Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-29 / 149. szám

Itt-Hon 1993. Június 29., Kedd 4 Ms Vian Hét van Miskolc (ÉM) - Vian Hét kezdő­dött tegnap a borsodi megyeszékhe­lyen. A főleg koncertekből álló prog­ramot a Tokaj Vendéglátóháznál működő Vian Klub szervezi. Ma es­te 9-től a Dresch kvartett lép fel. Szerdán 9-től a Gréta Garbó és a Szexepil játszik. Csütörtökön 9-től az Ápolók, majd az Ef Zámbó Happy Dead Band muzsikáját él­vezhetik az érdeklődők. A pénteken 9-kor kezdődő programban a Kabi­net Rt. és a PG-csoport lép a szín­padra. A Vian Hetet szombaton 9- kor Máriás és Bada Dada, valamint Waszlavik „Petőfi, Velorex, Gazem­ber, stb.” László zárja. Tudós tanácskozás Miskolc (ÉM - B.A.) - A Miskol­ci Egyetemen tartja idei kong­resszusát és közgyűlését a Ma­gyar Szociológiai Társaság. A társadalom problémáival foglal­kozó tudomány jeles művelői jú­lius 7-e és 10-e között tanácskoz­nak majd a borsodi megyeszékhe­lyen. Nem kisebb témát igyekez­nek körbejárni, mint a kelet- és közép-európai társadalmi átala­kulás eddigi tapasztalatait, va­lamint azt, hogy mi folytatható és mi nem az elmúlt évtizedek gya­korlatából. Összesen 40 szekcióban fejtik ki véleményüket a tudósok a Konti­nuitás és diszkontinuitás alcímet is viselő rendezvényen. A tanács­kozás érdekessége, hogy mind­össze 13 szekcióban cserélik ki gondolataikat magyar nyelven, míg az angol nyelvű szekciók szá­ma 27. Az utóbbiak munkáját olyan szaktekintélyek irányítják, mint Szelényi Iván, Manchin Ró­bert, Szecskő Tamás, Csepeli György, Kolosi Tamás. A magyar nyelvű szekciók témái közül érdemes megemlítenünk a szegénység és munkanélküliség címűt, amelynek a soká párizsi emigrációban élt Kemény István, valamint Laky Teréz és Neményi Mária a szervezője. A modem szo­ciológiai elméletek problémáival foglalkozó szekciót Pokol Béla szervezi, míg a Megélt világ címet viselőt Pankucsi Márta. Százesztendős Répáshuta (ÉM) - Alapításának századik évfordulóját ünnepli az idén a répáshutai általá­nos iskola. A jeles eseményről ünnepségen emlékeznek majd meg. A jubileumi rendezvényt szeptemberben tartják a telepü­lésen. Bölcsészet: sok a jelentkező Miskolc (ÉM) — Úgy tűnik, nem volt rossz elgondolás a Miskolci Egyetem részéről, hogy beindították a bölcsész­képzést. A következő tanévre 450 hallgatót vesznek fel. Első helyen 460-an jelölték meg a Miskolci Egyetem bölcsésze- tének valamelyik szakát. Az átjelentkezők, azaz akik má­sodik helyként írták be a pá­lyázatukba a miskolci bölcsé­szetet 900-an vannak. Ter­mészetesen nem minden szak egyformán népszerű. A legtöbben a történelem, illet­ve az angol és a német nyelvszakra jelentkeztek. Ezeken kívül a magyar nyelv és irodalom, a filozófia, a po­litológia, a szociológia, vala­mint a vizuális és kulturá­lis antropológia szakon fo­lyik majd az oktatás a Mis­kolci Egyetem bölcsészetén idén ősztől. Akiknek sikerült: vizsgaidőszak a Miskolci Egyetemen Fotó: Dobos Klára Operettet rendez az operaénekes Bíró István Miskolc (ÉM) - Alig kezdő­dött meg a nyár, a tapolcai Akropolisz színpadát máris birtokba vették a színészek, zenészek, műszakiak. A mi­nap kezdődtek meg Lehár Ferenc Víg özvegy című ope­rettjének próbái. A premier: július 14-én, este fél 9-kor. Csonka Zsuzsa és Leblanc Győző immár tősgyökeres miskolcinak számít, hiszen az utóbbi években nem mú­lik el vendégszereplés, ope­ra- operettgála, amelyen ne­vük ne fémjelezné a biztos sikert, a garantált színvona­lat, minőséget. Beszélgetésünket Csonka Zsuzsa kezdi, aki már elját­szotta az opera és operetti­rodalom legszebb fiatal nő alakjait. A Víg özvegy Gla- vári Hannája — kora miatt — nem tartozik ezek közé... • Majdcsak megérek erre a szerepre - mondja nevetve a filigrán, szinte tinédzsernek tetsző, mindig mosolygós pri­madonna — Nekem nagyon jó érzés, amikor meghívnak ide. Most pedig kétszeresen is az, hiszen ez a szerep szá­momra teljesen ismeretlen. □ Ha újból és újból vissza­hívják, akkor bizonyára érez­hető a közönség szeretete? • Nemcsak a közönségét, ha­nem a szervezőké, a rende­zőké, a kórusé és elsősorban az együtt játszó kollégáké, akiknek köszönhetem ezt az érzést: Miskolcra valóban hazajövök. □ Számtalan bel- és külföl­di fellépése után úgy gondol­hatnánk, hogy ez a nyár a ki- kapcsolódásé, a felhőtlen pi­henésé... • A rövid próbaidőszak alatt még ingázunk Miskolc és Budapest között, de ha el­kezdődnek az előadások, úgy lenne teljes a nyarunk, ha bár esténként játszunk, de a gyerekek együtt legyenek ve­lünk. A férj, Leblanc Győző így nyilatkozik: • Én már Miskolccal szem­ben babonás vagyok, mert ha egyszer-egyszer meghív­nak ide, az évadom mindig jól sikerül. Nagyon szeretek itt játszani, mert itt mindig nagyon jó közönséggel talál­kozom, akik imádják és ér­tik a műfajt, szeretik a szí­nészeket. Ezt a sikerélményt nem szabad kihagynom. □ Danilovics Daniló követsé- gi titkár szerepét tudtommal eddig még nem játszottad? • Ez a szerep volt minden ál­mom, vágyam, hiszen az operettirodalom szinte vala­mennyi bonviván szerepét eljátszottam már, de ez ed­dig valahogy elkerült. Most, hogy lassan őszülni kezd a halántékom, itt az ideje, Da­niiénak. Az operett rendezője Tóth János, az Operaház tagja, aki rendezőként sem utolsó. Zajos sikert ért el például Flotow Mártájának és a Ci­gánybárónak a színrevitelé- vel. □ Miskolcon ez az első bemu­tatkozásod, számodra isme­retlen környezetben, ismeret­len kollégákkal? • Ez csak részben van így, hiszen Csonka Zsuzsával és Leblanc Győzővel is dolgoz­tam már együtt a Mártában és a nagyszerű miskolci ze­nekarral is voltam koncert- körúton. Akiket eddig pedig nem ismertem a miskolci kollégák közül, most ők is keményen dolgoznak a siker érdekében. □ Rendezéseidben a dalla­mok kiváló megszólaltatása mellett a szereplők kapcso­latának tisztázására, a hu­morra és a látványmegterem­tésre is nagy gondot fordí­tasz. • Nálam ennek több összet­evője van. Mint eredetileg képzőművészeti pályára ké­szülő ember valószínűleg a látvány megteremtéséhez van egy kicsivel több érzé­kem. Mindemellett az ope­rett egy összetett műfaj, ze­néjével, dialógusaival, humo­rával együtt nagyon jó gya­korlat és kihívás annak, ha valaki rendezői ambícióit szeretné kiélni. 1993. Június 29., Kedd Itt-Hon Ms 5 Elárverezhetik a panelházakat Miskolc (ÉM) - Az alábbi írást Trägner Wilfridné juttatta el szerkesztősé­günkbe. Megdöbbentő dolgokat állít. Bízva ab­ban, hogy cikke valóban közérdeklődésre tarthat számon, az alábbiakban közöljük. „Lakásgondok lesznek a mis­kolci Avas-Dél Lakásszö­vetkezetnél, ha jóváhagyjuk ezt a gazdálkodást. A fizetés- képteleneknél meg kell ter­helni a lakásokat, árverez- tetni kell. Felújításnál hitel­re szorulunk. Az elmúlt 20 évben minden látszólagossá vált. A tagok fizettek, a küldöttek szavaz­tak, az elnökség irányította a munkát. „A tagok örültek, ha fizettek..., semmi nem érdekli őket” mondta a MÉSZÖV titkára az utolsó küldöttgyűlésen. Összetévesztették a létkér­dést az érdektelenséggel, s a helyzetet 1990-ben kihasz­nálva látványosan elszámol­tatták a volt elnököt. A je­lenlegi Társadalmi Elnök, volt elnökségi tag sem mond­ta el milyen rábeszélésrejépr tünk be a kétes Rt.-be 15 millió forinttal. A küldött- gyűlésen vitatva ezt a belé­pést a MÉSZÖV titkára hangsúlyozta, hogy direkt nem károsul a szövetkezet, mert a SZÖVOSZ kompen­zálja a kárt. S ekkor jöttek a vagyonfelosztásból származó tényleges támogatások. Ki­csit ellenőrizhetetlenül, de kaptuk. A MÉSZÖV ezen túl is támogatott minket. Segí­Elárverezhetik a panel­házakat a lakótelepen tettek az új alapszabály ki­dolgozásában, legjobb szak­emberük a mérlegkészítés­ben, a gyűlésekre eljöttek. Nyugati normákhoz hason­lóan „megbeszélés szerint” tovább is támogatnak min­ket, a tagdíj 50 %-át káreny­hítésként elengedik. (Ez nem a SZÖVOSZ vagyonból szár­mazó juttatás?) Az új vezetés, ellenőrzés .a modern seprűhöz hasonlóan programozva működik. (Cso­rna Károly, a korábbi elnök óta nincs aki egyedül vállal­ná az ügyvitelt és reprezen­tatív képviseletet.) Az elnök­ség munkáltatója az ügyve­zetőnek, költségvetési elői­rányzattól függetlenül meg­állapította a bérét, juttatá­sait stb., s saját programja szerint gazdálkodik. Egyesek tudják, hogy a mér­leget jóvá kell hagyni, s ez­zel meg az 1992-es 15 milli­ós túllépés is jóváhagyottá vált. „A tagság döntött, szö­vetkezve akar gazdálkodni”, a „küldöttek jóváhagyták”, tehát jogilag megtámadha- tatlan. Aki nem ért vele egyet, éljen törvényadta jo­gával és gyűjtsön aláíráso­kat, mert ... illetve a hatá­rozatokat megtámadhatja a bíróságon (ingyenes). A Felügyelő Bizottság „éber” munkájának köszönhetően beléptünk ugyan egy kétes vállalkozásba, de kár nem ért minket (kompenzálták). A felhalmozott tartalék ela­jándékozásának közhírré té­tele után az FB-nek könnyű dolga volt. Megkérte a tel­jes bizalmat a vezetésnek. A mások bejelentései alapján lefolytatott vizsgálatokat ér­tékelték. A cégbejegyzéssel kapcsola­tos bejelentés a hiányos jegy­zőkönyvekre is hivatkozik. Hasonlók kizárására, kerül amibe kerül, videorögzítést rendelt el az elnökség. Ar­ról nem tehettek, hogy a 67 küldött nagyfokú passzivi­tása miatt harmadszorra si­került. Az 1992-es költség- túllépéshez viszonyítva ez je­lentéktelen összeg? A belsőellenőri illetve könyv- vizsgálói jelentés hiányolása felkészületlenségem bizonyí­tékai. Az FB jelenti: „a veze­tés igyekszik a tagok elvárá­sainak megfelelni.” Befejezésül az Elnök úr ke­rek kis beszéde a korábbi El­nökről messzemenően sem nevezhető hitelrontásnak és gyanúsításnak, mert csak mások szavait idézte (?).” A vörösre festett patkány „Jó pár éve már annak, mi- koris borozgatás közben Pá­pai László barátom (nyugod­jék békében) a következőket mesélte el.- A perecesi bányában pat­kányirtást rendeltek el. A fa­lánk bestiák még a levegőre akasztott táskákból is kisze­relték a bányászok reggeli­jét. Hetekig szórták a vága­tokat ezzel-azzal, de a pat­kányok nem reagáltak rá, sőt nap mint nap szemtele­nebbek lettek. Kihirdették, hogy pénzjutalmat adnak annak, vagy brigádjának, aki-akik megtalálják a meg­oldást. Mint villanyszerelő műveze­tőt leküldték, hogy végezzek ellenőrzést, mert bizonyos helyeken sötétség uralkodik, holott világosságnak kellene lenni! Embereimmel együtt leszáll­tunk! A reggeli idő eljöttével abbahagytuk a munkát, elő­vettük a vadászszékeket és az elemózsiát, s eszegetni kezdtünk. A papírcsörgésre-e, vagy a kolbászszagra-e előszaladtak a „vendégek” is, s az egyik kopaszfarkú méltóságos ép­pen szerelőm elé ült. Szug- geráló szemeivel arra biztat­ta, hogy ossza meg vele reg­gelijét. Emberem nem soká­ig tűrte a szemezést, ügye­sen nyakon csípte a kombi­nált fogóval, s odaszólt a ke­resztező vágat acélszerkeze­tét festő melósnak: - Hé! Ho- ci ide azt a szórópisztolyt, s fújd végig a piros mínium­mal! A sikoltó patkányt vé­gigfújták - az orrától a far­káig — szakszerűen, majd szerelőm eldobta piros ven­dégét. Mit ád a bölcsesség? A piros patkánytól úgy meg­rémült a patkánytársada­lom, hogy kimenekült a bá­nyából. Csupán a megfestett maradt bent, mivel őt kimar­ták a közösségből (A bányá­szok féltve etették!) Egy hét múltán az irodába rendelték a villanyszerelő brigádot. Megkapták a pénz­jutalmat, amit még aznap délután leöntöttek a torku­kon.” Lejegyezte: Korkos Jenő tanár Ismét a kápolnáról Tárcái Béla Miskolc (ÉM) - Olvasva a tapolcai kálvária helyreállításával kapcso­latos híradást az Itt-Hon-ban, eszembe jutott az alábbi történet, ami az ügyhöz kapcsolódik. Az 1930-ban üzembe helyezett Pa­lotaszálló megközelítésének könnyí­tésére épült az akkor ritkaságszám­ba menő bitumenborítású út, amit a népnyelv azonnal „gumiút”-nak kezdett becézni. Nem mintha az út anyagának lett volna valami köze a gumihoz, hanem azéit, mert er­ről az útról kitiltották a bükki fal­vakból fát és meszet szállító sze­kereket, s csak gumikerekű jármű­vek, autók, hintók használhatták. Az utat egy amerikai vállalkozó épí­tette, s a munkások élelmezését kö­zeli rokonom szervezte. így közvet­len forrásból kaphattam értesülé­seket az útépítés eseményeiről. Az út szélesítése érdekében több he­lyen, így a kálvária alatt is, szikla­robbantásokat terveztek. Előre lát­ható volt, hogy a kálváriát a rob­bantás után csak körülményesen le­het majd megközelíteni, ezért a megbízók a kegyhelyért aggódó hí­vek unszolására valamilyen megol­dáson kezdtek gondolkodni. Pénz természetesen nem volt, hiszen már akkor is az volt a gyakorlat, hogy a beruházások végleges költsége meghaladta a tervezettet. A problémát a munkások oldották meg. A kálvária alatt szándékosan úgy robbantottak, hogy a kis kápol­na megsérüljön, s ezért kárpótlást lehessen a vállalkozótól kérni. így épült meg a kálvária helyett a szemben lévő oldalon a limpiászi kereszt és a Madonna szobor, a hoz­zá vezető sétánnyal. JÓKÍVÁNSÁG „Kedves Csóka Attila ! (Miskolc, Baráthegyalja u. 146.) Köszönöm, hogy meggyógyította feleségemet. Az Ön által küldött Kavex-ot már ismerőseim is fo­gyasztják. Köszönöm a fényképét, s remélem, nem haragszik, hogy elküldtem az újságnak. Tisztelettel: Deák Béla Miskolc, Ibolya út 1.”

Next

/
Thumbnails
Contents