Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-11 / 108. szám
1993. Május 11., Kedd Szólástér ESZAK-Magyarország 13 Szűnjön meg végre a gyűlölet Nap, mint nap hallom, olvasom a tömegkommunikációban - többek között - a zsidózást. Ezzel kapcsolatban szeretném 1944 előtti emlékemet leírni, amire, mint nyugdíjas a mai napig is szívesen emlékszem vissza, ill. nagyon szomorúan is. Szülőfalumban élt Klein bácsi, a szatócs boltos családjával. Egyszerű, becsületes, nagyon dolgos és mégis szegény zsidó bácsi volt. A boltocskájában mindent lehetett kapni, amire egy kicsiny falu lakosságának szüksége volt. Reggel már korán nyitotta a boltját, hogy mielőtt a mezőre mentek az emberek, be tudjanak vásárolni. Sem ő, sem családja nem élt gazdagságban és mégis tudott hitelt adni. A falu lakosságának többsége az aratás után fizette ki adósságát Klein Miklós bácsinak. Szerette az egész falu és ő is szerette a falu lakosságát. Soha senkit nem csapott be, sem súlycsonkítással, sem az adósság összegszerűségében sem. A falusi embereket a hajnal már hívta a földekre és nem értek rá 7-8 óráig várni, amíg a gyerekek iskolába mentek, ezért a gyerekek mentek maguknak vásárolni Klein bácsihoz - többek között én is. Soha, de soha nem írt be füzetkéjébe nagyobb összeget, mint amennyiért vásároltam, sőt azt sem engedte, hogy mi gyerekek szüleinket becsapva fölösleges vásárlásokat eszközöljünk. Volt még egy másik zsidó család is a falunkban, az hentes és mészáros volt. A család három tagű volt. Anya, aki kislánya szülésekor valamilyen betegséget kapott úgy, hogy ki sem tudott járni az udvarra. Az apa, aki egyedül vezette a hentesüzletet és kislányuk, Ibolya. Ibi egy gyönyörű, fekete göndörhajú kislány volt, az édesapja sze- mefénye és az én osztálytársam és barátnőm. Ez a család is mindig jó volt a falu lakosságához éppen úgy, mint Miklós bácsi. Amikor összeszedték őket, Ibolya is és én is 8 évesek voltunk. Úgy emlékszem, mintha csak nemrég történt volna, hogy az Ibolya édesapja szinte házról-házra járt, hogy a kislányát bújtassa el valaki, mert ha elviszik velük együtt, biztos, hogy soha nem jönnek vissza élve. Én még akkor nem tudtam, mit is jelentett az a kifejezés, ill. mit takart az elhurcolás. Mondanom sem kell, hogy Ibolyát senki sem merte magához venni. Elvitték szüleivel együtt és igaza lett az édesapjának, mert nem jöttek vissza soha többé. Később hallottuk, hogy elgázosították őket is, meghaltak. Amikor elvitték a zsidó családokat, én olyan szomorú voltam és nagyon sirattam Ibolyát. Ezek a fájó emlékek gyötörnek, ha az antiszemitizmusról hallok. Istenem, hány falunak volt Miklós bácsija, aki hitellel segített a rászorultakon minden ellenszolgáltatás nélkül, és hány Ibolyája volt a gyermekközösségeknek, akik soha nem tértek vissza játszópajtásaikhoz. Az Isten nevében kérem embertársaimat, ne bántsák őket, eleget szenvedtek már az életben! Ne bántsuk egymást, inkább segítsünk egymáson, éljünk sze- retetben egymás mellett, mint ahogy azt a Jóisten üzente nekünk az apostolok által. Istenem, segíts, hogy a gyűlölet megszűnjön!!! Egy szomorú nyugdíjas asszony Gondolatok egy interjú után 1993. április 10-én „A feszület nem lehet divatcikk” című interjúban Papp Endre, mint a Római Katolikus Egyház egyik lelkésze, a Bibliával összeegyeztethetetlen dolgokat mondott. Kötelességem, hogy a nyilvánosság előtt mondjam el erről véleményemet Isten Igéje alapján. Ón azt mondta: „Istenhez nem egy út vezet, el lehet jutni hozzá például a mohamedán vallásokon valláson keresztül is.” Ez fatális tévedés! A Biblia azt mondja: „Mert nem is adatott az emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nekünk megtartatnunk, csak a Jézus Krisztus által.” (Csel.4:12) Jézus önmagáról mondja: „Én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet”. Senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam”. (Ján. 14:6) 1. Alapelv: Mohamed, Buddha és Jézus Krisztus között nemcsak személyükre nézve, hanem életükre nézve is különbség van: A BÚNTELENSÉG KÜLÖNBSÉGE. További fontos alapelveket szeretnék Ön elé tárni, távol attól, hogy kritikailag elemezzem a Római Katolikus Egyházat, mert nem célom kimutatni annak a kijelentésnek igazságát, amely szerint a „katolicizmusban minden benne van, amit vallás valaha produkált, mégpedig egymás mellett.” (Harnack) 2. Alapelv: Jézus Krisztus személyében próféciák teljesültek be, a vallásalapítókéban soha. Jézus feltámadt, Mohamed nem. 3. Alapelv: A vallásalapítók emberek csupán; Jézus Krisztus azonban valóságos ember és valóságos Isten; Mohamed és Krisztus közé az istenfiúság von éles határt. 4. Alapelv: Jézus Krisztus evangéliuma messze felülmúlja mind Buddha és Mohamed, mind a hinduizmus tanításait. 5. Alapelv: Buddha, Mohamed és a hinduizmus, valamint Jézus Krisztus közt az a különbség, ami a vallás és az evangélium közt. Nem hallgathatjuk el, hogy Mohamed dühösen támadta Jézus Krisztus istenfíúságát. Szerinte Jézus istenfiúsága összeegyez- hetetlen a monoteizmussal. Mivel Mohamed a maga primitív gondolkodásmódja szerint az is- tenfiúságot nem szellemi, hanem érzéki értelembe vette, Jézus is- tenfiúságánál is emberi értelemben vett fizikai nemző folyamatra gondolt. Ezért hányják szemünkre a mohamedánok, hogy a Szent- háromságban nekünk három istenünk van és nem egy. Továbbá azt nyilatkozta: „A szekták nagyon veszélyesek és károsak, mert egyszerű embereket manipulálnak.” Miért nem nevezte meg őket? Én nem hinném, hogy orvosok, mérnökök, közgazdászok, egyetemisták egyszerű, becsapott és manipulált emberek lennének. A Biblia azt állítja, hogy Jézus Krisztus. a MEGTÉRÉS és ÚJJÁSZÜLETÉS által lép be az ember életébe, csak és kizárólag a Szent Szellem által jelentetik ki, mégpedig az írott Igével összhangban. Más vallásalapítók a keresztény kijelentés és az Isten ismerete tekintetében nem teológiát, hanem démonológiát képviselnek. Jézus Krisztus a mennyben van és az Atya jobbján és papi közbenjárói szolgálatot végez értünk. A megváltás pedig kizárólag a feltámadott és megdicsőült názáreti Jézus Krisztus engesztelő áldozatába vetett őszinte hit megváltása, víztől és a Szent Szellemtől történő újjászületésen át lehetséges. A jó cselekedetek pedig a megtérés és újjászületés eredményei, nem pedig a megiga- zuláshoz vezető út! Csak nem féltékeny azon karizmatikusok többmilliós táborára, akik dinamikusan fejlődnek az egész világon? En tisztelettel és levett saruval állok meg saját egyházuk tanrendszere előtt. De hivatkozom arra, ami sok buzgó római katolikus számára is megütközést jelentett, arra a misztikus éjszakára, amely a római egyházat nemcsak a babiloni asztrálkul- tuszhoz, hanem az indián sámánizmushoz, a tibeti buddhizmushoz és az afrikai animizmushoz (lélekimádáshoz), óskultuszhoz is odakapcsolja. 1986. október 27-én II. János Pál, az összes világvallás vezetőit meghívta Assisibe, hogy együtt imádkozzanak a békéért. Nyolc órán keresztül imádkoztak, lelki közösséget gyakoroltak keresztények, mohamedánok, buddhisták, zsidók, shintoisták, hinduk, perzsák, egy indián csodadoktor (sámán) s az afrikai természetvallások képviselői. Ki-ki a maga módján imádkozott. A római katolikus egyház leplezetlenül vállalta és vállalja a lelki közösséget a pogány vallásokkal. Ez a XX. század Rómája. Ezt nem titkolják, számukra természetes, hogy most ez a lelki profiljuk. Ezért látogatott a dalai láma is Budapestre, s végzett vallásos szertartást a Szent István Bazilikában. Ezért jelentette ki a medjugorjei Szűzanya, hogy Isten és a mohamedánok istene azonos. A Biblia szerint a pogá- nyok démonokkal vannak közösségben. (1 Kor. 10:20) Assisi óta a napnál világosabb: a római katolikus egyházfőkkel való LELKI KAPCSOLAT a Biblia által tiltott valláskeveredés (szinkrétizmus) lenne. Mi gondosan ügyelünk arra, hogy kivel osztjuk meg lelki javainkat! Óvatosságunk oka többek között egy pápai körlevél, amelyet 1986. január 16-án hoztak nyilvánosságra. Ebben a következőket írta: „Európa továbbra is az a földrész, ahol a protestáns reformáció is megtépte Krisztus varratlan köntösét. Ez a megosztottság súlyosan akadályozza a mai világ evangélizálására tett erőfeszítéseket.” Luther Márton, akit kiátkoztak az egyházból, ilyen kijelentésekre dörgedelmes kiáltványt írna, hogy egész Európa füle belecsengne, s talán a lelke most is kiált Istenhez, mondván: „Uram, mikor állsz bosszút értem?,, Tisztelettel: László Tivadar a miskolci Szabadkeresztyén Gyülekezet vezetője Termelés, felvásárlás, fogyasztás A termelés sohasem volt öncélú tevékenység. A parasztság nem azért termelt, hogy terményei a földön vesszenek, nem azért tartott haszonállatot, hogy végelgyengülésben múljanak ki. Még a felhalmozás és a raktározás öröméért sem dolgozott. A termelés mozgatója, húzóereje mindig az értékesítés, a fogyasztás volt. A fentiekből következik, hogy a termelő vállalkozást igazán serkenteni, a termelést tartósan fellendíteni csak a fizetőképes kereslet útján lehet. Csak azért, mert a bankok e célra hitelt kínálnak, egyetlen igazi vállalkozó sem fog termelő munkába. Először felméri, hogy a terményeinek, termékeinek lesz-e piaca? Várhatóan kap-e érte annyit, hogy a banknak a hitel kamatát, a törlesztő részletet ki tudja fizetni, a termelést meg tudja ismételni és még nyeresége, haszna is legyen a munkájáért, a kockázat vállalásáért. Aki nem így cselekszik, nem alkalmas a vállalkozásra. A termelés pénzügyi támogatását szerintem nemcsak a termelőnél kell alkalmazni, hanem a felvásárlóknál, a feldolgozóknál, forgalmazóknál, végső soron a fogyasztóknál is. A fizetőképes igény szívóhatása, erősödése teszi biztonságossá a termelést, ez serkenti a vállalkozó kedvet, ez ösztönöz a termelés bővítésére, ez biztosítja igazán a folyamatos termelés pénzügyi feltételeit. Nálunk gyakori eset, hogy a termelő a „leadott” termékért hónapokig vár a pénzére. Azt akkor is sok esetben utánajárással, esetleges pereskedéssel szerzi meg, kamatot nem kap rá, még az inflációs veszteség is ót sújtja. Ez az út a termelők eladósodásához, a mezőgazdaság további romlásához vezet. Szerintem a vázolt csapdából egy kivezető út van. A termelők egyszeri megsegítése után a kölcsönt a felvásárlónak kell biztosítani azzal a kikötéssel, hogy az áruátvételekor a bank a termelőnek fizet. A kölcsön fedezetét részben a felvásárolt áru képezi. Mi várható e módszer alkalmazásából? Először; a termelő a termelésben közvetlenül érdekeltté válik, az áruját nem leadja, hanem eladja, a szó szoros értelmében értékesíti, azonnal pénzt kap, újra vállalkozhat. Másodszor; a termelő nem adósodik el, tulajdonát biztonságban tudja, csökken a kiszolgáltatottsága. Harmadszor; a felvásárló pénzügyi nyomás alá kerül, csak az ésszerű kockázatot vállalja, mert az indokolatlan áruvisszatartás az ő terhére történik, nem a termelőére, mint eddig. Negyedszer; ez a módszer elindíthat egy egészséges folyamatot, hozzájárulhat a mai gazdasági életet bénító körbetartozás csökkentéséhez, mert egy láncszemet kikapcsol. Ne hajszoljuk adósságba a mezőgazdasági termelőket! Segítsünk, hogy jogos tulajdonát megőrizhesse, megtarthassa mindenki. Benke Mátyás nyugdíjas 1 © De mamika, hányszor mondjam, hogy kárpótlási jeggyel nem lehet a buszon utazni I Felnőtt száj... Vasárnapi bükki kirándulásunkat az ózonlyukas napsütésbe beleszólt a dörrenet és a tornyosuló fekete felleg, visszafordultunk. Mire leértünk a helyről a csanyiki Rum- cájsz büféhez, már csak egy-egy fekete felhőfoszlány úszott el a Nap előtt, leültünk a büfé előtti padokra. Beszélgettünk, majd elhallgattunk, nézelődtünk. Egy gyönyörű skót juhász kutya volt az érdeklődés középpontja, nemes tartással, némi játékossággal járt az asztalok alatt, játszott vele egy kislány. - Hasszán - szólt időnként a kutya tulajdonosa. Társaságok jöttek, mentek, pár perc múlva két fiatal házaspár érkezett 2 gyerekkel és egy feketén guruló szórpa- maccsal, erre Hasszán egyből ott hagyta eddigi társát és a szórgombóc nyomába e- redt, egyik asztal alól a másik alá, szorosan a nyomában kicsi és nagy, világos és fekete - az ellentétek vonzása - kis idő múlva, mikor éppen az egyik asztal alatt szűknek bizonyult a hely az ott ülők lábának és a két kutyának, szólt a tulaj - Hasszán -, mire megszólalt az egyik gyermek anyja - Hasz- szán menj, szól Ápa! S.K. És kiharcoljuk, hogy a választásokig legalább a nyugtátoknak menjen le az ára! Szösszenetek a TV-ről Napi munka (ha van!), gondok (bővebben akadnak) után, de fáradtan este pihenni, kikapcsolódni tévé elé megy a magyar, aztán jön a Délutáni egyenleggel, hála az ott dolgozóknak, az eseményeket nem egyformán látó és láttató TV Híradó. Krimi a javából. Krimi a határainkon túl és közel dúló értelmetlen háborúról és krimi a magyar valóságról, erőlködő kapaszkodási vágyunk (szóban!) a vén Európához, miközben nincs iparunk, mezőgazdaságunk, egészségügyünk, stb. magyar áru helyett nyugati jó áron, mit megfűszerez egy-két elégedett álomvilágban élő miniszteri mosoly, magyar valót nem látó, nem akaró, - vagy nagyon is jól látó - csak elterelő mosoly. Húsz óra húsz perc, vége a borzalomnak, jön az igazi pihenés, kikapcsolódás helyett éhezőknek Pick szalámi megspékelve Ambi Pur-ral, de csúcs ez az érzés Coca Colával leöblíthetjük, Vieletta ropogós csokival és a tiszta érzés Béres Erika. Stellwerk törpék, Nuts mókusa integet felénk, akik az 1 Ft-os, nem tévedés - egy forintos Sport csokin nőttünk fel. Sporthírek. Majd ismét tartalomhoz a forma, Amphora, a védőnő két gyermeke nem élvezte a Pam- pers-t (nem hármas ikrek), akkor még nem volt ultramagja. Sougun, műanyag tollsep- rő, Vasket, és közel egymillió a munkanélküliek száma, befizetetlen a gáz- és villanyszámla. Pára elszívóba üti fejét a Knorr, mesefigurás levesbetéttel is van már falra hányt borsóleves. A szárnyasbetét, hála a szárnyainak, vagy ki tudja minek, de nem hiányzik! Chappy, Peidree Paal, a kutyák teltebbek, mint a hajléktalanok, 38 Ft-ért már a macskák sem vesznek tejet, csak Whyskast. Aranyesó szól a kis Kópé, és hull az alig látható egy- és két forintos. A Postabank arany golyója is elgurult, ki tudja hol állt meg? Egy kis Henkel, Ariel, Persil, Supra, Cal- gonil, agyunk kimosva 20 óra negyvenöt, kis csúszással ötven, és végre, jó a fómúsor, és mindez havi hány százért? Somossy Katalin
