Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-11 / 108. szám

8 ESZAK-Magyarország Kultúra 1993. Május 11., Kedd---------APROPÓ---------­Cs örnök Mariann Amíg az ember kíváncsi az esti mesére, addig legalább lélekben fiatal. Ezt a hitet ápolandó zuhantam le egyik este a képernyő elé, hogy most legalább jól kikapcsolódom, elfelejtem búm-bána- tom, átadom magam a mesék bájos vi­lágának. És a következő mesét láttam. Rajzfilmhős, emberi lelkű és ruhájú állat nagy szerencsejátékos. Nyer sok­sok pénzt, ezen felindulva kimegy a ló­versenyre, ahol elveszíti a sok-sok pénzt. Közli hányavetin: könnyen jött, köny- nyen ment. A maradék fillérekkel át­vágja magát a cigarettafüstön, beszáll egy pókerpartiba, és lám, ismét nyer. De közben leszállt az éj. Rajzfilmhős lopakodik, nehogy felébressze a felesé­gét. Persze, hogy felébred az asszony. Kitör a ribillió, majd mikor a feleség meglátja a pénzt, rögtön megenyhül. Mire a férj üdvözült mosollyal az arcán ismét közli: könnyen jött... Itt a vége, jó éjszakát, jó jellemépülést, gyerekek! Egyetlen reményem Juditka maradt, a kicsi lány nagy ésszel. Még ki sem nőtte az óvodát, de adok a véleményére. Nem dől be mindenféle mesefigurának, ő már az imádott Donald kacsáról is megmondta: „Minek mutogatnak olyan kacsát, amelyik még hápogni sem tud, nemhogy beszélni?”------------TÉKA-----------­S zakító próba Kazincbarcika (ÉM - FG) - A kazincbarci­kai Szakító Próba Antológia Egyesület ki­adásában nemrégiben megjelent a Szakító próba című antológia. (A cím - feltételezé­sünk szerint - nem a szakítószilárdságot vizsgáló szakítópróbát jelenti, hanem így jelzős szerkezetként nyilván arra utal, hogy a próba nagyon nehéz, „szakító” lehet.) A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyű­lés Mecénás Alapjának támogatásával megjelent kiadványban tizenkét kazincbar­cikai alkotó mutatkozik be. Névszerint: Bállá Éva, Csabai István, Hausel Beatrix, Hidvári Imre, Kaszáné Csikós Piroska, Kiss Béla, Komáromi Krisztina, Kresztyan- kó Zoltán, Mándli Zsuzsa, Marsi Attila, Szőke Lajos, Tóthné Kiss Viktória. A kötet­ben található grafikákat és a borító tervét Mezey István grafikusművész készítette. Ízelítőül következzék néhány sor a Szakító próba elsőként közölt verséből: „Arra gon­dolok, így a felnőttkor küszöbén,/ mi lesz ve­lem, s ki is vagyok Én?/ Mert álmaim még valótlanok, buták,/ s még ma sem tudha­tom, hogyan tovább...” A kötet utolsó versét teljes teijedelmében közöljük: „Az ajtóból kivettem/ a kulcsot/ másikat a lábtörlőm alatt/ találod meg kedvesem/ ...nem baj ha zajjal/ jössz: a halál jár csak/ csöndesen”. A kötet lektora, Cseh Károly véleménye szerint: „szárny- és lépéspróbák ezek az al­kotások. Később derül ki, a lélek króniká­sai közül kiknek adatik meg a repülés, és kiknek csak a járás lehetősége. Minden­esetre: mozgásukat kíséijük értő és óvó fi­gyelemmel.” Mindezek után már csak annyit mondha­tunk, hogy a kötet ára pontosan száz forint. De nagyon csalódottak lesznek, akik úgy döntenek: megveszik. A hátsó borítón, köz­vetlenül az ár alatt olvasható: kereskedel­mi forgalomba nem kerül. Helyet keres a Frommer Baby Miskolc (ÉM-BI) — Minden rosszban van valami jó...Az újjáalakított miskolci zene­kar, a Frommer Baby április 30-i fellépése, az itt most nem részletezett kölcsönös ügyetlenség okán elmaradt. A banda ugyan fölvette a szerény gázsit, s nyomban taxira költötte. Aznap a Vörösmarty Blues-kocs- májában, másnap a Buga Jakab nevét vi­selő ivóban léptek fel. A négy rep-es zenész (Fodor Tamás, Késmárky András, Kiszty Roland, Váradi József most állandó helyet keres, addig is, amíg a beígért belgiumi tú­ra össze nem jön. Nevükhöz híven (a From­mer Baby egy kicsi, de hatásos pisztoly) ott szeretnének tüzelni, s feledni a miskolci kudarcot, amikor a fegyver csütörtököt mondott... Énekeltek a középiskolások Miskolc (ÉM) — Az elmúlt hét­végén a Bársony János Úti Álta­lános Iskola aulája telt meg kóru­sokkal, s általuk zenével. Közép- iskolások vettek részt itt az Éneklő Ifjúság hangversenysoro­zaton. Hogy miért énekelnek ál­talánosban az idősebb diákok, ar­ra válasz az aula, az akusztika, és az, hogy 13 kórusnak nehezen jutna hely bármelyik középisko­lában. Illetve még az is az okok között szerepel, hogy például az ITC-ben - ahol tavaly voltak - elég sokba kerül a terembér. Biszterszky Andrásné, a Szemere Bertalan Gimnázium, Szak- középiskola és Szakmunkáskép­ző karnagya elmondta, hogy az énekkarok vezetői maguk állít­hatták össze a műsort, kötelező darabok nem voltak. De fontos az is, hogy a gyerekeknek mihez van kedvük, hiszen ha valamit igazán szívvel énekelnek, az a nehézsé­A sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának veayeskara Fotó: Dobos Klára geken is átsegíti a kórust. Hogy kémek-e minősítést, azt az ének­karok maguk döntik el, ám azt mindannyian vallják, hogy az ’ évenkénti egyszeri megmérette­tésre, - vagy inkább fesztivál jel- ; legű találkozóra - mindenképpen szükség van. Hárman az élbolyban Történelemben tudós miskolci diákok a televízióban Miskolc (ÉM-CsM) — Bár a zsű­ri helyeslőén bólogat, a műsorve­zető megszokott nyugodt stílusá­ban irányítja az eseményeket és a versenyzők is magabiztosan vá­laszolnak, azért érződik a feszült­ség, a tét nagysága. A tévében már láthattuk Deák Évát, a mis­kolci Földes Ferenc Gimnázium negyedikes diákját, és Ratkócai Richárdot, az Avasi Gimnázium végzősét, a közeljövőben pedig fi­gyelemmel kísérhetjük még egy miskolci avasi gimnazista telje­sítményét: a még csak harmadi­kos Szabó Gergelyét. Két fiú és egy lány. Hárman akö- zül a nyolcszáz középiskolás kö­zül, akik a történelemből meg­rendezett Ki miben tudós? ver­senyben elindultak. Hárman a legjobb nyolc közül. Éva és Gergő pedig a legjobb négy közé is beju­tott. Pedig többszörösen megszűr­ték őket. Két írásbeli forduló után a talpon maradt 18-ból beszélge­tésen választottak ki nyolcat. Évának szörnyű napja volt. Min­denről lemondva várta az ered­ményhirdetést, hiszen őrá csak tíz percig voltak kíváncsiak, míg a többieket negyven percig is fag­gatták. Azután „elúsztak a fel­hők”, kiderült, azért volt elég a tíz perc, mert annyira meggyőző volt a tudása... A legjobb nyolc között valójában már nem volt tudásbeli különb­ség - vallják a versenyzők és fel­készítő tanáraik (Gergelyé Job­bágy László, Richárdé Bánfalvi Ágnes). A pillanatnyi teljesít­mény döntött. Vagy ha az sem, és elfogytak a villámkérdések, akkor a szerencse: egy húszfillé­res formájában, fej vagy írás ala­pon. Ezzel persze nem a végered­mény született meg, csak abban döntöttek, az éppen versenyző párosból ki válaszol először, illet­ve másodszor. Ám hogy ez meny­nyire nem volt mindegy, az lát­szott a pontozásokból. Általában azé lett a forduló, aki másodszor felelt. Ő ugyanis addig felkészül­hetett, míg ellenfele válaszolt, rendelkezésére állt tehát két és fél, három perc. A másiknak maximum harminc másodpercet adtak az átgondolásra. „Lehet, hogy emiatt zseniális gyerekek maradtak ki - mondja Káló Lász- lóné, Éva felkészítő tanára. - A legjobb nyolc mellett tudja, ki volt tartalék? Az OKTV első helye­zettje...” Tényanyag ismerete nélkül nem lehet megélni. De látni kell az összefüggéseket is, felismerni a lényeget, tudni tömöríteni, gyor­san kapcsolni. És persze minél jobban ismerni a szakirodalmat az etnikum, vallás és gazdaság témakörében az Árpád-kortól a XIX. századig. Februártól készül­hettek, ami igazán nem nagy idő, és elméleti ismereteik gyarapítá­sa mellett egy rövid videofilmét is kellett készíteniük, ami miatt újabb, helytörténeti kutatásba fogtak. Emellett iskola. Sőt. Ger­gő közben megcsinálta a felsőfo­kú nyelvvizsgát angolból. Éva franciából a középfokút és 12. lett az OKTV-n, az erre készült dolgo­zatának részleteit a História is leközli^Egy hét iskola, egy hét készülés a versenyre. Valahogy így zajlott az élet. Két hétnél több anyaggal mégsem maradtak le, amit bepótolni igazán nem nehéz. Mellesleg mindhárman kitűnő ta­nulók. „Végülis olyan verseny ez, mint bármelyik másik - vallja Richárd, és még hozzá teszi, - az a legna­gyobb erénye, hogy az első nyolc­nak felvételi mentességet bizto­sít.” Természetesen mindannyi- uk terveiben szerepel valahol a történelem, és ha nem is indultak nagy mellénnyel erre a verseny­re, az eredmény meggyőzte őket, nem volt elfecsérelt idő és energia ez a néhány zsúfolt hét. Persze lazítani tanáraiknak is csak a nyári szünetben lehet, hiszen ve­lük együtt dolgoztak a felkészülés alatt, most meg nyakukon az év vége. Ráadásul - akármennyire is szép az elért eredmény, némi keserű szájíz maradt utána. A tanárok ugyanis az elődöntőkben sem lát­hatták a versenyt, pedig a stú­dióból vezettek ki közvetítővona­lat egy szobába, de oda nem en­gedték be a felkészítő tanárokat. Ha kíváncsiak diákjaikra, meg­nézhetik őket a tévében, amikor bárki más. Egyéb apró malőrök­ről ne is beszéljünk. Olyanokról, mint Richárd és tanára szinte vé­letlenül tudta meg, hogy bejutott a legjobb 18-ba, mert elfelejtet­ték őket értesíteni; hogy az izga­tott versenyzőket hirtelen felpa­kolták egy buszra, és irány Tö­rökbálint, mert az eredetileg megjelölt helyszínre nem enged­ték be őket. De valószínűleg nem ezek lesz­nek a meghatározó emlékek, ahogy telik az idő, lassan kelle­mes és mesélhető történetekké alakulnak át. Egyelőre még túl friss az élmény, és ha összegzést kérünk, mind­hárman ugyanazt mondják. Kö­szönet a segítségért. A múzeum­nak, a levéltárnak, az egyházak­nak, akik segítettek elkészíteni a videofilmét, iskolájuknak és természetesen azoknak, akik vé­gig dolgozták és izgulták velük együtt a versenyt: felkészítő ta­náraiknak. Megyei találkozó — XIX-szer Azonos sorsú, de másképpen tanuló gyerekek Szerencsen Szerencs (ÉM-BSZL) — Az elté­rő tantervű iskolák tanulói teg­nap a szerencsi Rákóczi Zsig- mond Általános Iskolában me­gyei sporttalálkozón mérték ösz- sze ügyességüket. Tornanádas- kától Sátoraljaújhelyig, Mező- csáttól Göncig képviseltették ma­gukat az iskolák (Miskolcról ket­tő is: a 46. - 47. sz. Általános Isko­la). A rendezvényt a B.-A.-Z. megyei Pedagógiai és Közművelő­dési Intézet, a Vöröskereszt, a Szülők Tanácsa és a Szerencsi Polgármesteri Hivatal támogatá­sával rendezte az iskola. Az ilyen jellegű megyei sporttalálkozó a tizenkilencedik volt, ahol az eny­he értelmi fogyatékos gyerekek versengtek a díjakért. Sokszor nem is a labdadobás hossza, a fu­tás ideje volt a mérvadó, hanem amit önmagához képest produ­kált a nebuló. Huszonhét iskola 11 lány és 16 fiúcsapat nevezett be a verseny­be, ahol négytusában Kurityán csapata lett első a lányok ver­A zsűri előtt... senyében. (2. Tornanádaska, 3. Miskolc 47. sz. Iskola). A fiúk ha­sonló versengésében Tornaná­daska - Miskolc 47. sz. Ált. Isko­Fotó: Koncsol János la - Gönc volt a sorrend. Egyéni összetettben a kurityáni Babos Anita és a mezőcsáti Lakatos Má­tyás volt a legjobb. A Stonehenge Miskolc (ÉM) — Annyi zenekar van nemcsak az országban, de még a megyében is, hogy egyálta­lán nem feltűnő ha megszűnik egy régi, vagy alakul egy új. Nem­régiben a Stonehenge nevű zene­kar kezdett el dolgozni, s ha min­den igaz, fel is lépnek ma délután az Erzsébet téren Miskolc város ünnepe alkalmából. Az együttes angol nyelvű szövegeket énekel - míg le nem fordítják magyarra -, melyek keresztény szellemben íródtak. Nevükkel is vallják, hisz­nek a természetfolöttiben. Műso­ruk címe: Calling my name, vagy­is valaki engem hív. A populáris rockzenét játszó együttes tagjai: Kiss Tamás gitár, Bakaja Béla basszusgitár, Szilassy István bil­lentyű, Takács Péter dob és Var- sány Ferenc ének. Já-té-ka: fesztivál Miskolc (ÉM) — A FICE (Neve­lőotthonok Nemzetközi Szövetsé­ge) 1948-ban alakult az UNESCO támogatásával, azóta a családon kívüli nevelés - különösen a neve­lőotthoni nevelés - minden prog­resszív törekvését felkarolja. Alapokmánya szerint a gyerme­kek jogaiért száll síkra nemzeti, faji vagy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül; érdeklődése homlokterében azok a gyermekek állnak, akik fizikai, pszichikai és szociális fejlődésüket veszélyez­tető körülményeik miatt nem ne­velkedhetnek vér szerinti család­jukban. A FICE Magyarországi Egyesüle­tét 1989. májusában alakította meg nyolcvanhét magyar gyer­mek- és ifjúságvédelmi szakem­ber, köztük többen a miskolci Gyermekváros dolgozói. A FICÉ több magyar rendezvénnyel vív­ta ki a magyar gyermek- és ifjú­ságvédelem elismerését. 1991- szeptember 28-án Budapesten a nagy nyilvánosság előtt tette le névjegyét az európai gyermekvé­delemben elterjedt minta alapján nagyszabású játékfesztivál szer­vezésével, és a mindenki által várt folytatásként megrendezik 1993. május 15-én Budapesten,,a Lőrinci Sportcsarnokban a II. JÁ- TÉ-KA elnevezésű játékfesz­tivált. A miskolci Gyermekváros peda­gógusai és gyermekei nagy vára­kozással tekintenek a rendezvény elé. Az intézmény tevékenységi körei: szőnyegszövés, bőrdíszmű, kosárfonás, szárazvirág-kötészet, kertészet, hímzőkor, agyagozás, „gazdaasszonyok” nagy menny­iségű kiállítási anyagot állítottak össze legszebb munkáikból, sőt egyes termékek remélhetően elkelnek a vásárban, a készítők zsebpénzét kiegészítve. A Gyer­mekváros fúvószenekara szintén fellép a kulturális műsor nyitó produkciójaként. Természetesen a szűkös anyagi helyzet most is megjelent problémaként, de a megyei önkormányzat Mecénás Alapítványa, a Miskolci Tejipari Vállalat, a START DSK és az „Ember a Gyermekért” Alapít­vány anyagi támogatásával sike­rült a gondokat megoldani. Cserkészsiker Budapest (ÉM) — Több mint száz csapat részvételével rendez­ték meg az elmúlt szombaton a Budai Hegyekben az országos cserkész tájékozódási versenyt. A miskolciak is szépen szerepeltek, „A” kategóriában a 19. Bükk cserkészcsapat Tóth Arnold, Bár­dos Ferenc, Jemei Péter összeál­lítású csapata győztesként futott be, és elnyerte a vándorserleget. „B” kategóriában a miskolci csa­pat (Szabó Balázs, Tóth Máté, Ju­hász Balázs) a második helyet szerezte meg. A kicsik pedig ne­gyedikek lettek. MAB Budapesten Budapest (ÉM) — Az Akadémiai közgyűléssel egyidőben, május 11-én, kedden délután 2 órától Budapesten tartja tudományos ülését a Miskolci Akadémiai Bi­zottság. Napirendjükön többek között az Észak-Magyarországi Universitas, illetve több kutatási, fejlesztési eredmény szerepel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents