Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-03 / 179. szám

4 Ms Itt-Hon 1993. Augusztus 3., Kedd Bérletezik a teátrum Miskolc (EM) - Meghirdette szeptem­berben kezdődő évadjának bérletes elő­adásait a Miskolci Nemzeti Színház. A nagyszínházban Brecht Kurázsi ma­máját viszi színre Telihay Péter. Schlanger András rendezi a Marka grófnőt. Shakespeare Hamletjének címszerepét az Erzsébet-díjra javasolt Szervét Tiborra osztották. Delibes Coppeliájának koreográfus-rendezője Majoros István. Az operabemutató pe­dig a Traviata lesz. A bemutató bér­letek ára 600 és 2000 forint, a felnőtt bérleteké 400 és 1000 forint között mo­zog. Az egyetemi ifjúsági bérletet 160 és 400 forint közötti áron kínálják. Lesz úgynevezett Csarnok-bérlet is, 260, illetve 130 forintért. A csarnok a színház most készülő színpada, ame­lyen Zsótér Sándor rendezi Jean Ge­net Paravánokját, Bereményi Géza sa­ját, Montholon című darabját és itt vi­szi színre ABC című művét Horváth Péter. Augusztus 23-án kezdik árusí­tani az új bérleteket a Széchenyi úti Jegyirodában. A régi bérlők helyeit szeptember 25-ig tartja fenn a teátrum. Újra Holnap Miskolc (ÉM) - A hónap közepén je­lenik meg a Holnap Jenei László ál­tal jegyzett második száma. A Miskol­con kiadott folyóirat Lászlóffy Aladár több verse mellett részleteket közöl Szabó Magda most készülő életrajzi re­gényéből is. A nemrég elhunyt Kapás Dezsőre Hegedűs D. Géza színművész emlékezik vissza. Terjedelmes beszá­molót olvashatnak az érdeklődők a lap hasábjain a határon túli magyar szín­házak Kisvárdán megrendezett talál­kozójáról. A képzőművészettel foglal­kozó írások közül érdemes megemlíte­nünk a kassai művésztelepet bemu­tató, illetve a kárpátaljai Erdélyi Bé­láról szóló anyagot. A Holnap új szá­mában kapott helyet az a beszélgetés is, amelyet Pomogáts Bélával készítet­tek az erdélyi magyar irodalomról. Kulturális kínálat A miskolci művelődési intézmények 1993. augusztus 3. és 10. közötti prog­ramjából Miskolci Nyári Fesztivál: csütörtök, 20 óra 30-tól: Szerelem...,oh. Bohózat az Akropolisz Szabadtéri Színpadon péntek, 20 óra 30-tól: Szerelem...,oh 20 óra 30-tól: Jazz jam-session a Mu­zsikáló Udvarban szombat, 20 óra 30-tól: Szerelem...,oh Vasas Művelődési Központ péntek, 19 órától: Szamovár bár szombat, 20 órától: Banana buli Levél a 20-as iskola védelmében Sem hatalomvágy, sem pénzsó- várság, sem politikai karrier nem vezette kezemet, toliamat és szívemet, amikor e sorok írá­sára . határoztam el magam. Egy iskola becsületét szeret­ném helyreállítani, melynek belső botrányos helyzetéről hangos a város szakmai társa­dalma. A helyi sajtó rendszeres olvasói és tisztelt önkormány­zatunk nyilván máris tudja, hogy a 20. Sz. Általános Isko­láról van szó. Hogy miért kell írnom? Úgy érzem, hogy ennek az 1979 óta működő avasi isko­lának egy semleges - a hatal­mi harcokon feMállo - próká­torra égető szüksége van. Ezt a feladatot az iskola egyik ala­pítótagja és első nyugdíjasa­ként belső kényszerből vállal­nom kell. Iskolánk 1979 szeptember 1-én kezdte hivatalosan munkáját. Az akkori városvezetők a taka­rítókat is csak ettől a naptól ál­lították munkába, így az épít­kezés utáni teljes takarítás, a tantermek berendezése, a bú­torok két emelet magasságáig való felcipelése az akkori igaz­gató, a helyettesek, a nevelők, azok családtagjai és néhány lel­kes kiskatona meg nem fizetett feladata volt. Mindannyian úgy dolgoztunk, hogy majdani „gyermekeinket”, azok szüleit és nagyszüleit az első tanévnyi­tó ünnepségen méltó módon, tisztelettel fogadhassuk. Fiata­lok, öregek, kezdők és tapasz­talt pedagógusok egyforma akarással, lelkesedéssel és jó­szándékkal álltunk akkori igaz­gatónk - Szebeni Győző — és helyetteseik mellé egy közös cél érdekében. Munkában össze­forrt és megedződött már az el­ső hetekben ez az akkor még kislétszámú tantestület. Az évek során egy nagyszerű­en felszerelt, szaktantermek­kel, laboratóriummal, élő állat­sarokkal, minden igényt kielé­gítő tornateremmel, 10 000-nél is több könyvet tartalmazó if­júsági könyvtárral, speciális osztályokkal, matematika tago­zattal, majd első osztálytól in­duló német és angol nyelvű kis­csoportokkal és kiváló eredmé­nyeket felmutató tánctagozat­tal rendelkező iskola lett a „HÚSZAS”, ahol a gyermeke­ket nyáron a sáját tulajdonban lévő tiszadadai táborban üdül- tettük olcsón. A 640 gyermek számára épült intézményben az évek során (,öbb mint 2000 tanulóval foglalkozott a már 100 fölé emelkedett pedagógus- gárda napról napra, sokszor a szülő szerepét is felvállalva. Városi és megyei versenyeken sok nagyszerű eredményt ér­tünk el, mert gyermekek, szü­lők és nevelők egységesen, egy cél érdekében munkálkodtak. Ha voltak időnként nézetelté­rések, azok soha sem emelked­tek az iskola, a gyermekek ér­deke fölé! 1992-ben igazgatócserére ke­rült sor és Bodolay Zoltán ed­digi igazgatóhelyettes lett a megbízott és majdnem minden­ki által támogatott ideiglenes igazgató. Aztán egy hirtelen és érthetetlen fordulattal, a peda­gógusok és szülők akarata el­lenére kinevezést kapott Pálin­kás Béláné, aki 1982-ben szer­ződéses nevelőként, majd 1983- tól véglegesítve dolgozott - szü­lési szabadságokkal megszakít­va - iskolánkban. Egy tantes­tület első számú választott ve­zetője nem helyettesíthető kon­zekvenciák nélkül egy bürokra­tikus adminisztráció által kine­vezett igazgatóval, aki nem él­vezi a pedagógusok és szülők többségének bizalmát. Nem ér­tem, hogy Pálinkás Béláné, az általam valamikor csendesnek és szerénynek ismert „Saci”, miért nem vonja le intelligens módon az elmúlt egy év kon­zekvenciáit? Miért nem mutat­ja be gyakorlatban, hogyan mű­ködik a demokrácia, melynek semmi köze sem lehet a féle­lemhez, rettegéshez, ami végül is odavezetett, hogy jütanárok és diákok az iskolából eltávoz­nak. Ahol annyi a személyi sérelem, a bosszúvágy, a szószegés és pereskedés, ott el kell vesznie az iskola legnagyobb értékének - a GYERMEKNEK. Hogyan lehet új szellemű, erkölcsös és demokratikus ifjúságot nevelni egy olyan intézményben, ahol ezek az értékek a hatalmi du­lakodásnak áldozatul estek. Kedves régi munkahelyem, több ezer bérházi gyermek vi­dám Alma Matere - mivé let­tél? Kuszmann Károlyné Hallgattassák meg a másik fel is! Tisztelt Szerkesztő Úr! 1992 novembere óta folyamato­san figyelemmel kíséijük az is­kolánkkal kapcsolatosan meg­jelenő cikkeit. Úgy érezzük, hogy az eddig leírtak egyolda­lú megvilágításban mutatják a 20. Sz. Általános Iskolában zajló eseményeket. Igaz, hogy kisebbségben voltak azok, akik Pálinkás Béláné kinevezésére voksoltak, de időközben többen is elfogadták és úgy érzik tud­nak és továbbra is szeretnének vele dolgozni. Ezen kollégák vé­leménye egyetlen újságcikkben sem jelent meg, ezért ragad­tunk mi tollat. Jöjjön a törvé­nyességi és szakmai ellenőrzés, ami után valószínűleg kiderül - a közvélemény számára is - milyen intézményt örökölt az igazgatónő. Reméljük, nem ró­ják fel hibájának, hogy fegyel­met akar és teret enged a ta­nítani és nevelni kívánó peda­gógusoknak. Mindazok, akik e törekvéseit nem akarták meg­érteni, vagy félremagyarázták - panaszkodnak a „félelem lég­körére” és szítják a .háborút”. Hamis képet állítanak ország­világ elé, és céljaik elérése ér­dekében felhasználják a szülő­ket és a gyerekeket. Miért re­agálunk ilyen későn? - mert bíztunk abban, hogy a szer­kesztő úr a másik oldalon álló­kat is megkeresi és azok véle­ményét is nyilvánosságra hoz­za. Mint eddigi cikkeiből kitű­nik, ez nem így történt. Ha fel­keltettük volna érdeklődését, keressen meg bennünket is. Kérjük, hogy levelünknek az Észak-Magyarország regionális mellékletében adjon helyet és közölje szó szerint. Gál Márta, Rinyuné Tóth Er­zsébet, Bikszegi István, Simon Jánosné, Nagy Katalin a 20. Sz. Általános Iskola nevelői * Kénytelen vagyok vissza­utasítani, hogy nem próbál­tam szóra bírni a másik fe­let. A korrekt tájékoztatás feltétlen híveként kerestem Pálinkás Bélánét, aki né­hány nap gondolkodás után azt válaszolta: nem kíván nyilatkozni. A borsodi me­gyeszékhely közgyűlésének oktatási bizottsága által kezdeményezett törvényes­ségi és szakmai ellenőrzés lezártáig a 20-as iskola ügyével nem kívánunk töb­bet foglalkozni. A vizsgálat eredményéről természete­sen megkérdezzük majd az érintetteket, így az igazga­tónő számos ellenfelén kí­vül az öt hívét is. (a szerk.) 1993. Augusztus 3., Kedd Itt-Hon Ms 5 Sziklakápolna épült a Verebesen Iglói Gyula Miskolc (ÉM) - Miskolc-Tapol­cának két nevezetes barlangé­pítménye van: a Sziklakápolna és a barlangfürdő. Az előbbi 1934-1936-os, az utóbbi az 1958-1959-es években készült. A Sziklakápolna tervezője sze­rint, aki a barlangfürdő terve­zésénél is konzulens volt, a ne­veket /ordítva” kellene hasz­nálni. Ugyanis, amíg a fürdőt a felette lévő sziklában a ter­mészetes úton képződött térből alakították ki, addig a templom tereit emberi erővel, terv alap­ján vágták ki a verebesi domb tufájából. A maga nemében pá­ratlan Sziklakápolna létesíté­séről - Menner László építőmű­vész a kápolna tervezője - olyan adatokkal gazdagította a hely- és építészettörténetünket, amelyeket csak ő - mint közre­működő - őrizhetett meg szá­munkra. A harmincas évek elején a fő­városi illetékességű dr. Szabó Pius atya, karmelita rendfőnök, többször volt nyaraló vendége Pataky Rudolfnak a görömböly- tapolcai Verebes-tanyáján. Kö­zös sétájuk egyikén észrevet­te, hogy a villatelkek között egy barlang van, amelyben juhá­szok laktak juhaikkal. A hely az út felől nyitott volt, alig két méter magas üreg. Az emberek pihenőhelyeként a barlang ol­dalán kialakított padka szol­gált, az állatokat két folyosó­szerű vágatban tartották. Ä Pa- taky-birtok része volt ez a hely is. Ä tulajdonos egyetértésével találkozott az ötlete: készüljön ott egy sziklába vájt templom. Az atya kapcsolatba lépett a perecesi bányánál dolgozó Húsz Jenő bányamérnökkel, akitől azt kérdezte: - Tud-e csinálni azon a helyen egy borkóstolót a barlangból? Amikor a mérnök megtudta, hogy a valódi megbízás tényle­gesen másra vonatkozna, kije­lentette: — Borkóstolót tudok készíteni, de templomot nem! Pius atyát ez a kudarccal vég­ződött megbeszélés nem tánto­Kápolna a barlangban Fotó: archív rította el a szándékától. Az el­ső világháború idején, mint tá­bori pap szolgált, egyhamar nem adta fel a küzdelmet. Szö­vetségest talált dr. Dienes Ist­ván miskolci ügyvéd személyé­ben, aki azt javasolta: adjon tervezői megbízást Menner László építésznek. Az atya ezt a levelet már a fő­városba visszatérve írta meg, amelyre hamarosan meg is kapta a tervezői elképzelést tartalmazó választ. A hosszú és részletes leírás megnyerte az atya tetszését, személyesen is találkozni kívánt a tervezővel. Mivel nem ismerték egymást, találkozásra a Tapolcára me­nő autóbusz Kazinczy u. 2. szá­mú háznál volt végállomásán került sor. Az egyeztetett idő­ben mindketten ott voltak. Pi­us atya barna csuhájának kar­ján viselte az alezredesi rend­fokozatot. Bemutatkozás után Pius atya megkérdezte: - Na­gyon örülök a bemutatkozás­nak, de hol van az édesapja? Laci bácsi, aki akkor még alig volt túl a harmincon, túl fiatal­nak tűnt az atyának, aki a mű­leírás alapján egy idős, tapasz­talt építészre gondolt. Rövide­sen tisztázódott ez a félreértés és együtt indultak Tapolcára. Miután a helyszínen a terve­zői elképzeléseket az atya jóvá­hagyta, megállapodott a terve­zői tevékenységben is. A terv szerint a juhászok tanyáját két Munka és járadék nélkül vannak Mikkolc (ÉM) - A borsodi me­gyeszékhelyen jelenleg 2163 személy kapja a munkanélkü­liek jövedelempótló támogatá­sát. Ismeretes, hogy ezzel a támo­gatási formával azokat segíti az önkormányzat, akik kikerültek a munkanélküli járadékos rendszerből, azaz - mivel letelt az erre a törvényben megsza­bott idő - nem kapnak többet munkanélküli járadékot. A jö­vedelempótló támogatás felét a szolidaritási alapból állják, a másik felét az önkormányzat fi­zeti a hozzá fordulóknak. Jú­niusra a 2163 munka- és mun­kanélküli járadék nélkülinek közel 11 millió forintot folyósí­tottak. Vagyis az egy embernek jutó támogatás alig haladja meg az ötezer forintot. Főpap kosárlabdával Bíró István Miskolc (ÉM) - Verdi Nabucco-jának Baál főpapját általában idősebb basszistákra osztják. A diósgyőri várban egy mindössze 23 éves fiatalember, a kolozsvári zenea­kadémia ének szakos hallgatója, Sza­bó Bálint énekelte - kitűnően - ezt a szerepet. □ Kopaszra nyírt fejjel léptél a közön­ség elé. A rendező kívánta így, vagy magad is szereted a hajnélküliséget? • Itt a nyár, s kell a rövid frizura. De a rendező - a kivételes tehetségű Bru­no Berger - is örült neki, mert így sem parókára, sem sminkre nem volt szük­ségem. Ezt a szerepet véletlenül kap­tam meg. Otthon operaházunk egyik vezető egyénisége énekli. Sok kis sze­rep után tanultam meg, s jelentkez­tem a színházi titkárságon. Lehetősé­get kaptam, hogy néhányszor eléne­kelhessem. Selmeczi György engem választott ehhez a produkcióhoz. Az it­teni szereplés nekem felér egy mester­kurzussal. eddig még soha nem léptem fel ilyen csodálatos csapattal, mint am­ilyen a miskolci Nabucco előadásban szerepelt. Fantasztikus lehetőség ez. □ A környezet inspirálja a művészt a feladata megvalósításában? • Feltétlenül. Csodálatos ez a vár és a környezete. Édesapám műemlékvé­dő, így egészen más szemmel nézem ezt a helyszínt. □ Honnan az éneklés szeretete? • Sepsiszentgyörgyön születtem. Ná­lunk a színház családi hagyomány: dédapám Szentimrey Jenő színházi­gazgató volt. Az ő direktorsága idején alakult meg az opera. Dédmamámat operaénekeként ismerték és édesapám is tanult énekelni. a Nem tudom kikerülni a politikát: mi­lyen ma magyarnak lenni Kolozsvá­rott? • Magyarságtudatunkat nem azzal őrizzük meg, hogy kiállunk a sarok­ra, azt harsogva, hogy „én magyar va­gyok”, hanem a munkánkkal. A mi esetünkben a színpadi jelenlétnek és feladatvállalásnak kell példamutató­nak lennie. Boldog vagyok, hogy a ma­gam módján szolgálhatom nemzetsé­gemet. Én ezzel politizálok. □ Nem először énekelsz nyári feszti­válokon. Mi ezekről a véleményed? • Ezek veszélyessége abban rejlik, hogy rövid idő alatt, feszített tempó­ban kell dolgoznunk. A Nabucco ese­tében három és fél próbával hoztunk létre egy két és félórás előadást. Remélem, a közönség megelégedésére.. Ha ez így van, az köszönhető az összes szereplőnek, a zenekarnak, a műsza­kiaknak. Egyszóval mindenkinek. □ Mit csinálsz szabadidődben? • Elsősorban sportolok. Egy énekes­nek kell a fizikai erőnlét is. A Nabuc­co előadása után hajnalig kosárlabdáz­tam szállásunkon, a kollégium torna­termében. irányban nagyobbították, felfe­lé és lefelé is növelték a bar­lang magasságát. A jobb olda­li folyosóból alakították volna ki a szent sírt és a keresztelő fülkét. Az oltár mögött egy kör alakú barlangszakaszban há­rom temetkezési hely lett vol­na: Pius atyának, Pataky Ru­dolfnak és a Menner családnak. A tervből ennek az elképzelés­nek a megvalósítása elmaradt, s némi módosításokkal végül is elkészült a templom. A barlang belsejét egymásba fonódó vá- jatok, tagozatok teszik művé­szivé, a kőzet természetes meg­jelenését díszessé. Minden fül­kében egy-egy falikar volt, ezekhen egyenként 3-3 darab kék fényű, ma már nem ismert arasznyi hosszú, hengeres for­májú izzó világított. Az oltár mögötti apszisban sárga színű világítás volt. A szobrokat egy fővárosi szobrász készítette el és ajándékozta a templomnak. A kápolna feletti villatelkeket 1938-ban megvásárolták és az új tulajdonos faültetésbe kez­dett. Az ültetésre szolgáló göd­rökkel a kápolna feletti termé­szetes agyagréteget számos he­lyen megbolygatták, megjelen­tek a beázások. A háború utá­ni időkben a templom külső ka­puinál egy-egy újabbat is beé­pítettek, üvegezett kivitelben. Lényegében a kápolna az el­múlt évtizedek alatt megőriz­te eredeti megjelenését.

Next

/
Thumbnails
Contents