Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-13 / 161. szám
1993. Július 13., Kedd----------------------------------Katedra A lehetőségek francia útja Utazni többféleképpen lehet. Csak az utazás, vagy csak a végcél kedvéért. És a cél is lehet különböző: pihenés, egy kis világlátás, esetleg kifejezetten a tanulás vagy a kapcsolatteremtés. Nyár elején az osztálykirándulások még tanulmányi jellegűek, de már érezhető bennük a mostani nagy pihenések előszele, hiszen ilyenkor, vakáció idején legalább egy-két napra mindenki elhagyja otthonát. Ezért foglalkozunk most mi is az utazással. Méghozzá egy különlegessel. Azzal az úttal, amely minden lehetőséget kihasznált, minden célt egyesített magában. Éppen ezért - bár még a tavaszi szünetben történt - máig nem veszített érvényességéből egyetlen tanulsága sem. Viszont mindenki mást lát meg, mást tart említésre méltónak vagy éppen a maga számára hasznosítható- nak. Ezért kértünk fel néhány résztvevőt, mondják el a számukra legfontosabb tapasztalataikat úgy a francia oktatási rendszerről, mint magáról az útról. Stefán Frigyes, a Kilián igazgatója Gimnáziumunkban szinte a kezdetektől fogva folyik speciális francia nyelvoktatás, ezért minden, az iskolával szemben jelentkező igényt ki tudnak elégíteni személyi és tárgyi feltételeink. A minőségi oktatásnak azonban van egy harmadik feltétele is, ez a tanulók motivációja, hogy érezzék a nyelvtudás fontosságát. A francia kevésbé közkeletű mint például az angol vagy a német, éppen ezért törekszünk személyes kapcsolatokra. Énnek egyik legismertebb módja a testvérkapcsolat. Nekünk igen nagy szerencsénk volt, mert két iskola is szívesen együttműködne velünk. Most már csak a gyerekeken múlik, mit tudnak erre az alapra felépíteni. De talán még ennél is fontosabbnak tartom azt a lehetőséget, amelyet Kováts Éva francia szaktanácsadó segítségével a La Viliette, a párizsi tudományos negyed kínált fel nekünk. Ennek során franciatanárok, a nyelvet beszélő természet- tudományi szakemberek és diákok vehetnek részt speciális tanfolyamukon. Nálunk működik a fizikával kiemelten foglalkozó osztály, amelyben francia nyelvet tanulnak a diákok. így a nyelvtudás mellett szakmai ki- teljesedésüket is segíthetné ez a program. Titkos Sándorné, a Zrínyi igazgatóhelyettese Most láthattam, nemcsak a francia szakos kollégáknak lehet hasznos egy ilyen út, hanem mindenkinek, aki így vagy úgy, de kapcsolatba kerül az ország művészetével, történelmével. Mi biztosan másképp fogjuk tanítani a francia történelmet. Jobban megértettem, mit jelent a sajátos francia nemzettudat, mit jelent mikor saját népük érdekében összefognak az idegen hatalom ellen. A francia történelem ápolása a városkép kialakítással foglalkozóknak is pozitív példa lehet bárhol a világon, hiszen a történelmi múlt része a mai francia életnek. A városok árasztották a történelmi hangulatot, lépten-nyomon gótikus épületekbe botlottunk, a 4-500 éves falak között lakók egyfajta folytonosságot képviselnek: a történelem bennük él. Igazán tanulságosak voltak az iskolalátogatások is, bár nyilván a legjobban felszerelt intézményeket mutatták meg. Látszik, hogy a számítástechnika része a gyerekek oktatásának, míg nálunk külön egységet képvisel. Itthon csak kezdetleges kísérletek folynak, hogy az elméleti tárgyakat - magyart, történelmet - számítógépen kérjük számon, itt viszont már csak ezt a formát használAz oldalt összeállította: Csörnök Mariann ják. Technikai színvonalban meg sem közelítjük a franciákat. Modernizálnunk kellene sürgősen az iskolai oktatást. Ennek halogatása nem fogható csak a pénzhiányra. Jobb szervezéssel, a gépek ésszerűbb kihasználásával is előre tudnánk lépni. Takács Márta, az Avasi Gimnázium igazgatója A fi-ancia iskola mindig a minőséget, a rendkívül erős követelményeket jelentette. A franciák racionálisak - tudnak összefogni, és különbözni is, pontosan tudják, milyen feladatuk van Európában. A minőség, a tiszta kvalitás, az eredményesség, a motiváció felkeltése — ezek a kulcsszavai gimnáziumi oktatásuknak. Ugyanakkor ez nem zárja ki a kísérletező hajlamot, de szigorú iskolarendszerükön belül változtatni csak a minőséget keresve lehet. Az az iskola, amelyikkel mi vettük fel a kapcsolatot és talán testvérintézményünk is lesz, tipikus példája megújulási törekvéseiknek. Oktatásukban a kreativitásra, az önálló kutatásra építenek, vizsgákon döntik el, alkalmas-e a tanuló a továbbtanulásra. Ehhez természetesen hozzátartozik egy általuk kidolgozott ragyogó mérésrendszer is. Oktatásukban igen hangsúlyos a kommunikáció és a művészeti nevelés. Az előbbi alatt elsősorban az idegen nyelvek tanítását értik. A művészeti nevelés pedig ahhoz hasonlít, amit nálunk Kunt Ernő neve fémjelez — tehát az emberi kultúrát egységesen és a hétköznapok részeként szemlélik. A mi gimnáziumi rendszerünk is jó, megbízható, mindig erősnek bizonyult tanulóink tárgyi tudása, tájékozottsága, tényismerete, de mindig félénkebbek, mint például dániai, finnországi, angliai vagy éppen francia társaik. Azokban van önmegvalósító törekvés, térkeresés. A mieink szerényebbek, visszafogottabbak, kevésbé fakadnak dalra, perdülnek táncra, állnak ki hegedülni. De sokáig éppen az egyéni iniciatíva volt visszafogva, mindig csak közösen mozdulhattunk. Az Avasi Gimnáziumnak pontosan ez a célja: hagyni kiteljesedni a gyerekeket. Dudás Imre, a Herman igazgatóhelyettese Hálás vagyok Kováts Éva szaktanácsadónak és az Alliance Fran- caise miskolci szervezetének a nagyszerű lehetőségért, hogy megismerkedhettünk egy francia megye több középiskolájával, és elindíthattunk egy folyamatot, melynek végén diákjaink is nagy számban juthatnak el Franciaországba. A Herman La Rochelle-ben a Feneion gimnáziummal építhet ki testvérkapcsolatot. Szeretettel fogadtak, s az eredmény azon múlik majd, megvan-e a két gimnázium diákjaiban a természetes érdeklődés a másik országa kultúrája iránt. Értékes, tartós kapcsolat ugyanis csak kölcsönös előnyökön alapulhat. Az iskolavezetés és a tanár csak feltételeket teremthetik meg ehhez. A tanulmányút időbeosztása annyira szoros volt, hogy értékes ismeretek helyett leginkább élményeket, benyomásokat szerezhettünk. Láthattuk, a francia és magyar gyerek egyformán gyerek: kedves, nyitott, érdeklődő, s nem szereti a kötöttségeket. Iskolarendszerük, képzési rendszerük más, de nem feltétlenül jobb mint a miénk. Számottevő különbség van viszont a gimnáziumok ellátottságában, felszereltségében. Korszerűbbek az épületek, a taneszközök, az előadók. A számítógépes felszereltség pedig elkápráztató, 100-200 gép iskolánként a hazai 10-20-al szemben. Bár a nevelés és az oktatás nemcsak a tárgyi feltételektől függ, a franciák nem fektetnének annyit az oktatásba, ha pusztán táblával és krétával is elérhetőek lennének ugyanazok az eredmények. Járulékos sikerként kell megemlítenem, hogy a közös utazás lehetővé tette az iskolaigazgatók számár a gondolatcserét, ami ellensúlyozhatja a gimnáziumok közötti versenyhelyzet által okozott feszültséget. dr. Kormos Vilmos, a Földes igazgatója. Mikor két éve megkaptam igazgatói megbízatásomat, az volt az egyik célom, hogy az iskolában folyó nyelvoktatást minél magasabb szintre emeljem. Nemsokkal kinevezésem után felkeresett az Alliance Francaise igazgatója, és akkor két dolgot kértem tőle. Az egyik az anyanyelvi tanárok közvetítése, a másik a testvér- kapcsolat létesítése volt. Úgy tűnik, most mindkét kérés teljesült. A kapcsolat természetesen a gyerekek révén alakulhat, és döntő benne a barátság. Mert mi nyelvet akarunk tudni, de a francia gyerekek nem biztos, hogy meglátják helyüket ebben az ismeretségben. Az iskolának ezért katalizátor szerepe van. Kötelezettségünk, hogy lehetőséget biztosítsunk gyermekeinknek a kitekintésre, hogy fel tudjuk kelteni a franciák érdeklődését, és eloszlassuk a rólunk kialakult hamis képet. Ók ugyanis nem, illetve félreismernek bennünket. Még az egyszerű emberek is, akik nem foglalkoznak a politikai fondorlatokkal. Ami pedig ezt az utazást illeti, örülök, hogy nem pusztán az oktatás, hanem a város és a megye, illetve a régió képviselői is jelen voltak. Jelenlétük kialakuló kapcsolatainknak is sajátos, termékeny környezetet biztosított, így még hatékonyabban tudunk majd együttműködni a magunk területén. Kele András, Fáy igazgatóhelyettese Magyarországon a szakképzés, különösen a közgazdasági szak- középiskolákban nagyon jó utakonjár. Sót az angolokénál jobb. Ami lényeges különbség: ott már tudják, nem a bizonyítvány, hanem a tudás a fontos. Ezen az úton csak újabb megerősítést kaptam: jó a hazai programunk, amely széles alapozással kezd - erre már könnyen ráépíthető az utóbb választott szakképesítés, és az esetleges tovább- illetve át- képezés is. A mi testvériskolai kapcsolatunk igazán különleges, mert vendéglátóipari szakképzést oktató iskolával, vezetőivel ismerkedtünk meg. De a vendéglátóiparban a közgazdaságtannak nagy szerepe van, vannak tehát szakmai érintkezési pontok. Terveink szerint nemcsak franciául tanuló diákjaink levelezhetnek majd az ő. tanulóikkal, hanem az angollal ismerkedők az angolosokkal, a németet tanulók pedig a némete- sekkel. Együttműködésünk ezáltal jó alkalom lehet egy kísérletre: két különböző nemzetiségű diák hogyan tud harmadik nyelvet fölhasználni a közös érintkezésre. dr. Bartha Lászlóné, a Herman franciatanára Franciaország nagyon sok ösztöndíjat ad, többet, mint a többi európai ország, így egy franciatanár két, maximum három évente egy, sőt 2-3 hónapot Franciaországban tölthet. 1969 óta én is rendszeresen kijutok Franciaországba, mintegy tíz tanulmányúton vettem részt. 1981-ben például egy hónapot töltöttem a sev- res-i pedagógiai központban, ahol a gyakorlatban is megismertem a francia oktatást. Viszont ilyen töménységben, ennyiféle iskolát csak ezen az úton sikerült megismernem. Mivel van némi előképzettségem elméletben és gyakorlatban a francia oktatási rendszerről, azt hiszem jobban át tudtam látni ezt a nagyon bonyolult iskoláztatási és vizsgarendszert. Ami még mindig meglep, az a technikai felszereltség, milyen természetesen használják a számítógépet, az új programokat tanárok és diákok mindennapi életükben. Lenyűgözött például a „domotech” néven emlegetett, az életmód minőségét megváltoztató rendszer, amely egy kicsit már a 21. századot mutatja, hiszen automatizálja és távirányítható- vá teszi azokat az eszközöket a házban, amelyek számunkra még természetesen működnek manuálisan - a nyílászárókat, a redőnyöket, a világítást. Számunkra ez mindenképpen a távoli jövőr de remélhetőleg legalább 10 év múlva ezen a szinten leszünk mi is. A tágasság viszont egy kicsit irigységgel töltött el. Ott van hely eszköznek, diáknak, tanárnak, elmélyültebb lehet a tudás megszerzése, kevesebb a vándorlás. És megtehetik, hogy 20-25 fős csoportokra rendeznek be. Ez az, ami nagyon hiányzik nálunk. Kovács Lajosné, a Kossuth igazgatója Ez az utazás egy folyamat kezdete lehet, éppen ezért még nem lehet konkrét eredményekről beszámolni. A legnagyobb értéke azonban - és ez már most egyértelmű - mindenképpen a kapcsolatteremtés lehetősége. Nekünk erre sokkal nagyobb szükségünk van, hiszen mi szeretnénk nyelvet tanulni, ezért nekünk kell majd továbblépni is. Nálunk a diákoknak egynegyede tanul franciául. Voltak már Franciaországban turistaként, most azonban intézményesebben szeretnék folytatni az ismerkedést, a tapasztalatszerzést. Az oktatás folyamatában ugyanis fontos, milyen tankönyv, a felszereltség, de motiváció is kell, és ennek felkeltésére a személyes élmény a legalkalmasabb. Úgy érzem, az iskoláink között nincs hatalmas szakadék, még akkor sem, ha Franciaországban teljesen gépesített az oktatás folyamata. De nem ez az egyetlen átvehető, példaértékű tapasztalat. Számomra sokkal érdekesebb volt, hogy az informatikát nem tantárgyként kezelik (mint azt nálunk a NAT-ban tervezik), hanem egyszerűen alkalmazzák. Minden iskolának van informatikai központja és ez nemcsak a könyvtárat jelenti. Az információhordozók minden fajtáját használják és nemcsak iskolai tanulással, hanem az ezen kívüli lehetőségekkel is foglalkoznak, sőt iskolán kívüli hálózatot is működtetnek. Ez egyben azt is mutatja, hogy nagyon figyelnek az ifjúságra. Ezt a fajta másságot, gondolkodásmódot lenne érdemes megtanulnunk. Együtt élnek történelmükkel. Ódon vár Poitiers-ben. É SZAK-Magyarország 9 Lassan bővült a kör Franciatanárok Európa kapujában - Strasbourg, Európa Ház Kováts Éva, a francia tanárok megyei szak- tanácsadója eredetileg csak egyszerű tanulmányútra gondolt. Egy olyanra, amelyik nyelvtudás szempontjából többet ér minden továbbképzésnél. Nem véletlenül találták ki a felsőoktatásban sem a nyelvszakos hallgatók egy-két hónapos külföldi képzését, hiszen anyanyelvi környezetben nemcsak a kiejtés, a szókincs és a beszédkészségjavul rohamos tempóban. Magába szívhat az ember speciális szokásokat, viselkedésmódokat, különleges kifejezéseket, amelyeket később tanítania is kell. Ezért gondolta hát Kováts Éva, hogy szervez egy tanulságosnak és élménydúsnak ígérkező utat Franciaországba. Strasbourg (az Euró- pa-ház, a Petit France negyed, a katedrá- lis) és Párizs megéri a fárasztó másfélnapos buszozást. Már az ehhez hasonló utak sem túl gyakoriak. Ami viszont lett belőle, az teljesen egyedülálló. A két megyei francia lektor, Louis Violet, Frederic Lafond, és általuk az Alliance Francaise is bekapcsolódott a szervezésbe. Sajátos elgondolásuk, majd precíz szervezőmunkájuk nyomán a következő lett a végső összeállítás. Általános és-----középiskolai francia tanárok, a nyelvet jól bes zélő diákok, francia testvériskolára vágyó intézmények igazgatói, valamint ehhez a busznyi társasághoz két nappal később csatlakozó delegáció, amelyben megtalálhattuk a köztársasági megbízotti hivatal, a megyei és a miskolci önkormányzat, a gazdasági kamara és a Miskolci Egyetem képviselőit. Futuroscope, a jövő városa felülnézetből Az útvonal is jócskán meghosszabbodott, szerepelt benne a dél-nyugat franciaországi Poitou-Charantes régió minden megyéje és számtalan jelentős városa (Poitiers, Niort, La Rochelle, Cognac, Angouleme), sőt a Dordogne megyei Sarlat, Montignac és a Lascaux-i barlang is. így a párizsi La Viliette (a technika városa) mellett sor kerülhetett másik, szintén a jövőt megcélzó intézményre, a Futuroscope-ra is. Láthattuk a távoktatási központot, az ifjúsági információs központot, fogadtak minket prefek- túrákon, városházákon, egyetemeken és természetesen számtalan iskolában. Mindperre (az oktatási delegáció strasbourgi és párizsi látogatását is beleszámítva) volt 10 nap. Nem éppen nászutas tempó. Ebből adódott is némi gond. Az ember ugyanis utazás közben hamarabb fárad, mint általában, ám ha alvásra sem jut elég idő, akkor ez halmozódik. És becsúszott egy-két olyan fogadás is, amely megtisztelő volt, de érdekes nem. De végülis ez is tanulság. És igazán tanulságos volt az is, hogy az út alatt végre nem az asztal két oldalán ülve, nemcsak a gyors döntésre gondolva, és főleg nemcsak a legnagyobb ütközési ponton, a pénzen rágódva találkozhattak egymással az oktatási intézmények és az önkormányzat képviselői. Volt idő és lehetőség — és hajlandóság - személyes ismeretségeket kötni, globálisan és ugyanakkor az apró részletekre is odafigyelve áttekinteni, megismerni és megérteni a másik fél gondjait, ötleteit. Valljuk be, ez nem akármilyen eredmény, különösen, ha alapja lehet egy más minőségű viszonynak az oktatók és a fenntartó között.
