Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-17 / 165. szám
1993. Július 17., Szombat Em-Hétvége/Körkérdés ESZAK-Magyarország 9 Széchenyi István és az ő szobra ,,A magyar államférfiak és írók között senki sincs, akinek pályáján annyi valódi vagy látszólagos ellentét mutatkoznék, mint a gróf Széchenyi Istvánén. íme egy főár, aki egész életén át előjogai ellen küzd; íme egy hideg, számító ész, aki folyvást a szív felindulásai között él; íme egy mélyen vallásos ember, akit fájdalmában semmi sem. vígasztal s kétségbeesése halálba űz; íme egy könnyűvérű huszártiszt, aki hazáján kívül tölti ifjúságát, távol minden politikai küzdelemtől s egyszerre a nemzeti újjászületés mozgalmát indítja meg; íme egy államférfiú, aki egy párthoz sem tartozik, de mindenik párt az ő hatása alatt áll, akit felváltva, majdnem egyszerre szeretnek és gyűlölnek, dicsőítenek és rágalmaznak, s aki, bár nyomán zsendül fel az egész újabb magyar politikai és társadalmi élet, pályája végén magányosan és elhagyatva áll...” így látta a kortárs, Gyulai Pál író, irodalomtörténész Széchenyi Istvánt. De Naplójából közelebbről megismerhettük mi is a grófot. Mégis az a Széchenyi maradt meg emlékezetünkben, akit Arany János ódájában a nép nagy halottjaként siratott el. Ám. mert „nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincseit” - hősi pózban, szoborként áll előttünk Széchenyi István, vagy ahogyan Kossuth nevezte, a legnagyobb magyar. És ez az emlékkép bizony egy kicsit sem hasonlít Melocco Miklós Miskolcra tervezett szobrára. Hogy ki, milyennek látja a tervet, erről kérdeztük az alkotót, az építészt, a művészettörténészeket, és várjuk mindazoknak a leveleit, akik szeretnék elmondani véleményüket. Kép a jövőből. Elég a hősi pózból- Hogy tetszik-e nekem a Szé- chenyi-szobor terve, ezt nem lehet igennel vagy nemmel elintézni - mondja Dobrik István művészettörténész, a Miskolci Galéria igazgatója. — A művészettörténetben gyakori jelenség, hogy a közvélemény elvárása nem esik egybe a művészi törekvéssel. Tudjuk például, hogy az egyház is szigorúan számon kérte a művésztől a teológiai, ikonográfiái szempontokat. A történelmi alakok ábrázolásánál is az volt a beidegződés, hogy hordozzanak valamilyen fennkölt eszmét, legyenek emelkedettek, patetikusak. A XX. században történt meg az áttörés, amikor a művészek igyekeztek az embert megmutatni, közelebb férkőzni jelleméhez, esendőségükben ábrázolni történelmünk jeles személyiségeit. Egyébként ugyanilyen ellenállást lehetett tapasztalni, amikor a szobrok lekerültek a poszta- mensről. Gondoljunk csak Marton László A Dunánál című József Attilát ábrázoló szobrára, vagy itt Miskolcon az avasi Szabó Lőrinc-szobor- ra. Persze az elmúlt rendszerben is az volt a gyakorlat, hogy az ideológiát kérték számon az alkotóktól. Az ötvenes években keletkezett jegyzőkönyvekben olvasni ilyeneket, hogy nem elég bizakodó a munkás tekintete, vagy erőteljesebben lendíthetné a kalapácsot... A magam részéről jó munkának tartom Melocco Miklós tervét. Rendkívül izgalmas, ahogyan a művész a plasztikai és az építészeti elemeket ötvözte. Ha alaposabban megnézzük a kiállított makettet, számtalan elgondolkodtató részletre figyelhetünk fel: a fokozatosan elfogyó, sehová sem vezető lépcsőre, a szószékre és kalodára egyaránt emlékeztető emelvényre, a mozdulat mágikusságára... Tudom, hogy sokan azt nehezményezik, hogy miért az öreg, a megtört Széchenyit állítja elénk az alkotó. Sőt, vannak olyan hangok, hogy politikai szempontból vagy az identitásunk erősítése miatt hősi pózban kellene ábrázolni nagyja- inkat. Jó lenne, ha ma már nem kellene ilyen elvárásokra tekintettel lenni. Vitatott a szobor elhelyezése is, felvetődött, hogy talán jobb lenne szabad téren, zöldben felállítani. Most még nem látszik igazán, hogy fog kinézni az épületegyüttesben az alkotás, növeli-e a tér szervező erejét. De azt is hozzá kell tennünk, hogy egészen másképpen fog hatni a márványszerű kőből elkészített szobor, mint a fából, gipszből összeállított makett. Építkezés Varga Éva szobrászművész éppen hosszabb szabadságra indult, amikor megkerestük, hogy mondaná el véleményét a szobortervről. így arra már nem tudott vállalkozni, hogy részletesen kifejtse gondolatait. Röviden csak annyit mondott, hogy annak örülne igazán, ha minél több neves szobrász alkotásait láthatná a miskolci köztereken. Melocco Miklóst nagyon jó szobrásznak tartja, helyesli, hogy őt kérték fel erre a munkára. Különösen figyelemre méltó véleménye szerint a művész pusztaszeri emlékműve, és az Ady-oltára is. Ennek a sorozatnak a folytatása lehet a Széchenyi-szo- bor.- Szép és gondolatébresztő szobortervet készített Melocco Miklós - mondta a művésznő.- Nagyon nehéz munkára vállalkozott, hiszen építészetileg is át kellett gondolnia a feladatot. Számomra egyetlen nyitott kérdés maradt: hogyan lehet beilleszteni a már meglévő építészeti térbe ezt az újabb ugyancsak építészeti elemet. Magyar átok- Széchenyi, a médium - mondja először tréfálkozva a tervezett szoborról Kishonthy Zsolt művészettörténész, a miskolci MissionArt Galéria egyik tulajdonosa. Majd komolyra fordítva a szót, társával, Jurecskó László művészettörténésszel arról beszélnek, hogy a magyar emlékműszobrászat több mint száz éve kínlódik az elvárások és a be nem teljesülő szándékok között. A XIX. század végén sorra jelentek meg a pályázatok, majd rendre dugába dőltek a tervek. Mindig is voltak nagy nekibuzdulások, adakozási akciók, össznépi kezdeményezések, de valahogy a nagy erőlködésből soha sem lett semmi. A magyar köztéri szobrászatban alig találni olyan munkát, amelyik kiállja az idő próbáját. Átok ül a magyar köztéri szobrászaton. Mint mondják, úgy tűnik, korunk sem tud változtatni ezen a helyzeten. Véleményük szerint mindenképpen szükség van egy városban minél több jó köztéri szoborra, hiszen ezek lehetnek a város meghatározó pontjai, viszont nem biztos, hogy emlékművek kellenek. Melocco Miklós eddigi alkotásait jellemezve úgy vélekednek, hogy egy-egy figura helyett inkább az épületen van a hangsúly. A művész által kidolgozott ideológia időnként teljesen elnyomja a plasztikát, magát a szobrot. Az építészet mellett nem biztos, hogy az emlékmúszobrászat lesz az, amivel a legjobban kifejezhető egy kor közhangulata.- Nem érzem tisztának a koncepciót - mondja Kishonty. - A tervezetet nézve azt mondanám, hogy díszkútnak szép lenne, csak hát szerencsétlen Széchenyit is belekeverte. Azt sem tudom elképzelni, hogy fog kinézni a már meglévő épületegyüttesben a szobor. Még azt sem mondom, hogy majd meglátjuk, mert nagyon sajnálnám, ha felállítanák ezt az alkotást. Kulisszatitkok- Teljes mértékben elfoga dóm, és azonosulni' tudok azokkal a gondolatokkal, melyek hatására elkészítette ezt a tervet a művész - kezdi mondandóját Újvári Andor főépítész. - Építészetileg a szobor pozíciója, a szószék elhelyezése támaszt bennem kételyeket. Egyelőre nem tudom, hogy a térnek arról a részéről, ahonnan a szószék hátulját fogjuk látni, építészetileg elfogadható lesz-e. Nem úgy fog-e hatni, mintha egy objektumnak a hátulját, a kulisszatitkait látnánk. Ma még nem érzem erről a tervről, hogy minden irányból élő lenne. Persze a teresedés, tehát a Széchenyi utca felől biztos, hogy az lesz. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy fog beilleszkedni ez a szobor a térbe. Azt hiszem, az idő mondja meg, hogy szerves része lett-e. A gróf és a szocreál- A makett láttán nagyon sokan felhördültek, mert nem ilyen kép élt bennük Széchenyiről...- Talán nem is tudják, hogy a szocreált kérik számon - mondja Melocco Miklós. - A Rákosi- és a Kádár-rendszerben szerzett műveltség része volt az a vélekedés, hogy egy szobornak árnyaltan üde optimizmust kell lehelnie. Széchenyi soha nem volt hős. Nem látta a Lánchidat, azt sem, hogy a Vaskapun megindult volna a közlekedés... El kell olvasni a Naplóját, abból minden kiderül. Magára maradt a gondolatival. Igen, Széchenyi gondolkodó volt. Nem vízügyi szakember, nem mérnök, nem diadalmas hős, és annak sem örült, amikor Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte. Tehát a gondolkodó embert kellett megformálnom, és mivel az okos gondolatoknak egyetlen méltó helye van, így jutottam el a szószékhez mint épülethez.- Azt is sokan nehezményezik, hogy ez egy újabb épület lesz.- Hová állíthattam volna a szoboralakot?! Egyensúlyozzon egy posztamensen, egy tornyon?! Méltó helyet kellett találnom a szobornak. Azt hiszem, hogy a város épületei között jól megférhet ez a hét és fél méter magas épület. Ez egyébként nem nagyobb, mint általában a városok főterein található Szentháromságszobrok. Stílusában a tér épületeihez igazodtam, és azt hiszem, ha annak idején Széchenyi építtetett volna, akkor Ybl Miklóst bízza meg, és ó is hasonló stílust képviselt.- A kiállított makett mellé elhelyezett füzetbe többek között azt is bejegyezték, hogy olyan lett Széchenyi, mint egy mágus. Mások nem értik, miért zárta be hátulról a szószéket. Lehet még változtatni a terven?- Ha már gúnynevet ragasztottak rá, akkor ez intőjel számomra. Természetesen egy terv folyamatosan alakul, fejlődik, és a kritikák is segítenek a munkában. Egyébként magam is túlzónak érzem a kézmozdulatot, így ezen változtatni fogok, de ezt semmiképpen nem érzem kompromisszumnak. Még azon is gondolkodom, hogy esetleg kibontom a szószék hátulját.- Most, amikor a szobordöntö- getések idejét éljük, nem aggódik a szobor jövője miatt?- Az alkotás reménykedés. Azt gondolom, Széchenyi megítélése már nem változhat. Csak a politikai idiotizmus állította szembe Kossuthot és Széchenyit. És soha sem azért nyúlnak egy alkotáshoz, mert nem jó, csak ideológiai vagy politikai megfontolásból döntenek le szobrokat. Én inkább amiatt aggódom, hogy megvalósul-e a tervem. így látják a szakértők Kő Pál és Fekete Tamás szobrászművész Az alkotói folyamat első fázisában a művész elkészítette rajz formájában elképzeléseit a figuráról és az építészeti háttérről (posztamensről). A szakértők ezen vázlatok alapján foglaltak állást a terv megvalósítása mellett. Olyan kvalitású makettben öltött testet a művész elképzelése, melynek igényessége a művészeti aranykort, a reneszánszt idézi. Míg Brunelleschi lanterna terve, melyet a firenzei dómhoz készített, csupán az építészeti elemeket hangsúlyozza, addig itt a szobrász építésszé válik és az építmény szoborrá. Ritka jelenségként találkozhatunk a szobrászat és építészet ilyen magasrendű produktumával. A komplexum nem követ egyetlen megszokott stílust sem, önálló építményként a szó jó értelmében eklektikus. Az építmény körplasztika, a figura expresszív megjelenése, a drapériák harmonikus összehangolódása egyedülálló tér-szervezést produkál. Ez az alkotás méltó és emelkedett. A kompozíció fókuszában lévő arc sugározza a személyiség nagyságát. Óriási életművével a háta mögött, látnoki tekintete a jövőbelátást sugallja. Az építészet feszes architektúrája kontrasztként jó kiemelést ad a figurának. Szoborrá válik nála a lépcső, féloszlopok, párkányzat egyaránt. A meloccoi életmű csúcspontjához ért el a művész ezzel az alkotással, melynek kivitelezésével Miskolc város maradandó értékű művel gazdagodik. Miskolc város jó néhány köztéri alkotással büszkélkedhet, amelynek alkotója a művészeti ág reprezentánsa. Az építészeti környezetet esztétikusán befolyásoló szobrok, plasztikák tükrözik egy-egy korszak uralkodó stílusát, megörökítenek olyan személyt, akik a város vagy az egész nemzet tiszteletét őrzik. Későbbi korok számára, túl az emlékmű-szobor esztétikai értékén kegyeleti hellyé emelnek köztereket. Példa erre az első magyar Kossuth-szobor az Erzsébet téren. Az utóbbi időben a város igénye lett a művész kiválasztása, és a megvalósítandó téma összhangját megteremteni. Jó példa erre Varga Imre Szabó Lőrinc-szobra az Avasi Gimnázium előtt. Melocco Miklóst, művészetének egyedülálló nagysága a kortárs szobrászat élére emeli. Széchenyi „a legnagyobb magyar” megörökítését a róla elnevezett utca előtt, a tudatosság és a szerencsés véletlenek egybeesésének tarthatjuk. Miskolc város a Városszépítő Egyesület segítségével elindítója lett egy folyamatnak, amelyről bízvást reméljük — még ezernyi gondjuk közepette is —, hogy a város polgárságának óhajával és támogatásával valóra válik. Egy ilyen horderejű álom csak lassan képes megvalósulni. Sok-sok éren csordogáló támogatás és nagylelkű mecénások segítsége mellett sem lehet lemondani a további összefogásról. Arról a közadakozásról, amely sok értéket teremtett már eddig is városunkban a színháztól a jégpályáig. Most pedig egy csodálatos Széchenyi szobor makettje - Melocco Miklós alkotása — váija a végső kivitelezést. Miskolc Város Önkormányzata, Városszépítő Egyesülete az önkormányzati képviselő (dr. Gyurkó Péter), a Nestlé Csokoládégyár, és egyéni áldozatvállalók után még további segítség szükséges. A megvalósításhoz mindazon polgárok, vállalkozók, gazdasági szervezetek, pénzintézetek nyújthatnak és nyújtsanak segítséget, akik felismerik annak szükségességét, hogy Miskolc város nevéhez ne fellengzős, megalapozatlanjelzők kapcsolódjanak végre, hanem lehessen az amire képes, regionális központ, a kereskedelem fontos centruma, fejlődésre igényt tartó nagyváros. Akik hozzá kívánnak járulni a felmerülő költségekhez, adományaikat csekken fizessék be. Csekk kapható a Városháza portáján, az IBUSZ-ban és a Kazinczy könyvesboltban. Miskolc város vezetői és a Városszépítő Egyesület felkérésére Melocco Miklós szobrot készít Széchenyi Istvánról, a nagy magyarról. A Miskolci Galéria Hunyadi utcai kiállítóhelyén megtekinthető a makett. Kérjük nézzék meg, alkossanak véleményt. Bízunk benne, hogy sokan lesznek, akik az első látásra magukénak érzik és már látják is a kb. hét méter magas, fehéren világító saravec bolgár mészkőből készült szószékben álló bronz figurát, mely másfélszeres életnagyságú lesz. Széchenyi a szószéken Az oldalt írta: Filip Gabriella Fotók: Fojtán László
