Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-03 / 179. szám
6 B Itt-Hon 1993. Augusztus 3., Kedd PÁLYÁZ ATI FELHÍVÁS A DEKORG KFT. pályázat útján értékesíteni kívánja az Újhuta, Kossuth u. 8-10. sz. alatti ÜDÜLŐJÉT Az üdülő 1001 m2-es földterületen fekvő két épületből áll. A főépületben 8 db kettő’- ötágyas, 1 db kilencágyas szoba és 2 db két férőhelyes lakosztály található. A melléképületben raktárak és kiegészítő helyiségek találhatók. Az üdülő felértékelt irányára: Földterület: 751.000.-Ft + 0% ÁFA Épületek + berendezés: 14.050.000.-Ft + 25% ÁFA. A pályázatok beadási határideje: 1993. augusztus 19. 12.00 óra. elbírálása: 1993: augusztus 23. ÍO.OO óra A pályázatokkal kapcsolatban érdeklődni lehet Tokay Mihály osztályvezetőnél az (52)349-322 telefonon, vagy személyesen a DEKORG KFT. -nél (Debrecen, Monostorpályi út 92.) DEKORG KERESKEDELMI SZOLGÁLTATÓ ÉS TANÁCSADÓ KFT •30877/2H* TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E kö- szöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITF-HON (Eszak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. •27>wíh HIRDESSEN AZ ÉSZAK- MAGYARORSZÁG BORSODI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN! TISZAÚJVÁROS, BARTÓK BÉLA U. 7. SZÁM. (3. emelet) alatti irodánkban várjuk Kedves ügyfeleinket! Telefon: 49/343-316 A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 71.000.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 35.500.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 35.000.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 17.500.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 8.800.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 4.400.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az Észak-Magyarországban megjelentetni kívánt lakossági és közületi hirdetéseiket is! -miss/ih1993. Augusztus 3., Kedd Itt-Hon B 3 Foglalkozásuk: hivatásos határőr Hangonytól Aggtelekig csendesek a nappalok Fekete Béla Alig 10 kilométerre a magyar-szlovák határtól, az utolsó határőr „végvár” Hángony- ban van. A Határőrizeti Kirendeltség új épületbe költözött. A régi patinás egykori őrs kapuja zárva. Az épület néma, a szálfa magas fenyők vigyázzák csendjét. Az épülettől alig 50 méterre csengetésünkre Fórizs István főhadnagy, a kirendeltség helyettese nyit ajtót.- Sok minden megváltozott - kezdem a beszélgetést.- Méghozzá alapjaiban - válaszol a főhadnagy, majd folytatja. - Hivatásos határőrök vigyázzák az államhatár rendjét. 1990 júliusában kezdődött az állomány feltöltése, s rá négy hónapra megalakult a hango- nyi kirendeltség. Domaházától- Ozdig teljed a működési terület, ahol a határőrizet mellett határrendi feladatokat is ellátunk, rendszeresen együttműködve a rendőrséggel. Az állomány valamennyi tagja e térségből származik, itt született, itt lakik és nemcsak a települések lakóit, de az államhatár szinte minden egyes bokrát, fáját is ismeri. Ez nagyon fontos és főleg hasznos a szolgálat ellátásához. A hivatásosok szinte mindegyike a határőrségnél töltötte tényleges katonai szolgálatát, s ez megkönnyítette beilleszkedésüket. Fórizs főhadnagyot az itt eltöltött hét év ízig-vérig hangonyi állampolgárrá formálta. Itt építkezett, s itt rendezkedett be a vidéki életre. Szerencsés embernek vallja magát, aki hivatásán keresztül megtalálta a családi és egyéni boldogulásának útját. * A Bánrévei Határőrizeti Kirendeltség új épülete csendesen meghúzódik a környező házak között, de a beépített tetőtér, s rajta az égbeszökő rádió-antenna magára vonja a figyelmet. volt nehéz vállalni a hivatásos határőrizetet annak ellenére, hogy autószerelői szakvizsgával rendelkezik. Zakar Gábor hallgató hajógépész technikumi oklevél ellenére a határőrség mellett döntött. Másodéves a rendőrtiszti főiskola határrendészeti szakán. Sajópüspökiben lakik, nősülés előtt áll. Szerinte ezt a hivatást csak elkötelezettséggel lehet vállalni, s amit lényegesnek tart: e pályán is megvan az egzisztenciális lehetőség egy megbízható jövő kiépítésére. * Az aggteleki határátkelőt csend uralja. Fél nap is eltelik úgy, hogy innen vagy a túloldalról valaki átjönne. A kirendeltségen Szilágyi László főhadnagy fogad. Nyírbátorból indult, majd Hollóháza, Hidasnémeti következett „végül itt kötött ki. Itt szeretne véglegesen letelepedni. Túl a telekvásárláson már építkezik úgy ahogy, mert csak akkor tudja folytatni, ha a következő munkára összegyűlik a pénz. A kollégák segítenek a „fészekrakásban”, s míg elkészül a családi otthon, megteszi a szolgálati lakás is. Abban reménykedik, hogy hitelkérelme kedvező fogadtatásra talál felsőbb vezetőinél. Szerinte a határőrséget mind a lakosság, mind annak vezetői megbecsülik. Egyik társukat az önkormányzatba is beválasztották. Kollégái, beosztottjai a környező településeken a szülőkkel élnek együtt, s így átmenetileg megoldott lakáshelyzetük. Szögligettől Ragályig szinte mindenkit név szerint ismernek, s ez nagyban hozzájárul a szolgálat maradéktalan ellátásához. A megbecsülés egyik jeleként elmondja, hogy a határőrség védőszentjének napján a helyi vezetők ünnepséget rendeztek számukra. bánrévei határátkelő forgalma ez év első felében valamelyest növekedett Aggteleken viszont magyar és szlovák utas csak elvétve akad Hárman beszélgetünk a rendészeti helyettes Hajkó Attila hadnagy irodájában. A további kettő: Béres József zászlós járőr és a pályára készülő főiskolai hallgató, Zakar Gábor. Érdeklődésem ezúttal a hivatásos állomány életkörülményeire, jövőképére összpontosul. Hajkó Attila hadnagy az átállás stádiumában van. Miskolcon élt, itt töltötte diákéveit. Villanyszerelő szakmával rendelkezett, amikor határozott: hivatásos határőr lesz. Hat évvel ezelőtti döntése — mint mondja - helyesnek bizonyult. Első szolgálati helye a hegyeshalmi forgalmi ellenőrzési pontnál kezdődött, majd hasonló beosztás Bánrévén, s jelenleg a kirendeltség helyettes vezetője. Mint a hivatásosok legtöbbjének aki városban nevelkedett, neki is nehezebb volt az átállás a vidéki életre. Mára mindezeken túl, kiegyensúlyozottnak érzi magát, ismeretségekre lelt Bánrévén is, de a gyermekkor, a feleség, a barátai még mindig Miskolchoz kötik. Neki szerencséje volt. Szolgálati lakásban laknak, de az állomány többsége a szülői házhoz kötődik. Véleménye szerint a határőrök életkörülményei szinte azonosak. A „zsoldból”, azaz az illetményből egyelőre csak a család fenntartására futja. A takarékosság, a forintok félretevése már nehezen megy. Béres József zászlós járőr Serényfalván szüleinél lakik. Nős, éppen első gyermekét várja. Tényleges katonai szolgálatát Aggteleken töltötte, s három éve hivatásos. Szerinte nem könnyebb és nem nehezebb a szolgálat, mint amikor ténylegesként ugyanezt végezte. O maga is, mint a többiek az új határvédelmi törvényt várja. Ä jelenlegi helyzet nehezíti a szolgálat maradéktalan ellátását, de nemcsak jogilag. Neki nem — HEH JEGYZET — Varázs Nagy Zoltán Vizsolyból jövet Abaújkémél egy nagy csapat tizenévessel találkoztunk a minap. Lányok és fiúk cipelték a hátizsákot. Szóba elegyedtünk. Elmondták, hogy az Alföldről jöttek és mennek a „várak”-ba. Értsd: Boldogkőváralja, Regéc és Sárospatak. Mi tovább kocsiztunk hazafelé Miskolcra, de a kirándulók látványa sokáig adott beszédtémát. Nosztalgiáztunk természetesen. Mert, hogy az iskolai kirándulások varázsát egy életen át magában hordja az ember. Máig emlékszem: mi az ózdi általános iskolába olvadt polgáriból leginkább a Bükkbe mentünk az osztállyal. A Sajóvelezd határában lévő Ilona- forrásnál, aztán oly mértékben rosszalkodtunk, hogy bizony sírva fakadt az egyébként nagyon szeretett osztályfőnöknőnk. Utána meg is kaptuk a magunkét, az igazgatónő kellően elmarasztalta a társulatot. A legkedvesebbek a madarak és fák napja tiszteletére rendezett tavaszi kirándulásaink voltak. Ilyenkor az iskola együtt volt valamelyik erdei tisztáson a tantestülettel és sok szülővel. Micsoda ebédek készültek! Aztán rúgtuk a labdát, „futottunk” zsákban, ki-ki játszott kedvére. Nyár van. A gyerekek vakációznak, a felnőttek üdülnének, ha volna rá pénz. Sajnos sok család nem engedheti meg magának ezt a luxust. Szerencsére leleményesek az emberek. Nézem hétvégén a bogácsi strandot. Ezrekre tekető a látogatók száma. Sok családnak épült itt hétvégi ház, mint Mezőkövesden is a Zsóri körül. E házak olyanok, amennyire futotta a pénztárcából, többnyire rokoni, baráti összefogás, hétvégi „barkácsolás” eredményéi a száz négyszögölnyi telkekre épített kisebb-na- gyobb pihenőházak. Akiknek pedig nincs ilyen, marad a sátor. A strand egyik végébe néhány lakókocsit telepítettek. Ezek áramforrásként, hűtő és főzési lehetőségként szolgálják a körülöttük felvert sátrak lakóit. Felnőttek is pihennek itt szép számmal, nem beszélve a fiatalokról. Mert a nosztalgiához a fiatalkori kirándulások másik varázsa a sátor is hozzátartozik. Nagyobb és maradandóbb élményt hagynak maguk után, mint a jól szituált üdülőkben töltött napok, avagy hetek.
