Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-16 / 62. szám

T XLIX. évfolyam, 62. szám 1993. március 16., kedd Ara: 14,80 Ft. / BORSOD - ABAUJ - ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA Az encsiek ünnepe Zászló és címeravatás, az új templom alapkövének elhelye­zése tette emlékezetessé már­cius 15-ét. (3. old.) Diákszínj át szól« A kazincbarcikai találkozón nagy sikere volt a miskolci ART Stúdió szereplésének. (8. oldal) Hét vége a pályákon Nagycsécsi gólzápor - Nyert az MVSC és a Sajóbábony - Va­lóra vált Kálmán terve - Totó (14-15. oldal) • • Ünnepség a Kossuth téren Budapest (MTI) — Az 1848-49- es forradalom és szabadságharc 145. évfordulójára rendezett ün­nepi megemlékezések sora a Kossuth Lajos téren kezdődött el hétfőn délelőtt 10 órakor. Az Országház előtti téren katonai tiszteletadás mellett a Himnusz hangjaira felvonták a Magyar Köztársaság lobogóját. Ezután Göncz Árpád köztársasági el­nök, Antall József miniszterel­nök és Szabad György, az Or­szággyűlés elnöke a megemlé­kezés koszorúját helyezte el Kossuth Lajos szobránál. A nemzeti ünnepen a hat parla­menti párt közös felhívására összegyűlt többezres tömeg a koszorúzást követően a Múzeum kertbe vonult. Szabad lélekkel - igaz hangon Budapest (MTI) — Ideje sza­bad lélekkel, igaz hangon ünne­pelni március 15-ét, hiszen a jövő a miénk, és ezt nem veheti el tőlünk senki - hangoztatta ünnepi beszédében Demszky Gábor, Budapest főpolgármes­tere a Petőfi-szobornál rendezett megemlékezés szónokaként. A 145 évvel ezelőtti forradalmi napra emlékezve Demszky a 12 pontból az elsőt, a sajtószabad­ság megvalósítását emelte ki, és felidézte, hogy a rendszerválto­zást előkészítő megmozduláso­kon is ez volt az egyik legfon­tosabb követelés. A márciusi for­radalmat és az 1989-es fordula­tot párhuzamba állítva ugyan­akkor rámutatott: a mostani szabadság kivívásához nem kel­lett fegyver, nem volt szükség forradalomra. A békés átalaku­lás éppen azt mutatta meg, hogy a polgárok fegyvertelen ereje na­gyobb lehet a korlátlan elnyomó hatalomnál. Szűrös Mátyás Kárpátalján Beregszász (MTI) — Szűrös Mátyás, az Országgyűlés alelnö- ke a Kárpátaljai Magyar Kul­turális Szövetség meghívására hétfőn Beregszászra utazott, ahol ünnepi beszédet mond a Petőfi-szobornál az 1848-as for­radalom és szabadságharc évfor­dulóján rendezett ünnepségen. Emlékmű Salgótarj ánban Salgótarján (MTI) — Az 1956. december 8-ai sortűz áldoza­tainak emlékművét avatták fel hétfőn Salgótarjánban. A De­cember 8-a Emlékmű Alapít­vány által a városban élő, illetve innen elszármazott művészek számára meghirdetett meghívá­sos pályázaton hat pályamunka közül Szabó Tamás művészi ter­ve kapott jogot a megvalósítás­ra. A város üzemeinek, intéz­ményeinek, magánszemélyeinek anyagi támogatásával elkészült mű, az erőteljes, ugyanakkor esendő férfi alakot mintázó szo­bor a gyilkos sortűz 131 áldoza­tának állít emléket. Nemzeti ünnepünket köszöntöttük a megyében Fiatalok ezrei a Petőfi téren, fáklyákkal, gyertyákkal... Miskolc (ÉM-Ny. I.) - Nemzeti ünnepünket köszöntötte, 1848 tavaszára emlékezett a hét vé­gén és a hétfői állami ünnepna­pon Borsod- Abaúj-Zemplén me­gye lakossága. Mezőkövesdtől Sátoraljaújhe­lyig, Ózdtól Tiszaűjvárosig fel­lobogózott utcákon vonultak az ünneplők a városok és községek ünnepségeinek színhelyére, hogy hitet tegyenek a szabad­ságharc öröksége, eszmeisége és szellemisége mellet, hogy fel­idézzék a magyar történelem kivételes napjainak, hónapjai­nak eseményeit, tisztelegjenek a márciusi ifjak, a Pilvax Körbe Fotó: Laczó József tömörültek nagyszerű tetteinek emléke előtt. Az eseményeken ott voltak lapunk munkatársai is. Már szombati lapszá­munkban közöltünk ünnepi ese­ményekről szóló tudósításokat, most pedig egy újabb ünnepség­csokrot nyújtunk át olvasóink­nak. Miskolci fiatalok felvonulása Miskolc (ÉM-Ny. I.) — Vasár­nap este miskolci fiatalok ezrei gyülekeztek a Petőfi téren, hogy meghajtsák az emlékezés zász­laját 1848 emléke előtt. Hat órá­ra már zsúfolásig megtelt Petőfi Sándor szobra előtti tér, majd kezdetét vette a színvonalas iro­dalmi színpadi és kulturális mű­sor. Mire ennek vége lett, már égtek a gyertyák, lobogtak a fáklyák, s a fiatalok menete, kö­zöttük a miskolci önkormányzat és a megye számos vezetőivel, élükön a a Miskolci MÁV Fúvós- zenekarral, a cserkészcsapatok zászlóvivőivel és cserkészeivel, megindult a Szemere -kert irá­nyába. Csakúgy mint Petőfiét, Szemere Bertalan szobrát is virágok, koszorúk, nemzeti színű zászlók borították el, majd a hatalmassá duzzadt menet Kossuth Lajos miskolci szob­rához hömpölygőit. Itt dr. Gyu­lai Gábor, címzetes államtitkár, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyék köztársasági megbízott­ja köszöntötte az ünneplők sokaságát, mondott ünnepi beszédet. Á lelkesítő, a fiata­lokat magával ragadó szónoklat egyebek között rámutatott arra, hogy a miskolciak büszkék lehetnek 48-as elődeikre, hiszen 15-75 év között minden miskolci részt vett annak idején a sza­badságharcban, többszázan kü­lönböző hadtestekben, nevezetes csatákban harcoltak, nem egy­szer életüket is áldozva a sza­badságért. A szónok egy másik emlékezetes gondolatmenete pedig az volt, amikor arra hívta fel a fiatalok figyelmét, hogy évezredes ha­gyományaink révén a magyar­ságnak történelmi jussa, hogy Európához tartozónak vallja magát. De hogy valóban befo­gadjon bennünket a mai Euró­pa, azért a szabadság nélkül boldogan élni soha nem képes magyarságnak - e magyarságtu­datot és az európaiságot nem szembehállítva-igen sokat kell tennünk. Közös örökségünk: 1848-49 Budapest (MTI) — Antall Jó­zsef miniszterelnök hétfőn dél­előtt a televízióban 1848-49 örökségéről beszélgetett Osskó Judit szerkesztővel. A kormányfő hangsúlyozta: 1848-49 a nemzettudat szem­pontjából nagy közös örökség. Ebből merítettek 1918-ban az őszirózsás forradalom idején is, de 1956 egyértelműen a 48-as szellem újjászületésének tekin­tendő. így van ez a legújabb átalakulásban is - mondta Antall József -, aki utalt arra, hogy a magyar miniszteriális kormányzás is a 48-as hagyo­mányokon alapszik. Megítélése szerint 1848 a parlamentáris de­mokrácia, sót a piacgazdaság szimbóluma. A miniszterelnök hozzátette: ma is ugyanazokról a témákról vitázik a közvéle­mény, mint 1848-49-ben: az adó­rendszerről, a terhes örökségről. A forradalom és szabadságharc különleges értékeként nevezte meg Antall József azt is, hogy egyesítette az országot, és a nemzet számára tömegélmény- nyé tette a nemzeti összetarto­zást. A miniszterelnök kiemelte: a reformkorban a magyarság rendkívüli európai érdeklődését mutatta, hogy a nemzet nagyjai tanulmányozták az angol és az amerikai demokráciát, és a fran­cia forradalom története a ma­gyar ifjúság meghatározó élmé­nye volt. Antall József ugyanakkor szo­morúan szólt arról, hogy Bat­thyány Lajos, Széchenyi István és Kossuth Lajos hiába keresték a békés megoldásokat, hiába volt békés a pesti forradalom, Európa és a világ félt a forradal­mi mozgalomtól, külpolitikailag pedig a térség egyensúlyának megbomlásától. Csak a szabad­ságharc leverése után nyilvá­nult meg a hazánk iránti rokon- szenv. Antall József kijelentette: időnként vádként hangzik el el­lene, hogy ódivatú politikus, aki „elmaradt” a XIX. században. Ézzel kapcsolatban a minisz­terelnök rámutatott: ót mint po­litikust a XIX. és a XX. század érdekli, mert hiszen mindenki, akit foglalkoztat a XX. század, az előző századból merít Ma­gyarországon. KOMMENTAR // Nagy Zoltán Rácsodálkoztunk egymásra: hát már ilyen szép számmal vagyunk? Történt mindez március 15-ét, egy­ben a magyar sajtó napját megelőző fogadásokon. Kedves figyelmesség volt a miskolci polgármester, a Fidesz vezetői, a rendőrfőkapitány és mások részéről, hogy az 1848 már­ciusának szellemiségében fogant sajtószabadság tisztelete jegyében találkozzanak a megyei, a helyi médiák vezetőivel. Abból a jó öreg felismerésből kiindulva, hogy a közvetlen emberi találkozást, kapcso­latot aligha pótolhatja bármi is. E kapcsolatok természetesen feltételezik a vitát, az érvek ütközését. Demokra­tikus viszonyok közepette semmikép­pen sem kell a ,délektől lélekig” törekvés szándékát valamiféle ál­talános összeborulásként értelmezni. A mai magyar politikai küzdőtér ép­pen azt bizonyítja: a mégoly külön­böző nézetek ütközése segít inkább, mint a feltételezett frontokon való átkiabálás. Bár csak egyszer a felis­merésen túl gyakorlattá válna, hogy a különböző érdekek, vélemények ütközésének legjobb módszere a párbeszéd és nem egymás mocsko- lása, lejáratása. Rácsodálkoztunk egymásra a sajtó­napi találkozókon. A nyilvánosság iránti igény új és újabb bátor vál­lalkozásokat hívott életre. Lehet a bizalmat gyarapítani, gyengíteni is. Ezért kivált a mai, feszültségekkel jócskán terhelt világunkban igen nagy a nyilvánosság, a médiák felelőssége. Erre utalt Göncz Árpád köztársasági elnök is a Pilvaxbéli sajtónapi megemlékezésen. Az or­szággyűlési képviselőválasztásokat megelőzően nyilvánvalóan felforró­sodik a politikai légkör. Bizony csak elkelne ebben az országban, hogy az ésszerűség, a szilárd erkölcsi tartás legyen a meghatározó és semmikép­pen sem az olcsó demagógia, a ki­szolgáltatott érzelmekkel való fele­lőtlen játszadozás. A nyilvánosság többélű fegyver. Lehet vele felelősen, emberségesen, a 20. századi civilizá­cióhoz igazodva élni, és lehet vissza­élni, lappangó, alattomos, emberte­len érdekekre játszva. Éljen hát a sajtószabadság, a sokszínű demokrá­cia és lelkünk rajta: szoruljon vissza a pokol bugyraiba minden nemtelen szándék. A hősies segítségért Bánhorváti (MTI) — A községben fel­avatták azt az emléktáblát, amelyet a Ma­gyar Ellenállók és Antifasiszták Szövet­sége, a Magyar Római Katolikus Egyház és a község Ónkormányzata állított Lász- lófalvi Ördögh Gusztáv esperes, címzetes apát és plébános tiszteletére. Lászlófalvi Ördögh Gusztáv 1913-ban született Mis­kolcon. 1944 és 47 között Bánhorvátiban volt plébános. A holocaust idején hamis anyakönyvi kivonatokkal és egyéb pap­írokkal látta el, valamint elbújtatta azo­kat, akiket zsidó származásuk, vagy egyéb okok miatt a nyilasok üldöztek. Ä menekülők között volt Tamási Áron fia és felesége is, akik szintén a papnak köszön­hették életüket. A bánhorváti plébános később visszakerült Miskolcra.

Next

/
Thumbnails
Contents