Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-11 / 108. szám
12 ÉSZAK-Magyarország Mindenes 1993. Május 11., Kedd Gyorssegély a francia sajtónak Párizs (MTI) — Kétszázmillió frankos gyorssegélyt biztosít a francia kormány az anyagi nehézségekkel küzdő francia napilapoknak. A segélyből elsősorban azok a lapok részesülnek, amelyek - főként a hirdetési jövedelmek visszaesése miatt - jelenleg a megszűnés veszélyével kényszerülnek szembenézni. Két napilap van ilyen helyzetben, a jobboldali irányzatú Le Quoti- dien de Paris és a francia kommunista napilap, a l,Humanité, de más újságok is anyagi problémákkal küzdenek. A kormányzati segélyt Alain Carignon, a kommunikációs ügyek minisztere jelentette be, a lapok vezetőivel megtartott tanácskozásán. A miniszter azt is közölte, hogy a kormány utasítja a privatizálás előtt álló állami tulajdonú vállalatokat: hirdetési kiadásaik legalább felét az írott sajtóban megjelenő propagandára fordítsák. A Balladur-kor- mány más intézkedéseket is tervez, így szó lehet a lapokat terhelő ÁFA csökkentéséről is. Felmerült az is, hogy javasolják a törvényhozásnak a dohányneműk és az alkoholos italok reklámját eltiltó, úgynevezett Evin-törvény módosítását. A tilalom igen jelentős reklámbevételtől fosztotta meg a lapokat. Kaukázusi népek - kozákok A Csendes Don, Solohov monumentális regénye adta meg a kegyelemdöfést ennek a büszke, szabadságszerető népnek, amelyből a többiekhez hasonlóan csendes, észrevétlen alattvaló lett a nagy olvasztótégelyben. Most, ismét hallatják szavukat. A képünkön lévők éppen Jelcin melleit vonultak fel Moszkvában. Fotó: AP Sztavropol (ITAR-TASZSZ) — Az együtt- múködés'és a kölcsönös segítség elveit tartalmazó egyezmény aláírásával zárult a Kaukázusi Hegyi Népek Konföderatív Szövetsége és az Oroszország déli részén élő kozákok képviselői közötti találkozó Sztavropolban. A kaukázusi népek képviseletében csecsen- földi, ingusföldi, dagesztáni, kabardin- balkari, karacsáj-cserkeszi, adigei és ab- ház politikusok találkoztak a kozákok képviselőivel. Az egyezményben a felek a vitás kérdések, köztük a területi konfliktusok és a nemzetiségi viszályok, békés úton való rendezése mellett foglaltak állást. Egyúttal elvetették az erő alkalmazásának, illetve az erő bevetésével való fenyegetés eszközét. A találkozó résztvevői aggodalmukat fejezték ki a gazdasági és szociális-politikai helyzet bizonytalanná válása miatt. Hangsúlyozták, hogy a kaukázusi népek és a kozákok közötti kapcsolatokat a közös történelmi sors, valamint a jószomszédság és rokonság évszázadokra visszanyúló hagyományának alapján fogják építeni. Cigány írónő éhségsztrájkj a Varsó (MTI) — Az egykor auschwitzi haláltábor mellett létrehozott tájékoztató és párbeszéd központban éhségsztrájkot kezdett Anita Geigges cigány nemzetiségű német újságíró és írónő. Mint nyilatkozta, a németek rémtettének színhelyén ezzel akarja nyílt vitára felszólítani a németeket, arra, hogy ismerjék el és tanúsítsanak megbánást az elhallgatott cigány-holocaust miatt. A II. világháború alatt a nácik mint „faji- lag értéktelent” mintegy 500 ezer cigányt gyilkoltak meg. Mátyás, a magyarok királya Benedek Elek ...Most, hogy fején volt a szent korona, újra egész lélekkel fogott a török ellen való küzdelembe. Mátyás megunta az örökös hitegetést s békét kötött a szultánnal, aki a békére szívesen hajlott. Mert, ha maga erejére volt is utalva a magyar király, a török szultán meglátta benne az erős, veszedelmes ellenfelet s ő küldött Budára 1469-ben békekövetséget. És ha voltak is ezután apróbb betörések, jó ideig nyugodtan élhetett az ország a töröktől. Erre a békére nemcsak az ország belső rendjének helyreállítása végett volt nagy szükség: Mátyásnak a töröknél sokkal veszedelmesebb ellenségei voltak a keresztény szomszédok, elsősorban Frigyes császár, aztán volt apósa, a cseh király, a lengyel király, a moldvai vajda. Mindannyian állandóan bujto- gatták koronás királyuk ellen a magyar főurakat, akik, miután a népet, a köznemességet nem tudták megmozdítani Mátyás ellen, idegen uralkodókkal szövetkezve folytatták gyalázatos üzelmeiket. És csakugyan, 1467-ben Erdélyben kiüt a lázadás, de Mátyás nagy hirtelen ott terem, s ím a pártütók „gyáva vadak módjára futottak szét, mihelyt az oroszlánt meglátták”. Az összes vezérek térden állva kértek kegyelmet, és a király nagylelkűen megbocsát a lázadóknak. De meg sem pihent, sietett Moldovába, hogy a vajdát, az erdélyi lázadás igazi lelkét megfenyítse. A megszeppent vajdának is megkegyelmez a király, de amint kikönyörögte a kegyelmet, éjnek idején orozva meglepte a magyar tábort. Az álmából fölvert magyar had visszaverte ugyan az alattomos támadást, de maga a király is súlyos sebeket kapott, s évekig szenvedett a nehezen gyógyuló sebek miatt. Ám a vajda mégis csak meghódolt Mátyásnak, aki most meg a cseh király ellen fordult, hogy leszámoljon vele is. Mert nemcsak, hogy megújultak a betörések az országba Csehország felől, de a cseh király szövetkezett is Frigyes császárral, egyenesen azzal a céllal, hogy Mátyástól elragadják a magyar koronát. Egyszerre hárman szövetkeztek Mátyás ellen: Frigyes császár, György cseh és Káz- mér lengyel király, s hogy annál sikeresebb legyen a szövetkezésük, az országban is számos hívet szereztek maguknak a főurak közt, akiknek élén maga Vitéz János esztergomi érsek állott, Mátyás egykori nevelője. A pártütés hírére Mátyás hazasietett, a prímásnak mégkegyelmezett, nemkülönben a többi pártütőnek is, s a lengyel király, aki haddal tört be az országba, kénytelen volt visszafordulni, mivelhogy az országban alig szegődött hozzá valaki. Közben meghalt György cseh király, a csehek a lengyel király fiát, Jagelló Ulászlót választották királynak, aki megosztozott Mátyással a cseh királyságon: Ulászlóé lett az anyaország, Mátyásé a melléktartományok. Mátyás szívesen hajlott a békére, mert a török a Száva mellett hatalmas várat épített: Szabács várát, annak védelme alatt több ízben betört az országba, sőt Nagyváradot fel is égette. Ugyanakkor egy másik török had Moldovába tört be, hol azonban Magyar Balázs erdélyi vajda hatalmasan megverte a számban ötször nagyobb török haderőt, télvíz idején. Mátyás egyenesen Sza- bácsnak indult, maga vezette az ostromló hadat s 1476-ban bevette Szabács várát. Tovább akarta folytatni a háborút a török ellen, ám az ármányos Frigyes császár újra megakadályozta e tervében. Magát a hercegprímást, a sziléziai származású Beckensloer Jánost szerezte meg cinkostársának. Azzal ámította a prímást, hogy megválasztja pápának, s a nagy- ralátó ember, amíg a király Sza- bácsot ostromolta, kiszökött az országból, mégpedig nem üres kézzel: temérdek pénzt vitt magával. Most már csordultig telt a pohár. Mátyás félbeszakította a törökkel való hadakozást és sietett vissza, hogy Frigyes császár alattomosságait példásan megtorolja. De mielőtt a megtorlás munkájához fogott, feleségül vette a nápolyi király leányát: Beatrix hercegnőt, ezt a nagy eszű, szép leányt. Frigyes ellen indult, sorban foglalta el az osztrák várakat és városokat, eljutott Bécsig, azt ostromolni kezdette. A megszorult császár könyörgésre fogta a dolgot, lemondott a magyar királyi címről (most már másodízben), elismerte Mátyást Csehország királyának s százezer arany hadi kárpótlás fizetésére kötelezte magát. Majd békére kényszerítette Mátyás Ulászlót is, Kázmért is, amannak kezén hagyván Csehországot, viszont a melléktartományok Mátyás birtokában maradtak s egyben tovább viselte a cseh királyi címet is. Mátyás most ismét a török ellen fordulhatott, aminthogy a török újra betört az országba. Ebben a betörésben része volt Velencének is, mely arra számított, hogy míg Mátyás a törökkel hadakozik, szépen elfoglalja a magyar tenger vidékét. Ezúttal Erdélybe ütött a török, de csakhamar ki is takarodott. Báthory István erdélyi vajda egymaga ugyan nem volt képes a 43 ezer főnyi török had kiverésére, de Mátyás segítségül küldötte Kinizsy Pált, a volt molnárlegényt, most temesi főkapitányt, annak a kornak egyik legnagyobb vitézét. A török sereg már éppen hazatérőben volt óriási zsákmánnyal, amikor Báthory és Kinizsy egyesült hadai Szászváros közelében, a Kenyérmezőn rajta ütöttek. A nagy erejű Kinizsy Pál két kezében két karddal vágta, szabdalta a törököt. Még hírmondó is alig maradt a török seregből. Mátyás ez időben már újra Frigyes császárral hadakozott. Frigyessel, aki százezer arany hadi sarc fizetésére kötelezte volt magát, de csak azt várta, hogy Mátyás eltávozzék, megfeledkezett a fizetésről. A magyar királyi címet, melyről két ízben mondott le, újra használni kezdette, a hadi sarcból kifizetett 50 ezer aranyat, de a másik 50 ezernek a kifizetését nemcsak megtagadta, hanem még be is tört az országba s még ez sem elég: Mátyást mint cseh királyt hűbéresének mondotta. Mátyás a Frigyes hűbérese! Ám ez csak addig tartott, amíg Mátyás a hadával megjelent. Azzal kezdette a megtorlást, hogy Regede nevű stíriai várat lefoglalta a hadi sarc fejében. Erre aztán megindult az alkudozás, ami csak arra volt jó, hogy teljék az idő, hátha közben történik valami? De Mátyás átlátott a szitán, teljes erővel megindította a háborút konok ellensége ellen, sorba foglalta el az osztrák várakat és városokat s végezetül magát Bécset is: 1485 június 1-én bevonult a magyar király „Bécsnek büszke várába”. TT A titokzatos Tamana (VI.) Gyöngyösi Gábor Ne gondolja senki, hogy e sorok írója irtózik a „halszagú rokonságtól” - a szegény rokontól, amivel a finn-ugor származáselmélet hirdetői könnyű szívvel vádolták meg azokat, akik ellent- mondtak, vagy csak kételkedni merészeltek állításaikban. Az összes ellenkezőket, még a bolgár-török rokonságot hangsúlyozókat is, úgy igyekeztek ugyanis feltüntetni, mint valamilyen arisztokratikus - tehát nacionalista, azaz nagyon távolságtartó, elkülönülő magatartás megszállottjait, akik az „ egyedül, rokonság nélkül vagyunk a világban” eszméjét hirdetnék. Az egész finn-ugor elmélethez való körömszakasztó ragaszkodás különben, csak az úgynevezett anyaországban volt ilyen szilárd, s itthon sem mindig. Szőcs István, a neves kolozsvári esszéíró, kritikus, publicista, - az anyaországban még csak nem is ismert, Selyemsárhajó című, könyv alakban is kiadott ballada-legenda elemzésében bizony hiába keresi a megnyugtatóan szoros kapcsolatokat mondjuk éppen a finnek hősi eposzával a Kalevalával, viszont egy másik tanulmányában, amelyet a kolozsvári Korunk című folyóiratban közölt, seregnyi olyan szerzőről és kötetről tud, amelyek kinyomva, felvágatlanul, - mai szóval kifejezve betiltva, illetve elkobozva hevernek valahol és annak idején nem juthattak nyilvánossághoz, - éppen a finn-ugor rokonsághoz ragaszkodók közbeavatkozása miatt. Vagy, a mai olvasónak is lehet némi emléke arról, hogy milyen dühös acsarkodást, csúfolkodást váltott ki legutóbb itthon a sumér származás megpendítése, amelynek szószólói - függetlenül attól, hogy igazuk van- e vagy sem,- szintén nem az anyaországban fogalmazták, fogalmazhatták meg elképzeléseiket. Innen mindig csak visszautasításban, merev elzárkózásban részesülhettek. Pedig a sumér, vagy szu- mér - rokonságnak, az ókori Mezopotámiával való rokonsági kapcsolatainknak nem kevés nagyon jól felkészült híve van szerte a világban, köztük az 1989-ben elhunyt Gellért Sándor költő, aki éppen a Szatmár megyét kettészelő román-magyar határ román oldalán Mikolában élt és írt roppant érdekes tanulmányokat a nyelvünkben nyomon követhető sumér,- székely,- magyar Nap és Hold-kultuszról. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Gellért Sándor, aki még Debrecenben kezdett publikálni éppen Karácsony Sándor tanítványaként, s akinek a Don-ka- nyarról írott eposzát A magyarok háboiúját szerencsére már itthon is ismerik, s akinek neve alatt immár nemzetközi szavalóversenyt is rendeznek Szatmárnémetiben, sokkal könnyebben viselte volna sorsát „A magány szikláján”, ha tudja, hogy Mikola egyik legszebb, a világ sok részén megtalálható Kárpátazonos hely- • nevünk. Ami még ide, s ahhoz a bizonyos finn-ugor rokonsághoz tartozik. E sorok írója nem egyszer szóba hozta a valamikori kolozsvári finn-magyar tanszék, magyarul is kitűnően beszélő lektorával, Minna Savelával- aki most az egyik nagy Helsinkiben székelő könyvkiadó munkatársa - a nyelvrokonság kérdését. Be kell vallanom, mi sem találtunk több azonos szót, (sőt any- nyit se) - nyelveinkben, mint tudós nyelvészeink,- akik majd száz év alatt állítólag vagy 300-at találtak. - Mi,- ne tűnjön komolytalanságnak,- hacsak a koccintásnál használt ,,héj-t” nem számítjuk,újat nem találtunk, de megállapítottuk, hogy mi ugyan nem mondjuk azt koccintáskor, hogy „héj,” de mondhatnánk. Az a bizonyos iskolás példamondat viszont, amelyben „a hal elevenen úszik a víz alatt”, egy tudós finn nyelvész számára bizonyára értelmezhető, de egy finn iskolás biztos, hogy nem értené meg. Az egész dologban mégsem ez volt a legnagyobb csalódás, hanem az, hogy Minna Savela állítása szerint a finneknek nincsenek a mieinkhez hasonló honfoglalási, tehát népvándorlási legendáik, azt a kis utazgatást leszámítva, amit Vejnemöjnen a Kalevalában rendez. (folytatjuk) Kinyitják a palotát London (MTI) — Erzsébet királynő londoni lakhelye, a Buckingham palota ezentúl, a történelemben először, megnyílik a brit és a külföldi látogatók előtt: fejenként nyolc font lefizetése ellenében bárki bemehet. Az intézkedés kettős célt szolgál: közelebb kerülni az alattvalókhoz, és pénzt gyűjteni egy másik királyi lakhely, a novemberben félig leégett windsori kastély restaurálására. Igaz, az alattvalók közel lesznek II. Erzsébet lakosztályaihoz, az uralkodó igazából távol lesz. A Buckingham palota ugyanis csak augusztusban és szeptemberben nyit nyolc hétre, míg a királynő Balmoralban nyaral. A Buckingham palotában a látogatók a királyi képtárat, a lovagtermeket, a banketteknek és más ünnepségeknek otthont adó termeket tekinthetik meg. Az év elején a brit parlamentben az ellenzék erősen tiltakozott, nehogy a windsori helyreállítás teljes költségét az adófizetőkre hárítsák. A palota nem II. Erzsébeté, nem is koronajószág, hanem állami tulajdon. Matróna madám (MTI-Panoráma) — Kerítés vádjával vizsgálati fogságban tartanak egy 81 esztendős matrónát a franciaországi Yzeure városkában, amiért éveken át bordélyt tartott fenn a házában. A vád szerint legkevesebb 10-15 éve kihasználta érettebb asszonyok pénzzavarát, akik anyagi nehézségeik miatt alkalmanként áruba bocsátották testüket. A szomszédok vallomása szerint Yzeure egész lakossága tudott a nyilvánosház létezéséről. Egyesek szerint „Madame Claude legalább 30 évvel ezelőtt nyitotta meg a bordélyt,,. Azóta - így a tanuk - a „lányok”, vele együtt megöregedtek. Különösen jól ment az „üzlet” szerdai napokon, amikor a városkától 40 kilométerre fekvő Sancoins községben marhavásár volt. Válni segít dino London (MTI) — Százhuszonöt millió éve először finanszíroz egy válást dinoszaurusz Nagy-Bri- tanniában. Keith Simmons, Wight szigetén élő régész az utóbbi tíz évet egy 125 millió éve elpusztult dinoszaurusz csontjainak kiásásával töltötte lakóhelye közelében. A tízméteres őslény a theropod család egy eddig ismeretlen fajtájához tartozik. Közben felesége, Jenny, elidegenedett Keith Simmonstól, és most válásra kerül a sor. A feleség csak tízezer font ellenében hajlandó lemondani a családi házról. A kisfizetésű régész ezért kénytelen volt eladni dinoszauruszát a helyi geológiai múzeumnak. A múzeum közadakozásból gyűjtötte össze a pénzt.- Inkább megválók a dinoszauruszomtól, semhogy nem válnék a feleségemtől - mondta Keith Simmons. Nindzsa teknőcök Budapest (MTI) — Magyarországon újfajta üzleti tevékenységet: a másodlagos termékek jogértékesítését kezdte meg nemrégiben az European Liceensing Group/Egmont Hungary Kft. - jelentették be a népszerű film, rajzfilm és képregényhősök, a Tini Nindzsa Teknőcök 1993-as licenc- programjának budapesti bemutatóján. A Tini Nindzsa Teknőcök jogdíjaiból világszerte évente 3-4 milliárd dollár folyik be - mondta el a bemutatón Jim Prindle, a szerzői jogok tulajdonosa, az amerikai Mirage Licensing Ltd. igazgatója. A másodlagos jogértékesítés után a jog vásárlói felhasználhatják a márka-, vagy cégnevet, védjegyet, vagy a teknőcök esetében a rajzfilmfigurát saját termékeik népszerűsítésében. Az oldalt szerkesztette: Gyöngyösi Gábor
