Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-07 / 5. szám
4 ÉSZAK-Magyarország T -iKVKl-1993. Január 7., Csütörtök Útbaigazító táblák Evek hosszú során át sajnálattal kellett megállapítanom, hogy az ország számos Közúti Igazgatósága közül a miskolci volt az egyetlen, mely nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy az utódállamokba került városoknak magyar nevük is van és azt legalább illene az útjelző táblákon is feltüntetni. Nem ez volt a helyzet másutt, mert ha az ember autón Debrecenből Nagyváradra igyekezett, Oradea (Nagyvárad) tábla, Szegeden - pláne - Szabadka (Subotica) felirat irányította. Miskolc bejáratánál, majd a városban és azon túl is csak a „Kosice” feliratú tábla mutatta az utat Kassa-Eperjes a lengyel határ, vagy a gyakoribb, Tátra felé vezető úton. Az utóbbi időben 3-4 táblán szerepel u- gyan a magyar elnevezés is, de nem valamennyin. Manapság, amikor Szlovákiában rendre eltávolítják a magyarlakta települések helyi szervei által csak nemrég felállított magyar nyelvű helységnévtáblákat, a szlovák televízió magyar nyelvű adásában pedig megtiltják az ottani települések magyar nevének használatát; bosszantó ez a részünkről megnyilvánuló szolgai megalázkodás, mely a nemzeti önbecsülés teljes hiányára vall. Nézzük, mi a helyzet a nálunk állandóan példaként emlegetett nyugaton? Ha Bécs- ben járunk, ott Pressburg és nem Bratislava feliratú tábla mutatja a Pozsony felé vezető utat, amiként a morva főváros felé Brünn és nem Brno. Ausztriában nincs kétnyelvű tábla, csak egynyelvű német és mégsem lehet az újságban olvasni, hogy ez sovinizmus lenne. Legyünk végre e téren is öntudatosabb magyarok! Javasolnám továbbá - mivel városunkon keresztül elég nagy az észak felé irányuló átmenő forgalom -, hogy ne csak a határtól 20 kilométerre fekvő Kassa neve szerepeljen az eligazító táblákon, hanem az a- zon túli nagyobb városoké is. Dr. Udvarhelyi Nándor Miskolc Már torkig vagyunk... No nem az ízletes ünnepi falatokkal. Azokat az emésztésre rendelt zsigerek megfelelő módon már elrendezték. Nem is az ünnepi jókívánásokkal, mert békesség és boldogság után mindenki vágyódik. De torkig vagyunk a szűnni nem akaró, gyűlölt- ségtől fűtött hiábavaló vitatkozásokkal. Mintha nem is lett volna karácsony!? A szép szavak: szeretet, békesség, elcsépelt szólamokká váltak. Jöttek, mint az angyalok, s az ünnepek után elszálltak, hogy hírmondójuk sem maradt. Miért ünnepeltünk? Miért és kinek hirdettük a jó hírt: békesség a földön, az emberekhez jóakarat? Áldásos lenne ezekből valami keveset az újesztendő napjaiban is megvalósítani. Mi lesz velünk, ha továbbra is maijuk és faljuk egymást? Talán nem al- jasodunk odáig, hogy véglegesen erkölcstelen módon megsemmisítsük és felemésszük egymást? Tudjuk, hogy különféle problémákkal megterhelt esztendőnek nézünk elébe. De talán lehetne a véleménykülönbségeket kulturált és korrekt tárgyalásokkal közös nevezőre hozni. Mi, falusi emberek ivadékai, megváltjuk őszintén, kicsit félünk. Többek közt azért, mert jön a választási kampány. Te jó Isten mi lesz itt? Mennyi üres locsogás? Mennyi irreális ígérgetés? S ami még ezeknél is több, az a könnyelmű pénzpo- csékolás, amit ez a választási versengés majd felemészt. Hány éhező és lakásnélküli ember nyomorúságán lehetne enyhíteni, ha odafordítanánk, ahol arra a legnagyobb szükség van. Egyik barátom azt mondta a napokban: mi a fenének írkálsz, úgy sincs semmi foganatja. Én azonban úgy gondolom, hogy mi, akik az Észak-Magyarországnak olvasói vagyunk, tegyünk meg mindent azért, hogy az új évi jókívánságoknak hordozói és munkáiéi legyünk. Vigyázzunk, hogy a gusztustalan tálcán kínált ocsmányságoktól jaj, csömört ne kapjunk! Murányi Kiss Barnabás Bocs Jogsegélyszolgálat Ma, január 7-én, csütörtökön délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad dr. Demeter Lajos ügyvéd. Újabb vélemény Szögligetről Többször is elolvastam az Észak- Magyarország nemrég megjelent számában a „Szögligeti Háború” című írást. Sokat töprengtem a- zon, hogy honnan vesznek egyesek bátorságot ahhoz, hogy a nagy nyilvánosság előtt valótlan dolgot állítsanak, embereket rágalmazzanak. Nagyon régen részt veszek a szögligeti sportegyesület munkájában, melynek jelenleg ügyvezető elnöke vagyok. Soha ilyen sportélet nem volt itt, mint az elmúlt három évben, amióta Gulyás István lett a falu vezetője, polgármestere. Tagjai vagyunk a Bódvavölgyi Sporttársulásnak, az általuk szervezett és rendezett csaknem valamennyi versenyen részt veszünk. Rendszeresen szervezzük a helyi szabadidő sportot, labdarúgó csapatunk jelenleg az első helyen áÜ a körzeti bajnokságban. Hazai mérkőzéseinken 200-250 szurkoló biztatja csapatunkat. Részt veszünk a BST. által kiírt iskolák közötti bajnokságokon. Legutóbb a Bódvaszilason rendezett asztali- tenisz bajnokságon iskolás gyerekeink is győzelmet arattak. Kérésünkre Szögligeten rendezte meg a BST. a körzeti labdarúgóválogatott mérkőzést. Már hagyomány, hogy községünkben rendezik meg a körzeti diákolimpia szánkóverseny döntőjét, amihez a polgármester úr személyesen is segítséget nyújt. A legutóbbi sportegyesületi közgyűlésen is hozzászólásában ösztönzött bennünket sajáteszközű bevételeink növelésére, szponzorok szerzésére. Csaknem minden sportrendezvényünkön jelen van, segít a szervezésben. Szóval sokat törődik az itteni lakosság sportjával. Szögligeten véleményem szerint nincs háború. Gondjaink vannak, melyeket nem kellene rágalmazásokkal, valótlan dolgok állításával növelni. A szögligeti lakosság békeszerető volt, az ma is és a jövőben is az lesz! Bene Gábor Szögliget SE. ügyv. elnöke * Cikkemet nem „Szögligeti Háború” (sic!), hanem „Háborúskodás Szögligeten” címmel írtam. A kettő között különbség van! Mármint a „háború” és a „háborúskodás” között! A község sporteredményeiről, ebben a polgármester úr szerepéről a cikkben is említés történt. A levélben felsorolt, ezzel kapcsolatos további konkrétumokat is - mint fentebb olvasható - szívesen közöljük. Végül: „hogy honnan vesznek e- gyes emberek bátorságot, hogy a nagy nyilvánosság előtt valótlan dolgokat állítsanak, embereket rágalmazzanak” - azt döntsék el a szögligetiek! Az írásban többen, pontosabban szólva mindkét, illetve több fél megnyilatkozott: a polgármestert, a hivatalt bíráló képviselő- testületi tag; a polgármester; a hivatal egyik dolgozója, aki maga is képviselőtestületi tag; egy egyéni vállalkozó. Közöltük a kerületvezető erdész és a rendőrőrs vezetőjének véleményét is a falopásokról, majd a Köztársasági Megbízott Hivatala határozatait ismertettük. Tényszerűen, minden kommentár nélkül. Nekem ennyi volt a dolgom. A többi már a szögligetiekre tartozik. Már mint az, hogy megszűnik-e a háborúskodás... Faragó Lajos Egy liter történelmi bor Miskolc (ÉM - Iglói Gyula) -„Ez is hozzátartozik a világtörténelemhez”. Ez az idézet a 65-ös bakák Lövészárok és Vidéke című harctéri újságjának 1915. május 4-én este kiadott 5. számú egyoldalas rendkívüli kiadásából való. A miskolciak számára Kakas főtörzsőrmester küldte el a lapot, amelyet még a gorliczei áttöréskor adtak ki, a 65. gyalogezred óriási győzelméről tudósítva. A lap hú másolatát a Mis- kolczi Napló 1916. január 9-i számában közölte. A Miskolczi Napló, Miskolc első napilapja maga is történelem volt: 1901 és 1927 közötti években jelent meg. A lapnak először volt egy hivatásos újságírója, a- ki csak az újságírásból élt. A miskolciak fejcsóválva mondták róla: „Mégsem lehet az ilyen szabályos ember, aki nem keres valamilyen tisztességes foglalkozást magának!” Persze később, amikor a lap már „fogalom” lett, az egyetlen hivatásos újságíró, Huberth János tekintélye is megnőtt. A lap munkatársai között volt Sassy Csaba és a későbbi polgármester, dr. Nagy Ferenc is. Évtizedeken keresztül jelentek meg a lapban Leszih Andor tudós muzeológus tollából a „Tarka levelek” és a „Vasárnapi levelek”. A mai levelezési rovat akkor még hiányzott a napilapokból, így a Kakas főtörzsőrmester által küldött lap másolata a színházi hírek és hirdetésekkel teli 4. oldalon kapott helyet. „Történelmi időket élünk és most nemcsak tollal, hanem véres karddal és szuronnyal írunk, a világ legborzalmasabb háborújának történetét” - kezdték a gorliczei győzelem leírását az egykori haditudósítók. A véres csata eseményei, a Visztula és Dnyeszter között elfogott 30 ezer fogoly egyedül a 65-ösök érdeme volt, „akik ez újabb diadalukkal, íme, beírták nevüket a világtörténelembe.” Szinte mentegetőzve írták: „Mindezt szükségesnek tartottuk, hogy a Lövészárok és Vidéke megörökítse az utókor számára, mert úgy tudjuk, hogy a hadvezetőség nem tesz említést erről.” így maradt meg nyomtatásban az is, hogy a 65-ös bakák lapjánál „a szerkesztés felelőssége Szamuely Tibor önkéntes káplárt terheli.” Lexikális adatok szerint Szamuely 1915. májusában az oroszok fogságába esett. Az viszont valószínű, hogy előtte még ő is megkapta másnap, 1915. május 5-én, az ezredpa- rancsnokság által minden katona részére kiutalt 1 liter bort, amit a lap zárójelben így kommentált: „Ez is hozzátartozik a világtörténelemhez.” A csőtörésről levélben és fotón Lapunk december 28-i számában „Víz nélkül nem ünnep az ünnep" címmel megjelent írásra Edőcs József, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatója válaszolt: „A Kis-Hunyad 41. sz. alatti vízcsőtörés elhárítása valóban az üzemeltető MIK feladata volt. Azonban a hiba jelzése vállalatunkhoz nem december 17- én, hanem december 23-án érkezett. Miután a csőtörés a földben lévő szakaszon történt, géphiány miatt csak az ünnepek utáni első munkanapon tudtuk a hibát elhárítani. Az ünnepek alatt a lakók részére szakaszosan vízvételt biztosítottunk." A csőtörésnek ma is jól látható nyomait tapasztalhatják azok, akik akár gyalogosan, akár személygépkocsival a Kis-Hunyad utcában közlekednek. Különösen az utóbbiak számára veszélyes a jeges, síkos útszakasz, amit autóval lehetetlen kikerülni. A mínusz fokok már jó ideje keményen tartják magukat, s egyelőre bizonytalan, hogy mikor enyhül a hideg. Talán mégsem kellene megvárni a balesetet, a kéz és lábtörést... Fotó: Fojtán László Bonus - malus A közelmúltban megkaptam a Hungária Biztosítótól a kötelező felelősségbiztosítással kapcsolatos tájékoztatót, amit bizonyára más biztosítók is kiküldtek ügyfeleiknek. Ebben közölték velem, hogy 1993.január 1-től az 58/1991. (IV.13.) Korm. rendelet alapján bevezetésre kerül a Bo- nus-malus rendszer, amely alapján azok, akik az előző évek során nem okoztak kárt, kedvezményt kapnak, míg mások pótdíjat fizetnek. Tudatták velem azt is, hogy a gépjárművek által okozott károk nyilvántartása - mely a rendszer működésének az alapja - a kötelező felelősség- biztosítás bevezetésével egyidejűleg kezdődik. Az elvvel mesz- szemenően egyetértek, de a bevezetés módjával nem. Ugyanis 1991. július 1. előtt is volt fele- lősségbizosítás, ha azt külön nem is tüntették fel sehol sem. Azóta, amióta autót vezetek - ennek már 10 éve - köteles vagyok magamnál tartani betétlapot, amit károkozás esetén a szenvedő félnek át kell nyújtanom. Vagyis kötelező biztosítás régen is volt, s ha jól tudom, költségét beépítették a benzin árába. Ha pedig így van, akkor a Bonusmalus rendszert korábbi időponttól kellene alkalmazni, melyhez a nyilvántartást a leadott betétlapok szolgáltatnák. így azok, akik legalább 10 éve baleset- mentesen vezetnek, már most 50 százalékos kedvezményben részesülnének, amit úgy érzem, joggal elvárhatnának. B. József Miskolc Furcsaságok Sokunkat felháborított az a felszólítás, amit a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat 5. Számú Ház- kezelősége küldött ki a közelmúltban vízdíj hátralék címén. A dolog több okból is furcsállható. Mi például átutalási betétszámlával rendelkezünk, így az OTP minden benyújtott számlát kiegyenlít, ellenvetés nélkül. De felszólítást kaptak azok is, akik kézből fizetik a lakbért, a vízdíjjal együtt. Tehát, ha elmaradás történt, az egyik esetben sem következhetett a lakók hibájából. Miután felkerestük a MIK-et, közölték velünk, hogy nem 1992- es, hanem még az azt megelőző év március-június közötti időszakáról van szó. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha a felszólításon szerepel a pontos dátum, akkor a hivatal megkeresése előtt nem az 1992-es számlákat szedem elő a helyzet tisztázására.) Felháborító a felszólítás hangneme is, hiszen vétlenek vagyunk a dologban, mégis végrehajtással és szerződés felmondással fenyegetőznek. Nem beszélve arról, hogy egy hivatalos iraton rendeletre és paragrafusokra kellene hivatkozni, nem pedig csak úgy a levegőbe beszélni. Kifogásolható az is, hogy ez a papírlap csak úgy be volt dobva a postaládába, tehát se boríték, se diszkréció. Van még egy furcsállható momentum, s ez a levél október 29-i keltezése, amit november 23-án találtunk a postaládában, miközben a felszólítás szerint 15 napon belül fizetnünk kellett volna. Kónyáné László Erzsébet Miskolc Podmaniczky-díj A Sátoraljaújhelyi Városvédő és Szépítő Egyesület titkárát, Brősztl Gyulát érte az a megtiszteltetés, hogy átvehette eddigi munkájáért a Podmaniczky-dí- jat a közelmúltban. Ezt a djjat a- zok az emberek kaphatják meg, akik hazánk történeti emlékeinek megóvásában kimagasló munkát végeztek. A szép emlékplakettet - mely Kő Pál szobrászművész munkája - a Csongrád megyei közgyűlés elnöke és Ráday Mihály ország- gyűlési képviselő, városvédő adta át. Gratulálunk a titkár úrnak, és még sok hasonló elismerést kívánunk minden városát szerető polgárunknak! Városvédő és Szépítő Egyesület elnöksége
