Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-04 / 53. szám

1993. Március 4., Csütörtök 4 ÉSZAK-Magmrország Levelezés Családi fogyókúra Az egyik szombat délelőtt fánkot sütöttem. Két tojássárgáját és fél deci rumot kispórol­tam a tésztából. Hitvesem, ki ez idő tájt az Északot tanulmányozta, felolvasta nekem a vízművek közleményét, mely szerint j anu- ár 1-től a víz és csatornázási díj együttes összege 84 Ft/köbméter. Évekkel ezelőtt, a harmadszori tejtermék áremelésnél a családomat észrevétlenül leszoktattam a vajról, s rátértünk a sokkal egészségesebb Ráma margarinra. Aztán jött a Liga, jelenleg a sütő margarinnál tar­tok, de van még egy ötletem: disznózsír. Leányomat különösen nehéz volt ránevel­nem a rendszeres fogmosásra, fürdésre - ám jelenleg rossz hallgatni, hogyan zuhog a drága víz naponta többször is a fürdőszo­bában. Nem beszélve fiam már-már szü­letési hibának számító mániákus tiszta­ságáról. Féljem, még a rendszerváltás előtt lett nyugdíjas, nekem VAN munkahelyem, így kivételesen szerencsés, boldog asszony va­gyok. Sohasem' voltak anyagi gondjaim, mivel nagyanyám megtanított, hogyan lehet ...-ból várat építeni. Nincs semmi baj! Számolás kérdése az egész! Ha a vajról sike­rült családomat leszoktatnom észrevét­lenül, semmiség lesz nekem az evésről is le­szoktatnom őket „észrevétlenül”. A drága fogmosás helyett meg eljárnak majd az SZTK-ba fogtömésre. Mennyivel egysze­rűbb! így - míg ott ülnek - nem lesz idejük edzésekre járni és garantáltan csökken az étvágyuk is. Szuper! Igazán zseniális asz- szony vagyok! Megyek, elmondom szerető hitvesemnek, hadd tudja meg, micsoda re­mek nőt vett feleségül. Bár, most látom, nincs szalag a fánkon. Ki­tűnő! Legalább erről is leszoknak. Csak egyetlen egyet kérek. De ezt nagyon. Nyugdíjkérdés, szociálpolitika, élsport, egészséges életre nevelés - óh, dehogy! Este 8 óra után az MTV-ben ne legyen lát­ható a Pick szalámi reklám. Köszönöm. L. S.-né Miskolc Mit visz a Szinva vize? Fotó: Fojtán László — Szerkesztői üzenet — B. János, Miskolc: A szociális törvény sze­rint különösen indokolt a lakásfenntartási támogatás megítélése akkor, ha a lakás- fenntartás költségei elérik vagy meghalad­ják az egy háztartásban élő közeli hozzátar­tozók összjövedelmének 35 százalékát, és az egy főre jutó havi jövedelem nem halad­ja meg az öregségi nyugdíj mindenkori leg­kisebb összegének - március 1-től 6400 Ft - kétszeresét. A rászorultságról az e törvény­ben, valamint a helyi önkormányzat rende­letében meghatározott feltételek alapján döntenek. A lakásfenntartási kiadások körében figyelembe kell venni a lakbért vagy albérleti díjat, a lakás célú pénzin­tézeti kölcsön törlesztőrészletét, a fűtés díját, illetve költségeit, valamint az önkor­mányzat rendeletében meghatározott mértékig a villanyáram, a víz- és gázfo­gyasztás költségeit. J ogsegélyszolgálat Ma, március 4-én, csütörtökön délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácso­kat és felvilágosítást ad dr. Demeter Lajos ügyvéd. BODNÁR ILDIKÓ rovata Magas lázban félrebeszélek Új szelek fúj dogálnak mostaná­ban felénk, melyek új lehetősége­ket hordoznak magukban. Töb­bek között az önminősítések és kapaszkodások korlátlan esélye­it. Például Gicsfalvy Botkezú Bo- domér, ki rendelkezvén szabad idővel, ecsettel, vászonnal és fes­tékkel (sajnos tehetséggel már nem, az nem volt kapható a bolt­ban) festegetni kezd, képeit sűrűn kínálja eladásra, holnap már fes­tőművésznek titulálja magát. Nagyrabecsült felesége a piacon felfújt tökmagot és férje képeit árulja, névjegykártyáján a „mar­keting manager” megnevezés je­lenik meg. Legidősebb fiúk szakmunkás, de mivel főnökének rendszeresen hord ingyen kóstolót édesanyja magjaiból, kinevezik technikus­nak. Középső szép gyermekük - mi­után állandóan nézte a TV-híra- dót - politikusi pályát választott. Aztán választották. Egy alkalom­mal volt is egy érdekes javaslata. Aki munkanélküli segélyre kerül (magyarul lapátra, hogy gondol­hasson majd sűrűbben apjára) az egyszerre, egy összegben kapja meg azt a hatalmas segélyt, ami jár neki. Tudjon vállalkozni!? Csúcs volt. Mármint a javaslat. Ismerek olyan várost, ahol tekin­télyes százalékban voltak mun­kanélkülijáradékon - ma csak az Isten tudja, hogy miből élnek - és nem találhattak lehetőséget. (Itt kell megjegyeznem a magam sze­rénységével és rengeteg eszem­mel, én rájöttem, hogy egy adott helyen sok utcára került jóravaló magyar ember mihez kezdhet. Városállamot alapíthatnak és rendszeresen megtámadhatják Kukutyint, Kotkodácsot, Bivaly­villát, Tehénpusztát, stb.) Ezt a jóreménységű, botcsinálta politikust egy idő után sokan ar­ra kérték - elég szépen -, hogy menjen vissza a családi házhoz, látogassa meg jó öreg szüleit és maradjon velük. Becsületére le­gyen mondva, lemondott szülei­ről, s foggal-körömmel kapasz­kodva kitart az elég nehezen megszerzett, ám annál rozogább széke mellett. Most távcsővel né­zik, ami alatt puska van. Legkisebb gyermekük, a család kedvence Jolika, idén érettségi­zett, ezért keresztapja - ki techni­kus létére mérnököket, főmérnö­köket megelőzve állami vállalat­nál igazgató - elintézte, hogy vidé­ki művelődési háznál vezető be­osztást kapjon. Hiába minden, ezt a családot már az új szelek fújták, a természet törvényei ellen pedig nincs apel­láta. Mert mint tudjuk a szél egy­szer lent kavar, egyszer fent. A zsenik viszont mindenütt egyfor­mák. Nekik nem számít, hogy mű­szaki vagy pénzügyi pályán dol­goznak, képesek a katedráról bár­milyen ügyre is átnyergelni, el­végre - aki mer az nyer. Vállal­kozni kell minden szinten, mert ilyen kort élünk. Nem értem, mit tetszett kérdez­ni? Hogy mi lesz a tanult szakem­berekkel, akikkel az ország is előbbre jutna? Ugyan már kérem, ne legyen ilyen kicsinyes. Elmegy munkanélkülire, (hiszen a tőlünk sokkal fejlettebb nyugaton is ez a szokás.), átképezteti magát és ke­res munkát vagy kenyeret, vagy amit talál. Most ilyen kort élünk. Ilyen influenzásat, ami igen ma­gas lázzal jár (az enyém már 40 fok) és a beteg - mint azt mindenki tudja - magas láz hatására félre­beszél. Kletz László Miskolc Válaszol a polgármester A Magyar Posta Vállalat Miskol­ci Postaigazgatóságának igazga­tója Kertész István úr által jegy­zett és az Észak-Magyarország cí­mű lapban közzétett „Hivatalért kopogtat a posta” c. írásnak a mis­kolci önkormányzatot érintő ré­szét illetően álláspontom a kö­vetkező: Kertész István úr, 1993. január 11-én érkezett, a városi önkor­mányzathoz írt levelében tájékoz­tatott arról, hogy a Csaba vezér u. 51. sz. alatti 8. sz. postahivatal - határozott idejű bérleti szerző­dés miatt - február 28-án bezárás­ra kerül. Kérésének megfelelően a polgármesteri hivatal illetékes osztályának munkatársaival megvizsgáltattam, van-e az ön- kormányzat tulajdonában olyan ingatlan, mely a postahivatal mű­ködésének helyet tudna adni. Sajnos, a vizsgálat eredménye­ként megállapítottam, hogy a Csaba vezér u. térségében az ön- kormányzat nem rendelkezik olyan házasingatlannal, melyben a postahivatal elhelyezhető. A kérdéses területen ugyanis igen kevés ingatlan áll önkormányza­ti tulajdonban. A Csaba vezér u. páros oldalán lévő lakóépületek (Csaba vezér u. 20-50-ig) 1988/89/92. években, míg a párat­lan oldalon lévő vegyes funkciójú épületek (Csaba vezér u. 55., 83- 85., 89.) 1992. évben elidegenítés­re kijelölésre kerültek. A házas­ingatlanok társasházzá történő átalakítása és eladása megtör­tént, vagy folyamatban van. Ezen társasházakban önkormányzati tulajdonú, üresen álló lakás, és nem lakáscélú helyiség nincs. így csak építési telket tudunk fela­jánlani az önkormányzat részéről a Postaigazgatóságnak egy új pos­tahivatal építése céljára. Mint a- hogy az újságban megjelentetett írásból is kitűnik, az elmúlt év nyarán elkezdődtek azok a tár­gyalások, melynek eredménye­képpen a Postaigazgatóság és a Csaba vezér u. 51. sz. alatti ingat­lan új tulajdonosa a határozatlan idejű bérleti szerződést határo­zott idejűre - 1993. február 28-ig szólóan - módosították. Célszerű lett volna akkor jelezni a városi önkormányzatnak ezt a tényt, és nem csak az 1993. január 11-én a Postaigazgatóságtól érkezett le­vél hívta volna fel a figyelmünket a hejőcsabai városrészben lakó ál­lampolgárokat érintő fontos kér­désre. Mint már jeleztem, a jövőben is kész vagyok együttműködni az il­letékes szakemberekkel, hogy e probléma megoldását megtalál­juk, s megnyugtatóan rendeződ­jön a 8. sz. postahivatal sorsa. Csoba Tamás polgármester Botrányos jelenet a villamoson Nagyra becsülöm mindazokat, akik e változó világban - amikor a szabadság igaz eszménye összekeveredik a szabadossággal - a közrend szolgálatában tevé­kenykedve védik biztonsá­gunkat. Nincs könnyű dolguk. Az érvényben levő jogszabályok saj­nos sok esetben megbénítják őket. Tehetetlenné válnak, elvesztik tekintélyüket vagy fásultságuk miatt nem is törekednek megszer­zésére. Most, amikor a törvények tisztelete, az erkölcsi morál a mélypontra süllyedt, igazán szükség volna rájuk. A brutalitás, a vandalizmus, a gyúlöletszítás olyan méreteket öltött, hogy már sehol sincs biztonságban a becsü­letes állampolgár. Hangsúlyo zom, nem irigylem a közrend őre­it. Jelenlétükre - melyet minden becsületes ember igényel - szük­ség van mindenütt. Furcsállható azonban az, hogy nyugati gépjárműben ülve hár- man-négyen is le-fel kocsikáznak a miskolci sétáló utcán, miközben a villamoson utazókat részeg, vandál elemek inzultálják, fenye­getik, akárcsak a villamos veze­tőjét, vagy a jegyellenőrt. Február 19-én 19 óra 30 perckor is hasonló eset történt. Egy bör­tönből aznap szabadult lump alak harmadmagával az 1-es villamo­son (a Tiszai felől) üvöltve nótá- zott. A vezető a mikrofonon ke­resztül kérte a randalírozókat, hagyják abba az éneklést, ne za­varják ót és az utasokat. A totál részeg börtönviselt a vezetőfülké­hez rohant, s erőszakkal próbál­ta feltépni a fülke ajtaját, miköz­ben azt ordítozta: kirángatlak on­nan te ganéj alak! Sok-sok trágár kifejezés hagyta el a száját, mire két idősebb utasnak és az egyik társaságbelinek végre sikerült megfékeznie őt. (Szerencse, hogy nem volt nála kés!) És sajnos ha­sonló esetek naponta megtörtén­nek. Felteszem tehát a kérdést: A belvárosi rendőrőrs járőrei néhanapján miért nem szállnak fel a villamosra a Városház tér és a Centrum Áruház közötti szaka­szon? No és miért nem ellenőrzik a sétáló utcán keresztül robogó gépkocsikat, melyeknek vezetői képesek az álló vagy megállója fe­lé közeledő villamost balról előz­ni, veszélyeztetve a gyalogosok testi épségét? Szervezés kérdése az egész. Az utasok bizonyára jóleső érzéssel nyugtáznák jelénlétüket, nem is beszélve a felelősségteljes mun­kájukat végző villamosvezetők­ről. Illés Endre Miskolc Bibliai idézetek A Szólástérben megjelent Tózsa István észrevétele (É.M. febr. 24.), melyet egy riport kapcsán említ. Szeretném az író által idé­zett protestáns Bibliák mellé a ka­tolikus Bibliákat is letenni. 1951-ben a Békés-Dalos - féle for­dítás így közli a kérdéses angyali üdvözletét „... és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Az 1991-es fordítás (12. javított kiadás) „Isten kedveltjeinek” meghatározást ír „a jóakaratú emberek” helyett. A Szent István Társulat 1976-os kiadása szerint a teljes üdvözlet így hangzik: „Dicsőség a magasságban Isten­nek és békesség a földön az Isten­nek tetsző embereknek!” A lénye­gében azonos értelmű fordítások­hoz a Szent István Társulat által kiadott Biblia hozzáfűzi: (jegy­zetben) a mondat a Vulgáta fordí­tásban nem fejezi ki pontosan a görög szöveg értelmét, mert- a hangsúly nem az embereken van általában, hanem azokon az em­bereken, akiket Isten szabad el­határozásával kiválasztott. De ez a béke csak akkor valósul meg, ha az ember megadja az Istennek a köteles tiszteletet; Isten dicsősé­ge és az ember békéje oksági kap­csolatban van. Tisztelem a levélíró felfogását, de kérem, hogy tegye mellé az álta­lam leírtakat, biztosan kiegészít­hetjük egymást! P. B. Miskolc Szabadidőben Zelei Jenő ózdi kohószfechnikus 30 esztendeje hódol az üve^- fonás szenvedélyének. A fonás céljára színes bányász robban­tózsinórt használ. Fotó: Kerékgyártó Mihály, Ózd Krajcáros gondok Mindig is a létminimum alatt él­tem. Míg kislányommal gyeden voltam, nem kaphattam meg az emeléseket, mert a fizetésem a- lapján kiszámított napi összeg nem érte el azt a határt, amire a kiegészítés vonatkozott. így ma­radt a kis 4500 forintocskám. Most, hogy munkanélküli lettem, újból ebben a cipőben járok. Ka­pok 3500 forintot munkanélküli segély címén, s ezt sem emelik. És itt vanpak a kismamák az 5050 forintos gyesükkel, ennyiből ten­getik maguk és csemetéjük életét. Nem tudom, szegényeknek mire futja belőle, amikor egy liter tej 36, egy kifli 4,50 forint, hogy más­ról - például a gyermekruhákról, cipőkről - már ne is beszéljek. Mi mikor élhetünk már végre embe­ribb körülmények között? Igaz, az én féljem még hála Istennek dol­gozik, de fizetése a családi pótlék­kal együtt elmegy az OTP-tarto- zásra (kamatadóra), a vízre, a vil­lanyra, a fűtésre... Szóval élünk az én kis munkanélküli segélyem­ből-négyen. Olyanra, hogy beteg­ség, ruházkodás, gondolni sem merek, mert ennyi pénzből még csak jól sem lakathatom a csalá­domat. Most nem azt akarom, hogy sajnáljanak bennünket, hiszen abból nem lehet megélni. Segítsenek inkább! Kell a gyerek az államnak, ugyanakkor nem törődik velük, velünk senki. A családi pótlék 150 forinttal történő megemelése, aligha eny­hít krajcáros gondjainkon. (Név és cím a szerkesztőségben)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents