Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

Az ÉszaK'Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1993. SZEPTEMBER 1. „Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala Üdv, iskolakezdők! Már megint elszaladt, ugye? Ne is törődjetek vele, később biztosan lesz olyan nyaratok, amikor egy nap sza­badságot sem vesztek ki. Most meg tiétek volt az egész. Ez persze nem vigasz, mint ahogy az sem, hogy a nyári szünetben is egyfolytában az iskoláról, a törvényekről, a finanszí­rozásról, az új tankönyvekről volt szó, egy pillanatra sem feledkeztünk meg rólatok... A szeptember elsején persze már semmi sem segít, de legalább lehet nosztalgiázni. Akad egy-két ember, akit egész nyáron nem láttál, most mégis elmeséled neki a buta kis tit­kokat. Hogy még meg sem tudtad igazán nézni magadnak a szörföt és máris a vízben voltál, hogy megkós­toltad az Ouzót és örök absztinenci­át fogadtál, vagy hogy még a Comet- to reklámnál is gyönyörűbb volt, mi­kor fejbe vágtad a kissé rosszul elta­lált teniszlabdával és dühösen-azu­tán már egészen másképp a szemed­be nézett. Vagy elhagyott. Vacakul sikerült az egész, mert megtiltották, összevesztél, lemaradtál, és úgy sem tudtad volna kifizetni. Arról persze szó sincs, hogy féltené­lek titeket, a tanév alatt is történik majd épp elég mesélni való, ebben biztos vagyok. A grafomániások fi­gyelmét itt hívom fel, a mi kis „Éretlen Paradicsomunk” kapuja tárva-nyitva áll írásaitok előtt! De akár írtok nekünk, akár csak barát­nőtök vagy a haverok fülébe sugdos­sátok zűrös vagy nyugis életetek me­netét, egy biztos: a hétvégéket és ta­nítási szüneteket leszámolva már csak 190-et kell aludni, és újra itt a Vakációóóóóóóóó! Slágerlista íme egy valódi slágerlista, méghoz­zá M, István monoki olvasónk tollá­ból! ízlések és pofonok - mondják ugyebár, úgyhogy akinek nem tet­szik, az küldje el a sajátját. Akinek pedig tetszik, nos az is. Lehet név­vel, címmel, sőt fotóval, a visszahú- zódóbbaknak elég jeligével is. Kí­váncsian várjuk a listákat, melyeket külön is közölni tudunk, de összeál­líthatjuk belőlük a mi kis „Éretlen Paradicsomunk” saját listáját is. Te­hát kinél ki a menő? A saját listáto­kat szerkesztőségünk címére juttas­sátok el (Miskolc, Pf.: 351.), de írjá­tok azt is rá: Éretlen Paradicsom! 1. Dangerous (Michael Jackson) 2. No limit (2 Unimted) 3. All that she wants (Ace of Base) 4. Keep the faith (Bon Jovi) 5. More and more (Captain Holly wood) 6. Walthamstow (East 17) 7. Tourism (Roxette) 8. Informer (Snow) 9. One love (Dr. Alban) 10. Songs of faith and devotion (De peche Mode) El ne felejtsd! • A VHK dörömböl a semmi kapuin Miskolcon, az Ifjúsági és Szabadidő Házban szeptember 3-án, pénteken este 7 órától. Vágtázásukat a Kre- tens-ből átalakult Active Radio ve­zeti be. „ , . • Bon Jovira és Billy Idolra tálán már szót sem érdemes vesztegetni, hiszen mindenki tudja, hogy szep­tember 1-jén adnak koncertet az MTK Stadionban. Mégis elfelejtet­ted? Ha sietsz, még odaérsz. Heavy-társak! Szirmait bontogatja egyr országos rock- és heavy metal fesztivál, ami a magát elnyomottnak érző műfaj képviselőit kívánja megismertetni egymással, illetve a szakmával. Ez utóbbi a lényeges, mert bár a fesz­tivál nem verseny, de lemezszer­ződést is lehet nyerni az 5 ezer forin­tos nevezési díj befizetése után. A lemezkiadók mellett szakmai és közönség zsűri lesz, sőt a Magyar televízió is érdeklődik a fesztivál iránt. A fesztivál a budapesti E-klub szervezésében valószínűleg október­ben veszi kezdetét. Tájékoztatót és nevezési lapot a következő címen lehet kérni: 1463 Budapest, Pf.: 1190. telefon/fax:114-1001. „Elvisz a gyorsvonat...” A nyár vége háromszoros tragédia. Egyrészt, mert vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak - másrészt nemcsak a cinege madárnak van nagy bánata, hanem az iskolások­nak, harmadrészt pedig a bevonu- lóknak is. Sót! A bevonulókért sírnak a bevo­nulok, a szülők és barátnők. Mert nem tudják, hogy ez is olyan mint az érettségi. Aki vizsgázik, annak be­szélhet bárki bármit, a következő év­ben viszont már ő. mondja: ugyan már, semmiség! És még néhány klassz sztorit is elmesél. Tudjuk mi is, hiába minden, a könnyek csak ak­kor apadnak el igazán, ha leszerel a fiú, de azért nem adjuk fel, próbál­kozunk a vigasztalással. A lányok úgyis több katona történetet tudnak mint a fiúk, hiszen a fiúk csak a sa­játjaikat mesélik funek-fának, a lá­nyok viszont jó pár fiúét kénytele­nek meghallgatni. Hogy addig se szenvedjenek hiányt, míg először haza nem jön a kedves vagy a bátyó, vigaszként mi is közreadunk egyet, méghozzá egy réges-régit, Moldova György tollából. De a nagy tanulság ebből sem hiányzik akár végig sír­juk, akár végig nevetjük, a katona­idő ugyanannyi marad. Tehát fő a derű! Megtiszteltetés Ha azt kérnék, hogy soroljam fel ki­tüntetéseimet, díjaimat, igen hamar végeznék, de panaszra mégsincs okom. Néha olyan elismerésben ré­szesültem, mely csak keveseknek ju­tott ki. Kezdjük azzal, hogy' 46 éves koromra már két utcát neveztek el rólam Budapesten: a Mester utcát és a Szép utcát - és más eseményekkel is dicsekedhetnék és fogok is dicse­kedni... Katona koromban levittek minket nyári táborba Böhönyére. Elég nehéz körülmények között él­tünk, napi két órát volt víz, vagy tud­tunk fürödni, vagy se, homokkal mostuk el a csajkáikat - a végén ki­tört a táborban egy hasmenésjár­vány. Engem sokág nem kapott el, de egyik éjszaka arra ébredtem, hogy jobb, ha kimegyek, mégpedig sürgősen. Annyi erőm még volt, hogy ki tudtam futni a sátorból, de a latrinág már nem jutottam el, a tá­bor szélén kuporodtam le a gondo­san felgereblyézett miniszteri úton. Ezt azért hívták miniszteri útnak, mert csak a miniszter, boldogult em­lékű Fai-kas Miháy, hadseregtábor­nok léphetett rá - ha éppen errefe­lé ette volna a fene. Mindegy, dolgo­mat elvégezve visszaosontam a tá­borba, szerencsére senki sem látott meg. Másnap ébresztővel jön a századpa­rancsnokunk, P. Dobos főtörzsőr­mester. Ki végezte önök közül a mi­niszteri útra ezt az izé... ezt a gya­logsági aknázást? Érthetetlen mó­don senki sem jelentkezett. Gondol­tam! Szarnak, bajnak nincs gazdája. Ki volt őrségben tegnap éjszaka? Előáll két társam. Önök sem tudnak semmit? Jelentem nem. Akkor most veszik a puskájukat és egész nap vi­gyázni fognak rá. És egész nap ott áltak szerény munkám mellett vi­gyázz álásban, feltűzött szurony­nyal, többször is elsétátam mellet­tük, mindannyiszor meleget érez­tem a szívem körül: - Istenem, mi­csoda megtiszteltetés! Horatius fennkölt sorá jártak az eszemben: - „Nem, nem háok meg egészen. Lé­nyem nagyrésze elkerüli a fele­dést...” Erény vagy kölönc a hűség? Együtt, romantikus környzetben - ilyenkor senkinek nem jut eszébe a szó: hűtlenség „Én megmondtam a barátnőmnek, nem bánom mit csinál, hová megy és kivel, amíg én katona vagyok, csak ne legyen mögötte semmi más, mint hogy jól érzi magát és nem unatkozik. Per­sze én nem vagyok féltékeny típus." Vajon hányán fogadták most meg egymásnak, hogy hűségesek lesz­nek, hogy nem számít a távolság, az idő? Megvárlak! - mondja a lány a fi­únak és izgatottan készül az esküre, mért akkor végre újra láthatja a kedvest. De meddig képes várni egy fiatal lány? Meddig marad hűséges, és egyáltalán: mi a hűség? Szükség van-e rá, hiszen ha valakinek eszé­be sem jut, hogy létezik ilyen szó „hűtlenség”, akkor az egy állapot, nem érdemes beszélni róla. Ha vi­szont eszébe jut, sőt komoly önmeg­tartóztatás kell, hogy hűséges ma­radjon, akkor mit ér az érzelme, mi­ért ragaszkodik a régi kedveshez, hisz’ olyan könnyen kísértésbe esik? Ági (20 éves): - Szerintem igenis szükség van hűségre. Mert minden lánynak jól esik, ha figyelnek rá, ha „körülzsongj ák” a fiúk, és lehet, hogy az egyik sokkal szimpatikusabb mint a többi. És ha nincs ott a bará­tom, akkor lehet, lassúzni is elme­gyek vele. De ez nem jelenti azt, hogy a barátomat nem szeretem, hogy el akarom hagyni. Erika (16 éves): - Hülyeség az egész. Ha már érdekel egy másik srác, akkor minek várnék egy olyan­ra, aki messze van. Úgyis jön magá­tól, hogy mit csinálok. Azt teszem, amit érzek. Ha úgy érzem, hogy tán­colni van kedvem mással, akkor tán­colok, ha csókolózni is van kedvem, akkor megcsókolom. De ha tényleg csak egy esti hangulat volt, akkor legfeljebb nem mondom el a bará­tomnak és maradok vele. Ha meg nem, akkor good bye!- Ági! Te mit csinálsz akkor, ha el­hív moziba, kirándulni, vagy csak úgy sétálni, beülni valahová egy piz­zára, kólára, vagy mi van akkor, ha még lassúzás közben meg akar csó­kolni, és nincs kedved ellenállni? Akkor már meg is csalod barátodat? Ági: - Az a csók szerintem csak ar­ra az estére szólna, az nem igazán megcsalás, persze biztosan egyik fiú sem örülne neki, ha megtudná, hogy míg ő például üdül valahol, a barát­nője mással csókolózik. De nekem sokkal nagyobb lelkiismeret-furda- lásom lenne, ha nem történne még ennyi sem köztünk, de szívesen len­nék vele bármikor, hiányozna, ha nem csinálnánk közös programokat. Azt hiszem, ez az igazi megcsalás, ha ő tenné ezeket, a csókot én is hama­rabb megbocsájtanám, mintha tud­nám, hogy érdekli egy másik is lány is rajtam kívül.-Helyben vagyunk! „Megbocsájtás” - milyen szép szó! De hol a határa? Ági: - Én most itt csak beszélek, mert még nem nagyon voltam ilyen helyzetben. De azt mondom, hogy ha sokszor megcsinálja ugyanazt, vagy megbocsájtom a csókot, erre ő meg­int megcsal, sót esetleg le is fekszik valakivel - akkor elég, kész, vége. De lehet, hogy semmit nem bocsáj- tok meg, mert nem igazán komoly a dolog, és lehet, hogy annyira szere­tem, mindent elnézek inkább, csak maradjon velem. Erika: - Meg kellene gondolnia, hogy mit csinál, nem? Ha átvágja a fejem és ez kiderül, akkor ne csodál­kozzon, ha kirúgom. Persze van egy tűréshatár, de nálam ez nem igazán magas. Edó (19 éves): - Korábban bizony nem sírtam volna tele a párnám ilyen ügyek miatt, de akkoriban nem is voltam igazán szerelmes. Ak­kor persze nem így gondoltam, és az sem tűnt fel, hogy alig pár hétig, hó­napig tart egy-egy ilyen „szerelem”. De azóta már másképp látom a dol­gokat. Most a barátomat nagyon szeretem, össze is karunk házasod­ni. Egyébként most éppen katona. A hűség és hűtlenség meg sem fordult a fejemben. Nem ülök állandóan ott­hon, de nélküle sehol sem érzem iga­zán jól magam. Hogy mit tennék, ha ő csinálna „valamit”? Nem fogod el­hinni, de tényleg nem tudom! Az ele­jén még voltak féltékenykedések, de mór jó ideje - csak azt ne mond, hogy hülyén hangzik - megbízunk egy­másban, és ez fantasztikus érzés.- Akkor beszéljünk a féltékenység­ről! Mi van akkor, ha nagyon félté­keny, vagy ha olyan „túl közvetlen” típus, amit már nehezen viselsz? Erika: - Nehogy már ő mondja meg, kire nézek. Ha nem tetszik neki, hogy másokkal is szóba állok, akkor lépjen le. Vagy törődjön bele. Nem vagyok én zárdaszúz és nem is fogok miatta megváltozni. Ági: - Ha túl féltékeny lenne, meg­próbálnám megértetni vele, hogy hülyeség amit csinál, ha viszont fu- vel-fával kikezdene, és nem értené meg, hogy ez kellemetlen nekem, ak­kor valószínűleg itt lenne a vége. Edó: - Nagyon vacak dolog mindig alkalmazkodni, szerencse kell, hogy egyformán gondolkodjunk. Mert égő, ha egyfolytában másokkal fog­lalkozik, mert ő egy jópofa srác, de az is égő, ha mindenhol összebalhé­zunk, mert véletlenül találkozom egy régi ismerősömmel... * O. K, lányok, ez mind szép. De most elmesélek egy történetet. A fiú és a lány már régen együtt jártak, és mi­kor a fiút elvitték (akkor még elófel- vételisként) egy évre katonának, fel­húzták a gyűrűt. Már ránézésre is il­lettek egymáshoz, ők voltak a min­tapár. Aztán a lány egyszer, csak úgy, tényleg a pillanatnak hódolva, megcsókolt valakit. Ennyi volt. De egy jóakarója” megsúgta a barátjá­nak, mi történt. Gyűrű a csatornába került. Utána még évekig nyúzták egymást, de már nem tudtak együtt maradni, a fiú nem bízott, többé a lányban. Azóta megnősült, természetesen mást vett el. Az XL Sisters „titkai” Fegyverneki Zoltán U Mondd, te melyik szám vagy, azX, vagy az L?- próbáltam poénkodni beszélgetésünk elején Demeter Györggyel, az XL Sisters együttes kar­csúbbik felével. • Oké, ha a méreteinkre vagy kíváncsi, elmon­dom, hogy a 183 centiméteres magasságomhoz egy mázsika társul, míg barátom, Vértes Attila 190 centi magasan .hordja az orrát” és test­súlyként mindössze 115 kilót vall be. így jön ki az XL, miután X méret magában nem létezik. □ Számodra mit jelent a nagy élvezet? • Aha. Imádok enni, ennek megfelelően a pol­gári szakmám is szakács. A kedvencem egyéb­ként a káposztás tészta, de a tengeri herkentyű­kön kívül mindent megeszek. Nálunk ez a mé­ret családi vonás, míg Attila csak parlagi mó­don meghízott. Nem iszom alkoholt, viszont do­hányzóm. Attila ezt fordítva csinálja. Szeretem a nagy, tágas nyugati autókat, a lányokban a magas vékonyakat. Egyébként a menyasszo­nyom is ilyen. □ Gratulálok. Félre a tréfát, elég hangosan rob­bantatok be a honi zenei életbe, és mintha pia- gizálással is vádoltak volna benneteket. • Részemről tizenöt éve veszem komolyan a könnyűzenét. A Rózsaszín bombázók egyik ala­pító tagja voltam, aztán dolgoztam a Bergendy szalonzenekarban, és harminchárom évesen végre elérkezettnek láttam az időt, hogy ismét váltsak. Az XL Sisters tavaly májusban alakult. Attilához régi barátság fűz, és úgy gondoltuk - nem a Pa-Dö-Dö példáján felbuzdulva -, hogy ki kellene használnunk fizikai és énekesi adott­ságainkat egyaránt. A zenénk is jóval kemé­nyebb, mint női kollégáinké, ami nem csoda, hi­szen én a Zeppelinen, és hasonló kemény ban­dákon nőttem fel. A bemutatkozásunk sikeres volt, szeretnénk tovább haladni ezen az úton. Októberben már kapható lesz új nagylemezünk- szintén a Zebra-Poligram gondozásában melynek címe: Véresen komoly. Ezen kicsit visszavettünk a lányok cikizéséből, lágyabb a hangvétel, a szöveg inkább önironikus. □ Kik a közreműködők? • A szövegeket én írtam, Alapi István szerezte a zenét, és miután mi hírhedtek vagyunk arról, hogy előszeretettel cserélgetjük a kísérőzene­karunk tagjait, természetesen most is változott a felállás. Három igazán profi zenész adja az alaphangot, nevük egyelőre maradjon titok. □ Milyen évet zártok? • Csináltunk a nyáron Demjénékkel egy sike­res turnét. Remek szponzort találtunk, ami ma­napság nagy szó, a CD-ink és kazettáink elég jól fogynak, és színházi felkérés teljesítésére is futja.: másik felemnek az Attila című rock ope­rában, nekem a Rocky Horror Show-ban lesz szerepem. Soha rosszabbat! Borús születésnap Szingapúr (MTI- ÉM) - Különösebb hírverés és megráz­kódtatás nélkül vet­te volna tudomásul a sztár világturné­ját a föld azon része, amely Jackson sze­rint ebben az évben nem tartozik a vi­lágba, így nem is lép fel ott körútja so­rán. De Jackson nem létezhet újabb hírek nél­kül, ha ó nem tesz érte, tesz más. Az egyik ilyen hírcsináló jelen esetben az idő: Michael Jackson vasárnap, augusztus 29-én harmincöt éves lett. Szingapúri szállodája előtt rajongói „Boldog születésnapot pop-király” feliratú zászlóval és ajándékokkal várták. A másik hírhullám, mely augusztus 17-re da­tálható, még a kornál is kellemetlenebb: napok óta másról sincs szó, mint hogy megrontott-e fi­atal fiiikat Jackson vagy sem? A vád elhangzott, bizonyíték nincs, viszont már egész kis történet kezd kikerekedni. A vádiratok szerint egy Be­verly Hills-i fogorvos fia arról számolt be, hogy az énekes fajtalankodott vele négyhónapos is­meretségük alatt. Anthony Pellicano, Jackson magánnyomozója a Los Angeles Times-nak nyi­latkozva ismételten kijelentette: a sztár zsaro­lás áldozata. A fogorvos egy forgatókönyvet ajánlott az énekesnek de azt nem érdekelte az ajánlat. Ezután jött a vád... Jackson egyébként hétfőn este, második szingapúri koncertje előtt összeesett a színfalak mögött, rosszulléte miatt a show-t el kellett halasztani. A sztár „éppen- csak, hogy fel tudott állni”. Érgörcs léphetett fel, és ez okozta a rosszullétet. Jackson a hét végén egyszer már kiszáradásra hivatkozva lemon­dott egy fellépést, ákkor azt gyanították, ez összefügg a rendőrségi vizsgálattal. Összeállította: Csömök Mariann

Next

/
Thumbnails
Contents