Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-17 / 165. szám
1993. Július 17., Szombat Riport ÉSZAK-Magyarország 13 Várbéli édes-bús éjszakák A Gypsy Vagabonds hangulatgyártás közben Tizennégy év még házasságból is rengeteg, azon kívül a tények makacs dolgok, viszont minden relatív és három nap talán sokkal több, mint kettő pláne akkor, ha az eső nem a legjobbkor jön - talán ez lehetne a tizennegyedik diósgyőri nyári nagy népi összejövetel zanzája. De vágjunk a dolgok majdnem elejébe. Izzasztó péntek Tavaly volt az a vízválasztó év, amikor Miskolc kiadta kezéből a fesztivál rendezését a székesfővárosnak. Ők rögtön éltek is a soha vissza nem térő alkalommal, és drasztikusan megemelték a jegyárakat. Fiatalok szörnyül- ködtek, majd belógtak. Éppen ezért - okulva a kedvezőtlen tapasztalatokból - idén még feljebb srófolták a belépők árát, olyannyira, hogy fiatalok már nem is szörnyülködtek, csak belógtak. Vagy ha nem, akkor a környékbeli kocsmárosok adóalapját gyarapították. Másik újítás pedig az volt, hogy ha péntek, akkor verskoncert a Rónaiban, mondván - ezt Illetékestől hallottam - közel kell vinni a költészetet is a fiatalokhoz, de nem ám író-olvasó találkozó képében „léprecsalt nyugdíjasokkal” - ahogy Esterházy Péter mondotta -, hanem olyan helyzetet kell teremteni, hogy a fiatal érezze a hiányát, ha nem megy el. Ez sikerült is, egyéb férőhely híján egymás nyakán lógtak az emberek, pillanatok alatt vágni lehetett az izzadtságszagot, de legalább büfé sem volt, ahol enyhet „Hegedősék" nagybőgőse találhatott volna a kiszáradt torok. Huszas nemzedék tűrőképessége azonban határtalan, lelkesedése semmihez sem hasonlítható, ami meg is nyilvánult hangos tapsviharban. Szeressük a szervezőket, és ez utóbbit tudjuk be annak, hogy a verskoncert sikeres volt. Langyos szombat Azért a többség mégis inkább a várra tartogatta magát, mert ott levegő van, mert ott sör van, mert meleg a szombat nyári este, és mert buli van. Némileg langyosabb hangulatban, mint tavaly, gyanúsan sokan tartózkodnak a sörsátrak környékén, még az árokparton is csak úgy tülekedünk. Különösebben azonban nem törődünk egymással, mert a fesztivál bevett szokásai szerint az első nap az intenzív szeszfogyasztásé, és az ezzel járó sűrű mellékhelyiség-látogatásé. Hosszú sorok kígyóznak a klozett előtt, meg is unja egy srác, kivág mögülem, berobog, majd közli, megbánta tettét. Na ja, mert a hátam mögül nem láta azt, amit én, nevezetesen, hogy az illemhely padlóján nagyon pici túlzással bokáig áll a víz. Persze nem szigetelődünk el teljesen egymástól, alkalmi barátkozások gyufahiány miatt történgetnek, ilyenkor néhány udvarias szót is váltunk egymással, az igazán elér- zékenyültek még a sörüket-bo- rukat is felkínálják, de az igazi nagy szerelmek csak a zárónapon szoktak megszületni úgy este kilenc — fél tíz tájban. Szorgalmasan váltogatják egymást a zenekarok, az igazi sikert azonban a teljesen nemzetközi Gypsy Vagabonds aratja, mámoros tizenévesek bokáznak minden talpalatnyi helyen egy Beatles á’la Vagabonds nótára. Színpadon lévők ennek nagyon örülnek, villogtatják is a fogukat. Néhányan pesszimista megjegyzéseket tesznek, mint például: „Ez itten kérlek szépen már csak Haláka fesztivál”, hogy csak a legenyhébb szójátékot idézzem. Illetékes (mint fent) azonban úgy nyilatkozik utólag, az az egyetlen jellemzője a diósgyőri folk- fesztiválnak, hogy évről évre jobb (ld. minden relatív), mindenesetre abban reménykedem, vasárnap talán úgy igazán beüt a ménkű. Be is üt. Triplán. Először fél hatkor, aztán meg nyolckor némi zápor képében, kilenctől már zeneileg is. A hangfolyam azonban már háromkor elkezdődik a lelkes amatőrökkel, köztük a helybéli Idegenek nevet viselő négyesfogattal, akik elméletileg stílust, gyakorlatilag dobost váltottak. Most éppen a magyar népdalok vannak túlsúlyban. Indításként a Gólya, gólya, gilice heavy- space-punk-folkrock stílusban, zárásként a Hej, Dunáról fúj a szél - hasonlóképpen. Azért Idegenék nem tudják megtagadni önmagukat. Még akkor sem, ha a doboson erősen érezhető, a keményebb műfajok elkötelezettje. Ugyanazt és ugyanúgy vezetik elő, amit és ahogy egy évvel ezelőtt, ami korántsem hátrány. Ekkor már gyülekeznek a viharfelhők, így élelmesebbek leszállingóznak a sörsátrak tájékára, majd viszszamennek a Leksands Spelmanslagra, és elkapják azt a pillanatot, amikor a szemerkélő esőben a jópofi svédek amúgy népiesen össze-vissza imitáltpofoz- zák egymást. A siker olyan nagymértékű, hogy éppen ezért, vagy teljesen másért Sárközy Gergely szokásától eltérően hosszú monológot tart, hogy miről, azt nem nagyon lehet érteni, de végül csak nekilát a „húrok pengetésihez” sokunk nagy megkönnyebbülésére. Hűvös vasárnap Amikor a színpadon az Ensemble Petite Europe játszik, valahogy az az érzésem, előre kaptuk a habot a tortáról. Bereczky Erika, Michel Gentils és Philip Benzo- nana először csak ledöbbenti a nagyérdeműt, hogy azután folyamatosan ott is tartsa. Ez a három ember abban az irigyelt-saj- nált állapotban van, hogy megadatott nekik megsejteni a zene titkát, ami sajnos azzal jár, hogy azt is tudják, ha száz évig élnek, akkor sem fogják magukból kijátszani mindazt, amire adottságaik szerint lehetőségük volna. Ezt az időjárás is megérzi, mert szünetelteti az égi áldást. Egészen az eredményhirdetésig, ami zajlik, majd' mindenki kap valamilyen díjat. Rögtönzött véleménycsere a nézőtéren, hogy a pár jegy a Depeche-bulira az most elismerés vagy büntetés, amikor megnyílnak az ég csatornái, pont akkor, amikor a Kalákának kellene jönnie. Program csúszik, de a hangulat — alaplökés megtörténvén - feltartóztathatatlanul fokozódik. Hálásak vagyunk Hu- zelláéknak, mert szakadó esőben is kitartanak, tapsolunk Andy Ir- vine-nek, őrjöngünk Ökrös Csaba játékán, mert bár némi borközi állapotban leledzik, azért fantasztikusan cifrázza a széki talp- alávalót. Mellettem ülő debreceni srác már előre kesereg, mert egyrészt hiába reklamál, senkitől sem kap Éjszakai táncőrület kannás bort, másrészt ismeri a szegedi Gőzerőt, akik, amikor legutóbb hallotta őket, nem igazán a kedvére zenéltek. Pedig akkor még kannás bor is volt. Most nincs, van helyette üveges sör, azzal is beéri, sőt, teljesen belelkesedik a Gőzerőn. Amit erről a zenéről tudni kell: adott a magyar népdal, meg adott az a stíl, amit a Jethro Tull játszik. Ezt a kettőt úgy, ahogy van minden babrálás nélkül egymásba kell tolni, meg kell találni a kellő hangszertudással rendelkező zenészeket, egy olyan lányt, aki szerencsés adottságai miatt szinte népdalénekesnek született és kész, vége. Lassan a fesztiválnak is, így nincs más hátra, lélekben vagy lábakat egymás után rakva hazafelé bandukolni arra gondolva, már csak háromszázhatvanötöt kell aludni a következő diósgyőri folkórületig. A szeretet kevés Legalábbis önmagában nem sokat ér. Körülbelül erről is cseverésztünk két sörösüveget körbezárva Juga György miskolci ön- kormányzati képviselővel a nagy diósgyőri éjszakában. • Amikor megtudtam, hogy veszélyben a diósgyőri Kaláka folkfesztivál, akkor a saját képviselői alapomból felajánlottam százezer forintot a szervezőknek és tízezer forintot a miskolci FIDESZ szervezetének nevében a versenyprogram egyik díjazottjának. Tettem ezt azért, mert egyrészt szeretem ezt a fajta zenét, másrészt Miskolc, a Diósgyőri vár az elmúlt tizennégy év alatt annyira összeforrt a fesztivállal, hogy elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy az idén elmaradjon, és csalódást okozzunk ezzel többezer fiatalnak, akik már hetek óta készültek erre a hétvégére. Számomra most is furcsa, hogy egy ilyen rangos rendezvénynek nincs egy állandó főszponzora, hogy egy héttel a kapunyitás előtt még egymillió forint hiányzik a zavartalan lebonyolításhoz, holott az egész fesztivál összköltsége nem éri el a hárommillió forintot. □ Nem lesz abból baj, ha napvilágra kerül, hová jótékonykodja el egy képviselő a pénzét? • Miért lenne baj?! Több képviselőről tudok, akik jelentős összeggel járultak hozzá a Miskolci Nyári Fesztivál rendezvényeihez. Ez is azok közé tartozik. □ „Irányított” vagy teljesen véletlen, hogy a helyi FIDESZ díját egy miskolci zenekar kapta? • Mi csak a pénzt adtuk, semmiféle kikötésünk nem volt és nem is lehetett, hogy a díjat kinek adják. Szerencsés véletlen, semmi több. Motoszkál a kisördög Motoszkál, mert megmotoszkálták. Történt mindez akkor, amikor Gryllus Dániel bejelentette, hogy augusztus végén Sopronban is lesz Kaláka folkfesztivál, meg nemrég Budapesten már a másodikat rendezték a Kaláka folkfesztiválból. Nem azért van ez a sok folkfesztivál szó egy mondaton belül, mert kicsikét, egészen picikét motoszkálni kezdett a kisördög, és ez elszomorított. Valahogy olyan ez, mint amikor még annak idején egyik miskolci rockzenekar megénekelte, hogy ók bizony a várost soha el nem, meg mindig itt, később, hogy igaz, most ők már a fővárosban élnek, de azért mégis Miskolc az, ami igazán otthon, azóta pedig ímmel-ámmal. Nem mintha nélkülük megállt volna az élet, csak most úgy ismét eszembe jutott. Kicsit úgy éreztem, megint valamit el akarnak vinni Miskolcról. Gryllus Dániel későbbi találkozásunkkor arról beszélt, hogy ez a folyamat azért jó, mert így egy idő után el lehetne azt érni, hogy minden hónapra jusson egy Kaláka folkfesztivál, hiszen a sokezres jelenlét azt bizonyítja, van közönségigény erre a műfajra. Természetesen a Kaláka folkfesztiválnak továbbra is Diósgyőr lesz a csúcsa, hiszen ez a legszebb fesztiválhelyszín, vétek lenne ezt a hagyományt megszüntetni. Mindez szépen és jól hangzik, csak az az idén hiányzó egymillió forint, ami jövőre valószínűleg több lesz... Szóval motoszkál a kisördög. Mitől drágul? „Például a lógósoktól, hogy a mélységes búbánat marcangolná a lelkűket'” Az idézet korántsem pontos, de némi fantáziával bárki bármit bárhová behelyettesíthet. Egyszóval arról van szó, hogy Illetékes szerint idén azért volt még drágább mint tavaly, mert sokan belógtak. Jövőre meg azért lesz még drágább mint idén, mert akik tavaly is belógtak, azok most is hasonlóképpen cselekedtek, kevesebb volt a bevétel a rusnya potyázok miatt. Illetékes kidühöngte magát, én meg számolni kezdtem. Árokparton ülve sötét éjjel röpkeháromnegyed óra alatt heten vergődtek be a várba a közeli kerítésen keresztül. Röpke szorzás, ráhagyás után némi rosszindulattal vegyítve is cirka százötven lógós jön ki egy napra, beleértve azokat is, akik egyéb úton-módon szivárogtak be a fesztiválra. Ez két nap alatt háromszáz, ami kerek százötvenezer magyar forinttal károsította meg az egyébként „abszolút nem anyagias” szervezőket, akik már most előrevetítették az újabb áremelés árnyékát. Tartok azonban attól, a rutinos palánkvité- zeket ez fogja a legkevésbé zavarni. Az oldalt írta: Bánhegyi Gábor Fotók: Dobos Klára
