Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-03 / 179. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993. Augusztus 3., Kedd Törékeny lét Búcsú Böszörményi Sándortól Igen zaklatott voltál az utóbbi hetekben, Sán­dor!... Emlékszem, pár napja odajöttél hozzám a népkerti megállónál, s azt mondtad, a teme­tőből jössz... Költőnek tartottad magad, ki ké­pes fájdalmat s derűt szavakba önteni, költő­nek, kinek szavára megnyílnak lelkünk titkos kútjai. Tudom már: siettél, mert hitted, nincs több időd s helyed e miskolci létben. De időd, az volt, Sándor! Tudom, könnyű nekem a szó: kí­vülálló vagyok! Nem rokon, csak egy társ a vég­telen úton,... tarisznyás költő. Kerested a Szel­lem szent tüzét s melegét, - melyre mind­annyian annyira vágyunk. Családi problémák, anyagi gondok, személyes ellentétek a Kelet és Új Bekezdés irodalmi cso­portok vezetőivel... Pedig, hidd el, Sándor: aköl- tészeti-esztétikai viták nem személyed ellen irányultak... Nem akartad ezt megérteni. Nem tudtuk, hogy ily törékeny vagy! Bocsáss meg ne­künk. Elmondtam volna, ha tudom: költőnek lenni manapság is: életveszély. Ezen a keleti pusztán még lőnek az igazsággal vonító sovány farkasokra... Búcsúzunk tőled, Sándor! A folyó, mely jegén télvíz idején átsétálhatsz a túlsó partra, nyáridon sötét mélységeket rejt. A halál léte csak nekünk valóság. Magányosan hallgatva lobog a szent tűz, mely emészti álma­ink. Az anyafóld, mely átölel, nem csupán szo­rít, de óv is. Vajon nem árnyakként kóborlunk- e a néma tereken, és zsákunkban a múlt por­ladt vágyai?... Horváth Gyula, Tatár Iván--------------TÉKA--------------­I skolai ördögűzés Budapest (ÉM - FG) - Márciustól tudjuk, hogy a felsőoktatási intézményekben 2000-re megduplázódik a hallgatói létszám. Sőt, egy újabb dokumentum szerint, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium számításaira hivat­kozva, a 2000-re feltételezett létszám már 1996- ra elérhető. Ezek szerint néhány év múlva kö­rülbelül 40 ezer diák fog tanulni a magyar egye­temeken és főiskolákon. Ez igazán nagyszerű, csak éppen képtelenség. Legalábbis ez olvasható ki Timár János: A fel­sőoktatás fejlesztésének lehetőségei és korlátái című tanulmányából. A Magyar Tudomány legutóbbi számában megjelent írás még a köz­oktatási, a szakképzési és felsőoktatási tör­vénytervezetek vitájának idején született, így bizonyos részletek azóta megváltozhattak. De mint a szerző úja, az ördög ez alkalommal nem a részletekben, hanem az egészben, az oktatás- politikai koncepció és a stratégia hiányában rej­lik. A felsőoktatás fejlesztésének helyes megí­téléséhez szükség van a közoktatás rendszeré­nek áttekintésre, és természetesen a demográ­fiai adatok vizsgálatára, a tudományos prog­nózisok szerint várhatóan 1994-től gyorsan csökken az általános iskolát befejezők létszá­ma. Hogy a továbbtanulók aránya a jövőben nö­vekedjen, ehhez elsősorban a közoktatás szín­vonalának emelésére van szükség. A középisko­la gyorsabb fejlesztését és sürgős átalakítását, nemcsak a demográfiai változások, és a fel­sőoktatás mennyiségi fejlesztési igényli, hanem az ország gazdaságának alakulása. A 80-as években tapasztalhattuk, hogy a középiskolai oktatás gyors kiterjesztése nem hozta meg a várt eredményt. Nem az érettségizettek, sokkal inkább az alacsonyan iskolázott és szakképzet- len fiatalok száma növekedett. (Az előző évek 33-35 ezer főjéről 1990-ben 52 ezerre, 1991-ben pedig 54 ezer főre, az összes kilépő fiatalok számához viszonyított arányuk 25 százalékról 34 százalékra ugrott.) A szerző jelenleg nem lát garanciát arra, hogy elkerüljük 3 hasonló ku­darcot. ,A rendkívül terjedelmes törvényjavas­lat, amely a szervezeti és finanszírozási kérdé­sekben szinte kínosan aprólékos, az oktatás fej­lesztésében döntő szerepet játszó jövőbeni isko­laszerkezetet nem határozza meg.” Sorra véve a törvényjavaslat hibáit, arra az következtetés­re jut, ha nem történik lényeges változás a kö­zoktatásban, akkor az eddigi továbbtanulási arányok mellett a nappali tagozatra beiratkozó érettségizettek száma 1995 után legfeljebb 20- 22 ezer fő lehetne, tehát alig a felét érné el a fej­lesztési programban előirányzott létszám- nak.Hibásnak tarja a szerző a szakok közötti megoszlás tervét is. „Mind a gazdaság jelenlegi szakember-ellátottsága, mind a gazdasági szer­kezet előrelátható változásai arra utalnak, hogy a szakirányok szerinti struktúra eddig is­mert előirányzatai nem annyira a nemzetgaz­daság jövőbeni szükségleteinek mérlegelésén, mind inkább a koncepciót kidolgozó intézmé­nyek érdekérvényesítő konszenzusán alapul­nak”. Amikor a 1964-ben a Magyar Tudományban megjelent Timár János Oktatási rendszerünk fejlesztésének néhány problémája című tanul­mánya, az oktatáspolitika akkori irányítói megtorló intézkedéseket kívántak tenni az „il­letéktelen beavatkozóval” szemben. Most azzal a reménnyel tette közzé a szerző újabb tanul­mányát, hogy „demokráciánk több lehetőséget ad az ördögűzésre, mint korábban”. Gershwintől a marslakókig John Fergusonnal ragtime-ról, Bartókról és a tökről Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Egy szikla tetején áll. Egy hegycsúcson. Körötte he­gyek (egyik sem ér magasabbra ná­la), rajta szmoking. Elegánsan és el­tökélten néz bele a világba, igen, ilyen magasra jut majd a művészet­ben is. Legalább kétezer méterre... Mert tényleg ott van kétezer méte­ren, a Roan-mountain csúcsán, Észak-Karolina legmagasabb he­gyén. Nem montázs a fotó, igenis gyalog ment fel, alatta négyszáz mé­teres szakadék, s barátai ráadásul jót szórakoztak rajta, míg átöltözött, míg „pózolt”. Mosolyogva emlékezik erre a koncert után, melyet nemré­giben Miskolcon a Muzsikáló udvar­ban adott. Mert ne felejtsem a koncertet, bár­mennyire kellemes is volt utána a beszélgetés. A műsor első felé­be ragtime-muzsikát hallhattunk, amely, mint mondta a művész a kö­zönségnek, az afrikai, az európai és az amerikai kultúra találkozása. Öt­vöződik bennük a német menetelés, az afrikai szellemvilág, meg a felsza­badított amerikai rabszolgák öröme. A XIX. században élte a műfaj a fénykorát, ma is születnek újabb művek, de már nem olyanok, mint az akkoriak. A bevezető darabot ki más szerez­hette volna, mint Scott Joplin... Az­tánjött a michigani szerző, William Bolcon 95 évesen írt műve, melyben már kicsit Gershwint is érezhettük. Mint kiderül, jól. Hiszen hatottak egymásra a szerzők s a műfajok. Kö­vetkezett Eubi Blake, majd Adám és Éva története ragtimében egy mai szerzőtől. A kígyó mindent elkövet, hogy csó­kot adjon Évának, s Ferguson cup- pantásából tudjuk, végül sikerül is neki. A második részben Gershwin követ­kezett. A Kék rapszódia, melyben a szerző klasszikus alakja jelenik meg. Érdekesen játszotta Ferguson. Elegánsan, de nem túl nagy erővel. Valahogy másként, mint megszok­tuk. Majd Gershwin broadway-dal- lamaival folytatta a műsort. Ráadás kettő is, egy mai ragtime-szerző hölgytől. Ám a koncertnek második szünete is volt. Mikor már mindenki azt hitte, hogy vége, s hazament a közönség, egy kisfiú ült a zongorához. Társá­val bementek ugyanis a művészhez, elmondták, hogy iskolájukban, a „hatosban” egy ragtime-zenekart szeretnének alakítani. Ferguson pe­dig a zongorához „parancsolta” őket, rövid figyelem, s néhány segítő mon­dat után négykezest játszott a kisle- génnyel. Talán maradandóbb él­mény volt ez, mint a hangverseny. Pedig ott aztán kellett tapsolni... □ Hogy tetszett a koncertjei - kérde­zem, mikor már tényleg mindenki elhagyta a helyszínt. • Örömmel játszottam itt, még ha a zongora nem is volt az igazi. De sza­badtérre ritkán adnak jó zongorát. Viszont a közönség nagyon jó volt. John Ferguson, a tanár Előző nap Pesten koncerteztem, olyan helyen, ahol asztalok körül ül­tek az emberek, s fogyasztottak, né­ha beszélgettek is. Mikor délután be­jöttem az udvarba, itt is ezt láttam. Úgyhogy nagyon örültem, mikor es­tére már az asztalok nem, csak a szé­kek* maradtak.. . □ Pedig ezt a zenét talán kevésbé za­varja az „asztalkörüliség"... • Lehet, de mégsem szeretem. Za­var. Az a jó, ha az emberek odafigyel­nek a zenére, sőt csak a zenére fi­gyelnek. Biztos, azért van ez így, mert én klasszikus zenész vagyok, nem pedig jazz-zongorista. □ Miért hangsúlyozza annyira, hogy klasszikus zenész? Nekem ez aszó azt jelenti, hogy Chopint, vagy mond­juk Bartók-zongoraversenyeket ját­szik... • Játszom is. Bartókot különösen szeretem, ő szinte a szomszédom. Hiszen amikor beteg lett, Ashevillé- be szállították kórházba. Én sokáig abban a városban éltem, mégpedig szemben a kórházzal. Ott írta a III. zongoraversenyét, ebben van egy rész, ahol madarak énekelnek. Ugyanazok a madarak énekelnek az én házam előtt is... A mostani kon­certekre egyébként az amerikai nagykövetség kért fel, az a célja, hogy megismertessük más népekkel az amerikai kultúrát. Gershwint egyébként nálunk a klasszikusok között tartják számon. □ Mégis azt hiszem, nagyon hálás feladat ragtim,e-ot játszani... Fotó: Dobos Klára • Szerintem pedig csak arról van szó, hogy érdekes az európai ember­nek egy amerikaitól hallani ameri­kai zenét. így talán másként hat. Olyan ez, mint amikor Amerikában magyarok tolmácsolják Lisztet, Bar­tókot. ű Ezek szerint nagyon másként értel­mezzük az Önök zenéjét? • Ezt így nem mondanám. Itt van például egy CD-lemez, Vukán György játszik rajta. És nagyon jól. De sok európai' mégis úgy adja elő ezt a zenét, miűtha jazz volna, pedig nem kell improvizálni. □ A zene a hobbija? •Nem, nem. Nagyon szeretek példá­ul tanítani, bár mióta Hollandiában élek, erre nincs sok lehetőségem. Mostanában inkább csak koncerte­zem. De egy farmon élek, a kertem­ben a világ minden részéből hozott zöldségeket, gyümölcsöket termesz­tek. A pumpkin például hatalmasra nő, és télen levest csinálnak belőle. Van a farmon egy lovam, negyven te­henem, tíz kecském, két kutyám és egy jó zongorám... A tolmáccsal együtt gondolkodunk, mi is lehet az a híres pumpkin, az­tán beugrik: tök. • Tök? - ejti John kicsit nehézkesen a szót, majd anyanyelvén folytatja: - Azt szoktam mondani, hogy bizto­san itt szálltak le a marslakók, azért ilyen a magyar nyelv... De ha küldenének nekem magyar tökmagot, vagy más növényt, na­gyon örülnék neki... Több jut oktatásra a GDP-ből Budapest (ISB-D.Á.)-1989és '91 között az oktatási kiadások aránya a bruttó hazai termék (GDP) száza­lékában 4,87-ről 6,48-ra, a társadal­mi közkiadások százalékában 7,47- ről 9,08-ra ugrott. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium kimuta­tása szerint ez az emelkedés jelzi a tárca erőfeszítéseinek sikerét. Mint hangoztatják: a közoktatásban a legfontosabb változás, hogy meg­szűnt az állam iskolafenntartó mo­nopóliuma. Szaporodnak a magán- intézmények; az általános és közép­iskolák közel két százaléka egyházi, egy százaléka pedig alapítványi, il­letve magániskola lett. A rendszerváltozás kormánya nem ígérhetett feltűnő javulást, de céljá­nak tűzte ki a művelődés feltétel- rendszerének, működőképességé­nek megőrzését és megújítását. Sza­vatolta a művészi, a tudósi, a peda­gógusi szuverenitást és szabadsá­got, az európai és a nemzeti kulturá­lis értékek rehabilitációját. A minisztérium az eredmények kö­zé sorolja a Regionális Oktatási Köz­pontok hálózatának kialakítását. A közoktatási törvény óta Tankerületi Oktatási Központ a nevük, s beke­rült még a törvénybe az a mondat is, hogy ezek kötelesek együttműködni az iskolafenntartókkal. Az elmúlt évtizedekben a körzetesí­tés során felszámolt iskolák egy ré­sze ismét működik, a kistelepülések kiemelt támogatást kapnak iskoláik fenntartásához. A tárca vezetői szerint ezzel éssze­rűtlen folyamatok is beindultak. Célszerűnek tartják a továbbiakban az önkéntes iskolatársulások támo­gatását. Sikernek tekintik azt is, hogy az el­múlt három évben annyi iskolát, tantermet, tornatermet adtak át, amennyit (az ország területéhez vi­szonyítva) soha előtte. Nem sikerült viszont megfelelő mértékben elő­rébb lépni a pedagógus béremelés és a tartalmi megújítás kérdésében. A tankönyvkiadás új rendszere vi­szont épülőben van. A művelődési kormányzat rendkí­vül fontosnak tartja a felsőoktatás és a tudományos kutatás eddig szét­tagolt hálózatának összehangolt fej­lesztését. Ezt szolgálják a Felzárkó­zás az európai felsőoktatáshoz Alap jelentős hazai és világbanki pénz­eszközei, valamint az új felsőoktatá­si törvényalkotással elindult intéz­ményfejlesztési programok. A fővá­ros mellett így alakulnak ki regioná­lis felsőoktatási és tudományos cent­rumok Debrecenben, Miskolcon, Szegeden, Pécsett és Győrött. Létrejöttek és működnek az első ala­pítványi és magánfőiskolák, az egy­házi felsőoktatás egyenjogú tagjává vált az akadémiai szférának. Az el­múlt három évben 10 ezerrel emel­kedett a felsőoktatási intézménybe felvett hallgatók száma, amely ma meghaladja a 100 ezret. Többszörösére nőtt a külföldi lekto­rok, a vendégoktatók, s főleg a kör­nyező országokból jött magyar ven­déghallgatók száma, csakúgy, mint az idegen nyelveket tanuló, és kül­földi munkára, részképzésre utazó magyar diákoké és oktatóké. A minisztérium a nemzeti kultúra szerves részeként kezeli a testneve­lés és sport keretein belül az iskolai testnevelést és diáksportot, illetve ezek létesítményeinek ügyét. Megállapították: az évtizedek során kialakult mély válságból megindult a kilábalás. A demokrácia felé mozdulás sokszor lassan, ellentmondásosan, de min­denképpen határozott, céltudatos programmal valósítható meg - szö­gezik le a tárca vezetői. Operett finálé Miskolc (ÉM) - A Víz özvegy című Lehár-operettet már csak ma este láthatja a közönség. A tapolcai Ak- ropolisz Szabadtéri Színpadon este fél kilenckor kezdő előadás főszerep­lői: Csonka Zsuzsa és Leblanc Győ­ző. Vezényel: Kesselyák Gergely. Bétel központ Budapest (ÉM)-Az elmúlt hétvé­gén avatták fel Jehova tanúi buda­pesti Bétel (Isten háza) központju­kat. Az irodaépületet január elején kezdték építeni, s június 13-án már készen állt. Hogy öt hónap alatt el­készülhetett, az köszönhető a nem­zetközi építőbrigád önkéntes mun­kásainak, a gyorsépítési technológi­ának. A vasárnapi átadáson minden gyülekezetből jelen volt hat küldött, akik meghallgatták többek között Lyman Swingle előadását. A budapesti Bétel 210 gyülekezetre visel gondot, melyek kilenc körzetet és egy kerületet alkotnak Magyaror­szágon. Tanári könyvesbolt Budapest (MTI) — Az Országos Közoktatási Intézet pedagógus könyvesboltot nyitott az V. kerület Dorottya utcában. A könyvesbolt­ban nemcsak a tanárok, hanem a szülők is találnak hasznos könyve­ket: pszichológiai, gyógypedagógiai, logopédiai és képességfejlesztő kiad­ványokat. Kisgyerekek számára kreatív játékokat árusítanak. Kap­hatók az OKI tankönyv és taneszköz fejlesztésére kiírt pályázatának nyertes kiadványai is. A szakembe­rek pedagógiai szaktanácsadással is segítik a vásárlókat. Magyar jazzgála Miskolc (ÉM)—Nagyszabású zenei rendezvény színhelye lesz augusz­tus 6-án, pénteken este fél 9-től a miskolci Muzsikáló udvar. (Ha esne, a színházteremben tarják meg a koncertet.) A Miskolci Nyári Feszti­vál keretében megtartandó magyar jazzgálán a következő művészek lépnek fel: Nagy János (zongora), Babos Gyula (gitár), Hárs Viktor (bőgő), Kőszegi Imre (dob), Jávori Vilmos (dob), Ablakos Lakatos De­zső (szakszofon), Sipos Endre (trom­bita, Desseő Csaba (hegedű), Szaló- ki Béla (pózán), Bontovics Kati (ének), Czakó Péter (szakszofon) és Bundzik István (billentyűs). Mozart-fesztivál Budapest (MTI) — Az Európai Mo­zart Alapítvány és a prágai Mozart Akadémia első alkalommal rendezi fesztiválját Budapesten. A rangos zenei eseménynek augusztus 6. és 13. között az Arany János Színház ad otthont. A fesztiválon Mozart-, Schumann-, Schubert-, Dvorak-, Prokofiev-, Póulenc- és Bartók mű­vek mellett három - XX. századi - amerikai zeneszerző művei csendül­nek fel. Samuel Barber, illetőleg az ugyancsak nemrégiben elhunyt Aa­ron Copland muzsikáját is hallhatja a közönség a Paulay Ede utcában. Várhatóan a fesztivál egyik legérde­kesebb előadása lesz Lou Harrison: Rapunzel című operája koncertvál­tozatának magyarországi bemuta­tója. Az opera európai ősbemutató­ját ez év júniusában tartották Bonn­ban. A fesztivál szólistái többek kö­zött Ránki Dezső, Klukon Edit és Gulyás Dénes. Fazekaspályázat Siklós (MTI) - Az országos fazekas­pályázatnak és kiállításnak tizen­kettedik alkalommal ad otthont Sik­lós. Az idén meghirdetett pályázatra öt­venkét fazekas nevezett: több mint hétszáz tárgyat küldött. Valameny- nyi munka megfelelt a zsűri igénye­inek, a nagydíjat azonban egyetlen pályázó sem nyerte el. A zsűri érté­kelése szerint a díjazottak munkái tükrözik a hagyományos fazekasság eddig még fel nem tárt részletei irán­ti érdeklődést, és sikerült visszaad­niuk a kevésbé ismert fazekasköz­pontok stílusjegyeit is. Az előző évekhez képest ugyan kevesebben küldték el munkájukat az idei meg­mérettetésre, de a szakma neves megújítói - ifi. Fazekas Lajos, Kozák Éva és Végh Ákos - most sem ma­radtak távol a rendezvénytől.

Next

/
Thumbnails
Contents