miskolci Vízművek és Fázold Henrikhez kerültem, aki jelenleg is az edzőm. ’90 telén Kassán nemzetközi versenyen 1500 méter gyorson második, ugyanebben az évben az OB-n negyedik lettem. Tavaly a korosztályos magyar bajnokságon 17:46-al hatodik voltam, de az elődöntőben 17:33- at úsztam. Az idén már a felnőttek között Damyiék voltak az ellenfelek, s noha 17:13 lett az időm, nem kerültem döntőbe. Itt Miskolcon a felkészülési lehetőségek is igen rosszak. Nyáron például csak záróra után edzhetünk Tapolcán - a döntő meg délelőtt volt. Most csak az Erzsébet uszoda 33 fokos vize áll rendelkezésünkre felkészülni? Nagyon időszerű lenne már, ha kinyitnák a diósgyőri uszodát, mert az az egyetlen elfogadható fedettuszoda Miskolcon.- Sok időt töltesz az uszodákban?- Amikor komolyan készülünk, hajnali 5.50-től addig, hogy 8- ra beéijek a suliba, délután már fél ötkor indulok itthonról az Avasról és csak este kilenc körül kerülök haza. Időm másra nem is igen marad. Nem tudom, hol van diszkó a városban, viszont gyógyszerre sem költünk... Eltiltva az egészségtől Miskolc (ÉM - KAG) - Panaszkodott a minap egy miskolci testnevelő tanár: képzeljem el, az egyik középiskolai kollégium nevelőtanára nem hajlandó elengedni délutánonként a gondjaúa bízott diákokat az edzésre, egészen a félév végéig! Vagyis tartósan akadályozza sportolásukat, úgy is mondhatnánk, eltiltotta őket. Pedig az eltiltás kegyetlen büntetés, nem osztogatják csipri-csupri vétségekért. Mit vétettek hát ezek a tanulók? Minden valószínűség szerint semmi olyat, amivel ezt kiérdemelték volna. Óriásit vétett viszont a szóban forgó nevelőtanár a fiatalok egészsége ellen. Meglehet, nem rosszakarat vezette, dehát, mint közismert, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Feltételezhetően az a felfogás lehetett a pedagógus döntésének oka, miszerint a tanulás a legfontosabb. És a diákoknak valóban ez az első - az egészség után. Mert hiába lesz nagytudású valaki, ha gyakran betegeskedik és idő előtt távozik az élők sorából, nem sok haszna származik belőle, sem neki, sem a társadalomnak. A mozgásszegény életmód meg odavezet. Ahogyan evésre, alvásra biztosít időt és lehetőséget a szülői ház vagy a kollégium, ugyanúgy kell biztosítania sportolásra is. Tisztelet a kivételnek, így is éppen elég „rozogák” az emberek, legalábbis a nagy többség. A fiatalok is, ha a tanítás végén kirajzanak az iskolából és ellepik a buszokat, villamosokat, ha csak tehetik, lehuppannak a legelső szabad ülésre. Fáradtak, erőtlenek szegények! De hisz nem is csoda, mert a suliban is és otthon is jobbára csak ücsörögnek, alig mozognak intenzíven valamit. Élég nagy baj az, hogy ilyen siralmas a helyzet ezen a téren, de annál inkább indokolt lenne, hogy legalább azokat engedjék sportolni, akik szeretnének! Akik szeretnek sportolni... MVSC, anno Fotó: EM-archív
