Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-15 / 87. szám
1993. Április 15., Csütörtök 4 ÉSZAK-IVIagyarország Levelezes Dunna, Duna, duma A kisgyerekek szeretnek úgy játszani, hogy a dunna alá bújnak. Anyuka ilyenkor mondogatja: Hol van Tamáska? Végre kinéz a kicsi. Itt van! - kiált a mama és vége a játéknak. így játszottak a dunna alatt a Duna Tv nemtői is. Parlamenti ügy lett belőle. Végül a „főember” elmagyarázta a Nap Tv-ben, hogy ez a műsor a határon túli magyarok magyarságtudatának, kultúrájának szolgálatában áll. Egy kisebbségi magyarrajutó költséghányad legfeljebb kétezer forint. Ennyit fordíthatunk rájuk! Igaz, ami igaz, de számoljunk utána. Tizenöt milliárd a Duna Tv költsége, osztva kettőezerrel, az annyi mint 7,5 millió. Hogy lett ennyi magyar? Arról nem szól a nyilatkozó, hogy milyen lehet a nézettsége ennek a „magyarabb” televíziónak. Mert hogyan lehet ezt a műsort venni? 1. Kell hozzá egy műholdvevő antenna. (A többségnek ott sincs.) Alkalmassá kell tenni az EUTELSATII-F3 műhold vételére. Az ASTRA műholdvevő alkalmas erre bővítéssel. (Az ASTRA vízszintes polaritású, pozíciója 19,2 fok kelet, az EUTELSAT 16 fok kelet.) 2. Az antenna a nyugati végeken 0,9 méter, keleten ( például Erdélyben ) 1,2 méter átmérőjű legyen. Ebbe kell beépíteni az újabb tápfejet, polárváltót, kis zajú konvertert. (1 db zajtényezővel megfelel.) 3. A beltéri műholdvevő működhessen az 1596 MHz frekvencia sávon, a hangsegéd- vivő a 6,6 MHz frekvencián. Ezek a szerelvények egy nagyobb méretű színes tv-készülék árszínvonalán mozognak. Ismerve a kelet-európai viszonyokat, nem számolhatunk milliós nézőszámmal. És a műsor? Nem „magyarabb” és nem jobb, mint az MTV 1-es és 2-es adása. (A filmek egyharmada magyar, kétharmada külföldi.) Érvek kavarodnak. Beszélnek a „homo politikusok”. A „homo technikus” hallgatja és csak annyit mond: Duna-parti, dumaparti. Arra gondol, hogy a miskolci tv-adó a 2-es csatornán nem sugároz, pedig azt 200 ezren néznék. Ez vajon kit érdekel? Csapó András Miskolc fi Árnyékos oldal A miskolci belváros legtöbb épületéhez hatalmas udvar is tartozik, ami jó szolgálatot tett a felújítások idején, felvonulási területként. Jó nénány megszépült ház udvaráról, kerítéséről azonban mintha megfeledkeztek volna az épít(tet)ők, s helyettük sajnos csak a szél munkál. BODNÁR ILDIKÓ rovata Oh, azok a bizonyos reklámok Valahogy úgy vagyunk a reklámokkal, mint az adóval: nem szeretjük /utáljuk?/, de tűijük, mert muszáj. Nem is a modern „biznisz” törvényein kívánok füstölögni, mert egyrészt nem értek hozzá /én legalább elismerem!/, másrészt pedig füstölögnek azon elegen ebben az igen-igen „manager”-világban. /Ok nem mindig ismerik el./ Van azonban néhány televíziós reklám, amelyet egy- szer-kétszer látva az ember még csak-csak elszívogatja a fogát..., de mikor már százharmincket- tedjére kénytelen átszenvedni, betyár kedve támad gyakorolni a falramászás kicsit ódivatú, de igen egészséges sportját! Itt van például a Mazda. Meg a szlogen, hogy azt mondja: „Ha én Mazda volnék...” Szerintem napról napra egy ország rágja a körmét, hogy mi az ördög lenne, ha ez a behízelgő hangú atyafi történetesen Mazdának születik?... Ez azonban soha nem derül ki. Gondoljon mindenki, amit akar. Nekem például az ugrik be, hogy: „Ha én Mazda volnék, száz egeret fognék, tillárom-tyuhaj!” Oda se neki! Vigasztaljon mindenkit, hogy talán eme csodaautók is kaphatók MÁR egymillió forinttól. /Itt az alkalom munkanélküliek! Kinek van szüksége autóra?/ De ez még semmi! Mert itt van az „Ambipúr-permanente” is! Többnyire vacsoraidőben, az orrunk alá... Huhú, de jó, hogy az amcsik végül mégsem szabadalmaztatták az ún. „szagosfilmet”! Na és a „Csibó”! Az áldott „Csi- bó”-kávé, „A legtöbb mi adható”! Nem tudom, nős-e már az a zseniális reklámtudor, aki kitalálta ezt az agyilag „vegetatív” szlogent... Ha nem, úgy több millió tévénéző nevében azt kívánom neki, hogy eljövendő esküvője alkalmából kapja ő is nászajándékba „a legtöbbet mi adható”! Vegyen neki az atyafiság vagy két mázsa „Csibó”-t, osztán más semmit! /De megnézném, milyen arcot vág hozzá a boldog vőlegény!.../ Szeretve tisztelt reklámszakembereink nem feledkeztek meg az állatokról sem. Hohó! Itt van a „Viszkasz”! „A macskák visz- kaszt vennének...” Nos, lehet hogy a macskák „Viszkasz”-t vennének, én azonban nem vagyok macska, így nem veszek „Visz- kasz”-t. Fogjon egeret az ebadta cirmos! No de... azért legyünk igazságosak! Nem minden reklám nyámnyila, kerülgetés, rábeszélés bugyutaság. Vannak karakán, kemény, mondhatni„vagány”reklámok is. Ilyen például a „dzsí-pí” elemé, amivel a Dallas előtt szokták ijesztgetni a magyarokat. Itt nincs mellébeszéd: a borostás cowboy kerek-perec megmondja, hogy ha jót akarunk, vegyünk „dzsí-pí”-elemet, mert különben...! Nos, hát nem! Azért sem! Minket nem lehet megfélemlíteni! Szittya testvéreim! Annyi évszázadon át dacoltunk törökkel, tatárral, némettel... hát csak nem majrézunk most be, egy hitvány , ,dzsí-pí”-cowboytól!? Nem is folytatom tovább /pedig lehetne, hajaj!/, de csak fölidegesítem magam, aztán szedhetem a „nóstresszt” vagy mi a fenét, amit az a földhözvágott szőkeség szokott a lelkünkre kötni. Valami személyes jellegű, frappáns szlogennel kellene befejezni ezt a kis kalandozást... dehát mit reklámozhat egy magamfajta csóró matyó? Legfeljebb a családját. /Friderikusz után szabadon/ valahogy így: „Ha nincs apám és anyám - akkor most én sem vagyok!” /Jó mi?/ Szepesi Sándor Mezőkövesd Ráfizetéses vízdíj számlák A víz folyik, de nem Olvasom az újságban (ÉM március 11.), hogy baj van a vízdíjak befizetésével. Mert vannak, akik fizetnének, de nincs számlájuk, míg mások pénz híján nem tudják a kimutatást rendezni. Gond az is, hogy a Miskolci Vízművek nem győzi havonta leolvasni a több tízezer vízórát, így dolgozójuk évente csak egyszer csenget. Marad tehát az átalánydíj, amit a vízóratulaj donosok vállaltak és az év végi elszámolás többletfogyasztás, vagy netán túlfizetés esetén. Én egy 10 emeletes, 80 lakásos, vegyes tulajdonú bérházban lakom, ahol a lakók mintegy 25 százaléka szereltetett fel vízórát, mindegy, hogy ki fiz< s fizet átalányt. A főmérőn mért fogyasztásból az épület kezelője levonja a vízórások által vállalt mennyiséget, a megmaradt köbmétereket pedig szétosztj ák a többi lakó között. Két problémám van ezzel a gyakorlattal. Az egyik, hogy az esetleges vízelfolyásokat, csőrepedéseket, csak azokkal fizettetik meg, akiknek nincs mérőjük. A másik pedig az év végi elszámolás. Ugyanis, ha a vízórások az átalány köbméternél többet fogyasztanak, a pluszt csak később, azaz az év végi elszámolásnál egyenlítik ki. Csakhogy az épületre - a főmérő alapján - minden esetben kiszámlázzák a tényleges havi vízfelhasználást, s így a többletet, a vízórások túlfogyasztását a vízóra nélküliekkel fizettetik ki. Nagyon sokan rosszul járunk emiatt, s az irreálisan magas havi díjak miatt bizony egyre többen dohogunk. S egyáltalán, mi lesz az általunk pluszként befizetett összegekkel? Netán kamatostul visszakapjuk? Sajnos, az az érzésem, a vízműveknek nem érdeke a mérők havi leolvasása, hiszen ők a fenti gyakorlat miatt nem károsodnak. Nem úgy azok a lakók, akik becsületesen rendezik havi, néni átalánydíjas vízdíjszámlájukat. (Név és cím a szerkesztőségben) Munkában töltött évek után- Szerkesztői üzenetek Ifj. Novák Ferencné, Felsőkelecsény: Az építkezéshez nyújtott szoc. pol. kedvezmény összegének megemeléséről (200 ezer forintról 600 ezerre ) tavaly decemberben valóban tárgyalt az Országgyűlés, de döntés nem született a kérdésben. Hogy mikor fogadják el (vagy elfogadják-e egyáltalán) a módosító javaslatot, nem tudni. Javasoljuk, e problémájával képviselőjüket keresse meg fogadónapján. Mindenesetre, ha egyszer a kedvezményt már igénybe vették, később már nem lesz módjuk a megemelt összeget, illetve a kiegészítést kérni. * Özv. Török Jánosné, Borsodszirák: Ápolási díjra a tartósan gondozásra szoruló személyek otthoni ápolását vállaló hozzátartozók csak akkor jogosultak, ha terhességi-gyermekágyi segélyben, gyed-ben, gyes-ben, gyermeknevelési támogatásban, táppénzben, baleseti táppénzben, nyugellátásban, Korengedményes nyugdíjazás, differenciált támogatás Napjaink talán legkritikusabb problémájáról, a munkanélküliek helyzetéről szeretnék néhány gondolatot szólni. Talán azzal kezdeném: remélem, ez egy átmeneti folyamat, legalábbis azok számára, akik akarnak és tudnak 'egy alapjaiban is új társadalmi rendszer átalakulásában - saját boldogulásuk érdekében is - minél nagyobb részt vállalni. Több szakma, idegen nyelv, stb. megszerzésével. De mit kezdjenek azok, akik ledolgozták életük nagyobbik hányadát, 35-38 évet, s ma már 52-55 évesek? Véleményem szerint ezen korosztály átképzése, új szakmára való megtanítása irreális követelmény lenne, mivel fiatalok ezrei várnak arra, hogy iskolában szerzett tudásukat a evakorlatban is alkalmazzák. cikket „A nők nyugdíjkorhatára” címmel, közelebbről is az Érdekegyeztető Tanács plenáris ülésén elhangzott javaslatot, miszerint hosszú szolgálati idő után - 35 év - mind a nők, mind a férfiak életkoruktól függetlenül elmehessenek nyugdíjba. (A javaslat eredményéről nincs információm.) Gondolom, ennek elfogadásával némileg enyhíteni lehetne az életkedvüket, munkahelyüket saját hibájukon kívül elvesztett emberek morális hangulatán, s nem utolsósorban anyagi helyzetén. A Tisztelt Ház az elmúlt időszakban szinte sokkolta az állampolgárok idegeit, például a média törvénnyel, Bős-Nagymarossal és egyebekkel, de az említett problémáról ieen keveset lehetett halkorengedményes nyugdíjazást illetően, csak ennek jogossága véleményem szerint sok esetben megkérdőjelezhető. A napokban olvastam a debreceni rendőrkapitányról - bűncselekményéről -, a- kit, ha jól emlékszem, 25 évnyi szolgálati idő után, 47 évesen nyugdíjaztak. Talán e példa kapcsán, nem lenne-e jogos egy módosított törvénnyel, akár ideiglenesen is - míg a gazdasági helyzet stabilizálódik - 35 éves munkaviszony u- tán, a kohászatban és más üzemekben, a nehéz fizikai munkában eltöltött évek után korengedménnyel nyugdíjba küldeni a munka nélkül maradottakat? Elképzelhetőnek tartanám azt is, hogy a munkanélküliek szociális támoeatását.illetve sesélvét. a Kérés az MKV-hez Két hetes tapasztalat diktálja e sorokat. Körülbelül ennyi idő telt el ugyanis azóta, hogy a 11-es autóbusz végállomását a Gömöri pályaudvarról áthelyezték a Búza-térre. Nyugodtan állíthatom - s ebben bizonyára nagyon sok utastársam is megerősít -, hogy rossz döntés volt ez a MKV vezetőinek a részéről. S hogy kik mérgelődnek miatta nap mint nap? Elsőként azok, akik vidékről utaznak a megyeszékhelyre, s itt szállnak le a vonatról. Másodsorban azok, akik a Gömöri Diszkontba járnak vásárolni, hogy néhány forintot megspóroljanak. Aligha kell bizonygatnom, hogy elsősorban nyugdíjasok, akiket ez a járat megkímélt a cipekedéstől, a felesleges fáradozástól. A döntés miatt méltatlankodók körébe tartoznak a munkába járók is, akik szintén kitesznek egy jelentős utaslétszámot. Míg korábban, azaz április 1. előtt kényelmesen várakozhattunk és felszállhat- tunk e járatra, most az anélkül is zsúfolt Búza-téren kell tülekednünk, ahol egymást érik a különféle buszok. Nesze neked kulturált közlekedés! De én optimista vagyok, s hiszem: ad az utazók véleményére az MKV, s felülbírálja döntését. F. László Miskolc Hivatali csoda Remélve, hogy levelemet az újságban megjelentetik, szeretném pár sorban leírni, milyen csoda történt velem. Persze az is lehet, hogy nem csoda. íme a történet dióhéjban. Édesapám 1993. január 26-án elhunyt. A halála előtti héten, január 20-án ajándékozási szerződést kötött unokahúgom javára, aki ezt a szerződést február 1-én bemutatta a Szerencsi Földhivatalnak. Most jön a csoda! Az elsején bemutatott ajándékozási szerződés alapján a hivatal február 11-én meghozta határozatát és át is vezette a telekkönyvön. Ma, amikor a kárpótlási ügyek miatt nagyon leterheltek a földhivatalok, Szerencsen 10 naptári nap alatt elkészülnek két határozattal és nyolc tulajdoni lapon átvezetik a változást. Bár a sietségben a haszonélvezetet már fel sem tűntetik - hiszen bemutatták a halotti anyakönyvi kivonatot -, ezzel már nem is fárasztják magukat a gyorskezű ügyintézők. Hát mi ez kérem, ha nem csoda? Más meg sem fordul a fejemben! Mint gyakorló hivatallátogató tapasztalatból tudom, nekem hónapokat kellett várnom hasonló esetben - bár az is igaz, nem a Szerencsi Földhivatal, hanem a budapesti esetében. Dr. Hudy Zoltánná Budapest (Mint azt Szepesi Lászlótól, a hivatal helyettes-vezetőjétől megtudtuk, a haszonélvezetet csak abban az esetben tűntetik fel, ha azt a szerződésben kikötötték. - szerk. megj.) A betűvetés torz példája. Fotók: Fojtán László Jogsegélyszolgálat Ma, április 15-én, csütörtökön délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sni-
