Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-27 / 173. szám

Itt-Hon 1993. Július 27., Kedd 6 A 4*r‘~7!í£. !gg 0gl bAn vAszati FELDOLGOZÓ /r' 3008 MAD Bányászati és Feldolgozó 3900 Mád, Vasút u. 1. Nágy. és kistermelők nélkülözhetetlen takannánykiegészitői a rendszeres faf&wht esetén várható hatások: ZEOVIT RCL-0 PIGOZEN 801 DUCKSILIT 82 ZEOVIT RCL-O-L NEODER-IBS Univerzális háziállatoknak:- baromfiak- sertések- víziszárnyasok- nyulak részére- borászati derítőszer ZEOTRIX 8-M BENTI 5 és 50 kg-os kiszerelésben megrendelhetők, illetve megvásárolhatók üzemünknél, illetve az Itt-Hon abaúji szerkesztőségnél prospektusok megtekinthetők ezen termékekről. 1. Megszűnnek a nyom- és ritkaelem hiánybetegségek 2. Megszűnik a kannibalizmus és a tojásfeltörés 3. Fokozódik a takarmányozott állomány étvágya 4. Javul a hús minősége 5. Csökken a fajlagos takarmány fel használás 6. Javul az istállóklíma, jelentősen csökken az ammó­nia, kénhidrogén, széndioxid és merkaptánok mennyisége a levegőben 7. Javul a trágya növénytermesztési felhasználásának hatékonysága 8. Csökken a parazitológiai és bakterológiai fertőzés veszélye. Kérjék termékismertetőinket és várjuk érdeklődésüket Tel: 41/361-457 Fax: 41/361-457 Úgg szeretném meghálálni í Ezzel kívánunk *4*f>*7 SttréTlélL-l-K Her nádszurdokon Boldog 50. születésnapot! Férje, lánya, vője, fia, menye és 3 unokája. (Gábor, Zsolt, Alexandra) Amerikai táras légpuskák kiállítása és vására! Engedély nélkül vásárolható és tartható. Elérhető árakon, közvetlenül az USA-ból. A kiállítás és vásár helye: Szikszó Művelődési Ház ideje: 1993. Július 29-én 8-16 óráig , t30486'iH: Már most gondoljon a télre! KEDVEZMÉNYES TŰZIFA AKCIÓ! Tölgy: 290.-Ft!q házhozszállítással együtt (25 km-en belül) Szervezőknek külön jutalék! Megrendelés: Polyefkó István - Gyertyán GMK 3860 Encs, Váci át 33. Tel.: 41/385-146. .mw,H. O R A. S O K / Oraeladás garanciával. Márkás faii, kar, ébresztő és Swatch órák Órajavítás, elemcsere, ékszerjavítás-készítés Óraeladás 1.000.-Ft alatt is garanciával. Használt órák eladása, javítási áron, garanciával. Miskolc, Kossuth út 4. (Pátria közben, Palotás Étteremmel szemben.) Tel.: 328-625 1993. Július 27., Kedd Itt-Hon A 3 Az alsóvadászi református egyházközség történetéből Dienes Dénes református lelkész A templom múltja (első rész) Alsóvadász község első okle­veles említése 1317-ből is­mert. Ez a diploma említi az egyházat is. Az esztergomi érsek arról rendelkezik, hogy az egri püspök, aki bitorolja a káptalan javait, engedje azokat át jogos tulajdonosá­nak, így a vadászi egyház ti­zedét is. Az 1332-35 évi pá­pai tizedjegyzékek pedig már azt is mutatják, hogy Szikszó és Aszaló mellett Alsóvadász a környék legnépesebb egy­háza. 1317-ben tehát már volt temploma a községnek. Fel­tehetőleg nem az első isten- tiszteleti hely volt ez az épü­let itt. A helyi hagyomány ugyanis őrzi a tatárjárás (1241-42) emlékét, mely sze­rint ekkor elpusztult a falu, amely a temető fölötti részen, az úgynevezett Váródalon volt. Ekkor rombolták le a földvárat, melynek emlékét a Várdomb őrzi. A Várdomb valóban jelentős régészeti le­lőhely. Az 1979 évi ásatás so­rán tartott terepszemle meg­erősítette a hagyománynak azt az elemét, hogy a falu a Vároldalon volt, legalábbis egykori településre utaló nyomokat találtak ott. A pusztulásból eredeztetik a dűlő nevét is: Veródal = Vér oldal (?). A legújabb kutatá­sok szerint verő oldal, ami azt jelenti, hogy napfényes, a nap mindig éri. Magam úgy vélem, hogy a Várdombon állhatott a község első temp­loma. A földvár talán a Hon­foglalás előtti idők települé­sének védműve volt, az Ár­pád-korban már nem töltöt­te be ezt a szerepet. Közvet­len bizonyítékom nincs, pusz­tán az a tény, hogy a község temetője a Várdomb körül alakult ki. S a magyar ke­resztyén temetők többnyire a templomok körül létesültek. Innen alakult a cinterem sza­vunk a latin coemeterium vagy cimiterium szóból, mely nyughelyét, temetőt jelent. Ma a templom oldalbejáratát nevezik cinteremnek. Felté­telezésem szerint nem a föld­vár, hanem az első templom pusztult el a faluval együtt a Tatárjárás idején. Ezután a község a völgybe húzódva I Fotó: a szerző épült újjá templomával együtt, mely épület - termé­szetesen az idők folyamán bővülve — ma is áll. Az 1968 évi renoválás fel­színre hozta azokat az épí­tészeti elemeket, melyek hí­ven beszélnek a templom ko­rai történetéről. Mivel a va­dászi egyház már igen jelen­tős volt az 1330-as évek ele­jén, a templom építését az 1242-t követő évekre tehet­jük, tehát a XIII. század má­sodik felére. Eredetileg ro­mán stílusban épült. Ennek emlékét őrzi a déli oldal'oejá- ró (cinterem) felett egy rózsa­ablak, jobbra pedig egy ab­lakkeret. A későbbi gótikus átépítés maradványa a ha­jónál valamivel keskenyebb, egyenes záródású, keletelt szentély déli külső falán lévő csúcsíves ablakkeret. A templomban érzünk néhány gótikus ajtó- és ablakkeret töredéket. A szentély északi belső oldalán található az egykori sekrestye reneszánsz ajtókerete. Mindez sorozatos építkezésről, azaz nyugalmas időkről beszél. De amint a Prédikátor mondja: megvan az ideje az építésnek és meg­van az ideje a rombolásnak. A vészterhes török idők, a környéken zajló kuruc moz­galmak háborús évei alatt többször elpusztult a temp­lom. Feljegyezték, hogy 1696- ban, a török idők elmúltával az épület romokban hevert. Az 1823. évi tűzvész során, az amúgy is omladozó káplán lakást lerombolták, hogy a többi épületre át ne terjedje­nek azon keresztül a lángok. Ekkor megtalálták a padlá­son a régi cinterem ajtót, me­lyen a mellékleten látható felirat volt. Ebből megtudjuk, hogy 1699-ben újjáépítették a templomot romjaiból. Nem sokáig maradt azonban ép­ségben, mert a Rákóczi sza­badságharc idején újra el­pusztult, talán éppen 1706- ban, amikor Rabutin császá­ri generális serege Kassa fe­lé voltában Szikszót is kifosz­totta és felégette. A szabadságharc után Tele- kessy egri püspök összeírat­ta a templomok állapotát a Tiszáninnenen. A jegyző­könyvben Alsóvadászról ez áll: ,A kálvinisták templomá­nak csak a falai vannak meg.” Az 1740-es évektől folyama­tos feljegyzések adnak hírt az épület sorsának alakulá­sáról. Vélhetjük, hogy az em­lített cinterem ajtó valószí­nűleg 1752-ig szolgált. Ekkor ugyanis újat készítettek, melyre Igaz Sámuel prédiká­tor saját kezével írta fel a 118. zsoltár 19. versét lati­nul: „Nyissátok meg nékem az igazság kapuit, hogy be­menjek azon és dicsérjem az Urat.” 1749-ben órát vásárolt az egyház „tíz vonás forinto­kon”, mely bizonyára 1752- ben kezdte meg működését, emlékeztetve a vadásziakat az idő múlására, mert Igaz Sámuel ezt jegyezte fel ek­kor: „1752 esztendőben csi­náltattam az óra házát Mis- koltzon a magam pénzemen, 14 Máriásokon”. Ebben az időben leginkább a gazda­gabb mezővárosok és városok költöttek efféle „luxusra”, il­letve a főúri kastélyokban szereltek fel órákat. írásbeli adatok az egri vár óráját em­lítik 1552-ből, melyet Dobó István szereltetett fel, vala­mint Sopron város óráját 1532-ből. Vidékünkön Kassa város la­katos céhe foglalkoztatott órakészítőket, miként ezt az 1632. évi céhkönyv mutatja, az utókorra hagyva Óraj ár­tó Tóbiás nevét. E céhen be­lül továbbra is felbukkannak óragyártók. Talán a vadászi­ak is itt vásárolták az órát, mert Miskolcon csak az 1800-as évek elejéről vannak órakészítőkre utaló adatok. A XVIII. század magyaror­szági falvaiban igen ritkán találunk órát. így a vadászi szerkezet a legelsők közé tar­tozik, melyek falvakban mű­ködtek. Minthogy ebben az időben a vidéki kastélyok időmérői csak ütószerkezet- tel ellátott órák voltak, felte­hetően ilyen volt a vadászi is. HETI JEGYZET Nagy Zoltán Uborkaszezonnak szoktuk nevez­ni a nyári heteket, hónapokat Szü­netelnek az országgyűlés ülései, és nem jellemző, hogy a pártok ilyen­kor szerveznék nagygyűléseiket. Az önkormányzatok háza táján is csendesebbek a napok. Néhány ki­vétel természetesen mindig akad, ahogy a múlt héten is, például a pácini polgármester határátkelő- hely nyitásáért kezdeményezett ak­ciójára figyelt az ország közvéle­ménye. Reményeink szerint kül­honban - legalább Szlovákiában - is felfigyeltek a tiltakozás eme drá­mai formájára azok, akik érdem­ben léphetnek az ügyben. Csendesebbek tehát a szokásosnál a politikacsinálás műhelyei mind az országban, mind helyben. Még arrébb van a választási kampány és az előkészületek is. Inkább a mérlegelések, Jósolgatások” hete­it éljük. Az országgyűlési, az ön­kormányzati képviselőkkel együtt a pártok, no meg az állampolgá­rok is visszatekintenek a választás óta eltelt évekre. A képviselők el­döntik: indulnak-e újra a verseny­ben. A pártok már jócskán kere­sik azokat a személyeket, akiktől - jelöltségük esetében - a legbizto­sabb eredményt remélik. A válasz­tópolgárok körében is mind gyako­ribb beszédtéma: hogyan is lesz az új jelölés, az új választás ? A min­dennapi tapasztalat azt bizonylt­ja, hogy azok a képviselők a nép­szerűbbek - dolgozzanak a parla­mentben, avagy a helyi önkor­mányzatban -, akik az egész kerü­let, körzet érdekeit nézik, és úgy­mond, pártsemlegesen foglalkoz­nak a hozzájuk forduló választó- polgárok ügyes-bajos dolgaival. A szájtépő pártoskodóknak mintha csökkenne az eddig sem magas ázsiójuk. Erre a jelenségre azért is érdemes odafigyelni, mert a politikai körök­ben a ’90 évinél is csúnyább „sár­dobálást” prognosztizálnak. Akik erre készülnek, alighanem hatéko­nyan ügyködnek annak érdekében, hogy minél kevesebben járuljanak majd az urnákhoz. „Ahol a közösségek egymással szembefordíthatók, ott az embere­ket kijátsszák, megalázzák, kifoszt­ják” - olvasom egyik képviselőnk találó gondolatát. Csak egyetért­hetünk vele. Az érdekek, a pártkö­tődések különbözőségei nem feltét­lenül kell, hogy széthúzást eredmé­nyezzenek. A politikai barométert figyelve, ta­lán mégsem olyan csendes 1993 nyarán az uborkaszezon...

Next

/
Thumbnails
Contents