Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-08 / 131. szám

4 ESZAK-MagyärorszAg Megyei Körkép 1993. Június 8., Kedd r- BAL FELSŐ SAROK ­SttwmdoML fát Brackó István Személyes hangú leveleket kaptam. Mondandójukat közüggyé tenni Ka­rinthy mottója bátorít fel: Nem mond­hatom el senkinek, elmondom hát min­denkinek... Cigándról írja a 65 éves Pirigyi András, hogy 38 esztendei szolgálat után mél­tánytalanul küldték nyugdíjba, s így elesett egy csomó kedvezménytől. Havi járandósága most 10 183 forint. Kéri, hogy levelét juttassam el a miniszter­hez...Készséggel megtenném, csak ta­nácstalan vagyok. Elküldjem-e a mellé­kelt verset1? Továbbá: mit szólna a köz­tudottan vallásos miniszter, a Keresz­tény Demokrata Néppárt elnöke az Ön keserű kifakadásához: „Sokszor úgy ér­zem, hiába minden: szellem, bűn, erény. Nincs remény. Már csak arra várok, mikor átkoz ki a Pápa, mert tagadom, hogy a szegényeké a mennyeknek orszá­» ga. Az edelényi Kolmonth Ferenc - ő neve­zi így - két gyilkos újságkivágást kül­dött, bizonyos vitézkötéses ruhadara- bokról.„Uraim! Könyörgünk! Hagyják már békén a magyart! Bezzeg más or­szágokban, más nemzeteknél: erény és dicsőség bármilyen nemzeti örökség.” Mivel megszólíttattam, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy divat-ügyek­kel, már ami az öltözködést illeti, nem foglalkozom. Nem járok bő gatyában, nincs pitykés lajbim, s a farmer-szere­lést jobban csípem, mint a zsinóros atil­lát. A politikai módi megítélése más kérdés. Erről szívesen cserélek eszmét Önnel. Valahol Magyarországon, egy angol nevű kocsmában, ahol osztrák sört mérnek. Egy német gyártmányú ta­xival érkezem az ivó elé. Arról ismer föl, hogy csíkos Ciao Ragazzo ingem alatt magyar szív dobog... Dr. Pintér Károly, előrelátó módon vá­laszborítékot is mellékelt. Bükkzsérci születésű, ott gyerekeskedett, most Mis­kolcon él, de gyakran hazalátogat. Is­merősei körében is kétkedéssel fogad­tatott azon közlésem, mely szerint az ínséges időkben a bükkzsérci asszo­nyok nem búzalisztből sütötték a ke­nyeret...Nos, az eredeti forrást elősorol­ni nem tudom, de hivatkozom az 1970- ben megjelent Bükk útikalauzra, amelyben többek között ez áll: „Ma már alig hihető, hogy a tölgyfa makkjából kenyeret lehetett sütni, pedig ínséges időkben erre is volt példa...A tapló igen fontos erdei növény volt a gyufa feltalá­lása előtt. A múlt század végéig a bükk­zsérci asszonyok az egész Bükköt beba­rangolták érte. Zsákokba rakva haza­vitték, megszárították...”Ennyi a törté­net. Ember már nem él, aki emlékezne rá, de a kutatók bizonyára segítenek, ha tójbbre is kíváncsi. En még annyit tudok ehhez hozzáten­ni, s ez enyhítsen a makk-kenyér lokál- patrióta keserűségén, hogy közreadom: ezen a tájon vörös borban áztatták a gyönyvirágot. A vajákos italt betegnek kínálták, de javára vált az egészséges­nek is... Dániai tapasztalatok Szerencs ÉM) - Ma, június 8-án Szerencs­re látogat Ott József, a Települési Önkor­mányzatok Országos Szövetségének elnö­ke. Találkozik azokkal a jegyzőkkel - szám szerint tízzel - akik a közelmúltban részt vettek Dániában egy, a TÖOSZ által szer­vezett tanulmányi úton. A Polgármesteri Hivatalban délután 2 óra­kor kezdődő megbeszélésen a szövetség el­nökét, valamint az ország minden részéből érkező jegyzőket a házigazda tisztét betöl­tő dr. Bíró László, Szerencs város jegyzője köszönti. A külföldi út résztvevői ezütán tájékoztatást adnak a Dániában szerzett, a közigazgatással kapcsolatos tapasztalatok­ról. Szó lesz arról is, hogy mindezekből mi hasznosítható a hazai közigazgatásban. A szakemberek remélik, hogy a dániai tapasztalatok segítik a jegyzők munkáját, a találkozó megteremti a folyamatos kapcsolattartás lehetőségét. Nyomozó vöröskeresztesek A védelem érdekében cenzúrázzák az üzeneteket Miskolc (ÉM - KJ) - Üzenetek közvetítése, hozzátartozók felku­tatása, családok egyesítése. A Vö­röskereszt számos egyéb tevé­kenysége mellett ezen feladatok teljesítését is ellátja keresőszol­gálata révén. Helyreállítani a kapcsolatot, megnyugtatni, hírt adni - tűzték zászlajukra a jel­szót a háborús időkben, amikor a hagyományos kommunikációs eszközök nehezen működtek vagy megszakadtak, s az anyák nem tudták, hol lehet féljük, fiuk, a katonák pedig kitelepített vagy eltűnt családtagjaikról szerettek volna hallani. A vöröskeresztes önkéntesek áttörve a blokádokat, bejutva a hadifogolytáborokba, börtönökbe, személyesen hozták, vitték az üzeneteket, sokszor éle­tüket is kockáztatva az ügyért. A központi keresőszolgálatnak, mely 1960-ban alakult meg Géni­ben, a volt Jugoszlávia területén dúló háború kapcsán ma is van­nak ilyen feladatai. Tavaly több mint 60000 üzenetet közvetítet­tek, az idén csaknem 20000-et juttattak el a címzetteknek. A Vöröskereszt Borsod-Abaúj- Zemplén megyei szervezetének helyettes titkára, Szklenárné Fó- ris Irén foglalkozik régiónkban a keresőszolgálat működésével, a romániai forradalom idején maga is cselekvő részese volt e munká­nak. • Nagy körültekintést és bátorsá­got igényel ez a feladat, s persze nem kis óvatosságot is. A háborús övezetekből vagy az oda eljutta­tott üzeneteknek ez utóbbi szem­pont miatt például szigorúan csa­ládi információkat szabad csak tartalmazniuk különböző meg­fontolások miatt. Nagy körülte­kintéssel minden egyes levelet „cenzúrázni” kell. Az aggódó szü­lő például nem kérdezheti meg, hogy börtönben, vagy fogolytá­borban sínylődő fia megkapta-e a pénzt, amit küldött, mert rab­tartói vagy fogolytársai akár agyon is verhetik, ha az illető le­tagadta a küldeményt, nem osz­totta meg társaival. De a harcté­ren küzdő sem közölheti üzeneté­ben, hogy mondjuk melyik had­testnél szolgál, mert a hírszerzés ebből különféle információkhoz juthat. □ Megyénket szerencsére nem érintik a jugoszláviai események­kel kapcsolatos keresések, foglal­koznak viszont itt is a II. világhá­borúban elhunytak vagy eltűntek felkutatásával. • Tavaly márciustól kapcsolódott be ebbe a munkába a Vöröske­reszt, azóta kb. 1800 ilyen jellegű kérelmet továbbítottunk. Napon­ta 30-50-en is megfordultak ná­lunk, hogy szerezzünk bizonyos­ságot eltűnt hozzátartozóik sor­sáról. Nem ritka - bár az oroszok kiadták a katonai táborok teljes nyilvántartását -, hogy csak több hónap után kapunk választ. A pontos azonosítás, a tévedés kizá­rása érdekében ugyanis csak a teljes bizonyosságot közük, de minden részletezés nélkül. Nem mondják meg sem azt, hogy mi­lyen körülmények között, hol hunyt el a keresett hozzátartozó, azt sem, hová temették. Az élő rokonoknak azonban általában a bizonyosság tudata is elegendő, lelkűk többnyire megnyugszik. Most már a szomorú, de biztos hír birtokában igazán tudnak gyászolni, kimenni a temetőbe, gyertyát gyújtani a közös sírnál. □ A szolgálat békeidőben is foly­tat kereséseket... • Igen, de ez a tevékenységünk csak a közvetlen hozzátartozók felkutatására korlátozódik, ter­mészetesen maximálisan tiszte­letben tartva a személyiségi jo­gokat. Amennyiben a megtalált rokon nem óhajtja felvenni a kap­csolatot az őt keresővel, mi sem adhatunk információt róla. Volt már ilyen esetünk. Egy házassá­gon kívül született gyermek ke­reste apját, akit meg is találtunk. Az apa azonban időközben csalá­dot alapított, s nem kívánt talál­kozni a lányával. □ Vannak olyan kérések, ame­lyeknek nem tudnak eleget tenni? • Nagyon sok. A legtöbb ilyen ab­ból adódik, hogy még alapvető személyi adatokat sem tudnak a keresett személyről. Ilyen eset­ben tehetetlenek vagyunk. Van­nak olyanok is, amelyek viszont nem tartoznak a szolgálat hatás­körébe. Egy alkalommal tizennégy éve nevelőotthonban lévő gyermeke­it kereste valaki, kérve, hogy ho­zassuk őket vissza, mert megvál­toztak az életkörülményei. Az il­letőt a gyámhatósághoz irányí­tottuk. Más alkalommal egy gyermektar­tásra kötelezett, de azt nem fize­tő egykori házastársát kereste valaki. Neki sem tudtunk segíte­ni, hiszen az ügy a bíróságra tar­tozik. Egy ízben kétségbeesett szülők sírva telefonáltak, hogy fi­uk egy turistacsoporttal Francia- országba utazott, s csak most tudták meg a barátaitól, hogy be akar állni a légióba. Keressük meg, és akadályozzuk meg ebben. Sajnos ezt sem állt módunkban megtenni, a fiú ugyanis már nagykorú volt. Szerencsére a leg­több keresésünk eredményesen végződik. Bizottságok egymás között Miskolc (ÉM) - A Borsod-Aba- új-Zemplén megyei Önkormány­zat Oktatási, Közművelődési és Sport Bizottságának - az ország­ban is egyedülálló kezdeménye­zésnek számító - meghívására tegnap megyénkbe érkezett a Pest megyei Önkormányzat azo­nos feladatokat ellátó bizottsága. Az újszerű találkozó célja a kap­csolatfelvétel, hogy az ország két legnagyobb megyéjének szakem­berei megvitatva gondjaikat, megismerve egymás tevékenysé­gét, átadva egymásnak tapaszta­lataikat, minél hatékonyabban végezhessék munkájukat. A tegnapi megbeszélésen Rádó- né Gyárfás Ildikó, közgyűlésünk alelnökasszonya ismertetője után szó esett többek között a pályáza­ti rendszer működéséről, az in­tézmények fenntartásáról is. Ezt követően két megyei fenntartású intézményt, a miskolci Herman Ottó Múzeumot és a sályi moz­gásjavító általános iskolát láto­gatták meg a vendégek. A két megye önkormányzata kö­zötti kapcsolat valószínűleg ál­landósul a jövőben, a Pest megyei vendégek viszontlátogatásra hív­ták megyénk képviselőit. Megépülhet a régen várt út Domaháza (ÉM - U. J.) - Hosszú évtizedek után immár minden re­ményünk megvan rá, hogy meg­épüljön a borsodi Domaháza és a Nógrád megyei Zabar község kö­zötti összekötő út. Ennek az épít­kezésnek kalandos előtörténete van. Csak mint érdekességet em­lítjük meg, hogy egyik kollégánk jó másfél évtizeddel ezelőtt az örökzöld témák között említette az alig valamivel több mint tíz kilométernyi útszakasz építésé­nek elmaradását. Egykor szénfe­kete haja immár őszbe csavaro­dik, de némi elégtételt most érez­het: sínen van az út ügye. Akár hiszik, akár nem, a szom­szédos Nógráddal B.-A.-Z. me­gyének pillanatnyilag sincs köz­vetlen közúti kapcsolata. A nóg­rádi települések így csak nagy vargabetűvel, sok kilométer, s még több üzemanyag árán köze­líthetők meg. A nógrádi bányavi­dékkel korábban kiépített közvet­len vasúti kapcsolat a trianoni békeszerződés következtében szakadt meg. A Miskolci Közúti Igazgatóság az akkori tanácsok közreműködésé­vel 1985-ben az új összekötő út alapját elkészítette, de mivel el­fogyott a pénz, a munkát nem fe­jezték be. A nógrádiak egyébként Borsod határáig megépítették sa­ját útjukat. Kormányhatározatra volt ahhoz szükség, hogy ismét hozzálássa­nak a tervezéshez, a kivitelezés­hez. Az emlékezetes 1991 novem­beri kormányfórumot követően született kormányhatározat az út 1993. évi megépítéséről. Az érintett szervezetek, és az önkor­mányzatok e határozat szellemé­ben láttak hozzá a munkához. A kiviteli terveket a Miskolci Köz­úti Igazgatóságon készítették el. A dokumentumok felhasználásá­val nyújtották be pályázatukat az Állami Fejlesztési Intézet Mis­kolci Kirendeltségére, hogy az or­szágos alapból megszerezzék a hetvenszázalékos, azaz a valami­vel több mint 44 millió forintos támogatást. Tizenötmillió forin­tot pedig a közúti igazgatóság áll, a fennmaradó részt az érintett önkormányzatok adják össze. A kivitelezésre a közutasok zárt körben már kiírták a pályázatot. Ha megérkezik az állami támoga­tás, akkor az elképzelések sze­rint július 1-jén hozzákezdenek a munkához. A megyei közgyűlés döntött ar­ról, hogy az összekötő út építésé­hez 1,4 millió forinttal saját anya­gi forrásaiból hozzájárul. Bár ko­rábban elhatárolták magukat a helyi beruházások támogatásá­tól, most mégis nagy többséggel elfogadta a hozzájárulás ügyében előterjesztett indítványt. A hi­ányzó útszakasz megépítése után a két megye között végre megte­remtik a közúti kapcsolatot. Német érdeklődés Tállya iránt Tállya (ÉM - NYI) - Tállya egy; koron legszebb épülete, a főutcai Rákóczi-ház hamarosan megint a mezővárosi rangra törő telepü­lés legszebb háza lehet... S köny- nyen elképzelhető, hogy német befektetők közreműködésével' A középkori plébánia-templom melletti épületet már 1678-ban említik írásos feljegyzések.Egyér­telmű bizonyítást nyert, hogy _a kúriát a Rákócziak építtették, tő­lük azonban elkobozták. A két világháború között zsidók bérel­ték, a második világháború után pedig szükséglakásokat alakítot­tak ki benne. — Amikor benyújtottuk a Tállya és térsége önálló világkiállítási pályázatot, azt is vállaltuk, hogy megfelelő szálláshelyeket bizto­sítunk az ide látogatóknak " mondja Pekó József polgármes­ter. — A Rákóczi-ház hasznosítá­si tervei 1991-ben elkészültek,s ma már a megvalósításon dolgo­zunk. Ahhoz azonban, hogy minden az elképzeléseink szerint alakuljon, még befektetőkre lenne szükség- A Rákóczi-ház helyén hamarosan egy exluzív panzió állhat. Igen j° pihenőhelye lehetne ez a Zemp­lénbe jövő nyugati vadászoknak is... — Egy saarbrückeni cég már jelez­te, ha tudjuk fogadni őket, eljön­nek szétnézni. Jöjjenek, mi vár­juk őket. S ha egyezségre jutunk, biztos, hogy mind a két fél jól jár- Mert Tállya jövőjében egyre töb­ben hisznek. Bízunk abban, hogy településünknek egy új fellendü­lési korszaka kezdődik. Mindehhez még csupán annyit: a német befektetők (és mások) nem csupán a panzió iránt érdeklőd­nek. De hogy mennyire komolyan ve­szik mindezt, arról konkrétan nem nyilatkoztak még. Mi már az érdeklődésnek is örülünk - mondja a polgármester. — Alikor is, ha esetleg nem lesz belőle üz­let, közös vállalkozás, együttmű­ködés. A nyugdíjasok tanácsáról Budapest (ISB - S.Z.) - Min­den városban, községben alakít­sák meg az idősek tanácsát - ja­vasolta néhány hónappal ezelőtt a Nyugdíjas Klubszövetség. Az azóta eltelt időben regionális kon­ferenciákat szerveztek, amelye­ken felmérték, miként véleked­nek a polgármesterek e kezdetné- | nyezésről. A klubszövetség elképzelései sze­rint a településeken működő idő­sek tanácsának javaslattételi, vé­leményezési és tanácskozási jogü lenne minden, az idősebb korosz­tályt érintő, helyi kérdésben. A tanácsok nélkül ne lehessen dön­téseket hozni - javasolják. A pol­gármesterek havonta egyszer konzultáljanak a tanácsok veze­tőivel, azok pedig vállalják, hogy mozgósítják az idősebbeket a kör­nyezetvédelemben, a település kulturális életében, a generációk közötti együttműködésben, illet­ve, ahol lehet, az önkormányzat szociálpolitikai feladatainak megoldásában. Az idősek szolgálata mindenki számára kötelesség — vélekedik Knoll István, a klubszövetség el­nöke. - így fokozottan az az ön- kormányzatoknak, minden egyes polgármesternek. Az eddig meg­tartott regionális konferenciákon a polgármesterek kilencven szá­zaléka elismerően nyilatkozott a kezdeményezésről - tájékoztatta lapunkat az elnök. Mint mondta, nemcsak azért, mert helyeslik az idősek aktívabb részvételét a település társadalmi életében, hanem mert felmérték, mekkora segítséget tudnak nyűJ' tani ezek a tanácsok az önkor­mányzatok ezernyi gondja köze­pette. Egyes településeken máris foly­nak az egyeztető tárgyalások az idősek tanácsának megalakításá­ról, s néhány helyen vélhetően már a jövő hónapban megkezdik működésüket a testületek — jó­solja a Nyugdíjas Klubszövetség elnöke. A keresőknek a háborús területeken akad a legtöbb dolguk Fotó: AP

Next

/
Thumbnails
Contents