Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám

Kíváncsiak klubja Olvasni csak halkan! Alig akad esemény, emberi cselekvés, amelytől ne jönné­nek lázba a szám- és kimuta­tásmániások, ne kezdenék ke­resni a választ a nagyszerű »mennyi?” vagy a hátborzon­gató „hányszor?” kérdésre. Begyűjtött adataik alapján azt is megsaccolták, hogy egy átlagos, naponta rendszere­sen 3-4 órát olvasó ember 10 év alatt 760 kötettel végezhet, ami gyors fejszámolás után megmutatja, évente 76 mű a norma. Ha ötven éven keresz­tül tartod a tempót, akkor 4000 könyvvel ismerkedhetsz meg életed folyamán. Vannak Persze gyorsolvasók, könyv­molyok, akik ennél jóval több­re képesek. Jó ideig (az ókorban és a kö­zépkorban) a hangos olvasás dívott, ami sokkal lassúbb a néma olvasásnál. Ez azonban már régen kiment a divatból, így ha szeptemberben számon kérik rajtad a nyári kötelező olvasmányokat, nem nyerő érv, hogy „ de tanárnő, én fenn­hangon olvasok”! Horgászj dőlteknek Előbb-utóbb mindenki számá­ra eljön az a nyár, mikor elő­ször horgászbotot fog a kezé­be, és ha addig nem is evett mást, mint kiszálkázott halat, kénytelen megbirkózni a saját kezűleg kiemelt vízivadék minden szúrókájával - és ez bizony nem kis feladat. Bár, ha a torkunkra szalad* egy szálka is éppen elég, nem árt tudni, mire számíthatunk. A pontyból - ha nem nyeljük le, vagy nem rágjuk össze — 97, a sügérfélékből 24, a ke­szegből viszont 120-130 szál­kát szedhetünk ki. A szálka a csontos halak bordája, incson- tocskája. Ez utóbbiak a kötő­szöveti hártyák elporcosodá- sából jönnek létre. A kecsege viszont nem csontos, hanem porcos hal, ezért nincsen szál­kája. Tehát, kezdő halevők: fogj átok kecsegét! Vagy reménykedje­tek, hogy sikerül végre kite- nyészteni a szálka nélküli ha­lat... 1993. Június 19. Leltár A skót fia a tengerben fürdik, amikor fuldokolni kezd. Az apa kétségbeesetten kiabál se­gítségért. Egy ott nyaraló fia­talember beugrik a vízbe és hosszas küzdelem után part­ra vonszolja a fiút. A skót örömmel látja, hogy a gyereknek semmi baja nem esett, majd odamegy az élet­mentőhöz:- Uram - kezdi, de a másik el­hárítja.- Nem úgy van az! - mondja a skót. - A fiún volt egy sapka. Azt hová tette? Megfújták Feloszlott a skót kisváros foci­csapata.- Miért szűnt meg a csapat? Talán nem jártak az emberek a meccsekre? - kérdezi egy té­vériporter.-Á, dehogy. Ellopták a labdát! Nem mindegy A skót hosszas habozás után ágy dönt, hogy vesz egy autót. Bemegy az autószalonba, ki­választja a legolcsóbb kocsit, majd megkérdezi az eladótól: 7" Mondja, nem fogyaszt ez a járgány túl sok benzint?- Uram, ez olyan keveset fo­gyaszt, hogy egy kanál benzin elég bele. A skót aggodalmaskodik: "Jó, jó, de leveseskanál vagy kávéskanál? Összeállította: Csörnök Mariann Szombat-------------Em-Hétvége/Gyermekoldal---------------ESZAK-Magyarország 7 L iszt Ferenc fogorvosa Fecske Csaba Az alábbi történetre egy antikváriumban, a Magyar régiségek és furcsaságok című könyvben bukkan­tam rá. A tenyérbe simuló, megsárgult lapokból álló könyvecske a huszas évek középén jelent meg a Dan­te kiadásában és Trócsányi Zoltán állította össze régi iratok, könyvek, újságok alapján. Trócsányi Zoltán (1886. Sárospatak - 1971. Budapest) szerteágazó ér­deklődésű polihisztor volt, akit egyaránt a magáénak vallhat a nyelvészet, a nép­rajz, a russzisztika, az iro­dalomtudomány, a műve­lődéstörténet és a könyv­történet. Liszt Ferenc a nagy zeneszer­ző és kiváló pianista diadal­mas európai turnéja során el­jutott a törökországi Konstan- tinápolyba (Konstantinápoly előtte Bizánc, utána, s ma is Isztambul), és ott a szultáni palotában (szerájban) az egész udvar jelenlétében játszott. A hangverseny előtti napon a bi­rodalom főtisztviselőinek tár­saságát élvezhette. Liszt hangulata nem volt va­lami rózsás, minthogy kínzó fogfájás gyötörte. A gyógymó­dok mit sem használtak, fog­fájása csak nem akart szűnni, sót annyira fokozódott, hogy a jelenlevő nagyuraknak kije­lentette, másnap nem tud megjelenni a szultán előtt, ha­csak fájdalma el nem múlik. A török méltóságok igen elször- nyülködtek a kijelentés fölött. Még sohasem történt, hogy valaki nem jelent volna meg készséges örömmel a szultán színe előtt. Am minden ellen­vetésük hiábavaló volt. Liszt azt mondta: Vagy szerez­zetek nekem egy jó fogorvost, vagy napoljátok el a hang- vesenyt. Kétségbeesés szállta meg az urakat. Javasoltak több török orvost is, de maguk se bíztak bennük. Liszt különben is né­met orvost akart. Nem tudtak ilyenről a fényes méltóságok. Végül mégiscsak eszükbe jutott egy, hanem ar­ról senkinek sem volt valami jó véleménye.- Mindegy, legalább német! - sóhajtott Liszt. Az uraságok elő is kerestették a német or­vost, akit nagy nehezen sike­rült megtalálni a város legtá­volabbi negyedében. Liszt kínja tetőfokára hágott, amikor az orvos megjelent ná­la. — Ugyan, hát ön az, Liszt, a nagy zeneszerző?! — csodál­kozott a szegényes külsejű or­vos. Liszt ingerülten szólt rá: - Ké­rem ön hagyja a beszédet, ha­bozás nélkül rántsa ki a foga­mat és azután a szolgálatára állok! Az orvos engedelmeskedett, egy pillanat alatt kirántotta a „bűnös” fogat. A művész nyomban jókedvre derült, és szívesen játszott fogorvosá­nak, aki elmesélte, hogy ő ber­lini, és mint orvostanhallgató a nagy zeneművész hódolója volt anélkül, hogy valaha is a közelébe juthatott volna. Ké­sőbb, kalandos körülmények között ebbe a városba jött, és itt a szükség fogorvosi szerep­be kényszerítette, de nincs semmi szerencséje, igen rosz- szul áll a szénája, rossz híre van a törököknél, nincsenek paciensei, úgyhogy nélkülözni kényszerül. Liszt azzal bocsá­totta el a fogművészt, hogy másnap újra felkeresi őt. A fájós fogától megszabadult Liszt másnap a szultáni palo­tában diadalt aratott zongora- játékával. A koncert végezté­vel az udvar előtt kijelentette, hogy ő ma este nem tudott vol­na megjelenni itt, ha Konstan­tinápolyban nem talál egy je­les orvost, aki szemhunyás alatt megszabadította ször­nyű kínjaitól. Mindenki kí­váncsi volt a csodatévő orvos­ra. A basák csak bámultak a név hallatára. Ám Liszt tekin­télye minden kételyt eloszla­tott. Liszt másnap hiába várta fel­fedezettjét, az csak néhány nap múlva állított be hozzá, sűrű mentegetőzések közepet­te:- Bocsánat a hosszú elmara­dásomért, de súlyos oka van. És ezt önnek köszönhetem, mert az udvarnál elmondta nevemet és úgy földicsért. Azóta minden nagyúr velem akarja gyógyíttatni magát, bármi baja is van. Lassan már csodadoktor hírében állok, nem győzök eleget tenni a fel­kéréseknek. Liszt elnevette magát: - Segít­sen ön mindenkin, mint ahogy rajtam segített, akkor nem lesz semmi gond. Mi történt a továbbiakban az orvossal, nem tudjuk. Liszt sem hallott többé felőle. Akár az indiánok... I. Mi lesz a nyári program? Sá­tortábor? Tisza-parti horgá­szat? Vagy néhány nagyobb kirándulás? Végülis mindegy. Ha kilépsz megszokott kör­nyezetedből előbb-utóbb rá­döbbensz, a természet nem­csak gyönyörű, de titokzatos és veszélyes is lehet. Ismerned kell törvényeit és azokat az ap­ró kis fortélyokat is, amivel megkönnyítheted nomád éle­tet. Ezek segítségével bizto­san áll sátrad, könnyen meg­gyullad tüzed, ropogósra pirul szalonnád, nem állsz tanács­talanul már a legkisebb prob­léma előtt is és mindig megta­lálod azt az utat, amelyiket ke­resed. Felhőtlenül telik el nya­ralásod, hiszen otthonodra lelsz az erdő mélyén és a víz­partokon. Akárcsak az indiá­nok. Minden fontos tudniva­lóról természetesen nem írha­tunk a Zsibongóban, és külön­ben is: gyakorlat teszi a mes­tert. De azért egy-két apró trükköt közreadunk. (Jótaná­csaink összegyűjtéséhez Bod­nár Gábor Cserkészkönyvét használtuk.) Szalonnasütés A szalonnasütésnek három fontos kelléke van: a tűz, a nyárs és a szalonna. A tűzgyúj­tás azonban nem egyszerű. Már a helyét is gondosan meg kell választanod. Csak a kije­lölt helyeken láss neki, és ott is vigyázz, ne legyen a közel­ben gyúlékony anyag (száraz fű, papír, tűlevél). Előre gyújts össze megfelelő mennyiségű fát, hogy utána már ne kelljen így néz ki a helyesen fel­nyársalt és bevagdalt sütni- való szalonna őrizetlenül hagynod a lángo­kat. Ezek után megrakhatod a kis máglyát. Kétféle módszer kö­zül választhatsz. Az egyik: tégy egymás mellé két kő­vagy fadarabot, ezekre fektess előbb vékonyabb, majd vasta­gabb gallyakat. Bot alakúra gyűrj össze papírt, gyújtsd meg a végét, és az égő felét tedd a fára, de ne mozgasd, tartsd egy helyen, majd lassan told be az egészet. A másik módszer szerint há­rom vastag fadarabot kell gú­la alakban összetámasztanod. Helyezz a közepe alá papírt, tégy a gúlára vékony, majd egyre vastagabb gallyakat. Áz egyik oldalon hagyj egy kis nyílást, ezen keresztül kell meggyújtásod a papírt. Ha már nincs szükséged a tűzre, várd meg, míg kialszik, öntsd le vízzel és takard be földdel. Mielőtt elmennél, tégy a he­lyére két száraz ágat. Ezzel bi­zonyíthatod, gondosan eloltot­tad a tüzet, nem lobbanthatja újra lángra egy kóbor szellő. Nyársat méteres botból ké­szíthetsz, ha kihegyezed, és körülbelül 10 centiméter hosszan lehántod a héját. Ide kell majd húznod a szalonnát, méghozzá a bőrét átlyukaszt­va. Előtte vagdosd be a tete­jét, hogy jobban kiolvadjon a zsírja. Parázs fölé vagy kis láng mellé tartsd a nyársad (semmikép ne a tűzbe, mert akkor megég a szalonna). Ha lassan forgatod, akkor egyen­letesen pirul, és a zsír sem csö­pög a tűzbe. Ha már elég zsír összegyűlt a szalonna oldalán, akkor tartsd kenyered fölé, és ott egyenletesen mozgatva csöpögtetsd le. Ezt persze meg kell ismételni néhányszor, de megéri, mert egy kis paprikával, paradi­csommal, hagymával fölséges eledel! Ha csak rövid kirán­duláson sütitek a szalonnát, akkor haza is viheted, a hűtő­ben kifagyaszthatod. Másnap reggel különleges és finom ki­rándulás-emléket tehetsz a reggelizőasztalra. Fajtiszták és korcsok Keveréket vagy fajtisztát? Sokszor felmerül ez a kérdés, ha valaki kutyára vágyik. Hiszen a tiszta vérvonalú ku­tyák nemcsak szépek de drágák is, és gyakran éri őket a túlzott kényesség vádja. A keverékek viszont sok ember­től megkapják a lekicsinylő „korcs” nevet, és általában butának is tartják a meghatározhatatlan fajtájú kutyá­kat. Mi hát az igazság? Gondoljunk a vámos kutyák sokszor megcsodált képes­ségére, amikor a legparányibb szaginger alapján halálos biztonsággal fedezik fel az eldugott kábítószer lelőhelyét. Gondoljunk a hegyi mentókutyák tökéletes tudományá­ra a lavinasodrásban bajba jutottak felkutatásában. De ott vannak a katasztrófa sújtotta területek mentőkutyái, akik abszolút biztonsággal vezetik a mentőcsapatokat a romok alá temetettek nyomára. Természetesen ezek a kutyák különleges kiképzést kapnak, de képességeik egyértelműen a fajtiszták mellett szólnak. A vadászathoz is speciálisan tenyésztett kutyákra van szükség. Hallatlanul fejlett szaglószervük segítségével a vad nyomára bukkannak, régi vémyomot követve is. Ah­hoz, hogy az állat feladatát tökéletesen láthassa el, min­denekelőtt ki kell választani azokat a típusokat, amelyek a célnak a legmegfelelőbbek. És ez a tenyésztés értelme. A kutyafajták tulajdonságait generációkon át következe­tesen tenyésztik ki. Érdekes ellentmondás viszont, hogy bizonyos vadászkutyákat éppen állatórzésre használnak, így ennek a profilnak megfelelően tenyésztették őket to­vább. Mindenki ismeri a németjuhászkutyát és a pulit. Feladatukat tökéletesen látják el, eszük ágába sem jut, hogy belekóstoljanak „munkájuk tárgyába”. Ám ha világosan akarunk látni, érdemes szólni még az őrkutyák széles családjáról is. Nagy hatékonysággal vé­delmezik gazdáik testi épségét és tulajdonát. A tapasz­talatok szerint ebben a munkában legkiemelkedőbb tel­jesítményekre a keverék állatok, a „korcsok” képesek. Tehát azt kell eldöntened, miért szeretnél kutyát. Ha nincs különösebb célod vele, akkor se engedd, hogy csak a szíved vezessen. Gondolj arra, minden fajtának meg­vannak a speciális igényei, amelyeket teljesítened kell, különben állattartóból állatkínzóvá válsz. A puli példá­ul nem bírja a bezártságot, a magányt. Ha sokáig egye­dül hagyod, lelki beteg lesz és hamarosan elpusztul... Ő vajon fajtiszta vagy keverék? Nézd okos szemét, és azt fogod mondani: mindegy. Vadasparki beszélgetés Miskolc város 10 éves Vadasparkjában jelenleg 40-50 faj 150-160 egyede található. Az intézmény igazgatóját, Mol­nár Attilát arról kérdeztük először, hogy honnan szerzik be az állatokat?- Most már javarészt állatkerti csere vagy vásárlás út­ján. De látogatók is hoznak be talált, befogott állatokat. Kirándulás közben találnak például egy egyedül lévő őz­gidát, s azt hiszik, hogy fel kell venniük. Soha nem sza­bad felvenni! Ott kell hagyni!- Hallottuk, hogy Attila bácsi járt Gerald Durellnél. Mi­ért ment el hozzá és milyen volt a találkozás?- Az állat- és természetvédő csoportok és állatkertészek között vita van az állatkertekről. Az előbbiek közül so­kan azt vallják, hogy állatkertekre nincs szükség. Mi ál­latkertészek pedig 3 fontos feladatát is látjuk ezeknek a létesítményeknek. 1. Bemutatni az állatokat, zoológiái oktatást folytatni. Aktívan részt venni az állat és az em­ber viszonyának alakításában. 2. Megőrizni a világon ve­szélyeztetett állatfajokat. Olyan alapkutatásokat végez­ni, melyeket az eredeti élettérben lehet majd hasznosí­tani. 3. Ezekből a fokozottan veszélyeztetett fajokból olyan egyedeket tenyészteni, melyeket aztán visszajut­tatunk az eredeti élőtérbe. Ennek a Gerald Durell adtai vezetett jersey-szigeti állatkert felel meg a legmagasabb színvonalon. Ézért tanulni mentünk el oda. Ami a talál­kozást illeti: mikor mi a szigeten voltunk, Durell is ott tartózkodott, de hozzá bejutni teljesen lehetetlen. Szá­momra dedikált egy könyvet, mégsem találkoztam vele.- A diákok miben tudnának segíteni a Vadasparknak?- Nagyon számítunk a város diákságára, pedagógusaira a munkánkban. Tudom, hogy' nektek a legérdekesebb közvetlenül az állatok gondozása lenne. De ez lehetetlen, mert balesetveszélyes. Szívesen várjuk viszont a diáko­kat őszi makk- és gesztenyegyűjtésre, a park területének gondozására. Nagyon szeretnénk beindítani a zoo-okta- tást. Egy helyi vadasparki szakkör létrehozása, élő bio­lógiaórák tartása szerepel a terveink között.- Milyen állatkertről álmodik Attila bácsi?- Álmaim állatkertjét egy szigetcsoporton hoznám létre, ahol a központi szigetről lehetne egy napos kirándulá­sokra átmenni a többi szigetre. Ezekre egy-egy földrajzi egység növényeit, állatvilágát telepíteném. A központi szigeten lehetne sportolni, szórakozni is. De tudom, hogy ez csak álom. Az interjút Ficsor Elza és Megyeri Linda, • a miskolci Könyves Kálmán Általános Iskola 7. b osztályos tanulói készítették

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents