Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-03 / 78. szám

1993a Április 3., Szombat Ém Hétvége/Regélő Borsod-Abaúj-Zemplén születésének története Dr. Csorba Csaba A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területe féltucatnyi megye, illetve megyerész területéből alakult ki. A millennium-kori (1890-es évek) állapot lehet a kiin­dulópontja a mai helyzet megértésének: Abaúj-Torna vármegye terü­lete ekkor kereken 3270 négy­zetkilométer, lakossága mint­egy 180 ezer. Abaújt Tornával már 1785-ban II. József egyesítette, azonban a re­former császár halála után is­mét szétváltak. 1881-ben került sor az újabb egyesí­tésre, amely valójában a har­madik volt a sorban, mert 1849-1860 között is egye­sítette a két törvényhatóságot az abszolutista kormányzat. Torna volt az ország „Hamu­pipőkéje”, hiszen alig 22 ezer lakosa volt, kevesebb, mint egy nagyobbfajta alföldi me­zővárosnak. A vármegye székhelye Kassa, amely nyomasztó fölényben volt a többi településhez képest. Nemcsak kevés volt a Abaúj város, hanem kicsik is voltak, lakosságuk egyenként nem érte el az 5 ezret, s mind in­frastruktúra, mind a városi- asság egyéb jegyei vonat­kozásában e mezővárosok in­kább a falu, mintsem a város szintjén mozogtak. Mecenzéf, Torna, Nagyida északon, délebbre Gönc, Aba- újszántó és Szikszó számítot­tak leginkább városias telepü­lésnek. Kassán evangélikus jogaka­démia működött, római kato­likus és állami fóreáliskola. Az aprófalvak egy részében isko­la sem volt. így nem csodál­kozhatunk azon, hogy az 1890-es években az anal­fabéták arányszáma elérte a 36 százalékot. Jelentős volt a nemzetiségek számaránya is, közel 35 százalék - nagyobb­részt szlovákok, kisebbrészt németek. Gömör-Kishont vármegye te­rülete kereken 4275 négyzet­Torna kilométer, lakossága 175 ezer, tehát még ritkábban lakott, mint Abaúj-Toma. Gömört Kisonttal először Abaújhoz és Tornához hasonlóan II. József rendeletére egyesítették, ma­jd újra 1802-ban. A székhely rangjáért Pelsőc és Rimas­zombat vetélkedett. A ver­senyben az utóbbi lett a cnmnlna A/T 1 1/" RniarmA levágta a határ és terjeszke­dését is erősen akadályozta. Nemcsak nemzetiségiek lak­ta, hanem jelentős magyar lakosságú területek is cseh­szlovák uralom alá kerültek. Alapvetően megváltozott a nemzetiség arányszáma a ma­gyarországi részeken: Abaúj- Torna lakóinak 99 százaléka magyar, ugyanez az arány a Borsoddal egyesült Gömör- Kishontban, s még Zemplén­ben is 89 százalékra emelke­dett a magyarság részaránya. Trianon után Abaúj-Torna területe 1680 négyzetkilo­méter, 1930-ban lakosainak száma mindössze 91 ezer. Az 1920-as évek elején Abaúj- Torna keményen küzdött önálló létéért, mert Zemplén­hez akarták csatolni. Székhe­lye Szikszó lett, amelynek lakossága az 1930-as években már túlhaladta az 5 ezret. Az egész megyének egyetlen középiskolája sem volt. Az analfabéták részaránya az 1930-as évek elején viszont már mindössze 12 százalék. Borsodot Gömör-Kishont megmaradt részével kap­csolták össze, így területe Miskolccal együtt 3955 négy­zetkilométer. Lakossága Mis­kolc nélkül 280 ezer, Miskolc­cal együtt több mint 340 ezer. Miskolcra költözött a kassai jogakadémia, így felsőfokú tanintézet került a közép­iskolák mellé. Az analfabéták arányszáma Abaúj-Tomával azonos szinten mozgott: 11 százalék. A kultúrházak szá- má 59. Zemplén megmaradt területe alig haladta meg a csonka Abaúj-Tornát: 1770 négyzet- kilométer, lakossága 146 ezer. Az analfabéták részaránya még mindig itt a legma­gasabb, de alig tér el a másik két megyétől már: 14 száza­lék. Zemplén területének 72 százalékát, lakosságának 61 százalékát veszítette el az új határ révén. 1938-ban változott a helyzet. A bécsi döntés következtében zempléni-abaúji-tomai és gö­möri területekkel is gyara­podott Magyarország. Zemp­lén nagyobb része még így is Szlovákia része maradt, ará­nyában többet nyert Abaúj és Abaúj-Torna Gömör. Gömör-Kishont ennek következtében külön is vált Borsodtól. * 1945-ben lényegében - kisebb módosításokkal - visszaállt az 1920-as években kialakult helyzet, újra szerveződött Borsod és Gömör-Kishont, Abaúj-Torna és Zemplén. E területekből, valamint né­hány szabolcsi falu (Csobaj, Kenézlő, Prügy, Taktabáj, Taktakenéz, Tiszaladány, Ti- szatardos, Viss, Zalkod), egy Hajdú-Bihar megyei község (Tiszagyulaháza) átcsatolásá­val s egész sor település (An- dornaktálya, Balaton, Béla­pátfalva, Borsodszemere, Bor- sodszentmárton, Egerfarmos, Mónosbél, Nagyvisnyó, Nosz- vaj, Ostoros, Szihalom, Szil­vásvárad) Heves meevéhez É SZAK-Magyarország 9 A megyék címerei Miskolc (ÉM-Cs. Cs.) - Noha a mai Borsod-Abaúj-Zemp- lént alkotó történeti vármegyék (Borsod, Gomör, Abaúj, Torna és Zemplén) históriája csaknem egy évezredre nyú­lik vissza, jelképeik még fele ennyi idősek sincsenek. A 13-14. században kialakuló nemesi vármegyék szá­zadokon keresztül nem érezték szükségét annak, hogy saját jelképük, címerük legyen. Mint ahogy a magyar nemesség tömegei is megvoltak e nyugati eredetű jelképek nélkül. Werbőczy is kifejtette, hogy a nemességnek nem elengedhetetlen velejárója a címer. 1498-ban kapott első ízben címert egy megye, Somogy, s ez az adománylevél máig fennmaradt. Sokáig úgy vélték a történészek, hogy csak az 1550. évi 62. törvénycikk ren­deleté után kezd a többi vármegye is címert használni. A címerképek jellege miatt azonban valószínűsíthetjük, hogy mind Borsod, mind Abaúj, Gömör és Torna is már 1526 előtt rendelkezett címerrel; azzal, amit 1948-ig használtak. A 16. század második felében nyerte a címerét Zemplén, amely az előzőeknél sokkal bonyo­lultabb jelképet vallhat magáénak. Borsod 1639-es évszámot viselő ezüst pecsétnyomója 1981-ben került elő (1835-ig volt használatban). Angyalalak tartja a címerpajzsot, melyen egy álló orosz­lán egyik mancsában koronát (a hatalom jelképe), a másikban mérleget (az igazságszolgáltatás jelképe) tart. Az oroszlán az erőt jelképezi. Akkoriban a megye egyszer­re foglalkozott közigazgatással és bíráskodással. A későbbiek során az angyalalakot lehagyták, a helyére korona került. Abaúj címerpajzsát sas tartja. A sas a megye névadó nemzetségének, az Abáknak a totemállata. A vörös-ezüst sávok az Árpádok címerére emlékeztetnek. Gömör-Kishont pajzsára jellegzetes lovagi sisakot helyeztek, annak koronáján is sas trónol. A címerpajzs­ban hármashalmon tornyos vár látható. Torna címerpajzsán sólymot látunk, a pajzsot ráhelyezett koroná ékíti. Zemplén címere a legbonyolultabb, igazi beszélő címer. Tervezője láthatóan a vármegye minden jellegzetességét, nevezetességét bele akarta zsúfolni a jelképbe. Holott egy címer akkor igazán szép, ha minél egyszerűbb. A címer nem reklám, bár - mint ez a példa mutatja - eleinknél is voltak ilyen irányú törekvések. A címerpajzsra koronás sisakot helyeztek, amiből leveles szőlőfürt nyúlik ki, ter­mészetellenes helyzetben. A címerpajzs felső mezejében két angyal koronát tart, amelyből szintén leveles szőlőfürt nyúlik fölfelé (ez bizony fölösleges ismétlés). A vármegye erdőire az angyalok alatt a makkok em­lékeztetnek. Az alsó mezót egyik oldalon vízszintes sá­vok foglalják el, másik oldalon három hal lebeg. A sávok a folyókat, a halak pedig a halban való gazdagságot jelképezik, mint ahogy a szőlő a tokaji borra utal. 1987-ben, majd 1990-ben megpróbáltuk a négy leírt címert egyesíteni. A negyedelt pajzsba változtatás nélkül helyeztük el a leírt jelképeket, a pajzs fölé koronás sisak, a sisakra kiteijesztett szárnyú sas került. Borsod orosz­lánját a 17. századi minta szerint kétfarkúnak ábrázoltuk (a 19-20. században az oroszlán egyfarkúvá egyszerű­södött). A megye közgyűlés némi módosítás (egyszerűsítés) után lényegében ezt a címert fogadta el. A felső mezőben az egyik negyed sávjai és alatta a sólyom Abaújt és Tornát jelképezik, a mellette lévő mezőben Zemplén címeréből csak a koronát tartó két angyal és a leveles szőlőfürt maradt. Az alsó mezőben Borsod kétfarkú oroszlánja lépdel, mellette Gömör-Kishont vára nem hármashalmon áll, hanem lebeg. Van tehát már a megyének hivatalos, közös jelképe. A paradoxon az, hogy mire megszületett, éppen a közös je­len és jövő vállalása kérdőjelezik meg, a történeti megye­részek elszakadási törekvései egyre markánsabban je­lentkeznek. A címer szép, és kifejező jelkép, megújítása gazdagítja környezetünket, erősíti az összetartozás tudatát. Jó lenne, ha a honfoglalás 1100. évfordulójára a megye min­den települése felújítaná, illetve megterveztetné címeres jelképét. Sokan megtették. Boldog és büszke vagyok, hogy részem lehetett mind a megye, mind a megye több városa és több tucat kisebb- nagyobb települése címerének megújításában, megter­vezésében. A megye jelenlegi címere valamennyi történeti megye, il­letve megyerész jelképeit egyesíti, ezért e táj minden em­bere magáénak vallhatja. Természetesen nem kárhoz­tatható, hogy az egyes történeti megyék emellett saját régi, ősi címerüket is használják. Ez az írás azt a célt szol­gálja, hogy megismertesse az ősi jelképeket, azok helyes alakját, mert bizony ahány régi és újabb kiadvány, annyi­féle megye-címerrel (olykor torzszülöttel) találkozik az ember. torsod ezüst pecsétnyomója 1639-ből naK iaKossaga sem erte el a i ezer főt. A három említett mel­lett Jolsva, Nagyróce, Dobsi- na, Putnok, Tiszolc számított* leginkább városias település­nek. A lényeg azonban az, hogy a megyében egyetlen helység sem akadt, amely akárcsak magyar nagyság­rendben is a középváros kategóriát elérte volna. Tehát e tekintetben a megye egyér­telműen a kedvezőtlen adott­ságú közigazgatási egységek közé tartozott. A megyében egyetlen felső­fokú tanintézet sem volt, mindössze három középisko­la. Mindamellett az anal­fabéták arányszáma az aba- újinál lényegesen kedvezőbb: 21 százalék, annak ellenére, hogy a nemzetiségek aránya nagyobb: 43 százalék (nagy­részt szlovák, kisebb részben német). Borsod vármegye területe kereken 3430 négyzetkilo­méter, lakossága 217 ezer, erőteljesen növekvő, míg Gö- möré lassan nő, Abaújból vi­szont igen tekintélyes a kiván­dorlás az 1870-es évektől ^emplén jelképe kezdve az I. világháborúig folyamatosan. Borsod fejlődését alapvetően befolyásolta, hogy Miskolc, a megye székhelye Kassánál gyorsabban fejlődő és nagyobb város, amely 1909-ben ­hosszas harc után - füg­getlenedett a megyétől. Mellette Diósgyőr és Mező­kövesd lélekszámát tekintve viszonylag jelentősebb telepü­lés, bár városiasság tekin­tetében a kisebb lélekszámú gömöri Rozsnyót vagy Rimas­zombatot meg sem közelítik. Edelény, Sajószentpéter, Me- zőcsát jelentősebb település még, de inkább nagy faluk mint városok. Felsőfokú tanintézet nem volt a megyében, Miskolcon köz­pontosuk a középfokú ok­tatás: református főgimnázi­um, római katolikus gimnázi­um, kereskedelmi tanintézet. A megye lakosságának több mint 90 százaléka magyar. Az analfabéták száma rend­kívül magas, csaknem eléri Abapj-Tomáét: 34 százalék. TF.» ait. iplzi. hotrv nincs köz­malfabéták arányszáma cözött! Zemplén vármegye a legna­gyobb területű, 6300 négy- setkilométer, csaknem akko­ra, mint Borsod és Abaúj-Tor­na együttvéve. Lakossága 300 ezer, azaz ritkán lakott, főleg északi hegyes részeken igen sok a kistelepülés. A megyeszékhely Sátoral­jaújhely, dinamikusan fejlődő kisváros, amelynek lakossága Trianon előtt megközelítette a 20 ezret. Egyetlen település próbált vele lépést tartani, Sárospatak, amelynek lakos­sága ugyanekkor 10 ezer körüli. Fejlődését jelentősen akadályozta, hogy elvesztette városi rangját, viszont vitat­hatatlanul a megye elsőszámú iskolai központja maradt. Egy jogakadémia, egy teológiai akadémia, tanítóképző jelen­tette a felsőoktatást, gimná­zium Sárospatakon és Sá­toraljaújhelyen működött. Az említett városokon kívül az északi részeken Homonna és Nagymihály kisvárosok, a hegyaljai régi mezővárosok la­kossága 5 ezer alatti ál­talában, a XVIII. századhoz képest lakosságuk csökkent, a múlt század utolsó harma­dában a filoxéra nehezen ala­kuló fejlődésüket végképp visszavetette. Itt a legmagasabb a nem^- tiségek arányszáma, a magya­rokkal szemben abszolút több­séget alkottak, mintegy 51 százalék a nemzetiség, főleg szlovák, kisebb részben rutén és német. Főleg az északi vidéken sok az aprófalu, sok faluban iskola sem volt, így nem csoda, hogy az analfabéták számaránya igen magas: 52 százalék. Leg­inkább a rutének között ma­gas a szám, míg a déli, ma­gyarlakta területeken (Hegy­alja, Bodrogköz) jóval ked­vezőbb az arány. A trianoni békeszerződés mind Zemplén, mind Abaúj- Toma és Gömör-Kishont területét jelentősen megcson­kította. Utóbbi megyéből csak töredék maradt. A határon túlra került Abaúj-Torna egyetlen igazán jelentős városa, Kassa, Gömör-Kis­hont valamennyi jelentős tele- Düléfip az epvetlen Putnok Gömör-Kishont

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents