Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-27 / 173. szám

AZ ESZ A K'M AGYARORSZÁG KEDDI MELLÉKLETE • 1993. JÚLIUS 27 A SZELLEM V1LAGA A kultúra fővárosa Antwerpen (ÉM) - Idén Antwer­pen kapta meg az Európa Kulturá­lis Fővárosa címet, s ennek jegyében rendeznek hétről hétre valamilyen kulturális eseményt. A fesztivál egyik helyszíne egy hajószínház, ahol májustól októberig tizenegy vá­rosból rendeznek műsorokat: Los Angeles, Marseille, Szentpétervár, Prága, Barcelona, Berlin, Johannes­burg, Rotterdam, Isztambul, Mont­real, Stockholm, Ljubljana és Gent mellett augusztus végén Budapest is bemutatkozik az ARK nevű, régi uszályból kialakított színházban. Európa Kulturális Fővárosában a következők képviselik hazánkat: a Tranz Danz táncszínház, a Dresch kvartett, Méhes Csaba pantomimes, Nyeső Marika zenész, Szemző Tibor valamint Szirtes János és Roskó Gábor. Beethoven-sorozat Martonvásár (MTI) - A MTA Me­zőgazdasági Kutatóintézetének parkjában megkezdődött az idei Be- ethoven-hangversenyévad. A három előadásból álló koncertsorozat első rendezvényén a Magyar Állami Hangversenyzenekart Howard Wil­liams angliai karnagy vezényelte. A második hangversenyen, július 31-én Medveczky Ádám vezényli a Magyar Állami Hangversenyzene­kart, amely Prunyi Ilona zongora­művész közreműködésével a Fidelio nyitányt, a C-dúr zongoraversenyt és az III. Eroica szimfóniát adja elő. Az utolsó koncerten, augusztus 7-én a Coriolan nyitányt, a D-dúr hege­dűversenyt és a VIII. szimfóniát hallhatja majd a közönség. IRAT-pályázat Budapest (ÉM) - Az IRAT (írók Al­kotói Támogatása) Alap kuratóriu­ma pályázatot hirdet pályakezdő magyar írók első kiadású, szépiro­dalmi munkáinak kiadási támoga­tására. A pályázóknak be kell nyúj­taniuk a mű könyvészeti leírását (teijedelem, nyomdai kivitel, pél­dányszám), költségvetését és a kia­dáshoz más pályázatoknál elnyert támogatások összegét. A támoga­tást kérhetik kiadók, ez esetben a ki­adó szerkesztőségének lektori jelen­tését is kérik a műről beküldeni. A szerző saját kiadása esetén a teljes kézirat benyújtása szükséges. A benyújtás határideje; 1993. szep­tember 1. Az elnyerhető támogatás maximális összege hetvenezer fo­rint. A kuratórium döntését 1993. október 30-ig hirdeti ki. (írók Szak- szervezete, 1068 Budapest, Városli­geti fasor 38.) Táncosoknak Budapest (ÉM) - A Budapesti Mű­szaki Egyetem Szkéné Színháza - mint minden évben -1993. augusz­tus 6. és 19. között rendezi meg az egyetem központi épületében (1111 Műegyetem rkp. 3./8.) IDMC NYÁ­RI WORKSHOP-ját. Ebben az évben a következő tanfo­lyamokon vehetnek részt az érdek­lődők: Jazztánc, Robert Solomon, USA; Afrotánc, Tarin D. Hampton, USA; Amerikai musical, Neva Rae Powers, USA; Butotánc, Daisuke Yoshimoto, Japán; Tai-Chi, Dr. Mi­chael Singer, Ausztria; Mozgásszí­nészet, Francoise Ponthier, Belgi­um. Vidékiek számára mérsékelt árú diákszállást biztosít a rendező­ség. Jelentkezés augusztus 5-én egész nap a helyszínen. Jazztáborban Tatabánya (MTI) - Csaknem fél­száz résztvevővel amerikai-magyar jazztábort nyitottak hétfőn Tatabá­nyán. A Nemzetközi Kreatív Peda­gógiai Intézet által szervezett tízna­pos táborban, ahol ismert művészta­nárok, az amerikai és a magyar jazz- pedagógia jeles képviselői tartanak bemutató előadásokat főiskolások­nak, fiatal jazzmuzsikusoknak. A foglalkozásokon résztvesznek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko­la jazztanszékének növendékei is. Háborúban blöffölnek a múzsák Pavilonról pavilonra a 45. velencei biennálén Vízre mozduló lyukacsos esernyők Görögországból Filip Gabriella Velence (ÉM) - Ne érts meg en­gem, kérlek! - mindössze ennyit írt az egyik hatalmas könyvalakú ki­állítási tárgy közepébe Emilio Isg- ro. Akár ez is lehetne az idei velen­cei biennálé jelmondata. Ne érts meg - mert úgy sem érthet­jük meg igazán egymást. Amikor azt mondjuk, megértelek, mindig hazudunk egy kicsit. Legfeljebb megérezhetünk valamit a másik ember gondjaiból, gondolataiból. Az pedig teljesen reménytelen vál­lalkozás, hogy a világ egyik legna­gyobb képzőművészeti seregszem­léjén bemutatott tárgyak minde­gyikéről ki merjük jelenteni, hogy értjük, mit akart mondani az alko­tó, ha egyáltalán akart valamit mondani. (De már az is szép telje­sítmény lenne, ha végig tudnánk nézni, és meg is jegyeznénk, mi Szemtől szembe az amerikai művészettel mindent hordtak össze, miféle ins­tallációkat építettek fel a harminc állandó pavilonban és az ideiglenes kiállítóhelyeken az idesereglett képzőművészek.) A képzőművészek összefoglaló el­nevezést is csak az egyszerűsítés miatt használom. Mért ugyan mi­nek nevezzem például az osztrák Andrea Frasert, aki „hangkiál­lítást” rendezett a biennálén. Ezek a „szobrok” érzékelhetők, sőt élvez­hetők is, viszont sem nem láthatók, sem nem tapinthatók. A hófehér fa­lakon elhelyezett hangszórókból érkező német, olasz, angol nyelvű szövegek keresztezik egymást a térben, napjainkról beszélnek, Eu­rópáról, még Magyarországról is, meg a pluralizmusról... De az izra­eli Avital Geva által felépített 1700 négyzetméteres pavilon is első lá­tásra inkább emlékeztet egy bol­gárkertész gondosan művelt fólia­sátrára, mint képzőművészeti kiál­lításra. Amíg eszegetjük a bienná­lén nőtt uborkát, a szórólapról elol­vashatjuk, hogy itt bizony a termé­szet szépségéről, az unokáinktól kölcsönkapott Föld védelméről és egy életfelfogásról- van szó. Leállt a Békegép A magyar pavilonban is hiába ke­resnénk hagyományos, bekerete­zett képeket, posztamensre állított szobrokat. Joseph Kosuth fekete alapra felvitt újságkivágásokból, klasszikusnak számító idézetekből alkotta meg: ’Zeno Az Ismert Világ Határán’ című egyszeri és megis­mételhetetlen alkotását. Zénóról tudni illik, hogy sokak szerint ez az első pszichoanalitikus regény, pe­dig valójában pszichoanalízis el­lenes. Svevo, a regény szerzője Tri­esztben született, ez a város közel van Velencéhez, és Svevonak Bu­dapesten is vannak követői, ezért gondolta Kosuth, hogy Zénó tuda­tát kell „felépítenie” a biennálén. „Zénó számára a fő kérdést a vágy és a halál jelenti - mindkét dolog kívülről meghatározott. A né- ző/olvasó pedig éppen ebből a kül­ső pozícióból reflektál arra a kon­textusra, amelybe Zénó helyezi őt. A kontextus tényleges mondaniva­lója az, hogy akárhogy is reprezen­táljuk vagy tagadjuk a világot, nem teszünk mást, minthogy létrehoz­zuk az ’elkerülés’ emlékműveit; hogy még a felvilágosodás eszközei is egyszersmind a tagadás eszközei lehetnek. Végül tehát nem az válik a tényleges horizonttá, amiről té­vesen azt hisszük, Zénó teremti. A szervezet és tolerált őrület alkotja az igazi horizontot. Arra gondolok, ami az Adria túlsó partján folyik éppen. A háborús gépezet egyaránt elpusztítja az emberi életet és egy nép kulturális örökségét... Azzal, hogy nem tartjuk meg a biennálét, semmit sem érnénk el. Ugyanak­kor ahogy itt állunk, és szembesü­lünk az installációval, azt remé­lem, hogy a néző/olvasót elfogja majd valamiféle nyugtalanság at­tól az ellentmondástól, amibe a szerepeink és az élet kényszerít bennünket.” A háborús gépezet működik, vi­szont hallgatnak a béke gépei. Csak a nyitott ajtón kukkantha­tunk be a magyar pavilon pincéjé­ben kiállított Lois Viktor-szobrok­Tbrzó Yoko Ono templomóbó ra. Mint a kazamatába temetett holtak, hallgatnak az egyébként hangos szerkezetek. A néhai Ju­goszlávia termében sem működik a Békegép, s a piciny várfalakkal kö­rülvett földet hatalmas fehérzász- ló-erdővel borították... Hiába. A fegyvereket nem riasztja el az ár­tatlan fehérség Ennivaló művészkedés Három évvel ezelőtt, a berlini fal leomlása után örömünnepet ült a művészet. Most viszont, ha akarja, ha nem tudomásul kell vennie, mi történik az Adria túlsó part­ján. Ennyi értelmetlenség láttán mintha megzavarodtak volna a múzsák is. Van, aki úgy tett, mintha nem is látná, mi folyik a világban, és a mű­vészet szabadságára hivatkozva az üres terem fehér falán elhelyezett egy háromszöget, a háromszög alá vízszintes vonalat illesztett, a má­sik teremben meg huszonvalahány ugyanilyen alakzatot csinált, és hazautazott. A közönség meg gon­doljon, amit akar. Volt, aki hasz­nált töltőtollakkal díszítette a csil­lárt, megint más vizet töltött egy műanyagból készült könyvalakú tartályba és ráírta: II Maré roman- ze. Kiállítottak még kettéfűrészelt tehenet és kisborjút, hordókba ül­tetett, védelemre szoruló fákat, mozaikképeket készítettek fehér és barna kockacukorból... Mások mintha megrettentek volna a világtól, és visszahúzódtak a ma­gánéletbe. Például az olasz terem egyik falát tucatnyi női nemi szerv­ről készült fotóval borították. A ke­letiek sem adták alább, Peter Süs- kind kezekből építette fel alkotá­sát, és minden kézbe adott „va­lamit”. Shigeko Kubota video-szob- rai is megőrizték a „nemi jelleget”. A robotember semmi mást nem tud, csak a videoműsort lejátszani, és pisilni. Hatalmas fémcsövéből csobog alá az ásványvíz. A keleti pavilonban kapott két szobát Yoko Ono is. A felhők között lebegő templomában fedetlen ágyékú tor­zót imádhatnak „hívei”... Ilyen lenne a világ? Ilyen is. Aho­gyan a 45. velencei biennálé is mu­tatta: hol komolykodó, hol elgon­dolkodtató, néha közönséges és harsány, néha meg játékos. És van úgy, hogy csúfsága és értelmetlen­sége ellenére is szép. Zászlók az Adria túlsó partjáról Fotók: Dobos Klára — Arcok a képernyőről — Judit a férjével forgat Barabás Tamás Budapest (MTI) - Kis időbe beletelt, amíg rá­jöttem: mégsem akarok én az ország Juditkája lenni, mert nem is lehetek - mondja Endrei Ju­dit, és magyarázatul hozzáfűzi: - Nincs olyan ember ugyanis, akit mindenki egyformán sze­ret. Ahogy neken} is vannak különböző vonzá­saim és választásaim, s akit én különösen sze­retek például a képernyőn, a kollégáim közül, azt másvalaki éppenséggel nem kedveli vagy fordítva. Ugyanúgy, nyilvánvalóan, akadnak hűséges nézőim, szinte „előfizetőim” nekem is, de feltehetően olyanok is találhatók a nézők kö­zött, akik azonnal más csatornára váltják át ké­szüléküket, ha engem látnak feltűnni a tévé­ben. A magyarázat logikus és tárgyszerű, de nem igazán hiszek benne. Abban hiszek, hogy ha ke­vesen is, de vannak általános népszerűségnek örvendő, úgyszólván mindenkinek tetsző sze­mélyiségek, és meggyőződésem, hogy Endrei Judit eme kevesek közé tartozik. Pedig soha nem készült tévésnek, mint a képer­nyőn láthatók közül oly sokan. Már kezdő fel­nőtt korában is más pályát képzelt el magának, amikor francia-orosz szakos hallgatója volt a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolá­nak. Csak mellékkereset szerzése céljából (az ösztöndíj mindig kevés) vállalta el, hogy bemon­dója"legyen a szegedi körzeti stúdiónak, amikor az 1976-ban megalakult. „Nem önálló tévéstú­dió az olyan, amelynek nincs saját bemondója” - ezt a felfogást vallották akkor a szegedi veze­tők. Az iftóbbi évekében viszont éppen a tévé berkeiben uralkodik sok helyütt el az a felfogás, hogy nincs is szükség főállású bemondóra, hi­szen a nagy példaképnél, a BBC-nél sincs. Endrei Judit Még nem oldódott meg a dilemma, a Magyar Te­levízió továbbra is bemondókkal dolgozik, bár közülük az idők során jó néhányan váltottak át más területre. Köztiüt Endrei Judit is, aki annyira megszerette az eleinte csak zsebpénz­szerző foglalatosságnak tekintett mikrofont és kamerát, hogy 1977-től már valóságos, belső munkatársa lett a Magyar Televíziónak. És a „csak” bemondói munkakörben eltelt időszak is régen elmúlt, Judit immár részlegesen sem az. Önálló műsorai vannak.- A Homokórával kezdődött, abban a negyven perces élőadásban próbáltak ki először, és pró­báltam ki magamat én is, mint önálló műsorve­zetőt - meséli - aztán jött a Hétvége, közös ma­ratoni músorvezetésünk Horvát Jánossal, ami­kor csakugyan egy teljes, negyvennyolc órás hétvégét csináltunk végig a stúdióban. Csak azt sajnáltam, hogy ketten csináltuk Jancsival, iz­galmasabb, érdekesebb és változatosabb lett volna, ha kívülünk legalább még egy pár hétvé- gézett volna, a maga stílusában, a maga kon­cepciója szerint. A Paraván két éve indult, Endrei Judit első és mindmáig rendkívül sikeres önálló műsora­ként. Ö szerkeszti, ó csinálja benne az érdekes riportokat, izgalmas beszélgetéseket, sokoldalú portrérajzolással felérő inteijúkat híres embe­rekkel, eredeti személyiségekkel, akik valami­lyen októl aktuálisak is éppen. A műsor rende­zője Judit félje, Sütő Péter. Közös forgatásuk után szentendrei otthonukban a másfél éves Nóra ,vár rájuk, aki később majd - ki tudja - műsoraik részese vagy fő kritikusa lesz. Zebegényi nyár ’93 Zebegény (ÉM) - Július 28-án, szerdán este 9- kor a zebegényi Kálváriadombon az Olescher Theater Multi Media előadásában mutatják be Az oltár címú élőképet, valamint a Teremtés- Re-kreáció multi-media poézist 7+1 képben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents