Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-08 / 106. szám

1993. Május 8., Szombat Em-Hétvége/Gyermekoldal ESZAK-Magyarország 7 A tengerimalac (A miskolci Könyves Kálmán Általános Iskola Föld napjára kiadott újságjából vettük át ezt az írást, amely az iskola „Mondd, szereted az állato­kat”1? irodalmi pályázatán el­ső díjat nyert a 7. osztályosok között.) 1990-ben vettünk egy tengeri- malacpárt. Amikor megkap­tam, nagyon örültem neki, nem is sejtettem, hogy sorsom ezennel megpecsételődött. Vettünk nekik egy akváriu­mot, ennivalót, forgácsot és el­helyeztük őket új lakóhelyü­kön. Nagyon ijedtek voltak, ezért aznapn em is bolygattam őket, hogy szokják környeze­tüket. Egy ideig így ment min­den. Hanem mikor már meg­szerették lakóhelyüket, egyre virgoncabbak lettek, és itt kez­dődtek a problémák. Ezentúl minden reggel visí­tásra ébredtem, ugyanis a ten­geridisznók éhesek voltak és enni kértek. Még meg nem etettem őket, el sem hallgat­tak. Később önálló felfedező­útra indultak a szobámban. Bebújtak az ágy alá, a szekré­nyek közé és mindent össze­rágtak, amit találtak. Isten tudja hogyan, de a tapétát is lerágták a falról. Eleinte szé­pen összeszedtem őket és visz- szatettem a helyükre. Ám alig léptem ki a szobából, újból kint voltak, és kezdhettem elölről a hajkurászást. Ekkor jött a másik probléma: a szülők. Mi­után a malacok miatt sosem volt-teljes rend a szobámban, kezdték megelégelni a dolgot és el akarták adni az állatokat. Hiába győzködtem őket a ten­gerimalacok előnyeiről, csak nem álltak el a gondolattól, (igaz már 2 éve ennél az ál­lapotnál tartunk). Egy „tanu­ló” gyerek szobájában nem ép­pen ideális ez az állat. Gyakran kell takarítani, so­kat visít, eszik, és ha nyáron kitesszük legelni, mellékelni kell hozzá egy kutyát is az éhes macskák ellen. Tehát, ha nincs egy annyira jó barátod, hogy még a tengeri­malacodat sem sajnálnád ne­ki adni, akkor bele se fogj! Dinnyés Kamilla 7. a Puska-tus (Tanulságos részlet Thomas Brockmann puskakönyvéből.) Alighanem a rekordok köny­vében volna a helye annak a puskázási trükknek, amelyet két cseles brémai diák eszelt ki, és amely kétségtelenül a legnagyobb szabású „csalási kísérlet” a közép- és felsőszin­tű oktatási intézmények re­pertoárjában. Ám ennek az elektronikus trapézmutat­ványnak a részletes leírása előtt a szerző kénytelen felhív­ni « figyelmet arra, hogy az al­kalmazott berendezés hasz­nálata számos országban sér­ti az ott hatályos távközlési törvényeket. Működik ekképpen: Ül a diák a zárthelyi teremben, és lazán beüti a kérdéseket zsebszámo­lójába, és egy-két perc múltán a teljes válasz megjelenik kis masinája képernyőjén. Fan­tasztikus? Kétségtelenül. Mi történt valójában? A zsebszá­moló a beléje táplált kérdése­ket egy gombnyomásra rádión leadta - az otthon telepített személyi számítógépnek. A házi komputer vette az adást, felfogta a kérdéseket, prog­ramjaiból kitermelte a vála­szokat, és rádión visszasugá­rozta azokat a zsebszámolóba. Természetesen az adás - a zsebszámoló képernyője befo­gadó, illetve kijelző kapacitá­sának függvényében - szaka­szolható, szintén automatiku­san, azaz programozhatóan. Egy ilyen álomcucc kedvezmé­nyezettjének - megszabadul­ván az idő előtti öregedést okozó zárthelyi stressztől - nincs más dolga, mint leolvas­ni és könnyedén a zárthelyi lapra írni a holtbiztos jelest ígérő szöveget. Zöldülő gyümölcsünk: a Föld Mindannyian láttunk már olyan filmet, amelyben a Föld lakhatatlanná vált, más talán Naprendszerünkön kívüli bolygókon kereste az ember a helyet, melyet ezután ottho­nának vallhat. Vagy maradt a Földön, de mesterséges, a Napsugarat, a felhőket, a va­kítóan kék eget, a zöld fákat, a selymes füvet is eltakaró pajzs alatt; vagy egy olyan kontinensen, ahol már nem volt mit eltakarni, mert min­den kopár sivataggá változott. „Ó, hát ez csak sci-fi, kitalált történet” - gondoltuk magunk­ban, és az izgalmas cselek­mény már el is felejtette ve­lünk: könnyen elérhetjük, hogy gyermekeink számára a filmbeli borzalom már valóság legyen! A Föld Napja Alapít­vány idei Föld napi tájékozta­tója leírja: „Megint eltelt egy év, és ha az ország környezeti állapotát vizsgáljuk, bizony nem lehetünk büszkék az elért eredményekre. Van azonban egy terület, ahol tavaly is lát­ványos fejlődés volt, s amely nélkül nem remélhető, hogy javulni fog a helyzet. Ez pedig a környezettel kapcsolatos magán- és közgondolkodás változása.” És te? Te gondolkodsz a kör­nyezetedről? Esetleg teszel is érte valamit? Vagy csak pa­naszkodsz, mert egyre maga­sabb védőfaktorú naptejet kell vásárolnod, ha félted a bőrö­det? Bizonyára gondoltál már arra, hogy nem jó ez így, mikor végigmentéi csúcsforgalom idején a miskolci Szemere ut­cán (vagy bármely más szűk, nagyforgalmú úton), és nem igazán kaptál levegőt, azután Érted és értük... Fotó: Laczó József azt mondtad magadnak: ugyan mit tehetnék én? Nem vagy az a típus, aki han­gosan száll harcba a szelektív szemétgyűjtésért, vagy egyál­talán, aki odafigyel, hogy ne a járdára, hanem a szemetesbe dobja a csokipapírt. De sze­retsz a tóparton pihenni, fák árnyékában hűsölni. És eszed­be sem jut, a te felelősséged is, hogy jövőre is tiszta legyen az a tó. Pedig nem is kellene iga­zából sokat tenni, csak egy ki­csit odafigyelni. A miskolci Könyves Kálmán Általános Is­kola például nem adta fel, megrendezte a ma már nem di­vatos papírgyűjtést. Ezzel ke­restek 33 ezer 764 forintot, ami jó, és megmentették 253 fa életét, ami még jobb. Persze jogos a kérdés, érde- mes-e tehetünk valamit, hi­szen a nagy környezetszeny- nyező üzemekkel szemben te­hetetlenek vagyunk. Dr. Gyu­lai Iván, az Ökológiai Intézet Alapítvány igazgatója a fent említett iskola Föld napi új­ságja diákmunkatársainak adott interjújában a követke­zőket válaszolta a felvetésre: „Soha nem adhatjuk fel csak azért, mert azt érezzük, hogy egyedül vagyunk gondjaink­kal. A fegyvergyáros és $z atomerőművet üzemeltető is ugyanabban a világban él, amiben mi. S ha még nem jött rá, hogy környezete nélkül senki nem létezhet, bizonyára hamarosan belátja, hogy kép­telenség úgy élni, ahogy eddig éltünk. Végül is mindenki „kisember”! A kérdés ott fog eldőlni, hogy a kisemberek ho­gyan gondolkodnak.” Kazincbarcikán például már az óvodában is foglalkoznak ezzel a kérdéssel, méghozzá a leghatékonyabb módon: meg­ismertetik és megszerettetik a gyermekkel a sokszínű, meg­unhatatlan természetet. Az ovisok, kisiskolások termé­szetbemutató és -féltő munká­iból kiállítást is rendeztek. És a kazincbarcikai Regionális Környezetvédelmi Központ által meghirdetett vetélkedő­re is sokkal több csapat jelent­kezett és több jó megfejtés ér­kezett, mint számítani lehe­tett volna rá. Holnapra ettől nem változik meg semmi, de - szintén a Föld Napja Ala­pítványtól idézve - „bízhatunk abban, hogy az előttünk álló évek megérlelik munkánk egyelőre zsenge és íztelen, de már láthatóan ZÖLDÜLÖ gyümölcsét.” Már megint jönnek az ünnepek! Lovas Zita ötletadó rajzait bátran használhatod, variálhatod ízlésed szerint Nyakunkon a ballagás, a ban­kettkorszak, és biztosan lesz a családban egy-két nyári eskü­vő. De mit vegyünk fel, hogy új legyen, divatos, elegáns, kü­lönleges? Bizonyára neked is van kedvenc stílusod, anya­god, színed - és már tele van ilyen ruhákkal a szekrény. Egy kis változatosság soha­sem árt. De újításba is csak akkor érdemes belefogni, ha illik az egyéniségedhez az új ruha, és jól tudod érezni magad benne! Ezért is érdemes odafigyelni a kiegészítőkre. Elég lecserélni a kendőt vagy az övét, leven­ni a masnit (első kép), felgom­bolni a „cseppeket” (második kép), feltenni egy kalapot (harmadik kép), és mintha új ruhába bújtál volna. Természetesen csínján kell mindezzel bánni. Például tini­korban nem ajánlott az első képen látható fejdísz, helyette inkább a fodrászod segítségét kérd egy izgalmas frizurához. És a nadrágos variáción sem „dobna” már egy „nyakbava- ló”, sőt... A frizura és a dekol­tázs meghatározza az éksze­rek mennyiségét és méretét, a ruha színe és anyaga pedig a bizsuk színét és anyagát. A klasszikusnak számító fekete­fehér összeállításnál különle­ges hatást ér el egy „dalmata­mintás” kendő. És persze a kesztyűk. Nálunk sajnos nem divat. Pedig csak ki kell választani a megfelelő szárhosszúságút, fazonút, anyagút és máris sokkal nőiesebb, elegánsabb vagy ép­pen fiatalosabb és vagányabb vagy, mint nélküle. Hello, Fm Amy! On the second Sunday in May,. Americans celebrate Mother’s Day. It is a day to honor and remember your mother with flowers, gifts, cards, or just by spending time together. Ón this Mother’s Day I will be far away from my family, but I thought I would take this opportunity to tell you a lit­tle about them and about myself. My mother is 49 years old, and she works in our church. She is in charge of what we call Sunday School - classes that the children go to while their parents are in church. She is also in charge of the clubs for teenagers. About 60 people or more go to these clubs every week. My father is 50 years pld and works for our State Government in Illinois trying to clean up the environment. He helps factories and busi­nesses to stop polluting so much. My sister is 21. She is going to school is Philadelphia to study sociology and po­litical science. I also have a Black Labrador dog named Pauli. I was born is New Yoi'k State, and I have lived in Delaware, Maryland, New Jersey, Massachusetts and Illinois. I studied English and art in school. I have writ­ten a book. It is a true detective story about the murder of a teacher. I have had my paintings exhibited in an art gallery. Before I came to Hungary, I worked in Australia making the advertisements you find in magazines. So al- tough I will be away from my mother this year on Moth­er’s Day, I am very happy to be living and teaching here in Hungary, and I look forward to one more year here. I'm Amy Thomas Keresztrejtvény Előző rejtvényünk helyes megfejtése: Malek Andrea, Vin- cze Lilla, Gergely Róbert. Szerkesztőségünk ajándékát, a százforintos könyvutalványt Balogh Tímea encsi, Do­monkos Andrea miskolci és Pap László miskolci olvasónk kapja. Nyereményüket postán küldjük el. Ebben a Zsi­bongóban - mivel közeledik a nagy iskolai kirándulások ideje - egy témába vágó vicc poénját rejtettük el. „Látjá­tok, mondja a tanító néni az osztálykiránduláson, ezt a területet valamikor tenger borította. Mire Gusztika meg­jegyzi: Mindjárt gondoltam,...” A folytatást, a vízszintes 13., függőleges 1. és 12. sorok megfejtését május 18-ig kell beküldeni. Címünk: 3527 Észak-Magyarország Szer­kesztősége Miskolc, Pf.: 351. A helyes megfejtők között három, egyenként százforintos könyvutalványt sorso­lunk ki. A levelezőlapra vagy borítékra ragasszátok rá a Zsibongó fejlécében található Napot. 1 1 2> s □ £ T~ 7 3 10 J'-'VÄ 14 iL A * ’. • ,12» fi. H w~ 16 1? • ff§ jb 13 10 I ÍZ 23 2H vV ~r 15 & ll_ • -.nü-:' *• u 23 30 31 T 22 33 *■ 3h 35 36 Ü 3? K 38 33 40 k< :v- Á v W L­VÍZSZINTES: 1. Ütött-kopott régi könyv. -10. Elsötétítő berendezés az ablakon. - 11. Kortárs grafikus (Ernő). ­13. Beküldendő sor, a vicc poénjának első része. ­14. Szálló Miskolc-Tapolcán. -15. A rubidium vegyjele. - 17. Még nem felnőtt. -19. Ez a gyümölcs bizony kemény!- 21. Híres országgyűlés helyszíne megyénkben. - 22. Négylábú állat. - 23. Iskolai füzet. - 25. Előidéz. - 27. Kansas centruma! - 28. Prága lakója. - 31. Idős bácsika.- 32. Kőműves, építőmester régies szóval. - 34. Indíték. - 35. Hiteget. - 38. A bíró teszi a meccs elején és végén. - 40. Hivatali munkahely. - 42. Új alkatrészt tesz a gépbe. FÜGGŐLEGES: 1. Beküldendő sor, a csattanó má­sodik része. - 2. Csekély értékű pénz az ókori Rómában.- 3. Luxemburg, Ausztria és Málta autójelzése. - 4. Ép­pen csak. - 5. Verekedés. - 6. Neves zeneszerzőnk, nép­dalgyűjtőnk névbetűi. - 7. Spanyol nagyváros. - 8. Férfi­név. - 9. A fejedre. -12. Beküldendő sor, a poén harma­dik, befejező része. -16. Fanyar ízű gyümölcs. -18. Ro­hanni kezd! - 20. Cselekvés mozgatórugója. - 22. Borásza­ti segédeszköz. - 24. Szántóföldi gyomnövényt írt. - 26. Kicsinyítő képző. - 29. Esel! - 30. Dunántúli gyógyfürdő.- 32. Fiatal liba. - 33. Rakéta Regénytár röviden. - 36. Mi­ben kezdődik! - 37. Lop-... (ázsiai tó). - 39. A völgybe. - 41. Ellentéte kötőszó. Barna Viktor Összeállította: Csömök Mariann

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents