Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-04 / 53. szám

1993. Március 4., Csütörtök - Zemplén Tájain ÉSZAK-Magyarország 5 Költségvetési vita Szerencs (ÉM - MI)—Talán nem túlzás azt állítani, hogy ma egy város életében az egyik leg­fontosabb „életelem” a költség- vetés. Nemrégiben Szerencsen is erről értekeztek, vitatkoztak a képviselők. Mint azt az önkormányzati ta­gokhoz előzetesen eljuttatott írá­sos anyag is tartalmazza, ez évi pénzügyi terveikben első helyen szerepel az intézmények működ­tetése, valamint a már meg­kezdett beruházások folytatása, befejezése. A költségvetés készítői három változatot dolgoztak ki, melyek közül az „e” variánst fogadták el, melyben az összes lehetséges be­vételi forrás szerepelt. Hogy miből, hová és mennyi jus­son, arról elég széleskörű vita bontakozott ki. Terv, elképzelés bőven van, melyek közül azonban - nem kis felelősséggel - ki kell választani azokat, melyek leginkább szol­gálják a várost és lakói érdekeit. Volt aki úgy vélekedett, az utakat, járdákat kell rendbe tenni. Volt, aki saját választókörzetében sze­retne több beruházást, építker zést. Szóval a vélemények eléggé meg­oszlottak, amin persze nem kell csodálkozni. Egy viszont tény: a meglévő forrásokból befolyó összeg áll csupán rendelkezésre, s nyilvánvaló, hogy ezt a határt nem lehet túllépni. Mik is ezek a bevételi források? Csupán né­hány: különféle központi, s egyéb támogatások, saját bevételek, adókból befolyó pénzek, értékesí­tésekből származó forintok, saját bevételek. Mint az az ülésen el­döntetett, folytatják a céltámoga­tással megvalósuló beruházá­sokat. így a kollégium kialakí­tását, a tornacsarnok építését, az ivóvízkutatást. Bizonytalan a Rákóczi út további szakaszának az átépítése, mely persze nem jelenti azt, hogy a későbbiekben ne kerülne erre sor. Mindenesetre a tervezést, előké­szítést elvégzik, hiszen az eset­leges központi támogatások oda­ítélése ezek megléte nélkül nem lehetséges. Telkeket is kialakíta­nak, mintegy nyolcvanat. Mind­ezeken túl, természetesen még sok egyéb, kisebb építkezés sze­repel a költségvetési elképzelések között, m A bizottságok, illetve a képviselők egyéni felszólalásaira, vélemé­nyeire Magda Gábor polgármes­ter válaszolt. Itt kitért arra, hogy ő jól meglenne mint polgármester, hiszen a városnak van annyi pén­ze, amiből az intézményeket jól működtetnék, jobbak lennének a bérek is, de akkor, tette fel a kér­dést: minek kellene a polgármes­ter? Hol maradnának a beruházá­sok, lenne-e fejlődés a városban? Márpedig, ha a nagyobb beruhá­zásokat is akaiják, akkor hite­leket is fel kell venni ahhoz, hogy a lakosság is előbbre jusson. (Ez esetben a gáz- és a szennyvíz vezetékekre utalt.) A viták végeztével a képviselők megszavazták Szerencs ’93-as költségvetését, melynek megléte - egyebek közt - azért is fontos, mert a további támogatások el­nyeréséhez egy városnak szük­sége van elfogadott pénzügyi terv­re. A gond maradt Sátoraljaújhely (ÉM) — Egyre növekszik a munkanélküli ellá­tásból kikerülő állástalanok szá­ma a zempléni térségben is. A gazdálkodó szervezetek munka­erőigénye nem számottevő és űjabb beruházások indítására továbbra sincs kilátás. A szociális támogatásra jogosultak, mint az ismert, a települési önkormány­zatokhoz fordulhatnak. A megyében januárban létszám- leépítést bejelentő 16 szervezet zöme az iparban, az építőiparban illetve a mezőgazdaságban tevé­kenykedik. Ezáltal elsősorban a miskolci és a kazincbarcikai mun­kanélküliek száma fog várhatóan növekedni, s a korábbi bejelen­tések is ezekre, illetve Ózd-Put- nok és Sátoraljaújhely térségére koncentrálódnak. A jövő a vállalkozásoké Az iskola felújításával Zomboron még várni kell egy évet A gondok a többi zempléni településéhez hasonlóak Mezőzombor (ÉM-ME) — Min­den zempléni falujárás, be­szélgetés az itt lakókkal, is­merkedés életükkel - múltjuk­kal, jelenükkel - egy-egy lépés­sel közelebb hozza az alkalmi látogatóhoz ezt a vidéket. Egyre könnyebb felvenni a be­szélgetés fonalát addig isme­retlen emberekkel is, hiszen a települések gondjai hasonló­ak, a megoldás érdekében tett lépéseket pedig szinte min­denütt ugyanaz: a szülőföld iránti ragaszkodás, tenni aka­rás irányítja. Ezek a gondolatok jutnak eszem­be, amikor a Mezőzomboron töl­tött néhány óra történéseit kez­dem feldolgozni, csokorba kötni. A jelenleg 2600 lakosú települést Lehel vezér fia, Zumbor alapítot­ta. A falu a 18. században szinte teljesen elpusztult, de az itt élők akarását nem törte meg a hatal­mas csapás, újjáépítették szülő­földjüket. A lakosságnak, - mint a Zemp­lénben általában - hajdan a föld adta a kenyeret. Szőlőművelés volt a főfoglalkozás, de emellett az állattenyésztés és gabonater­mesztés is virágzott. Aztán jöttek a termelőszövetkezetek, a kör­nyék iparosítása és a lakosság egy része ingázni kezdett a megye- székhely és Mezőzombor között. Mások Szerencsre jártak be, vagy a borkombinátnál próbáltak bol­dogulni. Mára a termelőszövetkezet tönk­rement, a miskolci nagyüzemek sorra bocsátják el a dolgozókat és a szőlőtermesztés sem a leggaz­daságosabb. Zombor 1000-1200 munkaképes korú lakosából mintegy négyszázötvenen van­nak állás nélkül. Új típusú szövetkezetei szeretnénk... Láng János polgármester- Nyugodtan mondhatom, ma az emberek 60 százalékának a jöve­delme nem éri el nálunk a létmi­nimum felét - sorolja Láng János polgármester. A falusiak egy része még foglalkozik a szőlővel és répatermesztéssel. De vegyük például a répát; a termelők költsé­gei többszörösére növekedtek, a felvásárlási ár viszont szinte sem­mit nem változott. Lassan nem éri meg dolgozni vele. Többen kezdtek vállalkozásba, - ahogy másutt is - fuvarozással, kereskedelemmel igyekeznek megalapozni jövőjüket. Ennek el­lenére már olyanok is betérnek a polgármesteri hivatalba segé­lyért, akik korábban csak az adó­csekkjükért jöttek be. Természe­tesen állandóan napirenden van a megoldás keresése. Először is egy új típusú szövetkezetei sze­retnénk létrehozni, hogy kimoz­duljunk a holtpontról. A földeket meg kell művelni, de a termelő- szövetkezet gépeit eladták, így majdnem ott kell kezdenünk ahol ’45-ben. Nem csoda, hogy eddig nem akadt egyetlen vállalkozó szellemű „vezéregyéniség” sem, aki vállalná a kezdeti lépésekkel járó botladozást. Mindenesetre nem adjuk fel, tájékozódunk a tá­mogatási lehetőségekről és biz­tatjuk a 28 aktív korú szövetke­zeti tagot: érdemes hozzákezdeni. Persze vannak azért kedvező jelek is. A közelmúltban kezdte meg a működését a községben egy varroda - osztrák-magyar kft. - amely 80 asszonyt foglalkoztat és áprilisban indul egy újabb, ez 20 embernek jelenti majd a megél­hetést. Az utak állapota már tarthatatlan volt A foglalkoztatási helyzet után a polgármesteri hivatal, a testület elmúlt évi munkájára és idei ter­veire terelődik a szó. - Legszíve­sebben a csatornahálózat kiépí­tésével kezdtünk volna - mondja Láng János - és az utak felújításá­val is megvártuk volna a gázprog­ramot, ha nem ennyire elhanya­golt az úthálózatunk. így azonban nem tehettünk mást, a legtöbb pénzt erre kellett és kell beruház­nunk. Gondolhatja milyenek vol­tak az útviszonyok - melegszik be­le a magyarázatba - amikor elő­fordult, hogy a mentőt lóval húz­ták ki a sártengerből. Idén négy­milliót terveztünk erre saját ke­retből, hatot pályázat útján nyer­tünk. Mondanom sem kell ezek után más munkálatokra már csak morzsák jutnak. A legjobb, ha elindulunk egy kis falunézésre, - invitál a polgármes­ter - így legalább megláthatják mire jutottunk és mi van még előt­tünk. Felkerekedünk a hívó szóra és el­ső utunk az általános iskolába vezet. Bodnár Bertalan igazga­tóhelyettes kalauzol a három épületből álló intézményben. Ha­talmas udvar, új tornaterem, - amelyet bármely más iskolamreg- irigyelhetne - és mindezek mellett javuló felszereltség. Az igazgató- helyettes még ugyan hozzáteszi, hogy sok pénzt el tudnának köl­teni, főleg a számítógéppark bő­vítésére, de egyenlőre a külső-bel­ső felújítás fontosabb. - Ez a kö­vetkező nagy feladatunk - teszi hozzá a polgármester, ám erre nem fordíthatók a pályázatokon elnyert összegek, tehát várnunk kell egy évet. Jelenleg háromszáz tanulója van az iskolánknak, és ez a szám saj­nos egyre csökken, - veszi át a szót az igazgatóhelyettes. Korábban képesítés nélküli pedagógusokat is alkalmaztunk, de mára minden nevelőnk szakos. Beindult az an­gol és német nyelvi képzés és azt is figyelembe vesszük ha valaki kifejezetten az orosszal szeretne foglalkozni. Tanulóink érdeklő­dési körének megfelelően indít­juk szakköreinket. Rendszeresen szép sikereket érünk el rajzból, de népszerű a KRESZ- és bábszak­körünk, és gyakran lép fel nép­tánccsoportunk a községi és isko­lai rendezvényeken. Az iskola mögötti üres területre egy faluházat szeretnénk - kap­csolódik be a polgármester - mely­ben együtt van az önkormányza­ti hivatal, az orvosi rendelő és a művelődési ház. Igaz, hogy ez csak távlati terv, - szabadkozik - lehet, hogy már nem veszek részt a megvalósításában, ám a falu­nak szüksége van rá. A mostani épületeink ugyanis lassan száz­évesek lesznek. Kívül még csak- csak „elmennek”, de a tetőszer­kezet mindenütt elavult. Kivétel a szabály alól az idősek klubja, mely utunk következő ál­lomása. Az intézmény 1985. au­gusztusában készült el tudjuk meg Gál Istvánná klubvezetőtől. A helyiségeket, - a társalgót, a pi­henőt, az ebédlőt a „mamák” kézi­munkái díszítik, teszik otthonos­sá. Jelenleg húsz állandó tagja van a klubnak, akik kézimun- kázással, kártyázással, beszél­getéssel töltik a napot. Ilyenkor télen késő délutánig itt „múlat­ják” az időt a nyugdíjasok, nem úgy nyáron, akkor ugyanis aki csak teheti és bírja a kiskerttel, a házkörüli teendőkkel van el­foglalva. A szorgos kezek nem tudnak megpihenni A község három felekezetre oszlik Mezőzombort római, görög kato­likus és református vallású hívek lakják tudjuk meg Tóth Mihály görög katolikus parókustól. Mindhárom felekezetnek külön temploma van, melyek közül a görög katolikusoké éppen reno­válás alatt van. Mivel kevés a felújításra fordítható pénz, a munkába a híveket is „beszer­vezte” a parókus úr. Ottj árúink­kor az elektromos hálózat körüli teendőkkel volt elfoglalva az egy­házközség világi elnöke, aki egyébként a Digép volt dolgozója. A munkálatokkal, - melyhez az önkormányzat 150 ezer forinttal járul hozzá - reményeik szerint Pünkösdkor végeznek. Akkor ve­heti birtokba Isten megújult házát a görög katolikus hívek. Pünkösdkor mór itt gyűlnek össze a hívek Fotók; Laczó József Ha segítség kell... Szerencs (ÉM - MI) — A napokban Sze­rencsen járt a Friedrich u. Karl Bay GmbH. egyik tulajdonosa Dietmar Ness és Lőrincz Péter, a cég magyarországi képviseletének a vezetője, akik tájékozódtak az általuk (ingyen) adott konténer kazán működé­séről, valamint a kialakult helyzetről. Mint lapunkban is foglalkoztunk vele, február 23-án ledőlt a szerencsi rendelőintézet és szociális otthon kazánházának kéménye, melynek következtében megszűnt az egészségügyi intézetben a fűtés. A már fent említett cég azonnal felajánlotta segítségét, melynek eredményeképpen napjainkban már ismét meleg van a rendelőkben, s megkezdték az otthon idős lakóinak vissza- költöztetését is.- Egyik kuncsaftunkhoz tartottam, mikor meghallottam a rádióban a hírt - mondja Lőrincz Péter. - Már alig vártam, hogy végezzek ügyfelünknél és siettem Sze­rencsre.- Hol tárgyalt akkor éppen?- Komáromban voltam. Szóval siettem, hogy minél előbb segítséget tudjunk nyújtani. Közben felhívtam a főnökömet, hogy van-e ilyen nagyságú kazán, ami Szerencsre kell. Volt, igaz egy kicsit nagyobb teljesítményű, de ez ilyen esetben nem nagyon számít. Felvettem a kapcsolatot a Marczispeed szál­lító céggel is, akik ingyen vállalták a kazán leszállítását.- Mikorra jutott el a kazán a városba?- Vasárnap este emelték be a helyére és este 11 órakor már be is üzemelték. Ness úrtól a cégükről érdeklődtünk. El­mondta, hogy a világon több mint ötven or­szágban van már képviseletük a családi vál­lalkozásban működő cégüknek. Jelenleg mintegy száz alkalmazottal dolgoznak, s múltjuk is jelentős, hiszen 1945-ben kel­tezték az alapító levelet. A szimpatikus, fiatal Ness úr kérdésünkre elmondta, hogy már máskor is nyújtottak segítséget az arra rászorulóknak, például alkatrészek gyors küldésével, de ilyenre, hogy egy egészségügyi intézmény fűtés nélkül maradjon egy katasztrófa követ­keztében, fennállásuk óta még nem volt pél­da. Hozzátette még: ha az ember segít­ségkérést hall, az csak természetes, hogy rögtön ott terem... Útnak indul a postás Keresztes Bafázsné kézbesítő Fotó: Fojtón László Háromhuta (ÉM - GyK) — A hegykoszo- rúzta zempléni kistelepülésen van vagy száz ház, amelyekben nem sokkal több, mint kétszáz ember él. Pontosabban: ennyi az állandó lakos. Május végétől Újhután is megpezsdül az élet, a nyaralókba meg­érkeznek a tulajdonosok, s a vendégek.- Akkor van igazán sok le vél, új ság, időnként távirat is, melyet házhoz viszek - mondja Keresztes Balázsné kézbesítő, pár percre leállítván a hűséges kis Jawa motort a főut­ca középhutai részén. O a postásasszony, akit mindenki Arankának szólít, hiszen is­merik jól, családjával együtt. Három esz­tendeje, hogy reggelente útnak indul az óhutai postáról. Őszi esőben és rekkenő melegben, télen meg a fagyban, hóesésben kopogtat be a házakba. A legtöbb helyen már lesik jöttét az ablakból, s kint várják a kapuban. A házőrző kutyák messziről megismerik, s nem ugatnak a kismotor za­jára ...- Legjobban persze a nyugdíjat várják az idős emberek - vannak a faluban szép szám­mal. Tudom, hogy kevés az a pénz, hiszen minden beszélgetés legfőbb témája manap­ság a nehéz megélhetés, a betegség, a na­ponta növekvő árak. Néha a kisjövedelmű családoknál a gyógyszerre is alig futja... Viszem naponta az újságokat, s én szedem be a például a tv előfizetési díját is. Ez utób­bi nem hálás dolog - ám nem a postást okolják, miközben morogva leszurkolják a forintokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents