Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-01 / 26. szám

1993. Február 1., Hétfő Megyei Körkép É SZAK-Magyarország 3 Komfort Sajókeresztúrban Sajókeresztúr (ÉM) — Elége­dettek a község múlt évi gyara­podásával a sajókeresztúriak. A gázprogram volt a legjelentő­sebb. Az ígért határidő előtt öt hónappal, február 10-én kigyúlt a lakásokban a kék láng. Négy­száznegyvenhét ingatlanba vezették be a gázt, a házak 80 százalékába. Az önkormányzat kijavíttatta a község két leg­hosszabb utcájának az útját. Csapadék elvezető csatornát, járdát is építettek a Rákóczi és a Kossuth utcában. Felújították az egykori pártházat, ott kapott helyet a községi könyvtár. A ré­gi könyvárat pedig a fiatalok kapták meg, a Sajókeresztúri Ifjúsági Szervezet használja. Az idén 45 millió forintból gaz­dálkodik az 1500 lelkes község önkormányzata. Ebből a pénzből az intézmények zavartalan mű­ködtetésére fordítanak nagyobb ö^zeget, hozzájárulnak az óvo­dások és iskolások étkezteté­séhez is. 1993-ban telefonokkal nő a komfort a faluban. Novem­ber végéig 290 magán előfize­tőnél szereli fel a készülékeket a Matáv. A telefonok beszerelése 40 ezer forintba kerül, de ebből 10 ezer forintot átvállal az ön- kormányzat, ez összesen 2 millió 900 ezer forinttal terheli a közös kasszát. A fennmaradó 30 ezer forintra az OTP három év alatt visszatérítendő kölcsönt ad a lakosságnak. A kölcsön felvétele körüli ügyintézés miatt nem kell utaznia senkinek, az OTP mun­katársai helyben mindent elin­téznek. Az utak felújítása az idén is folytatódik és előkészítik - 2 és fél millió forintos költ­séggel - a műholdas tv-vételi programot. Az előzetes felmé­rések szerint a műholdas tv- adások vételére 294 család készül Sajókeresztúrban. Zöldkártyával Vajon, hogy ment át vizsgán ez a jármű? Együtt a múlt század és a jövő Miskolc (ÉM) — A nem is olyan öregek, tehát a harmincon in­neni miskolciak is emlékezhet­nek még arra az Arany János utcára, ami csupa kis föld­szintes házikóból állt, szűk kis mellékutcákkal, macskaköves útburkolattal. A népesedés, ter­jeszkedés, meg panelházépíté­si mánia mára már teljesen belvárosi képet varázsolt a va­lamikori Arany János utcára, a macskakő az enyészeté. A tíz­emeletesek mellett a közelmúlt­ban elkészült az IPOSZ-szék- ház is, hirdetve a modern épí­tészet diadalát. A századeleji szegényes hangulatból hírmon­dónak mára mar szinte csak ez az egy, elhanyagolt kis há­zacska maradt. Ha egyszer, úgy tényleg nekiindulnak a külföldi, vagy akár hazai be­fektetők, akkor ebből a házból is csak ez a fotó marad meg néhanapi nosztalgiának. Trója nem hitt Kasszandrának Mezőkövesd (ÉM-BG) — A koalíciós pártok nagygyűlésére invitált a meghívó január 28-án délután öt órára a mezőkövesdi művelődési házba. Bent a te­remben szép lassan, de biztosan gyűlik a tömeg. Kezdésre körül­belül meg is telik. A meghívot­tak közül még nem érkeztek meg mindannyian, de jelen van Réti Miklós (MDF), Mizsei Béla (FKgP) valamint Pap János, a helyi polgármester. Házigazda közli, információi szerint a közös autóban utazó Csurka István, a KDNP-s Gáspár Miklós és Győri Béla újságíró, a Vasárnapi újság leváltott főszerkesztője már elindultak Budapestről. Amíg meg nem érkeznek, Réti Miklós fejti ki nézeteit az elmúlt negyven évről, 1956-ról, a jelen­legi gazdasági helyzetről, a hit­oktatás helyzetéről, az egyházi ingatlanok visszaadásának szükségességéről és az előttünk álló évek feladatairól. Ez el is tart addig, amíg Csurka Istvá- nék megérkeznek. Győri Béla veszi át a házigazda szerepét, és közli, ez a rendez­vény a nyílt szó fóruma, min­denki őszintén mondja el véle­ményét, természetesen nem a végletekig nyújtva, hanem szi­gorú korlátok között. Az időtar­tamot az éppen aktuális felszó­laló szabja meg. Vers hangzik el arról, hogy Tró­ja nem hitt Kasszandrának, ez­ért Trója elesett. Első figyelmez­tetés, hogy itt valami veszély le­selkedik, és a magyarnak résen kell lennie. Gáspár Miklós fejte­geti, mennyire nem csak forra­dalom, hanem háború volt 1956- ban, ezért az akkor elkövetett szörnyűségeket nem lehet elé­vültnek tekinteni, mivel azok háborús bűnök voltak. Sajnos, a felelősöket egyelőre nem lehet büntetőjogilag felelősségre von­ni. A történelmi igazságtétel fontosságát a jelenlévők egyön­tetűen támogatják. Csurka István emelkedik szólás­ra. Kijelenti, hogy borzongás fogja el, amikor politológusok azt mondják, a szocializmus het­ven éve egy kísérlet volt, hiszen ez a „kísérlet” százmillió halálos áldozatot követelt. Ezzel is csak el akarják ködösíteni a magyar társadalom tudatát, ami szintén felér egy gyilkossággal. Új tár­sadalmat csak úgy lehet építeni, ha tudjuk, milyen volt a régi. A jelenleg kormányzó erők tö­rekvése is arra irányul, hogy ne hagyják a magyar társadalmat tisztán látni. Annak idején a tu­lajdon elvételével a felelősséget is elvették az emberektől, a cse­lekvés szabadságát, amivel alattvalóvá tették a magyar tár­sadalmat. Sajnos kevesen van­nak azok, akik most áldozatvál­lalásra képesek, de sokan, akik a múlt rendszerben meggaz­dagodva, helyzetüket átmentve élnek. Kádárék csak percemberkék voltak, csak saját túlélésükre gondoltak, és ez a mentalitás je­lenleg is érezteti hatását. Sokan nem az országot akarják meg­tartani, csak saját hatalmukkal törődnek. Ennek ellenére van a magyar társadalomban annyi erkölcsi, szellemi erő, hogy saját önmentési folyamatát megvaló­sítsa. Csalárdság a médiavita helyett a gazdasági kérdésekkel foglalkozni, hiszen addig nem lehet gazdaságról beszélni, amíg nincsenek csatasorba állítható szakemberek. Addig pedig nem is lesz erre lehetőség, amíg a tájékoztatás ködösít, füstöt borít a valóságra. A jelenlegi tájékoztatás célja az, hogy a társadalom közömbös maradjon, ne alakuljon ki egy magában bízó középosztály. Mindegyik pártban ott vannak az átalakulóművész kommu­nisták, akik igyekszenek el­odázni a valós problémákat, hogy ne alakulhasson ki erős, öntudatos közvélemény. Ezután még fejtegetés követ­kezik arról, hogy a magyar em­bernek milyen úton kell elindul­nia, ez az út teljesen véletlenül úgy hangzik két szóban meg­fogalmazva, mint a Csurka Ist­ván által létrehozott alapítvány neve. Többszörös vastaps hangzik el beszéd elején, közben, végén, miközben néhány ember ki­használja a taps okozta szünetet és indul a kijárat felé. Megyénkből Képviselői fogadóóra Miskolc (ÉM) — Latrán Béla, a miskolci önkormányzat tag­ja, a 14. számú választókerü­let képviselője fogadóórát tart február 2-án 17 órától a 22. Számú (Kassai u. 15. sz.) Álta­lános Iskolában. A képviselő szeretettel várja választóit, a Szentpéteri kapui lakótelepen élő polgárokat. A Vöröskereszt véradónaptára Február 1-5-ig Megyénkben az alábbi üze­mek, intézmények dolgozói, te­lepülések lakói biztosítják a betegellátáshoz szükséges vér­mennyiséget. Hétfőn: Borsod Volán, Mis­kolc; Masterfill Pamutfonó­ipari Vállalat, Miskolc. Kedden: Saszolg Kft., Sajó- bábony; Interglob Szállítmá­nyozási és Kereskedelmi Vál­lalat, Miskolc; ÉMÁSZ Válla­lat Miskolci Igazgatósága; Ózdi Ruhagyár; Ózdi Város­gondnokság; Foglalkoztatási Alap, Ózd; Olaszliszka-Vámos- újfalu községek; Borsodchem, Kazincbarcika. Szerdán: Magyar Honvédség mezócsáti alakulata Csütörtökön: Délborsodi Ál­lami Gazdaság, Mezőnagy- mihály: Szerencsi Cukor­gyár Rt. Pénteken: MÁV Pályafenn­tartási Főnökség, Miskolc. Világjáró programfüzet Miskolc (ÉM) — Program- kínálat 1993 címmel először jelentetett meg saját utazási prospektust a miskolci Vi­lágjáró Utazási Iroda. A csinos kivitelezésű, színes nyomású prospektus bemutatja az iro­dát, dolgozóikat és szolnoki kirendeltségüket. Kínálatuk pedig elsősorban külföldi nyelvtanfolyamaikra irányítja rá a figyelmet, amivel már három éve foglalkoznak, 1-2 hetes angliai kurzuson. Ma már mintegy 3 ezer gyerek tanul a London környéki Kent School Of English, illetve az Embassy Shool Of English nyelviskoláiban. Az egyre fokozódó érdek­lődésre jellemző, hogy erre az évre máris több mint 2500 je­lentkező van az ország minden részéből. Az angol nyelvtan­ulási lehetőséget most kiter­jesztik a felnőttekre is, akik Anglia mintegy húsz városába juthatnak el egyénileg, vagy csoportosan, busszal, vagy vonattal nyelvet tanulni. Az iroda újdonsága, hogy az idén először német tanfo­lyamokra is utaztat. Az egyik színhely, a Wörthi-tó melletti Villach, ami Tarvisiótól mind­össze néhány kilométerre van. De tárgyalnak arról is, hogy Németországba utaztassanak gyerekeket, felnőtteket nyel­vet tanulni. Ez olcsóbbnak ígérkezik, mint az ausztriai tanfolyam. S mivel az iroda kiváló olasz kapcsolatokkal rendelkezik - nyaranta - egy munkatársuk folyamatosan képviseli őket Bibionéban. Valószínű, hogy az idén már olasz nyelvtanfolyamra is le­het majd jelentkezni a Világ­járóknál. S még két hír a nagyoknál ki­sebb, a kicsiktől nagyobb uta­zási iroda háza tájáról. Szol­nok után a fővárosban is ki- rendeltséget nyitnak, mivel a legtöbb nyelvtanuló csoport onnan, vagy a Dunántúlról je­lentkezik. Á másik, hogy a na­pokban járt náluk egy montre­ali utazási iroda képviselője, akivel igen kedvező árú kana­dai és amerikai programok közös beindításáról tárgyal­tak. Csoportos rablás Sajókaza (ÉM) — Csoportos rablás alapos gyanúja miatt folytat eljárást a megyei rend­őr-főkapitányság négy sajóka- zai férfi ellen, akik január 29- én, pénteken este a községben megvertek, majd kifosztottak egy 35 éves férfit. Szerencsi szerencsétlenség Szerencs (ÉM) — Túl nagy fába vágták fejszéjüket azok a fiatalok, akik vasárnap dél­előtt indultak el a tüzelőnek való fát beszerezni a 37-es út szerencsi szakaszán. A szorgos gyűjtögetés „vég­eredménye” az lett, hogy B. Mihály 17 éves fiatalember fe­jére ráesett egy nagyobb darab levágot't ág, minek következ­tében súlyos, életveszélyes ko­ponyasérüléssel szállították kórházba a miskolci mentők. |------INNEN SZÓLVA----­“ 7é& ctessdépfá Nyikes Imre Manapság csupa panasz az életünk. Ha találkozunk az utcán ismerősünk­kel, már azt is örvendezve újságoljuk, hogy van munkánk, dolgozhatunk. S emlegetjük: majd ha felzárkózunk a gazdag Nyugathoz, majd ha kiépül a piacgazdaság!... S eszünkbe sem jut, hogy ,,odaát” sem fenékig tejföl az élet... A napokban úgy adódott, hogy egy- időben két külföldi rokon is tiszteletét tette nálunk. Egyikük a gazdag Kana­dából, ahol negyedszázada él már, másikuk Németországból, az azelőtt a keleti tömbhöz tartozó Thüringiából. Amikor hármasban összeültünk egy pohár borra, nem csak nekem volt okom panaszra... A kanadai rokon elutazása előtt lát­szott éppen elveszíteni volt munkahe­lyét, amely egyébiránt már a sokadik volt neki, munkanélküli segélyekkel tarkítva a jó huszonöt év alatt. A „német”, feleségével együtt két éve él már munkanélküli segélyből, villa­mosipari technikusból és közgazdász­ból most képezte át magát vállalkozó­nak, reménykedve, meg tud majd élni a kínálkozó magyar üzleti ajánlatok hasznosításából... De hát ilyen ez az ezredvég szerte a világon. Teli gondokkal, válságokkal, recesszióval, helyi háborúkkal, újkori népvándorlással, munkanélküliség­gel... Csak mi nagyon könnyen meg­feledkezünk minderről a saját bajunk valódi vagy látszólagos nagysága mel­lett. Pedig az sem ártana, ha adott al­kalommal, amikor szidjuk életünket, s mindent, ami körülvesz bennünket, bele tudnánk helyezni mikrovilágun­kat a nagyobbá, a makrovilágba. ÉM-portré Kovács Istvánná Szerencs (ÉM) — Mindenki Áginak, Ágikának hívja. Munkatársai és a sze­rencsi szociális otthon idős lakói is. Hiába lett hirtelen az intézmény vezetője, nem változott meg. Most is ugyanúgy érdekli minden egyes körülötte élő ember, mint annak előtte, osztályvezető ápolónőként. És most is csak egyetlen célja van: meg­felelni feladatának munkahelyén és ott­hon is. Hogy milyen út áll a mindössze 33 éves, kétgyermekes anya mögött? Elég kacska­ringéé. Abaújszántói parasztcsaládból származik. Két testvérével - saját bevallá­sa szerint - zajos gyerekkort élt meg. Már általános iskolásként kollégiumba került, és távol volt a családjától encsi gimnazis­taként is. Az érettségi után tanácsaka­démiára készült, de rá kellett jönnie, nem tudná megszokni az „ülós munkát”. Eljött inkább Miskolcra segédápolónónek, és itt egy életre meghatározó élményt szerzett. Sok mindent rábíztak, és állandó feszült­ségben tartotta a feladat: szakképzetlenül is megfelelni az elvárásoknak. Mégis, úgy érzete megtalálta a helyét, és a kacskaringós út kezdett kiegyenesedni. Tanfolyamokon, iskolákban képezte tovább magát; férjhez ment, Szerencsre költöztek; jelen volt a szociális otthon beindításánál, belakásánál. És az út még nem ért véget. Agnes felvételizni készül, de még nem döntött általános szociális munkásnak vagy diplomás ápolónőnek je­lentkezik. Fotók: Fojtán László és Laczó József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents