Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-17 / 89. szám
8 ESZAK-MagyärorszAg Ém Hétvége/Jelenidő 1993. Április 17., Szombat „Odaszögezem a gyereket!” Válóper, válás magyar módra Bekecsi Szabó László Általában komolyan kell venni a fenyegetéseket. Még a gyerekek iskolai bomba-telefonjait is. Hát még azt, hogy 47 éves ember egyéves kislányával úgy állít be a szerkesztőségbe, hogy azt mondja: „Ezt a gyereket kiszögezem a templomajtóra!” Hogyan képes egy ember ilyen borzalmas fenyegetésre, csak akkor derül ki, ha végigmondja bánatát. De haladjunk soijában az eseményekkel!- Három fiam van, mind felnőtt emberek, huszonhat, huszonhárom és húszévesek. Ok már saját külön világukat élik - mondja Kovács Zoltán, aki Sajószent- péteren lakott s élt házasságban több, mint húsz éven át. Az élet azonban úgy hozta, hogy ennyi év után nemcsak a két szobás családi házat, a kertet, de feleségét is otthagyta. Miért, miért nem, erről ne essék szó. Tény, hogy még 1991 márciusában elköltözött otthonról Miskolcra. Ahogy lenni szokott, mindig akad vigasztaló, így nem csoda, hogy hamarosan élettársi kapcsolatot létesített, és társával albérletbe költöztek, ami mostanság nem egy olcsó mulatság. Annyira nem, hogy a nyolcezer forintos albérlet, meg a rezsi éppen megegyezik a fizetéssel. Az élettárs hozott e kapcsolatba egy 18 éves fiút, s hamarosan megérkezett a közös gyermek is, aki most egyéves. Ez a cseppség rámolgat, matat az asztalon, s így tudom meg, hogy a már címben is emlegetett fenyegetőzés „alanya”. Hogy miért?- Mert már kivagyok idegileg - mondja az immár „négygyerekes” apa, és így folytatja panaszát: - Több, mint egy éve beadtam a válópert, meg a vagyonmegosztási igényemet. Hiszen erre az albérletre megy el minden pénzem, holott a sajószentpéteri ház fele az enyém, s ha eladtuk volna közösen, már lett volna alkalmam venni egy szerény lakást. Csakhogy olyan nehézkes ez a pereskedés... Hiába fogadtam ügyvédet, csűrik-csavar- ják az ügyemet, de se válás, se vagyonmegosztás eddig még nincs, pedig három tárgyalás is volt. Sok reklamálás után végre ez év februárjában kitűztek egy tárgyalást, arra meg az ügyvédek nem jöttek el. Szerettem volna, ha itt Miskolcon tárgyalják az ügyet, de visszarendelték Kazincbarcikára a Városi Bíróságra. Tizenhatezret fizettem eddig az ügyvédre, mégsem jutok előbbre. Szeretném, ha meggyorsítanák az egész eljárást, hiszen április végén ismét van lehetőségem vásárolni egy lakást, eddig vár a tulaj. írtam már mindenhová ez ügyben, még az Igazságügyi Minisztériumba is, nekik is megírtam, ha nem intézkednek az ügyem meggyorsításában, én végső elkeseredésemben ezt a gyereket a templomajtóhoz szögezem, mert már nem bírom tovább ezt a nyomorgást. A panaszt hallgatónak csupán a fentiek.leírására van lehetősége. Meg adhat tanácsot is, meg fel is háborodhat azon, hogy képes lenne e megtenni ezzel az ártatlan csöppséggel borzalmas fenyegetését. Azonban ilyet hiába kérdez bárki, hiszen megtörtént már, hogy gyermekeivel végzett saját szülőanyjuk, hogy a mélybe vetette magát valaki s magával rántotta fiacskáját... Ennek még a gondolata is borzalmas. De hát annyi az elkeseredett, a kilátástalan helyzetben levő család, hogy a jelenség mellett nem mehetünk el szótlanul. Magam is csak a lelkiismeretem megnyugtatására és a fenti perben segíteni tudók belátására írom le az elmondottakat. Mi lenne, ha közös megegyezéssel folyna le a per? Mi lenne, ha soronkívül előrehoznák a pert? Mi lenne, ha legalább ilyen esetekben jobban egymásra figyelnének az emberek? Mi lenne, ha... Exporthitel egyéni vállalkozóknak Budapest (ISB - S.Z.) — Az Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz) és a Külkereskedelmi Bank Rt. vezetői csütörtökön együttműködési megállapodást írtak alá, amely a vállalkozók és a bank kapcsolatának javítását célozza. Ennek első kézzelfogható jeleként egy export-előfinanszírozási hitelkonstrukció alapjait rögzítő dokumentumot is ellátott kézjegyével Bartha Árpád, a bank vezérigazgatója és Kassai Róbert, az Iposz alelnöke. Március 31-vel megszűnt a nemzeti banki export-előfinanszírozási konstrukció, így a belső piacok szűkülésével mindinkább a külpiacok meghódítására „kényszerülő” vállalkozók nehéz helyzetbe kerültek. A megoldást keresve talált egymásra a vállalkozói érdekvédelmi szervezet, és az exportfinanszírozásban több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező bank. A csütörtökön aláírt szerződés alapján a konstrukció május 15. után lép életbe. Nem a termelés, hanem kifejezetten a szállítás finanszírozására szolgál, azaz „okmányos” előfinanszírozási hitel, tehát szerződést és kész árut kell felmutatni a megszerzéséhez. Alsó határa 3 millió forint, s az exportszerződésben foglalt összeg 80 százalékáig terjedhet. Ugyanakkor a bank és az Iposz nem határozta meg az igénybe vehető összeg felső határát. A bank azoknak nyújtja a hitelt, akiket az ipartestületek ajánlása alapján megfelelően hitelképesnek tart. Akik átjutottak az Iposz elsődleges szűrőjén, meglehetősen kedvező feltételekkel juthatnak hitelhez. A kamatokat LIBOR (a mindenkori brit pénzpiaci kamatok) plusz 2-4 százalékban állapították meg, a kockázattól függően. A pénzintézet általában eltekint a szokásos bankbiztosítékoktól - megnyitott akkreditív, stb. -, de áz máris látszik, hogy a kedvezmények többsége a nyugati piacokra irányuló szállítások esetében jár majd. Ez a dal arról szól, kié lesz a hatalom Beszélgetés a privatizációról dr. Kosinszky György rektorhelyettessel Szarvas Dezső Miskolc (ÉM) — Privatizálunk, illetve magánkézbe adunk két- ezermiüiárd forint értékű állami vagyont. Olyan vagyonról van szó, amely ha tetszik egyes pártkorifeusoknak, ha nem, de vitathatatlanul az elmúlt negyven évben teremtődött. Emberek százezrei halmozták fel ezt a vagyont, építették fel romjaiból a háborúban tönkretett, kirabolt, széthordott országot. Mert romhalmazt kapott örökségül a nép egy olyan hatalomtól, amelyre a jelenlegi kurzus olyan édesbús nosztalgiával gondol vissza, hogy szinte már sírni illenék az embernek. De hagyjuk a politikát. Itt, most nem erről van szó, hanem nagyon is racionális dolgokról; arról, hogy kié, kiké is lesz a fent említett kétezermilliárdos állami vagyon; hogyan, miképpen kerül magánkézbe, kié, kiké is lesz tulajdonképpen a hatalom. Ez persze már tömény politika, ám ez utóbbiról nem feledkezhet meg az ember, pláne nem, ha valamiképpen a politika közelségébe, vonzáste* rébe került. Az iméntiekben meg is egyeztünk dr. Kosinszky Györggyel, a Miskolci Egyetem rektorhelyettesével, aki a Kereszténydemokrata Néppárt gazdasági szakértője is mellesleg. Mármint abban egyeztünk meg, hogy nem politizálunk, hanem szigorúan a témánál, a privatizáció jelenlegi gyakorlatánál, technikájánál maradunk. Ám a dolog természetéből következően a politikát csak nem tudtuk megkerülni, kire- keszteni. A KDNP markáns véleménye Ahány párt, annyi vélemény fogalmazódott meg a privatizációról. Abban viszont - kivétel a legnagyobb kormánypárt, az MDF - valamennyi párt megegyezik, hogy a privatizációjelenlegi gyakorlatával szakítani kell. Legmarkánsabban a KDNP fogalmazta meg kritikáját, ami már csak azért is érdekes, meglepő, mert a kormányzó koalíció egyik pártjáról van szó. A KDNP közgazdasági bizottsága a közeli múltban közreadott tanulmányában egyebek között megállapítja, hogy a tulajdonreform, a privatizáció kérdésében mindmáig nem alakult ki a problémakör egészére kiterjedő egységes koalíciós és kormányzati koncepció; még kevésbé született meg egységes társadalmi közfelfogás. A privatizáció ennek ellenére folyik, mégpedig a KDNP szerint megfelelő politikai irányítás és kellő társadalmi ellenőrzés nélkül. Mindezeknek pedig már eddig is súlyosak a gazdasági, társadalmi, politikai következményei. Vagyis: a KDNP tulajdonképpen azt fogalmazta meg, hogy mindez, ami eddig a privatizációban történt, kárt okozott a nemzetnek, az országnak. Ez bizony súlyos vád. • Az. És ez a kritika a KDNP karakteres véleménye a privatizációról - mondja dr. Kosinszky György -. Ez persze nem egyezik az MDF véleményével, de hát a KDNP számos más kérdésben is más véleményen van, mint a legnagyobb kormánypárt. □ Maradjunk a privatizációnál... • Igen. A rendszerváltást követően eldőlt, hogy egy szociális piacgazdaság felé haladjon, forduljon az ország, azt kell kiépítenünk. Ami piacot jelent és természetesen egy szociális védőhálót. A társadalomtudósok és a nemzetközi Dr. Kosinszky György: Feltétlenül szükség van személyi változásokra Fotó: Farkas Maya nagyon jó lenne, ha jómagam is polgárosodhatnék ebben a folyamatban. A polgárosodás pedig nem képzelhető el vagyonosodás nélkül. Vagyis, a privatizáció - véleményem szerint - az egész társadalom legérzékenyebb pontja, hiszen ennek során dől el, hogy kiből is lehet polgár. Manapság divatos Széchenyit idézni. Jómagam ugyan nem szeretem az idézeteket, de a témához nagyon is passzol a legnagyobb magyar ama mondása, miszerint: „Szabad egy nép csak akkor lehet, ha vagyonos is.” A vagyon ugyanis függetlenséget jelent, egy célrendszert jelent, az országnak pedig növekedési lehetőséget biztosít. □ Vagyonhoz kell tehát juttatni az állampolgárt, hogy polgár lehessen. Le-, illetve el kell bontani az állami vagyont. • Pontosan erről van szó. Megkezdődött az államta- lanítás, az állami vagyon felosztása nem csak nálunk, de a többi, úgynevezett volt szocialista országokban is. A kérdés az, hogy ez milyen ütemben történjen, és kik legyenek a jövendőbeli tulajdonosok. Nos, a vélemények az iménti kérdésekről eltérőek. Az egyik oldalról túl gyors, a másik szerint lassú a privatizáció üteme. A KDNP véleménye az, hogy a privatizációt nem lehet globális formában kezelni, mert más a kereskedelmi hálózat, az élelmiszeripari boltok privatizációja, más egy gépipari vállalaté, és megint más, mondjuk egy bányavállalaté. Meggondolatlan privatizációs lépésekkel ugyanis egy-egy ágazatot totálisan tönkre lehet tenni. Szerintem olyan jogszabályi háttérre van szükség a privatizációs folyamatban, amely védi a magyar piacot, és természetesen védi a magyar ipart. A privatizációban nélkülözhetetlen a szelektív politika és stratégia. Azért, mert nem mindegy, hogy például Borsod megyéről beszélünk, vagy Budapestről vagy éppenséggel egy dunántúli vállalatról van szó. A lényeg az, s maradjunk a témánál, hogy a privatizáció üteme gyors-e, vagy lassú, illetve kik lesznek a tulajdonosok. Megengedhetetlen visszaélések oAz utóbbi kérdés különösen fontos. Azt gondolom, hogy a KDNP e tekintetben a lényegre érzett rá, sokak szimpátiáját nyerve el, amikor immár több alkalommal is élesen kritizálta a privatizáció jelenlegi gyakorlatát, mondván: egyre nyilvánvalóbb, hogy megengedhetetlen visszaélésekre került sor, egyre élesebbé válik a társadalomnak a privatizációs folyamat eddigi menetével _______Z_____-■ —77___^-------A T.J.—7jí_ r ántsem érvényesülnek a piaci mechanizmusok. Ráadásul pedig valamennyi domináns pártnak más a véleménye a privatizációról, csupán csak abban egyeznek meg: mindenképpen meg kell történjen. Van-e egyáltalán jó módszer, jó technika, amivel egyetérthet, elfogadhat a társadalom nagy többsége. Hiszen az alapkérdés mégis csak az: kinek, kiknek a részére bontják le az állami tulajdont? • Elsősorban a magyar állampolgárokat kell helyzetbe hozni, hogy tulajdonosok lehessenek. Két évvel ezelőtt, amikor megkezdődött a privatizáció, elsősorban a külföldi tőke felé kacsintgatott a politika. Ennek persze fiskális oka volt, mondván: pénzre van szükség, mert csökkenteni kell az adósságállományt. Volt ugyan szerény utalás arra is, hogy az állami vállalatokat a privatizációs pénzből reorganizálni, egészségessé kell tenni. Ez nem történt meg. Annak ellenére nem, hogy tekintélyes pénzekre tett szert a költségvetés a privatizációból. És a reorganizáció elmulasztása súlyos hiba, hiszen egy egészséges, működő, piacon lévő vállalat az embereket foglalkoztat, és persze adót is fizet. E helyett, illetve ezzel szemben az a sajnálatos tény, hogy elkótyavetyélődik az állami vagyon, mert egy piacot vesztett, rosszul működő vállalatot valós értékének töredékéért, úgymond fillérekért lehet eladni. □ Erre számos példát mondhatnék. Bizonyos külföldi cégeknek történt eladások meglehetősen nagypolitikai, emocionális vihart kavartak. De akik eladták a cégeket, azt mondják: vitték amennyiért vitték, nekik volt pénzük, ők fizettek a legtöbbet. A privatizáció útja nem járatlan • Éppen ezért kell elsősorban a magyar vállalkozói réteget létrehozni. A magyar állampolgárt, a magyar dolgozót, aki eddig bérből és fizetésből élt, olyan helyzetbe kell hozni, hogy vállalkozhasson. Ezért szorgalmazza a KDNP, hogy kedvező kamatozású hitelt kell adni, ezért szorgalmazza, hogy a privatizálásra kijelölt vállalatokat működőképessé kell tenni, mert különben a vállalkozóval, a jövendő tulajdonossal együtt, ismét csődbe megy. Szükség van vállalkozói szakismeretre is, hogy a vállalkozó működtetni tudja vállalatát, vállalkozását. Sokan állítják persze, hogy járatlan az út, sötétben botorkálunk, ezért aztán nehéz privatizálni. Ez nem igaz, mert jónéhány európai országban lejátszódott már privatizációs folyamat. Vagy például Mexikóban is, ahol néhány évvel ezelőtt még 1300 állami vállalat volt, most pedig nem több, mint 130. Valamennyit privatizálták és egy sem jutott csődbe. Ugyanakkor megállították, visszaszorították az évenként 180 százalékos inflációt is. Van tehát példa előttünk a tudatos, átgondolt, sikeres privatizációra. □Az imént a regionális különbségeket említette, amelyekre figyelni kell a privatizáció során. Bizonyára szűkebb hazánkra, Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyére gondolt. • Például a kohászatra, ahol két szerencsétlen kísérletnek lehettünk tanúi. Az egyik Ózd, a másik Diósgyőr. Több ezer ember veszítette el munkahelyét, s valóságos alternatívák hászat, a bányászat, a gépipar az nem fúszerbolt, rövidárubolt, vagy kocsma - hogy kissé nyersen fogalmazzak. A KDNP véleménye egyértelmű: világos játékszabályok kellenek, hogy minden állampolgár egyenlő esélyekkel vehessen részt a privatizációban, a vállalkozásban. a Kétezer milliárd forintértékű állami vagyont jelöltek ki privatizálásra. Nos, ha jól meggondoljuk, mire magunkhoz tértünk, két esztendő alatt minden külföldi kézbe került, ami jól működött. Az élelmiszeripar színe-java például. Maradt, ami maradt, ami tulajdonképpen veszteséget termel. Most akkora jó magyar állampolgár ezt a veszteséget vegye meg? • Sajnos. Sokféleképpen lehet gyarmatosítani, konkurenciát megszüntetni,, Mólunk a szőnyeget kihúzni, sokféleképpen lehet piacot magunknak megteremteni, és még sorolhatnám tovább. Az persze természetes, hogy a külföldi tőke a jól prosperáló cégeket próbálta megvásárolni. Ahol korrekt tőke, korrekt cégek jelentek meg, ott nincs is igazán nagy gond. De megjelent a rablótoké is, hogy bezárja a gyárat, megszüntesse a konkurenciát, hogy piacot teremtsen, hogy behozza a termékeit, amelyek sok esetben sokkal gyengébbek, rosszabb minőségűek, mint a magyar. □ Mégis, mit lehet tenni? Az állami vagyon íródik lefelé, nagy az értékvesztése. Az ember csak keserűen szemlélheti a történteket. Jelenleg ott tartunk, hogy az óriási többség reménytelenül kívülreked a privatizációból, s még csak esélye sincs az újrakezdésre; míg mások, akik kellő tőkével bírnak, mint Ön is említette, szinte fillérekért hatalmas vagyonhoz jutnak. Mindez sérti a társadalom erkölcsi, morális érzékét, s ennek következményeivel a mindenkori hatalomnak később számolnia kell. • Igaza van. Ráadásul a vagyon az egyben fegyver is. Mert aki a gazdaság ütőerén tartja a kezét, az a hatalmat is birtokolja. Nem szóvirágokkal, filozófiai eszmefuttatásokkal döntődnek el a hatalmi kérdések. Termelők százezreinek sorsa múlik például azon: kié, kiké lesz az élelmiszeripar, kijutnak-e a magyar termékek a külföldi piacra; védjük-e kellően, hatékonyan a hazai termelőket, termékeket. Számos felelős vezető alkalmatlan a Mint tapasztaljuk, a gyakorlat, a privatizáció kétesztendős menete nem az iméntieket bizonyítja. Ezért aztán például a KDNP-nek mindezekről enyhén szólva is lesújtó a véleménye. Nem is szólva a társadalom véleményéről. • Ezzel jómagam is teljes mértékben azonosulok. S mert a privatizáció egész menete igen mély sebeket vágott,ezért bár egyesek tudom, nem veszik jónéven, mégis kimondom: feltétlenül szükség van személyi változásokra. A privatizáció súlyos hibái, rossz eredményei számos felelős vezető alkalmatlanságát bizonyítja. A KDNP szerint új koncepciókra, új eljárások kidolgozására van szükség. Olyan koncepciót, olyan eljárásokat, technikát kell kidolgozni, amely lehetővé teszi, hogy a családok nagy többsége tulajdonhoz jusson. Fontos ez mind
