Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-15 / 163. szám
12 ÉSZAK-Magyarország Mindenes 1993. Július 15., Csütörtök A hiányzó láncszem Budapest (MTI) - Amerikai és indonéziai régészek szenzációs bejelentést tettek a múlt héten Amszterdamban, a híres Leide- ni Egyetemen megrendezett nemzetközi antropológiai konferencián: lehetséges, hogy egy olyan ősemberi koponyát hoztak felszínre Jáva szigetén, amely a hiányzó láncszemet jelenti a homo erectus és a homo sapiens között az ember fejlődéstörténetének vizsgálatában. A lelet, amely állítólag egy nő koponyája volt, megközelítőleg 1,1 és 1,4 millió évvel ezelőttről származik. A szakértők véleménye szerint ez a meglepően ép állapotban és hiánytalanul előkerült antropológiai lelet az afrikai földrészen kívül valaha is talált legnagyobb jelentőségű ősemberi maradvány, int a konferencián kiderült, ez a koponya a legrégibb és legteljesebb koponyalelet azok közül, amelyeket eddig Kelet-Ázsiában kiástak. Az egyedülálló értékű ósemberi koponya felfedezését éppen egy évszázaddal az után jelentették be, hogy a múlt században Eugene Dubois német orvos megtalálta a já- vai majomembemek, vagyis a később homo erectus néven ismertté vált ősembernek a koponyáját. Dubois akkor úgy gondolta, hogy az általa megtalált koponya a mai ember, a homo sapiens őséhez tartozott. Ám ezt a feltételezését nem tudta bizonyítani. Az amszterdami konferencia szakértői szerint elképzelhető, hogy a mostani lelet kézzel fogható bizonyítékul szolgál arra, hogy az ausztralopitekusz, más néven a homo erectus valóban a homo sapiens elődje volt. A legősibb kelme Chicago (MTI) - A valaha talált legrégebbi, nagyjából az időszámítás előtt hétezer évvel készült kelme foszlányát fedezték fel régészek Törökország déli részén. A leletet tanulmányozó holland szakértők egyike egyedülállónak nevezte a posztódarabkát, mert az eddigi ismeretek szerint a textilek készítésének legkorábbi időpontja az időszámításunk előtti 6500 és 6000 közötti évekre tehető. A félig megkövesedett, egy szerszám nyeléhez tapadt textildarabot a Tigris folyó menti Cayonu település közelében, Diyarbakir városától 50 kilométerre ásták ki. Az eddigi vizsgálatok szerint a 7,6-szer 3,8 centiméteres posztódarabka egy lenvászon- rongy maradványa. A valószínűleg agancsból készült szerszámnyélhez tapadt szövetfoszlány olyan területen került a felszínre, ahol amerikai és török régészek már közel harminc éve folytatnak ásatásokat. Ősi írásjegyek a perui őserdőben Budapest (MTI) - A perui Amazonas-vidéken végzett 18 éves munka után egy tiroli kutató az ott élő népcsoport, az ashaninca indiánok elfelejtett írásának nyomára bukkant. Az egyes ruhadarabokra (többek között a kisgyermekeket az asszonyok hátára erősítő szíjra) felvarrt csontdarabkákat eredetileg díszítésnek gondolták, Klaus Keplinger kutatásai nyomán azonban arra a felismerésre jutott, hogy a lapocskák információkat hordozó jelképekeket ábrázolnak. Keplinger szerint, amennyiben sikerül kideríteni az egyes toldalékjelek értelmét, az más jelírások megfejtésére is nagy jelentőséggel bírhat. Keplinger tavaly fedezte fel az első arra utaló jeleket, hogy a csontlapocskáknak jelentése van. Hasonló mintákat vett észre ugyanis az indiánok szőtt ruháin és táskáin, mint amilyenekkel a csontlapocskákon találkozott. A törzsbeli öregasszonyok még emlékeztek egyes minták jelentésére. A tiroli tudós ekkor megbízott egy fiatal indiánt, hogy másolja le egy hevederre varrt 36 különböző csontlapocska vésett mintáit. Ezután Keplinger az egyes ábrák jelentése iránt érdeklődött az ashaninca indiánok körében. A „közvéleménykutatás” eredménye vezette el aztán Keplingert az elfelejtett írás megfejtésének első lépéseihez. A hevederek, amelyekre a tudós elsőként felfigyelt, a nők ünnepi ruhájának tartozékai és viselőjének rangjáról, tekintélyéről adnak felvilágosítást. - Az írást elfelejtették, mert bár a törzs nagyon megbecsüli a csontlapocskákkal díszített ruhákat, de azokat a történeteket, amelyeket ezek a jelképek közvetítenek, már nem tudják elolvasni - állítja a kutató. Az ashaninca indiánok a csontlapocskákat „papírként” használták, amelyekre a törzs illemszabályait írták. Az ashanincák az Amazonas vidék legnagyobb egységet alkotó népcsoportja és kulturálisan a vándor földművesek szintjén állnak. Török világ, német világ Benedek Elek Itt török világ, amott német világ - a magyar világ a kis Erdélyben húzódik meg: ott György barát élesztgeti a szívekben a szebb jövendő hitét. Egy nagy gondolat vezeti minden lépésében: a magyar nemzeti és állami egység visszaállítása. Az idegenből erős szívű magyarrá lett barát a nemzeti királyság eszméjéért lelkesül s tisztában van azzal, hogy a nemzeti királyság legbiztosabb fundamentuma a nemzeti egység lehet csupán. Egyesíteni Erdélyt legalább ama területével az országnak, mely nincs török kézen, egy király uralma alatt: ezen munkál György barát s újabb egyezséget köt Ferdinánddal, amelynek értelmében Izabella átadja Erdélyt s a szent koronát Ferdinándnak, ez meg Izabellának hitbérül fizet 100 ezer forintot, János Zsigmon- dot kielégíti Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségekkel és eljegy- zi Johanna nevű leányával. Áz özvegy királyné mindjárt át is adta a szent koronát Ferdinánd vezérnek, s az el is vitte a koronát Bécsbe. Aztán útrakelt a királyné is, könnyes szemmel hagyta ott Erdélyt, a hazafiak pedig nagyon örültek az egyezségnek, mely Erdélyt ismét összecsatolta az anyaországgal. De ez az öröm nem tartott sokáig. Ferdinánd, mint rendesen, aláírta az egyezséget, de nem tartotta meg. A két hercegség közül csak az egyiket, Oppelnt adta át, de jövedelem nélkül. Erdély védelmére nem is gondolt. Még kevésbé arra, hogy leányát János Zsig- monddal eljegyezze. György barátot nevezte ki ugyan Erdély vajdájának, de nem bízott a barát hűségében. Igaz, hogy a barát folyton levelezett a szultánnak, de ennek a levelezésnek az volt a célja, hogy a szultánt félrevezesse; hogy a szultánnal elhitesse: Izabella királyné eltávozott ugyan Erdélyből, de egyébként minden régiben maradt. S míg a barát palástolta a valóságot a szultán előtt, a bizalmatlan Ferdinánd nagy oktalanul megüzente a szultánnak, hogy övé Erdély, ő fizeti ezután Erdélyért az adót. A kocka el volt vetve. A szultán mértéktelen haragra gerjedt, s nagy sereget indított Erdély ellen. Es Ferdinánd tehetetlenül áll, sem katonája, sem pénze a védekezésre. A jó György barát az, aki sereget toboroz, szembeszáll a törökkel, Lippát vissza is foglalja télvíz idején, s amikor visszajön alvinci várába, orgyilkosok várakoznak rá! Az orvul megtámadott védi magát, a lármára több zsoldos tiszt rohan be s megölik Magyarországnak azidő szerint legnagyobb államférfiát, levágják fülét s elküldik Ferdinándnak. A barát halálával megindult a nagy romlás. Az 1552-ik esztendőben hatalmas arányokban indult meg a török hódítás. Egyszerre két török sereg kezdette meg a hódítás művét: egy délen, a Temesközben, egy Budától észak felé. S amikor bekövetkezett a halálos veszedelem, a magyar, a szegény magyar megint csak magára maradt. A Temesközbe Castaldo vezér maga helyett Áldana lippai kapitányt rendelte a török ellen, „a világ leghitványabb emberét”. Castaldo nevezte annak, mi hát nem mondhatjuk, hogy a világ legderekabb embere volt. Ellenben Temesvárt egy magyar vitéz védte: a hős Lo- sonczy István, aki mikor hasztalan könyörgött pénzért, katonáért, saját családi kincseit zálogosította el, s úgy szerzett katonákat. Százezer főnyi török had ellen teljes egy hónapig védte Losonczy Temesvárt. Már romokká lett a vár, de ó még akkor sem adja fel, mígnem a német és spanyol zsoldosok fel nem lázadnak s a vár feladására nem kényszerítik. Losonczy feladja a várat, de azzal a kikötéssel, hogy embereivel szabadon vonulhat ki. Ám a janicsárok megkívánják Losonczy aranyos sisakját, megrohanják a kivonuló őrséget, s a vitéz magyarok mind egy szálig elhullnak a rettenetes, kétségbeesett viadalban. Míg az egyik török sereg Temesvárt vívta, a másik a hont- nógrádi várak ellen indult, sorban vívja meg azokat. Csupán Drégely vára állítja meg hosz- szabb időre Ali basa diadalmas seregét. A költők által oly sokszor megénekelt hős Szondy György volt a drégelyi vár kapitánya. Egy maroknyi csapat védi a várat, de csupa hős, magát halálra szánt vitéz. A török ágyúk már ledöntik a vár tornyát, nyilvánvaló, hogy török kézre kerül, de Szondy védi a várat haláláig. Eköben a temesközi török sereg Szolnoknak megy, beveszi, ott egyesül Ali seregével: így indulnak Egernek. A hős Szondynak párja akad itt Dobó Istvánban. Eger várát mindössze 1094 katona védi. Csodákat művel Dobó és embereinek a hősiessége, halálmegvetése. A rengeteg török had ellepi Eger vidékét, s Ali basa elbizakodottan szólítja fel Dobót, hogy adja fel azt a „rossz akolt”. De a „rossz alkol” kapitánya bilincsre verette a követet, a vár falára koporsót szegeztetett két lándzsa közé: meghalunk, de nem adjuk meg magunkat. Végre is belátja a török, hogy a „rossz akol” bevehetetlen. Szeptember 15-én kezdette a vívást, s október 18-án csúfos harccal húzódik el a vár alól, melyet egy maroknyi magyartól nem tudott elvenni. Egy maroknyi magyartól, aki éppúgy nem kapott segedelmet, mint ahogy Szondy sem. A szultán folytatja a hódítás művét szakadatlan, s Ferdinánd országrésze mind szűkebb területre szorul. 1559-ben békét kötnek nyolc esztendőre, melynek fejében Ferdinándnak le kellett mondania Erdélyről, s átadni Izabellának, aki már a békekötés előtt visszatért Erdélybe. Az özvegy királyné három évig uralkodik fia nevében. 1559-ben meghal s János Zsigmond Magyarország választott királya címmel lép örökébe. Nyolc esztendőre kötötték a békét, de a harc valóképpen nem szünetelt. A titokzatos Tamana (XV.) Gyöngyösi Gábor Kis, — bizonyára kifogásolható — kitérőnk a magyar történetírás meghamisításának boszorkány- konyhájába, az Anonymus Ges- tájának tagadása körüli képtelenségek és I. István ama ékírást írtó rendeletének emlegetése a Tamana történelmi segédtudomány szempontjából csupán azért szükséges, mert talán rávilágít arra a bátortalanságra, vagy rosszindulatú szándékosságra, amivel és ahogy mi,- gyanítom most már puszta megszokásból is - saját történelmünket kezeljük, illetve semmibe vesszük. Ennek legutóbbi példája lehetne különben a barguzini Petőfi-lelet körüli vita is, amelyben egyáltalán nem az a kérdés, hogy Petőfi csontjait találták-e meg a távol szibériai temetőben vagy sem, hanem az, ahogyan saját akadémiánk és saját kutatóink ezt az egész ügyet kezelték. Mintha szándékosan nevetségessé akartak volna tenni bennünket a világ előtt, női csontváznak nevezték ki a feltételezett Petőfi csontokat, s minduntalan arra hivatkoztak, hogy magyar foglyokat 1848-49 után Szibériába egyáltalán nem szállítottak. Az, hogy Kiszely István történész-antropológus, aki a Bourbon-ok csontjait a franciák teljes megelégedésére évekig tartó munkával szétválogatta tévedhet-e akkorát, hogy férfi maradványnak tart egyetlen női csontvázat - amiért az első éves orvos- tan-hallgatót is megbuktatnák, - vagy sem, a mi tudós társaságainkat, kutatóinkat egyáltalán nem érdekelte, makacs módon állították a magukét, s annyit sem ejtettek ki a szájukon, hogy „valószínűtlennek tartjuk, de megvizsgáljuk.” Ez pedig nemcsak azért érdekes, mert a tagadók érvrendszere rendkívül silány és tekintélyelvű volt, hanem mm mmm FöltTLytlred <400) TWWÍA Ttpaiyim the glebe owr — mmmm f ltap-Appendix to the TAHANA Norlc UOOOp.f Honolulu, 1990.199( A Tamana világtérképen 22 Tamana nevű víz, város, oázis, hegy, falu, öböl és törzs van bejegyezve azért mert a magyar kutatók félelme mindentől ami magyar, már-már a humor határát súrolja. Amíg ezeket a sorokat írom, ebből a szempontból két - a magyar kutatók számára tanulságos - eset is napirenden van. Az egyik, a Romanov család maradványainak azonosítása, amelyhez még Fülöp herceg is vérét adta, (a japánok pedig Miklós cár véres zsebkendőjét) - a másik pedig a sámánizmus feléledéséről, illetve továbbéléséről keltett hírek, éppen Göncz Árpád látogatása kapcsán, amiről eleddig a finnugor néptöredékekhez fűződő kizárólagos rokonságunkat mind a mai napig hirdetők egyáltalán nem beszéltek. Legfeljebb, tárgyi bizonyítékairól, mint néprajzi érdekességről. Ezeknek a kérdéseknek a felemlegetése természetesen csak annyira tartozik Vá- mos-Tóth Bátor és Paposi Jobb Andor kutatásaihoz, hogy több joggal mondhassuk ki, - az ők eredményeit sem fogadta túl nagy lelkesedéssel az úgynevezett szakma. Sőt, bátran lehet mondani, hogy az utóbbi egy-két évben megjelent — sokszor szándékosan elferdített - interjú, nyilatkozat közlésén kívül éppen Magyarországon Tamana segéd- tudományi ügyben alig történt valami. Azt, hogy a Tamanások szerint „Árpád vezér nem is volt magyar” (Vasárnapi Délkelet, 1992. szeptember 13.) azonnal leírták, — bár így, ilyet Paposi Jobb Andor sohase mondott, de a Tamana kiáltványát még rövidített formában sem voltak hajlandók leközölni, arról nem is beszélve, hogy senki sem utalt mindeddig arra, hogy a Tamana tekintélye a világ történészei előtt napról- napra növekszik, s eddig még mindenki komolyan vette a Tamana magyar felfedezőit és kutatóit, - kivéve a szülőhazájukbeli- eket. (folytatjuk) Nemzetközi művésztábor Kétegyháza (MTI) - Kétegyhá- zán a művelődési házban és a szakmunkásképzőnek helyet adó Almásy-kastélyban működik a XIII. képzőművészeti alkotótábor. A harminc magyarországi műkedvelő alkotó mellett öt romániai (aradi és besztercei) lakója van a művésztelepnek. A festők, grafikusok, szobrászok és iparművészek a Békés megyei település alkotótáborában a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Alapítvány, valamint a vendéglátó szakmunkásképző támogatásával dolgozhatnak két hétig. A kétegyházi művésztelepen július 26-án pedig kiállítás nyílik a táborozás idején készült alkotásokból, a tárlatot később több helyen is bemutatják. Turistaút a bunkerben Veszprém (MTI) - Turistákat fogad a nagyteveli bunker: az érdeklődők 45 perc alatt járhatják be a labirintust, amely néhány éve még a szovjet hadsereg hadvezetési bázisa volt. A Veszprém megyei település határában található földalatti építményt Hőbe Imre magánvállalkozó bérli, és az általa szervezett túrák résztvevői elé nem akármilyen látványosság tárul. A csaknem négyezer négyzetméter alapterületű bázisnak hat kijárata van, benne 112 helyiséget rendeztek be, van ott üzemanyag és ivóvíz tároló. A bunker vasbeton elemekből készült, atombiztos kivitelben. Létezéséről korábban csak a legfelsőbb katonai körökben tudhattak. A múlt év tavaszán nyitották meg először a környék polgár- mesterei és környezetvédői előtt. Ismeretlen Leopardi levél Párizs (MTI) - Párizsban eddig ismeretlen Leopardi levelet találtak, amelyben a XIX. századi olasz költő kiöntötte szívét Napoleon unokahúgának, — közölte az Editions Allia francia kiadó. Az Allia, amely a Giacomo Leopardi által írt levelet 5.700 dollárért vette egy árverésen, központi darabnak szánja azt a költő születésének 200. évfordulója alkalmából 1998-ban rendezendő ünnepségeken. A levél 1833-ban íródott, amikor Leopardi Firenzében tartózkodott, Charlotte Bonaparte hercegnő pedig Londonban élt. A hercegnő híres irodalmi szalonjában találkoztak először Firenzében. Csiang Maoról Peking (MTI) - Bár Kína kapitalista jellegű gazdasági reformokkal kísérletezik, és ezzel a gyakorlatban elveti a maoista ideológiát, az ország elnöke, aki egyben a kommunista párt főtitkára is, még mindig a „nagy kormányosra” hivatkozik, mint végső tekintélyre. Csiang Cö-min kifejtette egy nyilatkozatában, hogy Teng Hsziao- ping gazdasági reformpolitikája sem egyéb, mint a maoi eszmei örökség továbbfejlesztése. Mao Ce-tung eszméit a kínai nép „felbecsülhetetlen értékű eszmei kincsének” nevezte. A Teng által elképzelt szocialista piacgazdaságot úgy értelmezte ebben a sok témát felölelő sajtó- nyilatkozatában, mint a gazdasági hatékonyság és a társadalmi méltányosság kombinációját.- A reformok nyomában Kína a rohamos gazdasági fejlődés korszakát éli, de ez nem jelenti azt, hogy bárkinek is tartania kellene növekvő erejétől - állította Csiang, mikor az ország nemzetközi szerepét elemezte. Teljesen alaptalannak nevezte a kínai veszélyről szóló figyelmeztetéseket. Az oldalt összeállította: Gyöngyösi Gábor
