Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-13 / 10. szám
1993. Január 13., Szerda Katedra E SZAK-Magyarország 13 Embertan Miskolc (ÉM) — A Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet öt előadásból álló tanfolyamét hirdet azoknak a pedagógusoknak, akik keresik az emberrel kapcsolatban megfogalmazódó kérdésekre a választ, érdeklődnek az embertan tantárgy iránt, melyet már közel harminc helyen tanítanak az országban. Az első alkalommal, február 3-án délután két órától Kamarás István, az íme, az ember című könyv szerzője tart bevezető előadást. A következő foglalkozás előadója, Zsolnai László közgazdász az ökológiáról, ökofilozófiáról, az ember jövőjéről beszél. A sorozat meghívott előadója lesz még Horányi Özséb szemiotikus, Kapitány Ágnes pszichológus és Gesztesy Árpád teológus. Az önköltséges tanfolyamra január 20-ig lehet jelentkezni. (Bállá Árpád, Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet, 3534 Miskolc, Andrássy u. 96.) ______ V erseny matematikából Ssgószentpéter (ÉM) — Az országos Zrínyi Ilona matematikaverseny megyei fordulóját március 5-én délután két órától rendezik meg a sajószentpéteri 3. Számú Általános Iskolában (Ha- rica u. 1). A versenyre azoknak a 3.-8. osztályos tanulóknak a jelentkezését várják, akik kedvet és tehetséget éreznek a matematika iránt. A nevezési díj: 100 forint. A szervezők kérik, hogy a nevezési lapra írják rá a tanuló nevét, osztályát, az iskolája nevét, címét, és a felkészítő tanár nevét. A versenyre január 25-ig lehet jelentkezni. Bővebb felvilágosítást a 48/ 45-542-es telefonszámon Kozma Lászlóné, szervező tanártól lehet kérni. Alsós továbbképzés Miskolc (ÉM) — Alsó tagozatos nevelők számára szervez továbbképzést a Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet. Január 20-án délután 1 órától Demeter Katalin és dr. Hajdú Sándor Az intenzív-variációs tanuláspszichológiai rendszer hatékonysága illetve Tanuláspszichológiai elvek, tanulási modellek címmel tart előadást. A létszámtól függően, várhatóan 400-500 forintos tanfolyamra január 15-ig jelentkezhetnek az érdeklődők. (Vertig Józsefné, Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet, 3534 Miskolc, Andrássy u. 96.) A német nyelvű országokról Miskolc (ÉM) — Bár az iskola hamarosan megkezdődő költözése megfontolt haladásra készteti a Herman Ottó Gimnáziumban otthonra talált Német Nyelvi Centrumot, azért a munka egy pillanatra sem szünetel. Szeptembertől a könyvtár fejlődött a legnagyobbat, 5000 német márka értékben kaptak könyveket. A legnagyobb esemény pedig - méltán - az osztrák Burgtheater vendégjátéka volt. A „hétköznapokon” folytatódott a középfokú nyelvvizsgával tanító némettanárok nyelvtani és társalgási kurzusa. Számtalan más tervük mellett a második félév kiemelkedő eseménye egy előadássorozat lesz: a német nyelvű országokat mutatja be az adott nemzet magyar- országi kulturális képviseletének egy-egy munkatársa. A konkrét szakmai munkát segítő rendezvényüket április 14-re tervezik a megyei pedagógiai intézetben megtartandó egésznapos továbbképzés formájában. Emellett természetesen a már megszokott időpontban, hétfőn és szerdán nyitva áll a centrum az érdeklődők előtt. Csak tiszta forrásból... Dr. Simon István — Kedves Pápay Sándor, sokan ismernek itt Miskolcon és megyeszerte, ami nem csoda, hiszen 43 éve tanítasz a Földes Ferenc — az egykori Fráter György — Gimnáziumban. Hozzávetőleges számítások szerint eddig több mint tízezer tanítványod volt. A régebben végzettek közül bizonyára kevesen tudják, hogy 8 évvel nyugdíjba vonulásod után is teljes óraszámban tanítod a történelmet. Nyilvánvaló, hogy ma már nem ugyanúgy, mint 43 évvel ezelőtt. — A 43 év alatt mindig a valós adatokra támaszkodó ismereteket tanítottam. Az volt az alapelvem, hogy a történelmi mozgásokat csak tényekkel lehet igazolni, minden egyéb frázis, meg belemagyarázás. Ezeket a tanításidegen elemeket egyébként is kerülni kell a mi munkánkban, mert hitelüket vesztett gesztusokká silányulnak a diákjaink szemében. Ha „szent” kinyilatkoztatások értéktelen sztereotípiák a pedagógus munkájában. A tanár értékét a mondanivalójának hitele fémjelzi, tehát a közölnivaló legyen értékálló. Ehhez társul a tanári közlés módja, a közlő nyelve, stílusa. Itt is tartsa távol magát a tanár a hamisan csillogó, ünnepélyeskedő közlésmódtól. A mondanivaló tartalmi értéke megszabja szavaink súlyát, komolyságát. Ezért nem lehet álpátosztól fűtött, nem lehet cinikus, lekicsinylő és adott helyzetben közömbös sem. —A többi tantárgyhoz hasonlóan a történelem tanítását is tantervi előírások alapján végzik, és a minisztérium által jóváhagyott tankönyveket használják. A tanár számára ez milyen kötelezettséget jelent, tehát hogyanértelmezhető a „tanári szabadság”? — A tantervi előírások megkötik a tanár kezét. Ez természetesen igaz, de csak kereteiben. Egy a- dott osztályban egy előírt korszak tananyagát kell elvégezni, de hogy mivel töltöm ki azt, mit tekintettem, vagy tekintek fontosnak, az már a tanári szabadság függvénye. Egyébként az örökké változó világunkban sok mindent megértettem. Amikor kezdtem a pályámat, nem voltak 1-2 évig történelem- könyvek. Most ismét nincs nePápay Sándor gyedik osztályos gimnáziumi tankönyv. így aztán még több függ a tanár kezdeményező bátorságától, az egyéniségétől. Alapelvem a következetes igényesség, ezzel mindig lehetett eredményesen tanítani. A tankönyv mindig lehet jó vagy rossz (volt is mindenfajta), de a tanár szuggesztív egyéniségéé a döntő szerep. Két édes bizonyítékot hadd mondjak el. A közelmúltban a Széchenyi utcán összetalálkoztam egy volt tanítványommal, ma már 50 év fölötti református lelkésszel. Szíves köszöntő szók után kérdezte: Elmondhatom 40 év múltával a magyar királyokat sorban 1526- ig? Á legtöbbnél a név mellett a pontos uralkodói évszámra is emlékezett. Csodálkozva hallgattam. Egy másik jeles közéleti emberünk, akinek jó 30 éve osztály- főnöke, magyar- és történelem- tanára voltam, mondta a közelmúltban: szerinte nem is lehet másképpen, csak tételesen, adatismeretekre támaszkodva, s azok segítségével az összefüggések felismerésére nevelni, ahogy én is tanítottam őt. Ahol a könyv ebben segített, ott ezt elérni könnyebb volt, ahol a könyvből valami hiányzott, ott a tanár pótolta. A mi tankönyveinknek régóta az a baja, amit elhallgatásnak, egyoldalúságnak nevezhetnénk. Az érdeklődő diák úgyis rálel az igazságra, s akkor a könyv, de a gyenge tanári munka is hitelét veszti. Egyébként bárhonnan közelítem meg a problémát, mindig a hitelesség kérdéséhez jutok el. —A tanulókat általában érdeklik a napi politika különböző kérdései, de sokszor nehezen találnak magyarázatot ezekre a problémákra. Az utóbbi időben a Kárpát-medencében élő magyarság gondjai is egyre inkább foglalkoztatják a diákságot. A tanár milyen álláspontot képviselhet, ha valamilyen választ akar adni ezekre a kérdésekre? — A több mint 40 éves tanári munkám alatt a diákjaim magatartásformáit vizsgálva, azt állapítom meg, hogy bizony a diákság ugyanúgy változott, mint én magam. A 40 évvel ezelőtti diák olvasottabb, de szaktárgyi ismeretekben szürkébb, egy-egy tárgybók készületlenebb volt. Nem is állt rendelkezésünkre annyi segédkönyv, útmutató, egyetemi előkészítő, feladat- megoldó tesztláp, mint korunk diákjainak. Az utóbbi években annyi sok is- meretbóvítő szakkönyv, segédkönyv jelent meg, s a tömegkommunikációs eszközök hírzuhata- ga oly mértékben árasztotta el az ifjú koponyákat, hogy tanári segítség nélkül nem tudnak eligazodni, s el is várják a tájékoztatást. A „kényes” történelmi kérdések, a határainkon túl élő, kirekesztett magyarság sorsa diákságunk visszatérő témája. Ma már sokan utaznak, vagy rokonaiktól, áttelepült magyaroktól értesülnek az utódállamokban rekedt hányt-vetett sorsú magyarság nehéz helyzetéről. Én régen sem tudtam erről hallgatni. Személyes indokaim is voltak erre, hiszen édesanyámat az erdélyi Szilágyságból rakták ki a románok 1921-ben. Sok történelmi tapasztalatot adott át nekem, amit kamatoztathattam. Nem lehetett mindig kielégítő válaszokat adni az érdeklődő kérdésekre, miként ma sincs mindenre megnyugtató válasz, de a magyar iskolák tanárainak legalább egy pislákoló gyertyafényt kell gyújtani, hogy átlássunk a sorsokat, testvéreket elválasztó határokon. Csak akkor leszünk képesek egy önálló gondolkodású, a jelenben is eligazodni képes ifjúság felnevelésére, ha mi is eljutunk a történelmi igazságok tiszta forrásához. József Attila szavaival élve, „Ez a mi munkánk és nem is kevés”. Szociális szakemberek Debrecen (ÉM) — Szociális munkás - szociálpolitikus szakot hirdet nappali tagozaton a '93-94- es tanévben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara. A szakképzés „gazdái” a KLTE Szociológiai Tanszékének munkatársai február 13-án délután egy órától a tanszékükön (főépület, fsz. 49-es terem) tájékoztatót tartanak az érdeklődőknek, válaszolnak a szakmával és a felvételi vizsgával kapcsolatos kérdésekre. A tavaszi szünetben a jelentkezőknek egynapos konzultációt is szerveznek, ami a felvételit segíti majd. De mit is kell tudni a szociális szakmákról és szakemberképzésről? A világon a szociálpolitikusok, szociális munkások szakmája már régen elfogadott, elismert fog lalkozás, melynek legfontosabb eleme, hogy segítsen élni, megélni, talpon maradni vagy talpra állni a mindinkább bonyolult világban. Az ilyenfajta segítségre sajnos hazánkban is mind több embernek van szüksége. Mert megrendült a megélhetés biztonsága, megszűnőben van az egyéni jövő kiszámíthatósága, így különös jelentőséget kapnak azok a speciális intézményrendszerek, amelyek a problémák kezelhetőségének reményét ígérik. Ám ezek a szociálpolitikai, társadalompolitikai intézmények a mainál lényegesen felkészültebb szakembereket igényelnek. A szociális szakemberektől speciális és sokoldalú segítség- nyújtást várunk el. Nagy szükség A képzés ötéves van rájuk a szociális igazgatás különböző szintjein, szervezők, irányítók kell legyenek a társadalombiztosításban, egészségügyben, helyi önkormányzatokban és minisztériumokban egyaránt. Segítő tevékertységük irányulhat egyénekre, családokra vagy kisehb közösségekre. Az egyetemen a képzés ötéves, társadalomismeret tantárgyból kell felvételizni. A hallgatók összetett elméleti és gyakorlati képzésben részesülnek, általános szociológiai, történeti és szociálpolitikai ismeretekre, szervezeti és politológiai, jogi, közgazdasági, pszichológiai, népegészségügyi, pedagógiai ismeretekre tesznek szert. így válnak képessé a sok irányú kapcsolatteremtésre és - tartásra, a helyi szervekkel és intézményekkel való együttműködésre — feladatuk ellátására.---------JEGYZET---------$ <&■ teásédsít’ Filip Gabriella / En iskolám, köszönöm most neked... Hogy mit is?! Még nem tudom, de ha az ember véndiák, mindjárt hálálkodni kezd. Bezzeg, amíg iskolás, minden rosszat elmond a tanárairól: hol szigorúak, hol meg túl engedékenyek, maximalisták, csak a saját tantárgyuk a fontos, vagy semmit sem követelnek, annyi házi feladatot adnak, hogy képtelenség megcsinálni, aztán meg nem is ellenőrzik, és még sokáig tudnám sorolni a „bűnöket”. De már a ballagás napjára megváltozik a közhangulat. És ahogyan öregszik az ember, egyre szívesebben emlékszik a diákéveire. Hálával emlegeti egykori tanárait, alma maternek nevezi a sokat szidott iskolát. Sorra születnek a tiszteletre méltó pedagógusok emlékét őrző alapítványok. Iskolaértesítőkben, huszonötödik, ötvenedik, századik évfordulóra kiadott emlékkönyvekben csak arról írnak az öregdiákok, hogy mi mindent köszönhetnek az iskolájuknak. Mondhatom, nagyon meglepődtem, amikor én is kaptam egy levelet a régi iskolámból. Arra kértek, hogy a negyedszázados évfordulóra készülő iskolai évkönyvbe írjak a diákéveimről: mire emlékszem szívesen, mit adott nekem az iskola, hogyan tudtam hasznosítani az ott tanult ismereteket. Tudom, fel kellene sorolnom azokat a tanárokat, akiket már akkor is tiszteltem, egy-két kedves mondattal megköszönni, hogy segítettek tanácsaikkal. Az lenne az igazán megható, ha eszembe jutna valami tanulságos történet. Ezzel kész is lenne akis dolgozat! De nem tudom, más visszaemlékezők hogy,, vannak a régi sérelmeikkel?! Illik-e ilyesmivel előhozakodni? Olyan kicsinyes dolgok ezek! Szinte már zavar, de még mindig nem felejtettem el: úgy zártak le év végén négyesre az egyik tantárgyból, hogy nem volt más jegyem, csak egy ötösöm. (És milyen hatalmas erőfeszítéssel szereztem!) Vagy amikor megrendült bennem az osztályfőnököm bizalma, nem tudta, rám bízhatja-e a történtek után a Szovjetunió című folyóirat őrzését. Most már nevetségesnek tűnik az egész, de ez akkor nagyon komoly dolog volt. Már azt sem fogom elmondani az elsős tanítónénimnek, hogy a Szilárd mosak- szik című olvasmányra igazságtalanul kaptam azt a nagy fekete egyest. Igaz, sehová sem számították be ezt a jegyet. És tényleg nagy szeretettel gondolok első tanítómra. De ha köszöntőt kellene írnom, ezt az elégtelent is belefoglalnám. Mert ha belegondolunk, hibáikkal is nevelnek. Például az életre. Pályázat tanulóknak Budapest (MTI) — A magyar kultúra napja tiszteletére általános- és középiskolai tanulóknak hirdet pályázatot a Kölcsey Ferenc Olvasókör és az Országos Közoktatási Szolgáltató Iroda. A pályázóknak, 3- tól 10 oldalnyi teljedelemben a következő témakörök egyikét kell kidolgozniuk: Milyen élményt adott az iskola a magyar irodalom, zene, képzőművészet megszere- tése érdekében? Mit adhat az iskola az irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotások megismerése és megszeretése érdekében? Milyen ötleteid vannak az iskolai ünnepségek szebbé tétele érdekében? Beküldési határidő: 1993. március 15. Az eredmény- hirdetést 1993. május végén tartják. A pályázatokat „A magyar kultúra napja” megjelöléssel, az Országos Közoktatási Szolgáltató Iroda címére - 1054. Budapest, Báthory u. 10. -, kérik beküldeni. Technikások Miskolc (ÉM) — Modelleket, munkadarabokat, számítógépes oktatóprogramokat, transzparenseket, és más, a technika tantárgy tanítását megkönnyítő segé- danyokat állítanak ki január 23-án a Fazekas Utcai Általános iskolában. A bemutató délelőtt 9-től 12-ig látható.
