Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-05 / 129. szám
8 ESZAK-Magyarország Em-Hétvége/Család és Otthon 1993. Június 5., Szombat Itt a friss karfiol 7 Finom ételeket készíthetünk karfiolból Fotó: Farkas Maya (ÉM) — Dús választék van ma már a friss főzeléknövényekből a piacokon. Érdemes például karfiolt vásárolni, hiszen az ára is elfogadható, s a hagyományos ételeken kívül még sok ínyencséget is készíthetünk szép, fehér rózsáiból. A szakácskönyveim egyikében bukkantam rá például a karfiolpuding receptjére. Javaslom, hogy aki eddig nem ismerte, próbálja meg elkészítésével változatosabbá tenni az otthoni étrendet! Vegyünk egy szép, legalább félkilós karfiolt. Kell még 4 tojás, egy zsemle, 2 dl tejföl, 10 dkg vaj, vagy margarin, zsemlemorzsa, só és égy kis tej az elkészítéséhez. A karfiolt rózsáira szédvé sós vízben pühafá főzzük és leszűrjük. ' A zsemlét a tejben megáztatjuk, kinyomjuk, és 5 dkg vajjal elkeverjük, azután hozzáadjuk a 4 tojás sárgáját, 1 dl tejfölt, majd a tojások keményre vert habját. Mindezt összekeverjük, majd beletesszük a karfiolt és egy kis sót. Egy pudingformát vagy tepsit kikenünk vajjal, meghintjük zsemlemorzsával, beleöntjük a masszát, s 45 percig gőzben főzzük. Tálaláskor leöntjük a maradék tejföllel és egy kevés olvasztott vajjal. ** ■* Hangulatos párnák (MTI — Sokunkban él a vágy, hogy környezetünket, lakásunkat csinosítsuk, kellemesebbé varázsoljuk. A saját kezűleg, egy kis fantáziával elkészített, hangulatos párnák is ezt a célt szolgálhatják. Amelyik családban tudnak szabni-varrni, ott mindig akad a foltoszsákban maradék anyag, amelyeknek ötletes felhasználásával a legkülönbözőbb formájú, színű, mintájú darabokat kreálhatjuk nemcsak saját otthonunk díszítésére, de például ajándékba is. A legkisebb darab maradék anyag is jól felhasználható Egymás megértése egy életen át Jóban rosszban együtt Fotó: Fojtán László Gyárfás Katalin Az 1962-es esztendőre virradó óév búcsúztatásakor az egész éjszakát áttáncolta a mádi bálban Fehér Barnabás és Tóth Etelka. Ismerték már egymást kisiskolás koruk óta, ám a két fiatal valahogy ekkortól számítja az udvarlás időszakát. Ami ugyan nem tartott tovább egy évnél, ám mindkettejük számára kissé hosszúnak tűnt az a pontosan tizenkét hónap, mely az esküvő napjáig eltelt. • Barna éppen a második félidőt töltötte akkor Sopronban a katonaságnál. Eltávozást ugyan gyakran kapott, ám ilyenkor a legtöbb alkalommal a labdát rúgta a honvédségi csapatban, így azután ritkán láttuk egymást - mondja Etelka asszony, miközben friss, saját termésű cseresznyét varázsol az asztalra. • Talán jobban megtanultuk egymást tisztelni, becsülni, hiszen a találkozásaink alatt mindig sok mondandónk volt a másik számára - folytatja felesége gondolatát Barna, majd a komolyról gyorsan a tőle már megszokott humorra fordítja a szót: — A csoda tudja, hogy van ez, de az eltelt évek alatt sem tudtuk megunni egymást... Kiterjedt rokonság mindkét ágon A 3000 lelkes Mádon köztiszteletben él a Fehér család. Mindkettejük famíliáját ismerték az itt élők már korábbról, hiszen Barna ugyan Tállyán született, de midőn vincellérként dolgozó édesapja Mádon jutott munkához, átvándorolt a népes család a községbe. Tízen vannak testvérek, közülük négyen élnek a megyében, a többiek szétszóródtak az ország minden tájára. • Ma is élünk hál’ Istennek valamennyien, s mindenütt vannak gyerekek, unokák. - Mint ahogyan a Tóth família is benépesíti a községet. Édesapám hamar meghalt, így ötünket anyám keserves munkával, fogát összeszorítva, de tisztességgel felnevelt. Szép kort megélt, három éve hagyott itt minket. A mádi Fehér családba először egy lány született, ki édesanyja keresztnevét kapta. A fiatalabb Etelka elvégezte a felsőfokú óvónőképzőt, férjnél van, s két kis unokával örvendeztette meg a szülőket. A fiuk még „szabad”, igyekszik megtalálni a lehetőséget az újrakezdéshez, mert most éppen munkanélküli. A szülői házban él, s a szakmájával összefüggő vállalkozáshoz szeretne hozzákezdeni. A családi ünnepekre egyébként - mindig másutt - mindkét ágról megérkeznek a bátyák, a nővérek, a sógorok és sógornék, az unokahúgok és persze, a legfiatalabb generáció tagjai. Próbálják összeszámolni, hogy a legutóbbi ballagás alkalmával hányán vettek részt a közös ebéden — ám az ötödik tucatnyi név után lemondanak a rokonság számának pontos meghatározásáról. • Mindenesetre, az évente két-három családi összejövetel sokáig beszédtéma - gondolom, nem csak minálunk - véli Etelka. A szőlő munkát és megélhetést ad Fehér Barna kertészeti technikumot végzett, s - természetesen - a szőlőtermesztés szerelmese. Első és egyetlen munkahelyén, a Tokajhegyal- jai Állami Gazdaság Borkombinátjánál dolgozik, telepvezető. Etelka asszony - mint a férje - szintén 1959-től dolgozik, s ugyancsak egy munkahelye volt, még ha annak a neve időközben változott is. Korábban a tanácsnál, ma a Polgármesteri Hivatalban „adóügyis”, sőt, újabban köz- igazgatási ügyekkel is foglalkozik a csoportja. A Rákóczi utca 73. szám alatti, XVI. századi műemlékké nyilvánított házat 1965-ben vásárolták meg. Akkor 80 ezer forintba került. Állapotáról csak annyit mondanak: az ajtó alatt kifutott a macska az utcára, nem volt jó a tetőzet, nem sok kellett volna ahhoz, hogy veszendőbe menjen. A vizet a kútról hordták. • Egész életünkben dolgoztunk azért, hogy visszanyerje eredeti szépségét, s kényelmes, szép otthon legyen. A két kezünk munkáján kívül az anyagot és a mestereket meg kellett fizetni. S nem tudtuk volna soha előteremteni, ha nincs a szőlő. Helyben vagyunk ismét — a szőlő. Mádon azt tartják: a szőlő az év nagy részében sok munkát ad, keményen kell dolgozni, hozzáértéssel és szeretettel kell vele bánni. Ám meghálálja a munkát. Fehér Barnabás és felesége az örökségekből származó szőlőterületeket megtoldották, mindig gondoskodtak róla, hogy a Hold-völgyben sorjázó tőkék kézzel és a saját gépekkel, jól legyenek megmunkálva- A többi már nem rajtuk múlott. A házzal egykorú pince hordóiban a pár éves és a korosabb borok — többségük furmint és hárslevelű - a hozzáértést és a munkát dicsérik. Etelka asszony a ház mögött levő gyümölcsössel dicsekszik, férje megmutatja a párját ritkító díszfák, díszcserjék szép együttesét. Aztán megmust- ráíjuk a hízókat, megsimogatnánk a Tisza névre hallgató kuvaszt is, ám az most valahogy nincs jó kedvében ... Van aztán zöldséges „birtok” is, így azután élelemre a család eddig még túl sokat nem költött.- S ilyen gazdálkodással le' hetett először a kútról szí- vattyúzni a fürdőszobába a vi- zet, kialakítani a kazánfűtést, aztán iskoláztatni a gyerekeket, s ha lehet, segíteni, ahol tudunk - foglalja össze közös életük gyakorlati tanulságát a háziasszony. Boldogságot jelent a család A gyerekekkel és az unokákkal nem tudtunk találkozni, csak elbeszélésből, meg fényképről ismerhettük meg egy kicsit őket. A házaspár azt mondja: számukra a munka és a család jelentett boldogságot. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig csak maguknak éltek, hiszen a férj évtizedeken át munkálkodott, s jelenleg is részt vesz a helyi közéletben. Legutóbb független jelöltként került be a mádi ön- kormányzati testületbe. Mint mondta: először nem is akarta jélöltetní magát, áztál* annyi kopogtató .cédulát töltöttek ki a nevére, hogy beadta a derekát. A választáson is megkapta a megfelelő számé voksot. • Azt gondolom, emlékeztek még az emberek arra, hogy a korábbi időszakban is tettünk azért valamit a községért. S hogy mit kívánnak a további évekre? Etelka elkezdi, a társa rábólint: még ugyanennyi közös évet, s az eddigi' hez hasonló megértést, bizalmat. • S a békés élethez - mert remélem, az lesz — a családnak egészséget - teszi hozzá csendes szóval Fehér Barnabásné, született Tóth Etelka. Sikeres formatervezett székek Kettő a kiállított székek közül Fotó: MTI (MTI-ÉM) - Vásárhelyi János azon kevés szerencsések közé tartozik, aki mint művész és mint egy gyár ipari formatervezője is elismerést szerzett magának. Neve összeforrott a hazai, külföldi piacon egyaránt sikeres Balaton Bútorgyárral. Vásárhelyi és a Balaton Bútorgyár 1980-ban talált egymásra. Ekkor települt ugyanis Magyarországra a marosvásárhelyi születésű művész. A veszprémi bútorgyárban tervezőként kezdte pályafutását, jelenleg a gyár elismert dizáj- nere, és ő vezeti a gyártmányfejlesztési műhelyt. 1986-88 között elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola szak- menedzser képző kurzusát. Miközben a Balaton Bútorgyár sorozatban gyártja Vásárhelyi bútorait, egyedi belsőépítészeti munkákat is készít. Számos díjban és hivatalos elismerésben részesült. Bútoraival a gyár nemzetközi és hazai kiállításokon vett részt, és önálló bemutatókon szerepeltek iparművészeti munkái. Ezekben a napokban az Iparművészeti Múzeum és a budapesti Árkád Galéria mutatja be székeit. És hogy milyenek is Vásárhelyi János székei (étkezői, presszógarnitúrái)? Elegánsan karcsúak, kellemesen íveltek, kényelmesen praktikusak, és látványnak is megnyerők. Szépek, választékosak, miközben tökéletesen megfelelnek funkciójuknak. Színben is harmonikusak, válogatott szövetekkel, a nyers vagy sötétre pácolt favázakkal, támlákkal. Ergonómiailag összhangban vannak az egészségügyi követelményekkel. Székek, amelyek klasszikus stílusokat egyesítenek a jele*1 korszak ízlésével, divatjával- S mindezt úgy teljesítik, hogy nemcsak iparművészeti darabok, hanem megfelelnek a sorozatgyártás kötöttségeinek is. Tehát mindnyájunk által hozzáférhetők.
