Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám

A SZELLEM VILAGA Az Eszak-Magyarország keddi melléklete • 1993. augusztus 24. Kulturális Kitekintő Japánból jöttek Budapest (MTI) - A japán zene- és táncművészet képviselői vendégsze­repeinek augusztus 25-én a buda­pesti Operaházban. A japán művészek programjában megszólal a hárfához hasonló, több mint ezer éve Európából Japánba került húros hangszer a koto és a dél-kínai eredetű dobos-húros sha- misen. A hagyományos hangszerek­re épülő modern zenét az Operaház­ban ugyanúgy adják elő, mint a ja­pán színpadokon. A műsor második felében a japán gondolkodást és kul­túrát megjelenítő hagyományos és új stílusú táncokat mutatnak be. A japán művészek budapesti szereplé­se alkalmából rendezte meg az Art- Today Alapítvány a kortárs japán művészek munkáit bemutató kiállí­tást a Magyar Állami Operaház vö­rös szalonjában. A képek az előadás szünetében tekinthetők meg. A Nap és Mi Budapest (MTI) - A Nap és Mi cím­mel nemzetközi gyermekrajz-kiállí- tást rendeztek a Budapesti Műszaki Egyetem épületében. A gyerekek a színes rajzokon a természeti szépsé­geket örökítették meg, illetőleg a maguk sajátságos eszközeivel hív­ják fel a felnőttek figyelmét a kör­nyezetvédelemre, a mikro- és mak- rovilág sebezhetőségére. A tárlaton azok a legérdekesebb, leg­ötletesebb alkotások láthatók, ame­lyeket az ifjú „művészek” a Nemzet­közi Napenergia Társaság (ISES) tegnap kezdődött budapesti világ- kongresszusának tiszteletére készí­tettek. A rajzos versengést a Magyar Nap­energia Társaság hirdette meg, és a beérkezett pályaműveket nemzet­közi zsűri értékelte. Egyházzenei napok Budapest (MTI) - A Budavári Ze­neművészeti Alapítvány másodíz­ben rendezi meg az egyházzenei fesztivált szeptember 2. és 8. között. A fővároson kívül - két másik, a ze­néhez sok szállal kötődő település - Fertőd és Martonvásár ad otthont a koncerteknek. A hangversenyek fó­kuszát ebben az esztendőben a XVIII-XIX-XX. század szakrális ze­néje alkotja. A nyitóhangversenyen Liszt Ferenc: Esztergomi miséje és Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus című műve csendül majd fel szeptember 2-án a Budapest Kongresszusi Központ­ban. (A mű 1923-ban született Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára. 1993-ban van tehát az ősbemutató 70., Budapest létre­jöttének pedig 120. évfordulója.) Az est énekes szólistái: Kincses Veroni­ka, Takács Klára, Molnár András és Tóth János operaénekes, vezényel: Ligeti András. Liszt múveket-hallgathatnak meg az érdeklődők Gergely Ferenc szep­tember 3-i hangversenyén a pesti fe- rencrendi templomban. A magyar orgonamúvészek doyenje a „hangszerek királyán” szólaltat mégolyán Liszt-műveket is, amelye­ket eredetileg zongorára komponált a szerző. Joseph Haydn: Nelson mi­séjét a híres martonvásári Brunsz- vik-kastély templomában adja elő szeptember 4-én a MÁV Szimfoni­kus Zenekar és a Monteverdi Kórus. Az est dirigense: Gál Tamás. Joseph Haydn: Harmoniemesse című mű­vét a fertódi Esterházy-kastélyban, 5-én tűzik műsorra. A Megváltó hét szava a keresztfán című, ugyancsak Haydn-múvet szeptember 6-án a Ze­neakadémián adják elő. Az est má­sodik felében hangzik majd el Moso- nyi Mihály: F-dúr miséje. A több mint hat évtizede nem játszott kom­pozíció felújító előadásának pódium­bemutatója, szeptember 6-án lesz. Farkas Ferenc Requiemjének hang­versenytermi premierjét követően Liszt Ferenc: Koronázási miséje szó­lal meg többek között Sudlik Mária, Farkas Éva, Vendler Attila tolmá­csolásában. A Zeneakadémián szeptember 7-én rendezik meg a koncertet. A Missa Solemnis - szeptember 8-i zeneaka­démiai - előadásával zárul a máso­dik egyházzenei fesztivál prog­ramja. Atilla, a küldetéstudat szobra Atilla - Isten kardja a margitszigeti szabadtéri színpadon Filip Gabriella Budapest (ÉM) - Aki Szörényit mond, az Bródyt is mond. Lega­lábbis így volt ez hosszú évekig, amíg együtt dolgozott a két szerző. De aki ma Szörényit és Bródyt mond, az mindjárt két politikai irányvonalról beszél. Ha akarja, ha nem: politizál. Különösen így van ez, amikor az új szuperprodukció­ról, az augusztus 20-a tiszteletére bemutatott Atilla - Isten kardja cí­mű rockoperáról esik szó. Pedig nem volna szabad. Hiszen többek között azért is örvendeztünk a be­következett változásoknak, mert végre nem kell az irodalomnak, a művészetnek átvállalnia semmifé-' le politikai szerepet, nem kell a so­rok között üzengetni. Az lehet az irodalom, a művészet, ami. De mintha nem tudnánk szabadulni a megszokástól. Mindent és minden­kit pártállása szerint próbálunk megítélni, s továbbra is kitartóan keressük a hátsó szándékot, a rej­tett utalásokat. Már az is sokaknak szemet szúrt, hogy Szörényi Levente az elsősor­ban politikusként ismert költőt, a Békebeli éjszaka, a Fekete felhő, teafű című verseskötetek szerzőjét, Lezsák Sándort kérte fel a dalszö­vegek megírására. Hogy jó válasz­tás volt-e vagy sem, ezt egyszeri hallás után nehéz lenne megítélni. A zene, a hangosítás sok esetben el­nyomta a szöveget, így csak a mű­sorfüzetre hagyatkozhatunk. De ebben sem közölnek teljes dalszö­vegeket. Mindössze az „Atilla ki­rály életprogramja a dalműben” cím alatt találunk néhány részle­tet: „Jó és rossz küzdelmében izzó kardja bűnt látó világosság”; ,A sö­tétség ártó erejét csak Gondolko­dás, Megértés, Tettrekészség zúz­hatja szét”; „Európát hallok! Erköl­csi küldetést kér... Minden része il­leszkedjen”. Még csak hírét hallottuk a készülő új rockoperának, de már vitára ad­tak okot azok a kijelentések, me­lyek szerint eddig hamis kép élt bennünk Attiláról. Szörényi Le­vente szavaival: „Az emberiség egyik legnagyobb tragédiája, hogy nem ismeri a múltat, annak ta­pasztalatait, illetve tanulságait. Legfőképpen azért nem, mert a múltat - akárcsak a jelent - már akkor is hamisították, amikor az jelen volt. Ha egy régész kizárólag a ’korabeli újságok’ alapján próbál­na, próbál eligazodni, akkor na­gyon hamar tévútra menne. Éppen ezért nagyon sok kutatót Atillával kapcsolatban nem hagyott nyugod­ni mindaz, amit ’Isten ostorának’ a halála után több mint száz évvel Jordanes leírt róla...” Lezsák Sán­dor is megerősíti Szörényi Levente véleményét: „Mennyi fondorlat, hamisító téboly, a kirekesztő gyű­lölet másfél évezredes nyirkos hi­dege! A múltat tudatosan tervezők gyilkos rohamai! Rovófák jegyeit égetők, sírhalmokat gyalázók, kö­veket folyóvízbe süllyesztők, króni­kák lapjaira hazug jelzőket, taszí­tó történeteket illesztők! Lábjegy­zetek hóhérai!” A szenvedélyes ér­velés persze semmiről sem győz meg, hiszen Attila megítélésről mindig is vitatkoztak a történé­szek, a tudományos dolgozatokon kívül számtalan irodalmi mű pró­bálta megfejteni a hun fejedelem titkát, megörökíteni alakját. Csak feltételezhetjük, hogy Corneille, Bessenyei György vagy Arany Já­nos is úgy tette le a tollat, hogy hi­teles Attila-képet alkotott. A Szörényi Levente - Lezsák Sán­dor - Nemeskürty István által írt rockopera címe Atilla. Lehetett vol­na Etele is, de mert Szörényi véle­ménye szerint „a külföldi érdeklő­dő számára felismerhetetlenül hor­dozza az egyébként világszerte is­mert (félreismert) fejedelem alak­ját”, így inkább az Atillát választot­ta. Hogy miért nem Attilának írja, ennek egyik magyarázata, hogy ál­lítólag a magyar ember számára ki­mondhatatlan az Attila, valamint az Atilla „a mai napig hordoz némi ’rebellis’ felhangot”. Újabb titok le­hetne, hogy a szövegkönyv szerző­je, Nemeskürty István történész a fentiek ismeretében miért használ­ja mégis a kimondhatatlan Attila- változatot?! Mindezek után lássuk a kész pro­dukciót, mely elé joggal írják a szu­per jelzőt. Minden hibátlan: a né­zők szállításától, fogadásától kezd­ve a tapsrendig. Szörényi Levente az István, a ki­rály zenéjéhez hasonlóan a rock és a magyar népzene motívumaiból Fotók: Dobos Klára alkotta meg az Atilla zenéjét. Vi­szont kevésbé slágerszerú, nehe­zen értelmezhető elemekből állt össze az opera muzsikája. Egészen biztos, hogy ezeket a dallamokat nem tudnák első hallás után elfü­tyülni a suszterinasok. De elké­szült a hangfelvétel, már a bemu­tató előtt is megvehettük lemezen, kazettán és CD-n rögzített rock­operát. Az előadáson playback- technikának köszönhetően egyet­len félresikerült hangot sem hall­hattunk. Ugyancsak tökéletes a látvány. A színpadot is kitágító mo­numentális díszleteket a magyar díszlettervezők doyenje, Varga Mátyás készítette. Hibátlan mun­kát végzett a pirotechnikus, lenyű­göző a fellobbanó lángok játéka. Ugyancsak dicséretes a jelmezter­vező, Kemenes Fanni, a szereplők százait mozgató koreográfus, Dió­szegi László munkája, és Koltay Gábor rendező minden apró rész­letben megmutatkozó alapossága. Megközelítőleg 3200 embert kelle­ne megdicsérni, hiszen ennyien se­gítették az előadás létrejöttét. Kö­zülük is kiemelni a százhúsz tán­cost, a százötven katonát, a tíz lo­vaskaszkadőrt és persze a fősze­replőket. A műfaj legjobbjait lát­hattuk a színpadon, rocksztárokat, operaénekeseket: Vikidál Gyulát, Nagy Ferót, Varga Miklóst, Kovács Katit, Kováts Krisztát, Vértes At­tilát, Sasvári Sándort, Begányi Fe­rencet, Ütő Endrét, Daróczi Ta­mást, Deák Bili Gyulát... Gyönyö­rűen zengett a csángó kisfiú, Antal Tibi, és a hangját Varga Klárának kölcsönző Sebestyén Márta éneke. Minden együtt volt tehát. Mind­össze a dráma hiányzott a színpa­di műből. Még csak különösebb konfliktus sem borzolta a kedélye­ket, harc ugyan volt, ellenségek és árulók törtek egymás ellen, osztoz­kodtak a koncon, de ennek semmi köze sincs a tragikus nagysághoz. A korszerűnek, és korunkban is időszerűnek mondott eszméket képviselő hőssel szemben a „pozitív ellenzéket”, Aéciuszt találjuk. Atilla meghalt, de a megrendülés elmaradt. Vikidál Gyula színészi nagysága ellenére sem lett Atillá­ból drámai hős. Egy megtestesült eszményt láttunk a színpadon, a küldetéstudat szobrát. Konzerválják a katedrálist Zsámbék (ÉM - Bármilyen fur­csán is hangzik: a zsámbéki temp­lomot a felújítás veszélye fenye­geti... A Magyar Hírlap hasábjain folyt a vita Sedlmayr János terveiről, aki az Országos Műemlékvédelmi Hi­vatal megbízásából á rom megóvá­sával foglalkozik. Négy éve konzer­válják a katedrálist, tavaly stati­kai okokra hivatkozva egy Csiga­lépcsőé toronnyal egészítették ki. Az esztétikai megformáló ellen a helybéliek Gyurkó János környe­zetvédelmi miniszternél is tilta­koztak.- Nem akarom újjáépíteni a temp­lomot - mondta a tervező -, rom­ként szeretném meghagyni. Ma is úgy vélem, nem követtem el hibát, műemlékvédelmi szempontból he­lyesen döntöttem. Dali és az ő ideje Dobos Klára Velence (ÉM) - „Szükségünk van pontokra, melyek meghatározzák a teret és az időt... Az idő létet kölcsönöz a pontoknak, a pontok létet kölcsönöznek az időnek...” Nem, ezt még nem Dali találta ki, ezek egy természettudós gondo­latai a teremtésről. Bárha eléggé szürrealistán hangzik, s bárha Dali kedvenc szórakozása is az, hogy látványos létet kölcsönözzön az egyéb­ként csak érzékelhetónek. Természetesen ez is egy teremtési folyamat. De Dali időteremtéséhez (idő megsemmisítéséhez) nem kellenek pontok, „szétfolyó időihez” ecset kell, színek kellenek és fantázia. Még csak nem is az az őrült és megfejthetetlenül „dalis”, irre­ális álomvilág-fantázia, hanem - ha illik ide a jelző - reális, békés filozofikus gondolatvilág. A lágy óra, ami neki a Camembert s^jt eszegetése közben eszébe jutott, minket is elgondolkodtat. Legalábbis addig, amíg hagyja, amíg maga meg nem magyarázza: „Legyenek meggyőződve ró­la, hogy Salvador Dali híres lágy órái az idő és a tér gyöngéd, extravagáns és magányos, para­noia-kritikus camembertjei.” Ezzel aztán el is veszi az ember kedvét a képfejtéstóL s vissza- pottyant jól bevált (jelen)idónkbe. ' Ide, ebbe a bolondos és kiszámíthatatlan szá­zadba, az olykor elrugaszkodottan modernbe, melynek „tükre” maga Dali is. Személyisége és alkotásai által egyaránt. Persze ó zseni, s ezért lehet sajátosan szürrealista, ezért ragaszkod­hat ahhoz, hogy az embernek joga van saját őrültségéhez... Egy templomban vagyunk, Velencében, az „Is­tenek városában”. Salvador Dali vendégeiként. Nem, nem a második világháború után készült vallásos témájú képeit állították itt ki - bár azok úgy együtt is megérnének egy misét. A Ke­resztes Szent János Krisztusa például nehezen illik bele az általános Dali-képbe. Legalábbis szürrealista világába. Bár az idős időtlenségé­nek ez is része... A Szent Bertalan-templom no­vember másodikéig Dali templomává változott, ahol teljes - ábrázolt - jelen valóságában tűnik el, folyik szét az idő. Festményei, rajzai között rézből munkáltán ott vannak a lágy órák, koro­nával és anélkül, vagy ott van a csiga és az an­gyal. Dali szívesen ábrázolta a csigákat is, hi­szen ezekben az állatokban egyesül a lágyság (maga az állat) és a keménység (a háza). A csi­ga is a lassan miiló idő szimbóluma, hátán az angyal, akitől a határtalan (behatárolatlan) idő ajándékát kapta. Talán ennyit ellentétekről, egy érthetően zava­ros világról, egy fogalom tárgyiasulásáról - egy Dali-kiállításról... Egy „idő" a sok közül Sztárok apróban Budapest (MTI) - Az amerikai filmipar mes­terembereit elsősorban a játszott szerep, a má­sok által meghatározott cselekményekből isme­ri a világ. Ezt a portrét erósfényú reflektorok vi­lágítják meg; az emberi, az általános többnyire árnyékban marad. Ki-ki maga gondoskodik egyénisége szerint arról, hogy mivel lesz telje­sebb ez a kép. Elizabeth Taylor például amint megtudta, hogy hét férje közül egy újból háza­sodra készül, azonnal nyilvánosságra hozta a tavaszra tervezett önéletrajzának azt a részét, amelyben elmondja, hogy Nick Hilton, Nike Todd és Richard Burton rendszeresen és drasz­tikusan verte. És Eddie Fischer sem kímélte. Hátha elolvassa az új asszony, aki „meg­mentette Eddie Fischert azzal, hogy feleségül megy hozzá...” Michael Jackson nemcsak rockénekesként, ha­nem az utcagyerekek jótevőjeként is fellép Rió de Janeiróban, októberre tervezett koncertjén. Az egyik műsorra ugyanis saját zsebből vett 1200jegyet, melyet a gyerekek között akar szét­osztani. A nagylelkűség sajátos példáját szol­gáltatta Sylvester Stallone is. Olyan sikerrel debütált előtte New York egyik étterme, hogy aranytollat ajándékozott a főpincémek. A várhatóan 10-12 év múlva befejeződő restaurálásra az idén 14,5 millió forintot költenek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents