Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-03 / 179. szám
A SZELLEM V1LAGA AZ ESZAK-M AGYARORSZÁG KEDDI MELLÉKLETE • 1993. AUGUSZTUS 3. Tudomány Selye János-napok Pozsony, Révkomárom (MTI) - A szlovákiai Révkomáromban a hét végén harmadszor rendezték meg a Selye János-napokat, melynek keretében tartották meg a 2. Nemzetközi Pannon Orvoskonferenciát. A stresszelmélet megalapozója, Selye János gyermek- és ifjúkorát Révkomáromban töltötte, ott érettségizett, és prágai egyetemi évei alatt ebbe a városba, szülei házába járt haza. Az e ház falán lévő Selye-em- léktábla előtt vasárnap ünnepi koszorúzást tartottak. A Selye János- napok keretében rendezték meg a Magyar Orvosok Világakadémiájának (WHMA) 2. Pannon Orvoskongresszusát. A világban élő magyar orvosok közül olyan neves egyéniségek jöttek el Komáromba, mint a bostoni dr. Szabó Sándor, vagy a magyar származású Arky Ronald, a Har- ward-egyetem rektora. A közel száz résztvevő között kanadai, németországi, olaszországi orvosprofesszorok voltak jelen, de sokan érkeztek Magyarországról és a szlovákiai városokból is. A tudományos fórumon elsősorban a cukorbetegségekről, az emésztőrendszeri megbetegedésekről és a medicina új kutatási eredményeiről hangzottak el előadások. Több résztvevő előadásban emlékezett meg Semmelweis Ignácról és a 100 éve Nyitrán született Szondi Li- pótról. Vasárnap este a komáromi vár Hatos-Bástyájában dr. Szarka László történész tartott előadást Trianonról, majd kopjafa-állítással fejeződtek be a 3. Selye János-napok eseményei - tájékoztatta az MTI tudósítóját dr. Bajnok István a rendezvény egyik főszervezője. Nem pulzál tovább... Budapest (MTI) - Shakespeare híres drámájában Julius Caesart mint állandó, biztos pontot a Sarkcsillaghoz hasonlítja. Nem volt igaza, mert a Sarkcsillag (Polaris), amely 330 fényévnyire van tőlünk, négy naponként változtatja a fényességét. A nagy angol drámaírónak azonban jövőre mégiscsak igaza lesz, mert az elmúlt évtizedekben végzett mérések alapján biztosra vehető, hogy a Polaris, amely egy óriási sárga csillag, beszünteti a pulzálását, ami kitágulással és összehúzódással jár, s voltaképpen ez okozza fényváltozásait. Tudomány vagy képzelet? Budapest (MTI) - Az ausztriai Linzben tartott Ars Electronica találkozón (mottó: ,„A 8. nap”) a mesterséges élet (ME) avantgardjai egy álló héten át lelkesedtek a mesterséges élet jövőjéért. Mélységesen megvetették azokat, akik az életet csak zsír-, cukor- fehérjeként tudják elképzelni: „Már most is képesek vagyunk az élet desztillált törvényeit komputerekbe és robotokba beültetni.” Az ember az első biológiai faj, amely meg tudja teremteni az őt követő újfajta életet, amely a szilícium- chipekből fog „kikelni”. Magunk dönthetjük el, hogy elektronikus unokáink felvilágosodott, bennünket intelligenciában és bölcsességben felülmúló lények legyenek-e, vagy szaporodásra képes hadigépek hordája. Toalett-történelem Budapest (MTI) - A Vezúv hamuja alatt eltemetett két ókori római város, Pompeji és Herculaneum minded házában saját mellékhelyiség volt - derített fényt erre egy régészeti vizsgálat, cáfolva ezzel azt a régi hiedelmet, hogy a római birodalomban szinte kizárólag csak nyilvános illemhelyeket használtak a városokban. Egy neves hollandiai katolikus egyetem régésze olaszországi ásatásai során a legtöbb pompeji házban kiváló állapotban fennmaradt illemhelyeket talált, amelyek általában a konyhából voltak elfalazva, vagy valamelyik lépcsőfeljáró alatt bújtak meg. A helyiség legfontosabb része egy kőedény-féle volt, mely egy kőoszlopon nyugodott. A kutatóintézetek sorsa Egyetemekhez vagy az Akadémiához - ez itt a kérdés Kora ősszel várható elöntés az akadémiai törvényről Fotó: Nagy Gábor (ISB) DOMBROVSZKy ÁDÁM Budapest (ISB) - Mi lesz vajon az akadémiai kutatóintézetek sorsa? A parlamentben a nyári szünet miatt függőben hagyták az erről folyó vitát, amelyben egymásnak feszültek a különböző érvek. Az egyik legfőbb nézetkülönbség az intézetek szervezeti hovatartozása körül alakult ki: az egyetemekhez, vagy az Akadémiához célszerűbb-e csatolni azokat? Másfél hónappal a döntés előtt érdemes felidézni a felsőoktatás és kutatás további sorsáért aggódó, olykor ellentétes, olykor egymást kiegészítő álláspontokat. Mádl Ferenc egyértelműen deklarálta az akadémiai intézetek létjogosultságát és fontosságát. A művelődési miniszter a következőket mondta: • A fejlett országokban is az egyetemek mellett sorra létesítettek kutatóintézeteket, általában létrejöttek kutatóintézeti hálózatok. Ezek lehettek állami, vagy nem állami, például alapítványi, vagy akár akadémiai intézetek is, de az intézetek tudományos irányítását mindig szakmailag tekintélyes tudósok testületé végezte. Ez a helyzet például Németországban, ahol ismeretesen a Max Planck Gesellschaft tart fenn óriási kutatóintézeti hálózatot, ugyanez a helyzet Franciaországban a CNRS kutatóintézeti hálózatának képében, és ugyanez a helyzet Olaszországban, és más fejlett nyugati országokban. Törvényjavaslatunk is abból indul ki, hogy a tudomány, különösen az alapkutatás belső ügyeiben maguk a tudomány művelői az illetékesek. A parlamenti vitában jellegzetes véleményt képviselt a Fidesz. Sasvári Szilárd, a párt vezérszónoka többek között a következőket mondta: • A mi álláspontunk szerint a kutatóintézeteknek, legalábbis azok bizonyos körének - főleg az alapkutatást végzőknek - társulnia kell akár rövid, akár hosszú távon az egyetemekhez. De azt sem kellene kizárni, hogy azok az alkalmazott kutatást végző intézetek is csatlakozzanak, amelyek a gazdaságban, vagy az iparban érintettek. Az egy műszaki egyetemhez tartozó kutatóintézetek nagyobb eséllyel pályázhatnak különböző gazdasági megrendelésekre együtt, mint külön-külön, ahol is a piacon versenyképesen és versenytársként jelentkezhetnek. Az ilyenfajta integráció mellett szól, hogy ma Magyarországon mind a két intézmény rendelkezik egy viszonylag jó infrastruktúrával, aminek a működtetése sok gondot okoz a költségvetés helyzete miatt. Racionális megoldásnak tűnik, ha ezeket az infrastruktúrákat összekapcsoljuk, és így a hatékony működésük is biztosítható. Másrészt a kutatóintézetekben meglévő szellemi potenciál nem tartható távol a hallgatóktól, hanem éppenhogy be kell őket vonni az oktatásba. Emellett valahol érdekeltté kell tenni a kutatókat is, aminek egyik módja azon tudományos fokozatok elérésének lehetősége, amelyeket épp az egyetemi szféra kínál, így a kutatóknak is, a fiataloknak is motivációt ad az, hogyha az intézetek az egyetemekkel összekapcsolódott intézményrendszerben működnek. Az MDF vezérszónoka, Kulin Ferenc így kapcsolódott a témához: • Kétfajta félelem kíséri a törvény- javaslat e problémakörrel kapcsolatos álláspontját. Az egyik fajta félelem úgy fogalmazható meg, hogy amennyiben az Akadémiához tartozó intézetek most elkerülnének az Akadémiától, és az egyetemek körében lennének szétosztva, akkor katasztrófa fenyegetné ezeket az intézeteket, mert nem lehetne biztosítani a működésük folytonosságát, gazdasági felügyeletük megbízhatóságát. A másik fajta félelem éppen az ellenkező szemléletből fakad. Eszerint, ha megmarad az Akadémiánál a tudományos kutatóintézet-hálózatnak az a köre, amely korábban odatartozott, akkor semmi nem változott az akadémiai és felsőoktatási törvény életbe léptetésével, az Akadémia megőrzi azt a központosító szerepét, amit a pártállami időszakban betöltött. Daróczy Zoltán (MSZP) javaslata a következő volt: • Minden olyan törvényi előírást hagyjunk el az akadémiai törvényjavaslatból, amely a felsőoktatásra vonatkozik, de a felsőoktatási törvényben nem szerepel. Az együttműködés formáit és gyakorlatát ne törvény, hanem a felismert szükségszerűség szabályozza, amelyet az akadémiai és felsőoktatási önkormányzatok dolgozzanak ki. A függetlenek nevében szóló Mózes Mihály e kérdésben nagyon határozottan állást foglalt: • Az akadémiai kutatóintézetekben óriási szellemi tartalékok halmozódtak fel. Olyan alkotóműhelyek ezek, amelyeknek a szétverése nagyon sokat ártana a magyar tudománynak. Tóth Sándor (KDNP): • Ha az alapkutatást végző akadémiai kutatóintézeteket teljes szellemi, anyagi kapacitásukkal, kutatóintézet státusuk megtartásának törvényi garanciájával az egyetemekre helyeznék át, mégpedig kutatóiknak az egyetemi oktatásban való kötelező részvételével, abban az esetben a kutatási eredmények azonnali, közvetlen hasznosulásával a felsőoktatás színvonala emelkednék. A kialakuló versenyhelyzet kiváltaná az amúgy is szükséges oktatói, kutatói minőségi szelekciót, amelynek eredményeképpen a hallgatóknak módjuk lenne a legjobb oktatókat kiválasztani. A kutató egzisztenciája biztosított lenne, hiszen rá a felsőoktatásban is szükség van. Rab Károly (SZDSZ): • Nyitva kell hagyni annak a lehetőségét, hogyha van a jelenlegi szervezeti megoldásnál a tudomány, az oktatás érdekeit jobban szolgáló, akkor záros határidőn belül dönteni kell ebben a kérdésben. Természetesen egyetértünk abban, hogy az Akadémiának rendelkeznie kell kutatóintézetekkel. Egyetértés van abban is, hogy bizonyos alapkutatások az Akadémiánál maradjanak, de egyetértés látszik abban is, hogy bizonyos kutatóhelyek alapítványi kutatóintézetekké váljanak. Egyesek pedig a felsőoktatás kutatási tevékenységét erősítsék, megszüntetve párhuzamosságokat, és ezzel javítva az eszközök és a források kihasználtságát. E vitát követő napokban az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa a következő állásfoglalást adta közre: „Az intézetek a következőkben is az MTA szervezeti keretében működjenek. Az egyetemekkel szorosan együttműködve, de azoktól függetlenül, vállaljanak szerepet a felsőoktatásban. Az Akadémia autonómiáját kiegészítve a kutatóintézetek is autonómia birtokában végezzék tevékenységüket. Az MTA vegye tulajdonába azokat az ingatlanokat és eszközöket, amelyek eredetileg birtokában voltak, illetve amelyeket jelenleg kezel.” Az akadémiai törvény parlamenti vitája várhatóan közvetlenül a nyári szünet után befejeződik. S minden bizonnyal szeptemberre már törvény rögzíti: mi is lesz a kutatóintézetek sorsa. (Az akadémiai intézetek, kutatóhelyek és az egyetemek jövőbeni kapcsolatáról szóló véleményeknek szívesen helyt adunk a Tudomány oldal hasábjain. A közvélemény számára is érdekes lehet: mit gondol erről az akadémikus, az egyetemi oktató és vezető, vagy éppen a kutatásokat alkalmazóipari szakember.) Titokzatos járvány Budapest (MTI) - Az antibiotikumok túlzott fogyasztása Japánban is gondot okoz. Egy tokiói tudósításban olvassuk, hogy baktériumok okozta valóságos járvány lépett fel a japán kórházakban. Az oka, hogy az orvosok túl sokszor és feleslegesen szedetnek antibiotikumokat pácienseikkel. Az Egészségügyi Minisztérium megállapította, hogy csak egyetlen kórházban hat hónap alatt nyolcvan beteg halt meg baktériumok okozta fertőzés következtében, mert a rendelkezésre álló antibiotikumok hatástalanok voltak. A „tettes”, pontosabban a járvány kórokozója a Staphylococcus aureus. Ez a baktérium főleg a legyengült szervezetet, például a műtét után lábadozó pácienseket támadja meg. Különféle antibiotikumokkal, például methicillinnel általában gyógyítható. E gyógyszer túladagolása miatt azonban kialakult egy olyan törzs (MRSA- nek nevezték el), amely ellen az antibiotikumok teljesen hatástalanok. 590 nagy kórházat vizsgáltak meg, és kiderült, hogy 90 százalékukban megtalálható az MRSA, és a betegeknek több mint a fele nem reagált a methicillinre. Az antibiotikumok túlzott fogyasztásának egyébként a New Scientist tokiói tudósítója szerint az az oka, hogy az Egészségügyi Minisztérium hivatalos gyógyszerárai nem követik minden esetben a gyógyszergyárak készítményeinek esetleges árcsökkenéseit. Ezért a cégek bőkezű visszatérítést ajánlanak fel az orvosoknak, ami a 27 százalékot is elérheti. így, ha több gyógyszert ír fel az orvos, nagyobb a jövedelme. A minisztérium becslése szerint ez a visszatérítési kompenzáció elérheti a 7 milliárd angol fontot. Japán az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb gyógyszergyártója, de az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás a szigetországban 40 százalékkal magasabb, mint az Egyesült Államokban. Januárban az Egészségügyi Minisztérium 8,1 százalékkal csökkentette a gyógyszerárakat, és 1997-re a hagyományos és a valóságos ár közötti különbséget 10 százalékra akarja lecsökkenteni. A különféle gazdasági intézkedések mellett a minisztérium azzal is igyekszik enyhíteni a problémát, hogy az antibiotikumok dobozait figyelmeztető felirattal látja el, amely azt tanácsolja az orvosoknak, hogy csak annyi antibiotikumot írjanak fel bejegeiknek, amennyi valóban szükséges. A kórházakat pedig arra kötelezik, hogy gondosan tisztítsák, fertőtlenítsék a kórtermeket, és rögjön különítsék el az MRSA- val, tehát az antibiotikumoknak ellenálló baktériumokkal fertőzött betegeket. Japánban újabb antibiotikumokkal is kísérleteznek, de egyesek attól félnek, hogy ezek túlzott használata következtében újabb ellenálló baktérium- törzsek alakulhatnak ki. Elszabadult kórokozók Budapest (MTI) - Lépfenejárvány pusztított 1979-ben a Szovjetunióban, Szverdlovszk (ma Jekatyexinburg) városában. A lépfene egy baci- lus által terjesztett, magas lázzal, hidegrázással járó fertőző betegség. Az ember beteg állattól vagy annak feldolgozott részeitől kaphatja meg. Mint azonban kiderült, nemcsak úgy! A 68 halálos áldozattal járó kór oka egy üzemi baleset volt. A baktériumok egy titkos katonai kutatólaboratóriumból kerültek „civil” környezetbe. A szovjetek korábban váltig állították, hogy az elhunytak fertőző hús fogyasztása során kapták el a betegséget. Nemrég azonban egy amerikai kutatócsoport is megvizsgálta az áldozatokból kivett, és azóta is őrzött szövetmintákat, és egyértelműen bebizonyosodott, hogy a baktériumokat nem a hússal ették meg, hanem belélegezték. Az eset eggyel több okot szolgáltat arra az aggodalomra, micsoda pusztítást vihetne végbe egy biológiai fegyverekkel (is) folytatott háború, ha már egy viszonylag kis üzemi baleset is halálos áldozatokat szedett. Új meteoritkráter Budapest (MTI) - A Földbe csapódó meteoritok túlnyomó többsége nem a szárazfóldön, hanem az óceánok területén éri el bolygónkat. Ez is az oka annak, hogy elég kevés meteoritkráter nyomát sikerült eddig megtalálni. Most Norvégia partjaitól északra szeizmikus vizsgálatok segítségével egy 39 km átmérőjű becsapódási krátert fedeztek fel 400 méteres vízmélységben, vastag tengeri üledékkel borítva. A feltevések szerint 125-180 millió éve történhetett egy 0,7-2,5 km átmérőjű meteortömb becsapódása.
