Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-20 / 167. szám

8B Itt-Hon 1993. Július 20., Kedd |- BORSODI PORTRÉ A sportfelügyelő Mezőcsát (ÉM - F.B.) - Két éve nyugdíjasként, de továbbra is lel­kesedéssel, nagy ügybuzgalommal végzi sportfelügyelői feladatait Terhes Mihály, Mezőcsát és kör­nyéke sportolóinak megelégedésé­re. Itt született 1931-ben, itt vé­gezte általános és középiskolai ta­nulmányait, amit Budapesten folytatott, középfokú sportvezetői oklevelet szerezve. Az iskolai évek után szakmát tanult, kőmű­ves tanuló lett a 31-es Számú Ál­lami Építőipari Vállalatnál, de a szakmunkás bizonyítványt meg­szerezve nem a tanult szakmájá­ban helyezkedett el. A mezőcsá- ti rendőrkapitányságon katonai nyilvántartó lett. 1952-ben bevo­nult katonai szolgálatra és három év után 1955-ben leszerelt, s ré­gi munkahelyén dolgozott tovább. Rá kilenc évre megválasztották a Magyar Testnvelési és Sportszö­vetség járási elnökének. Ettől kezdve jószerével a sport töltötte ki életét, annak térségi fejleszté­sén fáradozott. Később 1982-ben összevonták a mezőcsáti és az ak­kori leninvárosi sportfelügyelősé­get és továbbra is ő látta el ezt a tisztséget 1991-ig. Ekkor hatvan­évesen nyugállományba vonult. Megalakult Mezőcsáton a Tisza- menti Sportigazgatási Társulás, s ennek keretében létrejött a kör­zeti labdarúgó szövetség és terü­leti sportosztály, aminek mai na­pig egyik vezetője. Eredményes munkájáért többször kitüntették, közöttük amire a mai napig is büszke, a Csehszlovákiában át­vett a Sport és a Kultúráért ki­tüntetés. Az általa irányított sportfelügyelőség területén nem egy kiválóság nőtt fel. Ilyen volt Bacsáné Hajdú Erzsébet is, aki a honvédelmi sportok ötpróbásai között válogatott kerettag volt, vagy a helyi röplabdacsapat, ame­lyet az országos spartakiád érme­sei között tartottak nyilván. De mint műkedvelő újságíró is meg­állja helyét. Három évtizede kül­di tudósításait a megyei napilap­nak, és az utóbbi két évben a he­lyi Csáti újságnak. A sanyarú Sajóvölgyében Szomszédjainknál sem jobb a helyzett Sajóvelezd (ÉM - Cs.L.) - A Sajó felső folyása mellett számos apró falu található, amelyek korábban sem a me­zőgazdaságukról voltak híre­sek, hiszen kevés errefelé a jó szántó. Inkább a bányába, iparba jártak az emberek, Putnok- ra, Ózdra, Kazincbarcikára, míg másokat még messzebb vetett a sors és Miskolcra in­gáztak nap mint nap. Ennek azonban gyakorlati­lag már vége, mivel a bányá­szat, kohászat, vegyipar a csőd szélén egyensúlyozik, aminek következtében sok ezer embert bocsátottak el, s a vidéki ingázók az elsők kö­zött kerültek „lapátra”. Ennek köszönhetően ma nagy a munkanélküliség ezekben az apró falvakban. Egyesek a háztájiban dolgoz­gatnak, legalább megterme­lik a család zöldség és gyü­mölcs szükségletét, sőt még a közeli városok piacára is jut belőle. A táj festőién szép, hiszen a völgyben kanyarog a Sajó (amelynek újra tiszta a vize), kétoldalt pedig dombok, he­gyek kísérik az utat. Mit ér a természeti szépség, a hagyo­mányos falusi életmód, ha tu­rista csak elvétve téved erre a vidékre. Az emberek talán még nem is hallottak arról, hogy falu­si turizmus... de erről nem ók tehetnek, hanem a körülmé­nyek. Egyébként a határ túlolda­lán, Kelet-Szlovákiában sem jobb a helyzet: ott is hasonló gondokkal küszködnek. Az egészségnevelő munkája Óvodáktól munkahelyig nem csak nyolc órában Mezőkövesd (ÉM) - A helyi önkormányzat egyik legutób­bi ülésének napirendjére ke­rült a város egészségnevelő­jének eddigi tevékenysége. Ötvös János közel ötoldalas beszámolójában szinte alig maradt hely annak értékelé­sére, hogy sokoldalú feladat- végzése milyen jótékony ha­tást váltott ki, hiszen csak amit hivatalosan felsorolt, hat részt ölel fel, mindezt fő munkaidőben, nyolc órában. S a további nyolc tétel min­den bizonnyal már túlontúl igénybe veszi szabad ide­jét. Ez akkor is túlterheltséget jelenthet számára, ha hozzá­tesszük annak a több tucat egészségügyi dolgozónak, or­vosnak, ápolónak a segítsé­gét, akikkel nap mint nap kö­zösen oldja meg feladatait. S ahhoz, hogy az eredmények markánsabban jelenjenek meg munkájában, jelentős anyagi forrás is szükségelte­tik. A felvilágosító előadások nem nélkülözhetik a szemlél­tető eszközöket, a nyomtat­ványokat, szórólapokat, vi­deókazettákat. Ez utóbbinál viszont már kézzelfogható előrelépés tör­tént. A városi rendelőintézet és a reumakórház kiépített zárt- rendszerű videóláncával nemcsak elviselhetőbbé vált a gyógyításra várakozók ide­je, hanem a szemléltetés módja sok hasznos informáci­ót is közvetít számukra. Az egészségneveló munkája, a napi élet szinte vala­mennyi területére kiterjed. Óvodától az iskolákon ke­resztül eljut a munkahelye­kig, s mindezen túl, ami az egészséges életmóddal ösz- szefügg, azt elősegíti, gyakor­lattá teszi. Szép, de egyben fáradságos foglalkozás. Ha csak koordinálni kellene e szerteágazó feladatokat, abban az esetben is joggal fel­vetődhet, egészséges életmó­dot folytat-e az egészségne­veló?! Gyerekek honi rajzasztala Ul Üvegház Bállá Ádám 6 éves Tiszaújváros AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG BORSODI MELLÉKLETE • 1993- július 20. • I. évf. 11. szám Minden hónap második szerdája jeles napja Mezőcsátnak. Ekkor tartják ugyanis az állat- és kirakodóvásárt, ami nemcsak a helybélieket, de a környező települések la­kosságát is idevonzza a város végére, a geleji út melletti hatalmas területre. Már ko­ra reggeltől megindul a népvándorlás, borjúk, malacok, lovak, no meg a rengeteg gép­jármű hangjától hangos a táj. Az ezerféle portéka, haszonállat legtöbbje gazdat cse­rél, miközben az eladók és vevők sűrűn látogatják a vendéglátósok hevenyészett ki­méréseit. Kenyérüzem épül Csáton Bővebb választékot biztosít a Dél-Borsodi Áfész Mezőcsát (ÉM - F.B.) - A közel másfél évtized alatt, működési területén számos olyan lehetőséget kínált a szövetkezet, amellyel jobbá, korszerűbbé vált az ellátás. Huszonegy településen közel 200 kiskereskedelmi, felvá­sárló és vendéglátó egysége­it szívesen látogatják a fo­gyasztók. A szövetkezet ed­digi fejlődése töretlen, s el­képzelései rendre megvaló­sulnak. Mezőcsáton a Dózsa György úti - eddigi lakatos és karbantartó üzem — áta­lakításával egy kenyér, pék­sütemény és zsemlemorzsa gyártó és csomagoló üzem létrehozásán dolgoznak, kö­zölte érdeklődésünkre Kán­tor János, a Dél-Borsodi Áfész elnöke. A terület, ame­lyen felépül az új üzem, to­vábbi fejlesztésekre is alkal­mas. A korszerű olasz gyártóso­rok, műszaki berendezések kezelését 15 ember látja el, ezzel újabb munkahelyeket teremtve. A mintegy 24 mil­lió forintos beruházás világ­banki hitel segítségével va­lósul meg, s ebben a sajáte- rós hozzájárulás 30 százalé­kos, de az épületek is a szö­vetkezet tulajdonát képezik. A kivitelezésre versenypá­lyázatot írtak ki, s jelenleg két magánvállalkozó elkép­zelését tartja jónak a bíráló bizottság. E hónap végére várható döntés ez ügyben, s ezzel megkezdődhet az érde­mi munka. Az előzetes ter­vek szerint november köze­pén már indíthatják a gyár­tósorokat, s két műszakban naponta 36 mázsa termék fogja gazdagítani Ernődtől Tiszaújvároson keresztül Mezőcsát és környékének ke­nyér és péksütemény válasz­tékát. Barangolás az ózdi piacon Aki pedig a rendeletet „kitalálta”... nemigen vásárol. (5. oldal) r- A TARTALOMBÓL­Bíróság volt, ma levéltár Mezőcsáton az 1910-es években készült épület az ötvenes évek kö­zepéig a járásbíróságnak adott helyet. Ám a közigazgatás orszá­gos átszervezésével Csátnak is megszűnt a járási székhely sz­erepköre, ennek következtében a bíróság is, de az épület maradt. Megszületett a döntés: levéltár lesz a jövőben. Kevesen tudják, de a mezőcsáti levéltárban több anyagot őriznek a „szocialista” társadalmi rendszerről, mint együttvéve a megyei levéltárban Miskolcon és Sátoraljaújhelyen. Ma viszont, amivel legtöbbet kell foglalkozniuk az itt dolgozóknak, az a kárpótlással függ össze. (2. oldal) Porladó értékeink nyomában Az újságíró teniszpályákat kere­sett, s így talált rá egy mindmá­ig álló szép kápolnára, s ráérzett, hogy szinte még a „bennszülött” mezőnyárádiak közül is kevesen tudják — főként a fiatalabb kor­osztály —, hogy a templomkert sű­rű fái között néma épület, a haj­dani Majthényiak kápolnája áll.Néhány tíz méterrel odébb egy szerény földszintes házban lakik egy idős ember, aki elmondja a Majthényiak, a Szalézi Szent Fe­renc rend tagjainak sorsforduló­it, aminek jómaga is részese volt. (4. oldal) Olaszországban a serdülő labdarúgó Még csak 7. osztályba jár a mező­csáti Bedécs Laci, de már három éve jegyzik a megyei labdarúgó berkekben. Tehetsége, tudása, no meg a sporttagozatos általános is­kola tanárainak köszönhetően mára a serdülő válogatott keret tagja. A területi sportszövetség vezetőjén keresztül megismerhet­jük a gyermek labdarúgó sport iránti indíttatását, s megtudhat­juk, mire készül, mit szeretne elérni élete következő szakaszá­ban. (7. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents