Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-13 / 10. szám
12 ÉSZAIC-Magyarország Mindenes —----------*—-------------- 1993. Január 13., Szerda A második agyaghadsereg Peking (MTI) — Kínai régészek több mint ezer agyagszobrocskát találtak az ország középső részén fekvő Senhszi tartományban, a tartományi székhelytől, Hsziantól mintegy 20 kilométerrel délre, a nyugati Han-dinasztia egyik temetőjében — jelentette kedden a kínai sajtó. A Liu Csi császár (i.e.188-141) síijából előkerült leletegyüttes jelentőségét az Új Kína hírügynökség az ugyancsak Senhszi tartományban kiásott, híres terrakotta hadseregéhez hasonlította. A szobrocskák közül kétszáz nőalakot ábrázol lóháton, a többi harcosokat vállukhoz erősített fegyverekkel. A szobrok egykor selyemből és falapocskákból készült ruhákba voltak bujtatva, ezek azonban már jórészt lefoszlot- tak róluk. Az ásatást vezető kínai régészprofesszor szerint a feltárt császársír még egy nagy meglepetéssel szolgált. Különféle növényi magvak között mogyorószemek is előkerültek belőle. Ez azért meglepő, mert eddig úgy tudták, hogy a mogyoró csak a XVI. században jutott el Kínába Dél-Amerikából. Kiért szól a harang? Varsó (MTI) — Több mint egy éve tart a vita a krakkói Szent Stanislaw Kostka templom és a környék lakói között — a harangzúgás miatt. A panaszosok azt állítják, hogy a templomban okkal-ok nélkül félreverik a harangokat, s azok hangereje ráadásul meghaladja az elviselhető szintet. Mivel a plébánost nem sikerült jobb belátásra bírniuk, az önkormányzathoz fordultak panasszal. Végül — ki tudja miért, talán a „zajártalom” kategóriába sorolás miatt — a környezetvédelmi osztály kérést intézett a plébániához, hogy korlátozzák a harangozást hétköznapokon egy, ünnepnapokon háromszori alkalomra. A harangok mégis tovább zúgnak, és senki sem tudja, végül ki dönthet majd az ügyben... A táncos halála Szűk családi kör, néhány Extrát, és kolléga kísérte utolsó útjára Rudolf Nurejevet, a párizsi opera orosz származású táncosát, aki a közelmúltban hunyt el. Képünkön egy rajongója virágot helyez el a disszidált világhírű orosz táncos ravatalánál a párizsi Garnier opera előcsarnokában, ahonnan a párizsi orosz temetőben helyezték örök nyugalomra. 9 Fotó: AP Fekete csuklyás Szent György lovagok Zsigmond király és a sárkányos zászló Fotó: EM-repró A magyar fejedelmi lovagrendek közül az első a Szent György Lovagrend, amelyet Károly Róbert alapított 1326-ban, időrendben megelőzve az angolok hasonló nevű és ugyancsak uralkodói alapítású lovagrendjét. A fő célja a krisztusi szeretetben való testvéri egység megvalósítása, az Egyház és a király személyének védelme volt. Alapszabályukat az esztergomi káptalan előtt foglalták hiteles oklevélbe, amelyet Károly Róbert az ország főpapjaival együtt pecséttel és aláírással hagyta jóvá. A lovagok viselete térdig érő fekete köpeny volt csuklyával. Jelmondatuk így hangzott: „Valóban igaz vagyok ezen testvéri társaság iránt.” A lovagrend jelvénye: fehér mezőben piros kereszt. A tagok számát 50 főben maximálták. Évente háromszor tartottak összejövetelt. Kötelességük volt a király védelmére és a királyi udvar fényének emelésére különböző mulatságokon, de elsősorban a lovagi tornákon az uralkodó kíséretében tartózkodni. Az alapszabály alapján arra következtethetünk, hogy a tagok különösen nagy súlyt helyeztek a barátságra és a bajtársiasságra. Ennek a szellemnek feleltek meg kötelezettségeik: társaikat, ha fogságba esnek, kiváltják; imádkoznak, böjtölnek, elhunyt bajtársaikért szentmisét mondatnak. A magyar Szent György Lovagrend nem volt hosszú életű, önmagától oszlott fel, még a XTV. században. Közel hat évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy 1990-ben újjászülessen, Szent György Lovagrend Egyesület elnevezéssel. Székhelye ismét Visegrád lett. A lovagrend nagymesterévé Had- házy Sándort választották. Rendi kormányzójuk dr. Pusztaszeri László. Közgyűlésükön elhatározták a rend női tagozatának megalakítását. A női tagozat általában karitatív, jótékonysági feladatokat fog ellátni. A Szent György Lovagrend és az ugyancsak újj ászületett Szent Lázár Lovagrend között szoros kapcsolat van kialakulóban. A magyar alapítású fejedelmi lovagrendek sorában a második a Sárkányrend. Ez lényegében politikai jellegű szövetkezés volt. Zsigmond, a királynéval közösen alapította 1408. december 12-én kelt oklevelével. Védószentjéül a sárkányölő Szent Györgyöt és a vértanú Szent Margitot választották, akit a sárkány lenyelt, de aztán kikerült belőle. Az oklevél szerint e példákon felbuzdulva határozták el, hogy létrehozzák ezt a lovagrendet. Az oklevél kiemelte, hogy a rend tagjai azok a bárók és főemberek, akik hűségesen támogatták, fogságából kiszabadulni segítették Zsigmondot. A rend jelvénye a sárkány volt, ami a Boszniában legyőzött lázadókat és a sátánt, a hitszakadás atyját jelentette. Az eredeti huszonkét alapító taghoz később még számosán csatlakoztak, illetve léptek be a lovagrendbe, mint a szerb despota, a spalatói herceg, a moldvai vajda, az angol norfolki herceg, osztrák hercegek, természetesen a magyar főurakon kívül. Bár a Sárkány-rend túlélte alapítóját, nem volt hosszú életű. Zsigmond veje, Albert király még adományozott lovagi címeket és sárkányos jelvényt, de azután a török elleni harc közepette ez a lovagrend is feledésbe merült. Feltámasztására még senki sem gondolt. Viszont 1991-től újból megkezdte működését a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, amely kifejezetten egyházi lovagrend volt és a jeruzsálemi Shentsír-bazi- likában lovaggá ütött keresztes vitézekből alakult. Nemzeti csoportokban dolgozott, központi szervezete nem volt. Magyar- országon a XIII. században a Körös megyei Glogoncán és a Szepes megyei Lándokon volt rendházuk. Ez utóbbi 1593-ig működött. Jelenleg, többségükben világiakból álló, emberbaráti és vallásos társulatként dolgoznak. Jelvényük vörös, talpas görög kereszt, szárainak szögletében négy kisebb görög kereszttel. Vörös szegélyű fekete szalagon hordják. A lovagok ünnepélyes alkalmakkor fehér köpenyt viselnek, bal mellrészén a rendi görög kereszttel. Dr. Csonkaréti Károly A pogányság alkonya Benedek Elek A honfoglaló magyar nagyobbára keresztény népeket talált az új hazában, de hitükben, vallásukban nem háborgatta ezeket. Már az őshazában sem volt előtte ismeretlen a keresztény vallás, s valamint a kazárok békén tűrték maguk mellett a különböző val- lású népeket, azonképpen a magyarok sem bántották a meghódított népeket a maguk hitében. Lassankint, szinte észrevétlenül kezdette hatalmába keríteni a pogányhitű magyarok lelkét a keresztény vallás, mint ahogy ránk ragad a nyelve, szokása az idegen környezetnek. Néhány előkelőbb ember már Taksony idejében fölvette a keresztény hitet, nevezetesen Árpád egyik unokája, Tormács, s Bulcsu, a lechmezei csatában gyászos véget ért vezér, kik megfordultak Konstantinápolyban, a görög császár udvarában s ott megke- resztelkedének. Ezek ugyan, amint visszatértek, ismét pogány módra éltek, de már az erdélyi törzs feje, hivatalos nevén: a gyula nemcsak megkeresztelkedett Konstantinápolyban, hanem hozott magával egy papot is, kit a konstantinápolyi pátriárka „Turkia (Magyarország) püspökévé” szentelt: az első magyar püspök ez. A magyar nép keresztény hitre való térítése tehát keletről indult meg, ám e térítés nagy veszedelmet rejtett magában. Géza, Taksony fia, hamar felismerte a veszedelmet: a görög császárság munkájának végső célja Magyarország önállóságának porba döntése volt. Az éles szemű Géza elhárította népe fejéről e veszedelmet: jó barátságban maradt ugyan a görög császársággal, de szorosabb viszonyba a német-római császársággal lépett. Békét kötött I. Ottó német császárral s megnyitotta az ország kapuit a német hittérítőknek. Pilgrim passaui püspök vezette a térítés munkáját, mely váratlanul köny- nyen haladt: 974-ben már ötezren keresztelkedtek meg. A papok szabadon járhattak-kelhettek az országban, nem bántották a pogány magyarok. Géza, kinek felesége (az erdélyi gyula leánya: Sarolta) már keresztény asszony volt, maga is megkeresztelkedett az Árpádok egész családjával. Példáját több előkelő magyar követte s teijedett a keresztény vallás szépen, csendesen, aminthogy Géza erőszakhoz nem is folyamodott. Nem erőszakolta a térítést, mert újabb veszedelmet pillantott meg éles szeme: a német egyház abbéli törekvését, hogy a fiatal magyar keresztény egyházat hatalmába, gyámsága alá kerítse s ezen a nyomon tovább haladva: a magyar állam önállóságát megsemmisítse. A cél világos volt: bekebelezni a fiatal, a kereszténnyé lett Magyarországot a német császárságba! Ügyesen, simán védekezett e nagy veszedelem ellen. Megnyitotta az utat az olasz papoknak, s fiának, Istvánnak nevelését olasz papokra bízta. Gyarapítja, erősíti a fejedelmi hatalmat a törzsszervezet gyengítésével, fölosztván a törzsszállásokat a törzsek egyes tagjai közt s a birtoktalanoknak vagy kisebb birtokúaknak maga juttatván földet a várak közelében; ezúton szervezi, erősíti a fejedelmi haderőt. A fejedelmi hatalom megerősítése volt tehát Géza legfőbb célja, csak ez úton volt remélhető, hogy a hatalmas törzsfők lassankint keresztvíz alá hajtsák fejüket. Ó maga ugyan lelkében nem volt igaz keresztény, de jól látta, hogy a keletre és nyugatra keresztény államokkal szomszédos Magyar- ország csak úgy maradhat fenn, ha maga is kereszténnyé válik. Veszélyzónában Prognosztizálható-e az éghajlatváltozás (MTI- L.S.) — Immár három évtizede foglalkozik környezetvédelmi kutatásokkal dr. Fodor István. A földrajztudományok kandidátusa a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjában dolgozik, s emellett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen tanít. Magyarország környezet- védelmével ismerteti meg a földrajz szakos hallgatókat. Az elsősorban a környezetszennyezés és -terhelés térbeli problémáival foglalkozó szakembert az egyre inkább vékonyodó ózonpajzs veszélyeiről, a környezetvédelem fokozott jelentőségéről kérdeztük. Üvegházgázok — Az ózonpajzs elvékonyodása, a globális felmelegedés miként alakíthatja földünk éghajlatát? — A felszín közeli légtér hőmérsékletváltozása természeti tényezőktől is függ, amelynek következményei lehetnek a néhány perces vagy több százmillió éves felmelegedések, lehűlések. Ezért nehezen megítélhető, hogy azok a környezetszennyező anyagok, amelyeket ma bocsájt az emberiség a légtérbe, valójában milyen mértékű folyamatokat indítanak el.. Hogy nagy veszély-e ez, vagy csak potenciális veszély, erről a szakirodalom is sokat vitatkozik. Azonban tény: azoknak az üvegházgázoknak - széndioxid, metán, halogénezett szén- hidrogének, freonok, szénmo- noxid, kéndioxid -, amelyek a Föld hőháztartását döntően befolyásolják, az emissziója az utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett. Igaz, a földi légkör - védekezésül - a gázok egy részétől öntisztulás formájában megszabadul. De nem az összestől, s ez vezethet a teljes felmelegedéshez, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek. Reális veszély, hogy a pólusokon felhalmozódott, nagy tömegű jéghegyek olvadásával megindul a tengerszint emelkedése. De bennünket sokkal közelebbről érint az éghajlat megváltozása. Magyarországon ugyanis csupán egy félfokos hómérsékletnövekedés is jelentős éghajlatváltozást eredményez. Például megnövekszik a sugárzás, s a csapadék 10-15 százalékkal csökken. Hazánkban a kontinentális, az óceáni és a mediterrán hatások is érvényesülnek. Mivel a kontinentális éghajlat az uralkodó, elsősorban az ország középső része rendkívül aszályos már most is. Ha a csapadék tovább csökkenne, akkor valóban katasztrofális helyzet alakul ki. Holott kimutatott tény: a jelenlegi éghajlatváltozások is egyharmaddal tudják növelni vagy csökkenteni a terméshozamot. Egyezmény Bécsben, Montreálban — Milyen preventív intézkedésekkel csökkenthető a veszély? — A világ országainak együttesen kell cselekedniük ebben az ügyben. Kívánatos az emisszió mielőbbi csökkentése. A levegő tisztaságát védeni kell, s ennek érdekében mindent meg kell tenni. Az emissziócsökkentés másik nagy területe a halogénezett szénhidrogének csökkentése. A szprék, a hagyományosan üzemeltetett hűtőszekrények, a habosítás visszaszorítása is eredményre vezethet. Ezek a gázok ugyanis 40-50 kilométer magasságba, az ózonpajzsig fel tudnak áramlani. Eme veszély felismerése eléggé egyértelmű. Ezért született a közelmúltban két egyezmény - az egyik Bécsben, a másik Montreálban -, amelyet hazánk is aláírt. A világ tudósai felismerték az emberiségre leselkedő óriási veszélyt, s a megállapodással egyetértő országok kinyilvánították: kivonják a termelésből az ózonrétegre legnagyobb veszélyt jelentő gázokat. Énnek első lépése volt, hogy az országok a termelést nem növelik, és a lehető leggyorsabban kivonják a forgalomból, s különböző helyettesítő anyagokat alkalmaznak. Ez azonban nem könnyű, mivel ezek a helyettesítő anyagok még kísérleti stádiumban vannak, s így nagyon drágák.
