Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03 / 78. szám
8 ESZAK-IVIagyae,ország Em-Rétvége/Magazín 1993. Április 3., Szombat Francia. kapcsolat Miskolc (ÉM) — Miskolc város, a megyei önkormányzat és a Miskolci Egyetem képviselői, különböző típusú iskolák vezetői és tanárai, valamint néhány diák többnapos franciországi látogatásra indult a hét végén. Az út fő célja a dél-nyugati országrészben található Poitou-Charen- tes tartomány vezetőinek, gazdasági és oktatási intézményének megismerése és természetesen - lehetőség szerint - kapcsolatok kiépítése. Ezen túl a francia megyei szaktanácsadó, Kovács Éva, az Alliance Francaise vezetője, Jean-Claude Peltier és a francia lektor, Louis Violet által szervezett program két kiemelkedő pontja lesz a „jövő városa”, a Futuroscope és a távoktatási központ megtekintése. Afrika legmélyén folydogál a Szinva Daruszögi Imre Miskolc (ÉM) — Járt itt egy bogaras ember a Lajtán túlról. Azt kérte, hadd nézhesse meg a várost átszelő folyamot. Nyugati mértékkel mérve kis ország, kis város ez, következésképpen folyamból is csak kicsi jutott. All tehát ez a magyarul nem tudó csudabogár a Szinva egyik hídján és nézte a vizet, no meg két oldalán a partot. Ahhoz képest, hogy kis víz, nagy volt a választék a látnivalókból. A rossz díványtól kezdve a zománcos biliig, ZsarNem bántja a szemét? Fotó: Fojtán László nai-színvonalú választékot kínált a folyam és a partjai Ó bámulta sokáig, aztán szánakozva nézett miránk. Nem szólt ő semmit, de tekintete annál beszédesebb volt: „Ti még mindig barbárok vagytok a legsötétebb középkorból. Azt használjátok pöcegödömek, ami az élet számára a levegő mellett a legfontosabb, a folyóvizet. Szerencsétlenek vagytok! De megérdemlitek sorsotokat!” Ez jutott eszünkbe fotóriporterünk minapi „sétaútja” során készült fotó kapcsán. Szinvaparti részlet a Hadirokkantak utcából. Műanyag poharak és a vízpartra öntözött széntroszka. Megérdemeljük! Ugye ezt mondta az a külföldi. Hogyne érdemelnénk meg, ha maga a magasságos miskolci polgármesteri hivatal illetékességében megkérdőjelezhetetlen hatósága olyan vállalkozásoknak ad sza- badutat, amely előbb füstjével, utána troszkájával, s ezzel együtt fogyóeszköznek számító műanyag poharaival (is) szennyezi a környezetét! Ha pedig valakik mégis szót emelnek mindez ellen, akkor úgymond strucc módjára homokba dugják a fejüket, s nem hall semmit senki az illetékes psztályról. Ez van. Úgyhogy kedves Lajtán túlról jött, igazad van, ahogy vezetnek, olyanok vagyunk, s amerre vezetnek, arra megyünk. Igazad van neked európai! Ez már nem is Ázsia. Egyenesen Afrika, abból is a legsötétebb. Márcsak a tam-tam dobok hiányoznak. Pipázom, tehát vagyok Fecske Csaba Hallom, megalakították a Pipázók Szövetségét. Na, szerencse! Mert épp azon kezdtem volt bosszankodni, füstölögni, miért is nincs minálunk ilyen, amikor pedig olyan jó lenne, ha lenne - pipaszövetség. Mert kérdem én, lehet-e így menni Európába, pipa nélkül, pipafüst nélkül, anélkül, hogy mindannyian, kebelbarátok és nem kebelbarátok ugyanazt fújnánk - a pipafüstöt?! Magyarok! Igaz magyarok és álmagyarok! Jertek hát a füst zászlaja alá! Ti csibukozó, vagy csibukozni óhajtó testvéreim, hát lehet-e pipa nélkül, s ha lehet, érdemes- é? Életünk értelme vajon nem a levegóégben oly könnyen elenyésző pipafüst-e? És ha már egyszer füstölgésre adta az ember fia a fejét, hát nem folemelőbb-e, ha egymás képébe fújjuk a füstöt? Hogy szövetségbe tömörülvén a gomolygó pipafüst óceánja fogadja magába a mi pipánk gyámolatlanul lengedező füstjét. Füst száll szépen, fölfelé. A pipázók füstje. Bizony, amíg a pipát fogja kezünk, nem nyúlunk fegyver után. Aki pipázik, legalábbis addig, amíg pipázik, békén marad. Ó pipázók! Ó Pipázók Szövetsége! Beh jó tudni, hogy vagytok. hoev uevanazt fúiiátok mindahányan - a füstöt. BiRadó Vili bácsi rám adta a frakkot / Jubileumi sör Miskolcon, Ábrahám István színművésszel Gyarmati Béla A szerződésed? - így köszön a színészre az ember, ezekben a tavaszi napokban. Feltéve persze, ha elég jó viszonyban van az érintettel. Miután Tyu- tyi (pardon Ábrahám István színművész) engem többször is biztosított, hogy „kapcsolatunk nem nevezhető ellenségesnek”, világos, hogy rá merek kiáltani a nyílt utcán: MEGKÖTÖTTED MÁR A SZERZŐDÉST? • Most kötöttem meg a huszonötödiket! - válaszolja egy icipicit rezignáltam Más talán észre se venné, de hát mi több, mint 12 évig éltünk egy intézmény fedele alatt, korábban pedig - a hetvenes évek elején - egy lépcsőházban laktunk, így hát akár szavak nélkül is.. . Amit az is bizonyít, hogy a színész szabadkozni kezd, hogy most nincs ideje. Mert pontosan tudja, hogy a következő mondatom ez lenne: gyere ünnepeljük meg a jubileumot egy pohár borral. A borból aztán - néhány nap múlva - csak sör lesz (ebéd előtt sört ittak a magyar urak), s mielőtt a találkozóra elindultam, zsebembe tettem a jegyzetfüzetem is. A pontos idő fél tizenkettő (ma nincs próba, így hát ez az ébredés időszaka - a színész dupla adag kávét kér magának) önként adódik az első kérdés: Q Mondd mi lenne veled, ha hajnali ötkor kellene felkelned ? • Reggel ötkor inkább lefeküdni szoktam. Helyesebben szoktam volt. Ámbár diákkoromban, mert nyaranként pénzt kellett keresnem, szoktattam magam a korai keléshez, de soha nem tudtam igazán megszokni. □ Ezért lettél színész? • Nem egészen, inkább azért, mert 15-16 éves koromtól semmiféle más foglalkozást, állást, hivatást nem tudtam magamnak elképzelni. Ennek pedig az az oka, hogy már a középiskolában „beoltottak”. Na nyugodtan vedd most már elő a füzetet - látom mire készülsz -, vedd elő és írd föl: dr. Kordé Imre! Ő volt ugyanis a magyartanárom, mentorom - az első rendezőm, s nemcsak nekem, mert ugyanebbe az iskolába járt Jobba Gabi, Szegvári Menyhért és Zódi Imre is, aki ugyan nem került a színi pályára, de a miskolciak, borsodiak jól ismerik. A Csárdáskirálynő Feri bácsija □ Melyik iskola volt ez Szegeden? • Hát a SÁGVÁRI... Itt egy kicsit torkomon akad a szó, mert a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium megalapítása előtt kollégium volt az épületben, ahol évekig laktam. Szerintem azonos parkettát tapostunk Tyutyival, csak én a Boldogasszony sugárút 1. szám alatt, ő pedig az Április 4 sugárút 1. szám alatt - ámbár ugyanabban az épületben, s azokban a termekben. Különben, most ismét a Boldogasszony sugárútra kell címezni a gimnáziumnak küldendő leveleket. Hát ennyit a történelmi változásokról. Közben elült, leszállt a sör habja. A színész egyenesen ül. Egészen természetes a jelenléte, de nem tartás nélküli. Egy ember, aki farmerben is elegáns. Szinte kirí a mostani gyűrött, lezser, kinyúlt pulóverű, szakállas, lógó hajú teátristák közül. Szóval nem sokat ad a divatra. (Nem úgy, mint az a 60 éves főiskolai tanár, aki western csizmában jelent meg az órán, hogy imponáljon növendékeinek.) □ Mikor volt rajtad először frakk? • Pontosan tudom, 1968-ban Kecskeméten. □ Vagyis egy időben a pályakezdéssel? • Nézd, én prózai színészként végeztem, akkor nem is volt még zenés tagozat a főiskolán, aztán Radó Vili bácsi észrevette, hogy jobban énekelek a többieknél, s rám húzta a frakkot; 25 éve nem tudok tőle szabadulni - bonviván lettem na. Q S tényleg meg akartál a frakkos-atillás-waffenrokkos szerepkörtől szabadulni? • Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örültem az Ed- vinként aratott sikereknek (a Csárdáskirálynő háromszor volt meg az életemben), s micsodajó szerep a Sybill Nagyhercege (kétszer játszottam), nem beszélve a Víg özvegy Da- nilójáról, amit szívesen megcsinálnék még egyszer. Egyszóval, ha nem is visz a szakma csúcsára az operett, a mesterség elsajátításában nagyon fontos. És a népszerűség! Hogy ismernek, megszólítanak. Leveleket írnak nekem - értem és miattam. A szeretet öregem, a szeretet! Itt hirtelen elhallgat és rám néz: emlékszel mikor fegyefr mit adtál? □ Nem emlékszem. • 1980. január 3-án REGGEL KILENCKOR volt a tárgyalás és megrovásban részesítettél, mert az újévi előadáson GRÓFNŐT mondtam grófnő helyett... □ Mit tehetnék az ügyben ? Párbajra vagy ilyesmire gondolok... • Elmész a ..., de az tényleg baj, hogy nem tehetünk semmit, mert elmúltak azok az évek. Most festessem be a hajam, s próbáljam elhitetni, hogy 28 éves vagyok? Jelzem, mindig is tudtam, hogy elérkezik majd ez az időszak - nahát ezért akartam a frakktól szabadulni. Ezért fogadtam el a Sík Feri hívását és szerződtem Pécsre, hogy ott majd a prózában! Hisz pár hónappal ezelőtt meglehetős sikerem volt az Egerek és emberek című Ste- inbeck-múben, amiben Geor- geot játszottam. Megérkezem Pécsre, sjátok ott két öreg bon- vivánt. Ők is látnak engem s átadják, rám adják a frakkot. Hát minek jöttem én ide, mikor Miskolcon annyira jól éreztem magam? Kisvártatva vissza - már régen Miskolc az otthonom; jó kollégákkal, FELESÉGGEL - biztos háttérrel. □ Ez olyan szép, hogy egy kispolgár vallomása is lehetne. Ha és a bor, dal, asszony - az éjszaka szépei? A tucatnyi primadonna, akikkel... • A partner ugyan megperzselhet, de a szerelem az cívó- dással, haraggal, féltékenységgel, meg mit tudom én még mivel jár; a színpad ezt nem bírja el. Ott úgy látszanak az emberek, mint a nagyítóüveg alatt. ü Régenjutalomjátékkal ünnepelték a jubilánsokat, mit kérnél, ha lehetne? • Móricz Zsigmondot, csak Móriczot! Beleszerettem a Nem élhetek muzsikaszó nélkül Balázsába, s szívesen eljátszanám Szakmáry Zoltánt, ha műsorra kerülne az Úri muri. Persze lehet, hogy mindebből nem lesz semmi. Nem baj, az a fontos, hogy ismét jó hangulatú társulat van kialakulóban, s még megfizethető a bor is... Virágvasárnapja, a barkaszentelés „Dicséret, tisztelet és öröm legyen neked, Krisztus Király. Dr. Csonkaréti Károly „...A tanítványok elmentek - olvassuk a pálmaszentelés evangéliumában, amelyet Máté evangélista vetett papírra -, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat s csikaját, ráterítették ruhájukat, ó pedig felült rá. A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. Az előtte járó és az utána tóduló tömeg így kiáltozott: » Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! « Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. » Ki ez? « - kérdezgették. » Ez Jézus, a próféta, a gali- leai Názáretból « - felelte a _ ' n nép. Jézus jeruzsálemi dicsőséges bevonulásának napját hívjuk Virágvasárnapnak, mert a nép üdvrivalgás közepette virágokkal hintette tele előtte az utat. Vannak nemzetek, ahol Pálmavasámapnak nevezik ezt a napot, amely az ünnepélyes bevonuláson kívül Jézus szenvedésének, tehát a Nagyhétnek a kezdetét is jelzi. Igazán nagy fénnyel csak a keresztényüldözések megszűnése után, a IV. századtól lehetett megünnepelni. Először az Olajfák-hegyén rrvűltek össze a Jeruzsáleméi _____i.i. .í._____ t urgikusan úgy van felépítve, mint a szentmise rítusa: de a kenyér és a bor helyett a pálmaágakat ajánlja fel a pap. Ezt követik a pálmaágszen- telési imák, az ágak meghin- tése szenteltvízzel, és megfüs- tölése tömjénfüsttel. Nálunk, valamint azokban az országokban, ahol nincs pálmafa, az olaj- és pálmaágakat a barkák helyettesítik. „Hozsánna Dávid fiának! áldott, ki az Úr nevében jó!” - zúg az ének, miután a hívek a megszenteli pálma- vagy barkaágakkal kivonultak a templom elé amelynek ajtaját azonbar visszavonulásukkor zárva tál álják. Belülről ünnepélyes énei hangzik: „Dicséret, tisztele és öröm legyen neked, .Krisz tus Király...”, amelyet i kívüllevók többször mégis mételnek. A keresztvivó ez után háromszor ráüt a kérész nyelével az ajtóra, ameb kitárul, s a künnrekedtek ün nepélyesen bevonulnak A pálmaszentelő körmenet i VII. századtól válik általános sá, bár már a IV. századtól is merünk ilyen szertartást, i középkorban gyakran a evangéliumoskönyvet vitték mint Krisztus szimbólumál Később Jézus szamáron ül alakját vitték magukkal, fel idézve vele a jeruzsálemi be vonulás eufóriáját. Ezt követi a tulajdonképpen
