Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17 / 89. szám

1993. Április 17., Szombat Em Hétvége/Regélő ÉSZAK-Magyarország 7 Volt egyszer egy Pereces... ÍA.JDU Imre Vzon a napon azt írta az íjság (a Szabad Magyaror- izág), hogy rövidesen meg- ndul a repülőjárat Buda- Jest és Moszkva között; íogy egy mezőkövesdi ma- ;yóasszony otthagyta állá- iát, csak azért, mert pártis- tolára akart menni; és áogy elérték a békebeli színvonalat Rudabánya ércbányászai. Erre a va­sárnap délelőttre filmma­tinét ígért az MMTE; a szín­házban délután-és este is fellépett Latabár Kálmán; Tito marsall pedig vállalta egy magyar család 14. gye­rekének keresztapaságát. kz 1947-es esztendő áprilisi Vasárnapja volt ez a nap, egé­szen pontosan április 20-a. úgyis mondhatnánkjeles nap. Sok ezer miskolci, diósgyőri, perecesi labdarúgószurkoló szerint biztosan az. Volt ugyanis e napon még egy - az p véleményük szerint - az imént felsoroltaknál sokkal nagyobb izgalommal várt ese­mény. Egy érdekes fut- ballderbi, mégpedig Dávid és Góliát csatája. Miskolcra, pontosabban Pere­cesre látogatott aznap - még­hozzá hivatalos NB I-es mérkőzésre - a legpatinásabb, legnépszerűbb magyar csa­pat, a Ferencvárosi Torna Club. Az ellenfele pedig nem volt más, mint az 1946/47-es NB I-es bajnokság újonccsa­pata a Perecesi TK. Hogyan került e kiscsapat a magyar labdarúgás legfelsőbb osztályába? Nos, 1946 tava­szán az akkori kerületi baj­nokság megnyerése volt az el­ső belépő. Afféle sporttörté­neti kuriózum, hogy utolsó mérkőzésükön 1946. júniusá­ban 18-O-ra verték meg a Bán­révei VSC-t. Ezután következett az osz­tályozó sorozat, amelyet - a Salgótarjáni SE, a Kaposvári MTE, a Szegedi Tisza skalp­jainak megszerzésével - épp­úgy sikeresen megvívtak, akár a kerületi bajnokságot. Az álom, az NB I. - ahol akkori­ban olyan játékosok kergették a labdát, mint Sárosi doktor, Szusza, Zsengellér, Puskás, Heák, Kocsis - tehát valóra vált. Ilyen játékosok ellen pá­lyára lépni még akkor is felejt­hetetlen élmény, ha sokszor nieg kell hajolni a nagyobb tudás előtt. Amikor eljött az a bizonyos áp­rilisi vasárnap, a PTK a sereg- hajtókközöttszerepelt, aTest- vériség, a Dorog, az Erso Ma- disz, a Szentlőrinci AC, és a Szombathelyi Haladás tár­saságában. A ma visszaem- lékezők ennek egyetlen dolog­ban látják az okát. Abban, hogy az akkori perecesi vezetők nagyobb szurkoló- tábort és több bevételt remél­ve az őszi szezon hazai mérkő­zéseit a DVTK stadionban rendezték meg. A diósgyőri hazai pálya nem hozott sikert a perecesieknek, tavaszra °lyan hátrányba kerültek a ta­bellán, hogy teljesen remény­telennek látszott a helyzetük. Ekkorra viszont már vissza­tértek a perecesi. salakra, amely mint kiderült - kü­lönösen a nagy csapatok szá­mára - valóságos oroszlánbar­lang lett. A Fradi meccs iránti vá­rakozást a zöld-fehérek nép­szerűségén túl fokozta a PTK előző két fordulóban a Győri ETO és az Ersó Madisz ellen elért, két 3-0-ás győzelme is, meg az a tény, hogy a Fradiból az előző heti kiállítás miatt hiányzott két válogatott klasszis Rudas és Mike. A szurkolók mintha csak meg­A második félidőben azonnal támadólag lép fel a honi csa­pat, ami az első percekben há­rom egymásutáni szögletben is megmutatkozik. A Ferenc­város teljesen eltűnik a pályá­ról, valósággal alszanak. Az 5. percben Kertesi hihetetlen erejű lövéssel szerzi meg a tehetetlen Henni mellett a harmadik gólt. 3:0. Kertesi mesterhármasával tulajdonképpen el is döntötte ennek a mérkőzésnek a sorsát. Megértjük, hogy lendületében és örömében ő maga is a háló­ba került és a kapufát kidön­tötte. övezte perecesi salakra a két csapat. A történtekről a Sza­bad Magyarország (az Eszak- Magyarország elődje) a követ­kezőkben számolt be. „Perecesnek ünnepnapja volt vasárnap. Ritkán látott nagy tömeg kereste fel a bányász- várost, hogy tanúja lehessen a bányászfiúk diadalának. A po­ros úton autók sorai haladtak, míg a zöld gyepen rajokban meneteltek Nagymiskolc sportkedvelői. A bányász vá­ros lakói, mint megbolygatott hangyaboly várták a mérkő­zésre menőket. A kisméretű, gyönyörű fék vésű jó levegője pályán a mér kőzés kezde tekor mintegj 6500 embei gyűlt össze A játékvezető sípjelére, a kö vetkező össze állításban lép tek pályára i csapatok PTK: Kalmár • Zentai II., Fel földi,-Polcz II. Pió, Zentai I. • Futó II., Futói. Kertesi, For gács, Salamon Ferencváros Henni - Káldi Kispéter,- Her nádi, Csanádi Lakat,- Ko rányi, Gyulai Szabó, Sáros dr, Gyetvai Választásnál i PTK-nak ked vez a szerencse és nappal szembeni kaput választja. Ferencváros kezdi a mérkőzést, azonban a perece- siek azonnal átveszik a játék irányítását. Egyáltalán nem respektálják nagyszerű ellen­felüket és egyik támadást a másik után vezetik. A 4. perc­ben szögletrúgás jelzi a pere- cesiek fölényét. Az 5. percben ismét eredménytelen szögle­tet rúg a PTK. All. percben Korányi lefut, lövésébe bele- ugrik Felföldi és tőle szögletre pattan a labda. A sarokrúgás­ból azonnal támadásba len­dült a PTK. A12. percben Ker­tesi fölé, majd Futó a következő percben mellé lő. A 15. percben a játékvezető egy percre megállítja a játékot azért , hogy ily módon juttassa a nézőközönség kifejezését Salgó Imre, a játékvezető Testület elnöke iránt, akit a napokban temettek el. Újra­kezdés után ismét sarok­rúgást szerez a PTK, amit azonban Polcz mellé lő. A 22. percben újabb szögletet rúg a PTK, ami bizonyítja fölényét. A 25. percben szerzi a PTK el­ső gólját. Kertesi futtatja Futó I-et, aki azonnal visszajátszik Kertesihez és aközépcsatár 25 méterről bombaerős lövést küld a Ferencváros kapujára, Henni egy kissé elaludt és mire veti magát a labdára, a labda róla a hálóba perdül és a bíró gólt ítél. 1:0. A PTK a gól után is tovább tá­madásban maradt és a 29. percben pontosan megismét­lődik az előbbi helyzet és Ker­tesi biztosan juttatja a labdát rendeltetési helyére. 2:0. A perecesi fiúk igazi bányász szívvel és küzdeni akarással vetik magukat a mérkőzésbe és szinte szárnyakon repülnek a kapu felé. Különösen kitűnik Forgás nagyszecú játéka. Henninek van alkalma bebi­zonyítani Futó II. Forgács, azután Futó I. lövésével, hogy tud védeni, azonban messze van válogatott formájától. A mérkőzés végéig a perecesiek maradtak támadásban. A szünetben a Ferencváros öltözőjében az első gólról heszélnek. amelv véleményük Hogy azután olyan súlyos következmé­nye lett Kerte­si hálóba kerü­lésének, az nem az ő hibá­ja, hanem egy­részt a vélet­len, másrészt a vezetőség ter­hére lehet be­tudni, hogy nem vette ész­re a kapufa nagyarányú korhadtságát. Szerencse, hogy sérülés nem történt a kapufa kidűlé- sekor. A játék­vezető a szabá­lyokat nem is­merve, öröm­mel fújta le a mérkőzést. A két csapat azonnal bevo­nult az öltözőbe. Czeizler Sándor elvtársunk, az ÉLASZ elnöke azonban tu­domására hozta a bírónak, hogy helytelenül járt el, mert az új szabályok értelmében az új kapu felállítása után tar­tozik a bíró tovább vezetni a mérkőzést. A bíró tagadta ennek a sza­bálynak a létezését, s amikor Czeizler elvtársunk fehéren- feketén bebizonyította igazát, hajlandónak is mutatkozott a mérkőzés tovább vezetésére, annál ig inkább, mert 17 percen belül a PTK vezetősége teljesen új kaput állított fel, amit a bíró hitelesnek volt kénytelen elismerni. A Fe­rencváros ennek dacára nem volt hajlandó a mérkőzést tovább játszani, arra való hi­vatkozással, hogy Sárosi már nincs a pályán. ” A Fradi elleni mérkőzés ügyé­ben május elején született meg - az első - döntés. Újsághír a Szabad Magyarország 1947. május 7-i szerdai számából: „Döntöttek a Pereces-Ferenc- város ügyben. Hétfőn este az MLSZ egyes bírája az em­lékezetes 3:0 utáni kapufa kidűlés ügyében a mérkőzés újrajátszását mondotta ki. Az időpontot is megjelölte, amely napon a mérkőzés lebonyolí­tásra kerül. Május 21.” A fellebbezésre is elutasító válasz született. Ez a hír sokkolólag hatott. íme az „eredmény” Haladás-Pere­ces 1:0. S eljött május 21-e, szerda. „Az igazságtalanul újraját­szott mérkőzésre mintegy 4000 néző volt kíváncsi. Ma­guk a Ferencváros játékosai is elismerték, hogy az újraját­szás jogtalan és igazságtalan, s véleményük szerint a koráb­ban elért PTK győzelem alapján a mérkőzés két pont­ja jogosan illeti meg a PTK-t. A kiesésre álló egyesületek kö­vettek el mindent a mérkőzés újrajátszása érdekében. A légkör ennek következtében érthetően feszült. A kifutó fe­Jogos elkeseredésüknek in­kább az MLSZ vezetősége előtt kellett volna megfelelő for­mában hangot adni. Molnár Imre játékvezető síp­jelére a következő összeál­lításban léptek a csapatok a pályára: Pereces: Kalmár - Zentai II., Felföldi - Polcz, Pió, Zentai I.- Futó II., Cseh, Kertesi, Forgács, Salamon. Ferencváros: Henni - Szabó, Ónodi - Kéri, Kispéter, Lakat- Hegyes, Gyulai, Sárosi dr., Hernádi, Hlavács. A Ferencváros lendült előbb támadásba, azonban csak szögletrúgást tud kiharcolni. A perecesi védők mindent rombolnak. A 10. percben jut szóhoz először a PTK, Futó II. nagy lövése Ónodiba akad. Ez­után a játék kiegyensúlyozot­tá válik. A félidő vége felé inkább a PTK van támadás­ban. Ekkor látni azt, hogy Kispéter igen jó formában van. A szünet után a honi csapat van többet támadásban. A 8. percben Felföldi 30 méteres hatalmas szabadrúgását Hen- nivel együtt három perecesi játékos a hálóba nyomj a, azon­ban érthetetlenül a bíró a PTK ellen ítél szabadrúgást. Szögletarány: 5:2 (1:2) a Pere­ces javára. A PTK lelkes játé­kával győzelmet érdemelt vol­na.” Sokan úgy „emlékeznek” emi­att a pontvesztés miatt esett ki az NB I-ből a PTK. Nem emi­att. Már csak azért sem, mert végül is nem volt pontvesztés. A Szabad Magyarország 1947. május 25-i vasárnapi száma adta hírül a jó hírt: „Az MLSZ tegnap este meg­tartott fellebbviteli tár­gyalásán a Pereces TK-nak szolgáltattak igazságot. A vörös salakon elért 3:0-ás eredményt a PTK javára iga­zolták és így a két pontót a PTK-nak ítélték. Ezt kívánta a sportszerűség és az igazság.” * Tehát nem emiatt esett ki a Pereces. Sokkal inkább az ősszel, a diósgyőri stadionban elhullajtott pontok miatt, il­letve a tavaszi fordulók várat­lan - gyengébb csapatoktól el­szenvedett - vereségei miatt. Azok akik megverték 3:0-ra a Puskással felálló Kispestet, ugyanennyire a Sárosi dok­torral fémjelzett Fradit, s a későbbi bajnok Újpesttől a Megyeri úton csak nagy csatában 3:2-re kaptak ki, meglepő vereséget szenvedtek a Szegedtől, a Debrecentől, a már említett Haladástól és SzAC-tól. A lejátszott 30 mérkőzésből 11-et nyert meg a PTK mind­össze egy volt döntetlen, s 18- szor hagyta el vesztesen a játékteret. A gólarányuk 47- 75 volt. Ezeket az adatokat, no meg a szerzett 23 pontjukat örökítik meg a krónikák. * Mindezekhez szubjektív utó­szó gyanánt, hadd tegyem hoz­zá a következőket: eddigi életemben „élőben” vagy a te­levízió útján sok nagy futball- csatát volt módom látni, s vé­gig izgulni. Ebből „a gyűjte­ményből” mindössze három mérkőzést hiányolok csupán. A magyar-angol 6:3-as és 7:1- es derbit, és ezt, ezt a bizonyos perecesi 3:0-ás mérkőzést. De ezeket nagyon! Irigylem azo­kat akik ott lehettek, mert csodálom azokat akiket ott láthattak FUTBALLOZNI! Mert az még futball volt! Volt egyszer egy Pereces... - mint a mesében. Pedig nem mese ez gyermek. Valóság. Akárcsak az, hogy ma már pálya sincs Perecesen! Szóval ennek a történetnek a vége ö»m mPSPRZpní Ott.« pin ve­... avagy, amikor Dávid legyőzte Góliátot- Nagy hangulat volt, azt szinte le sem lehet írni milyen! Én mint gyerek a palánk tetejéről izgultam végig a mérkőzést - meséli a telefonba Győrből a DVTK, majd a Győri Vasas ETO egykori kiváló csatára Pió Imre. - Természetesen a bátyámért, Rudiért még külön is szorítottam. Hű de régen volt! Nekem mégis olyan eleven emlék mintha csak tegnap történt volna. Hát igen, Pereces nekem az ifjúságomat jelenti, s ennek az a híres mérkőzés kiemelkedő epizódja. Volt egyszer egy PTK. (Balról jobbra: Kertesi, Futó II., Polcz II., Cseh, Forgács, Zentai I., Salamon, Zentai II., Pió, Felföldi, Kalmár. Polcz Jenő: Három műszakban dolgoztam NB l-es ko­romban is. Nálunk nem a pénz dominált, mi éitünk-hal- tunk a futballért. Futó (Foczkó) II.Ferenc: - Az a nevezetes harmadik gól? Én íveltem be a labdát Kispéter mellett jobbról. A Bea­dás közben elestem, így nem láttam Kertesi gólját. Csak az üdvrivalgást hallottam. Akkor pillantottam oda. Kertesi a hátába kapaszkodott, s látom, hogy dűl a ka­pufa a nagy árok felé. Cseh József sérülés miatt csak a második Fradi mécs­esén játszhatott. Nagy ellenfele volt, Lakat Károly. Pió Rudira még ma is sokan emlékeznek Perecesen. A kiesés után előbb Szombat­helyen, majd 1949-től Győr­ben folytatta pályafutását Az egykori kiváló perecesi játékos 1990 augusztusában Ó5 éves korában hunyt el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents