Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-03 / 285. szám

Levelezés 4 ÉSZAK-Magyarország 1992. December 3-, Csütörtök Invitálás egy telefonpartira „Rosszmájú” ismerőseim szerint telefonnal a ke­zemben jöttem a világra. Tény, hogy gyermekko­rom óta telefon mellett élek, de különféle te­vékenységeim révén is szinte féltestvéremmé vált Bell nagyszerű találmánya. Ez a kapcsolat immár 40 éves, így hát nem csoda, ha sok mindent meg­tudtunk egymásról. Aztán egyre több honfitársam jutott telefonhoz, nem kevés pénzért. Mi beruháztunk, az illetékesek fejlesztettek, legalábbis, ami a létszámunkat illeti. Jöttek is a gondok, a „haragszomrádok”. Elszá­molások, félrekapcsolások özöne, természetesen a mi rovásunkra.- Tessék a hívott szám elé egy hármast tenni, a külföldi vonalak foglaltak, a szám megváltozott... Később is foglalt, végre kicseng, de más a lakás, nem a tárcsázott szám, a telefon süket, már megint más lakás...- Nem tud telefonálni vagy nem ismeri a szá­mokat? Netán vak? A készülék újra süket. (Már egy hete csak az a- nyádra gondolok...) Reklamáció egyszer, több­ször. Válasz: az automata nem téved, a hiba Önben van.Tisztelettel meginvitálom a távközlési vállalat illetékesét egy délelőtti közös telefonpartira, egy kagylónyi csevelyre, digitális kijelzésű készüléke­met felhasználva. Végtére is „telefonálni határta­lan szabadságot jelent”, éljünk hát vele. A hibá­mon kívüli félrekapcsolásokat azonban a szakem­ber úr vagy az idézett szlogen kitalálója fizetné meg. Délután pedig részt vehetnénk egy kis dorgá­láson, mert a mondás ugyan igaz, de a helyet ala­posan eltévesztették. Klen László Miskolc Újra zakatol Mint arról korábban beszámoltunk, rekons­trukciós munkálatok miatt leállították a miskol­ci LAEV kisvasút forgalmát szeptember 30-án. Mostani képünkkel az újra közlekedő kisvona- tot köszöntjük, amely, ha nem is a teljes pályaszakaszon, de már Majláth és Garadna között vígan pöfékel. Fotók: Fojtán László- Szerkesztői üzenetek ­Gesztelyi levélírónknak: Szívesen közölnénk el­lenvéleményét, ha nem névtelen levélként küldte volna el sorait. írása anonim formában akár vag- dalkozásnak is tűnhetne, minősülhetne. Meg­értjük, ha kellemetlenségektől tart. Ilyenkor azon­ban van arra lehetőség, hogy nevét és címét diszk­réten kezeljük. * „Egy járókelő” aláírású levélre: Állításai kivizs­gálásra, bizonyításra szorulnak. Azt javasoljuk, forduljon a polgármesteri hivatal hatósági osz­tályához, de csakis pontos névvel és címmel. Az' sem ártana, ha többen tanúsítanák a lehetetlen helyzetet. Jogsegélyszolgálat Ma, december 3-án, csütörtökön délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad dr. Demeter Lajos ügyvéd. Gazdagabb a felsődobszai leltár Nem szokásom újságokba írogatni. Most azonban a közelmúltban megje­lent „Ezer év alatt a harmadik” című írás szólásra késztetett, úgyis, mint Felsődobsza még élő, egyben utolsó választott néptanítóját. A cikk mellett közölt fotóról 1949. szeptember elseje jutott az eszembe, amikor a Bárczay-féle kastély ud­varán több, mint egy hétig tanítottunk az azóta már elhunyt Baghy Sándor és Burián József kartársakkal, mint hon­foglalók. A meglévő három tantermen kívül szükségünk volt még egyre, amelyhez rövid idő után hozzá is ju­tottunk. Vitatkozni soha nem szerettem, most sem akarok senkivel. A múlt ma már történelem, amit hűen, a valóságnak megfelelően kell tükrözni. A cikkben a község polgármestere - volt, régi kedves tanítványom - azt közli, hogy ezer esztendő alatt három jelentős dolog épült itt, vagyis az erőmű, a malom és a most átadott iskola. Nos, én jóval többet szeretnék megem­líteni, hiszen a 26 és fél év alatt bőven volt lehetőségem a település megis­merésére - történetét fel is dolgoztam -, ugyanakkor ott bábáskodhattam az 1945 utáni létesítmények nagy részé­nél. A fő irányító pedig éppen a pol­gármester úr sajnos fiatalon elhunyt édesapja volt. Tartozom annyival em­lékének, hogy az alábbi „leltárt” közreadom: Az 1930-as években közadományok­ból új római katolikus templom épült, majd ugyancsak ekkortájt körjegyzői iroda, szolgálati lakással. 1938-ban a volt római katolikus iskolához új tan­termet csatoltak, a következő évben pedig református iskola épült tanítói lakással. Szintén a 30-as években készült el a ménistálló és a szerpen- tines kövesút. Gazdag a háború utáni kínálat is: A Hemád-híd saját erőből 1945-ben, orvosi lakás, rendelő állami támo­gatással 1949-ben, a volt katolikus iskola régi tantermének teljes felújí­tása a nevelői lakással egyidejűleg 1956-ban, a törpe vízmű és a hálózat kiépítése 1959-ben, községi hídmér­leg 1957-ben, állatorvosi lakás 1961- ben, művelődési ház saját erőforrásból 1958-59-ben, új tanácsháza vásárlás útján 1963-ban, óvoda kialakítása a Bárczay-kastélyban 1950-ben, ugyan­itt tanterem és tanműhely létesítése 1961-ben, vízvezetékszerelés az isko­lákban társadalmi munkában és a község villanyhálózatának teljes fel­újítása 1965-ben, majd a következő évben a Deák, a Sport és az Arany Já­nos utcák bitumenezése. Hogy milyen értékeket képviselnek mindezek, a mai inflációs időben ne­héz lenne megállapítani. Jelentőségüket az is növeli, hogy nagyon sok társadalmi munka fekszik bennük, ami igazán dicséretes. Hadi József ny. tanár, Miskolc Kutyába se vették Védtelen védőkorlátok Miskolc belvárosának talán a legfor­galmasabb része a Búza tér. Nem vé­letlenül létesítettek itt aluljárót és üze­meltetnek forgalomirányító jelzőlám­pát. Az sem véletlen, hogy az autó­busz-megállók védőkorláttal vannak ellátva, illetve elválasztva a közúttól. Már több alkalommal megtörtént a fi­gyelmetlen közlekedés következmé­nyeként, hogy egyes járművezetők kidöntötték e biztonságot nyújtó „szerkezetet”, amit azonban az il­letékesek rövid időn belül helyreállí­tottak. A legbosszantóbbak azonban a szándékos rongálások, amelyek az utóbbi időben sajnos mind gyakorib­bak. Ilyen történt például legutóbb a 3-as buszmegálló közelében, ahol is felelőtlen, a bajkeverésben, barbariz­musban örömüket lelő egyének használhatatlanná tették a védőkorlá­tot, balesetveszélynek kitéve ezzel a járókelőket, a várakozókat. Vajha egyszer ezek a szándékos károkozók is elnyerhetnék méltó büntetésüket. Tarcsi Lajos ___ Miskolc E nyhe, őszi vasárnap délelőtt. A no­vemberi nap már takarékoskodik fénnyel, meleggel, mégis kint játsza­nak a gyerekek a lakónegyed körüli füves részen. Csak egy kutya sétál a házak között. Egy kedves, barátságos, fiatal németjuhász. A fordulóban hirtelen feltűnik egy soklóerős, sárga gépkocsi. Szokatlan sebességgel veszi a kanyart, nem gondolva arra, hogyha gyermek kerül véletlenül az útjába, nagyon erős fékezéssel bírna csak megállni. De a kanyaron túl nincs az úton gyerek, csak egy kutya. A kocsi rohan, az állat felsír és nyüszítve el­terül. A sárga kocsi továbbhajt. Minek állna meg? Egy kutyáért?! Jó érzésű emberek a németjuhászt félrehúzzák, a füves részen letakarják, hátha magához tér. Tudják, vasárnap sehová sem fordulhatnak segítségért. Hétfő reggel. A szegény pára még él, nehezen emelgeti a fejét, néha mélyet sóhajt. Az emberek munkába indul­nak, néhányan megjegyzik: na, egy döggel kevesebb. Él a lakótelepen egy állatbarát, aki mi­után megtudja, mi történt, segíteni szeretne a szenvedő eben, de meg­nyugtatják: már szóltak, telefonáltak, sőt ígéretet is kaptak, hogy rögtön jön­nek a kutyáért. Ha lehet, meggyó­gyítják, ha már nem lehet, akkor megváltják a szenvedéstől. Kedd reg­gel. A németjuhász még él, de alig mozdul mellkasa. Az állatbarát már nem bízik a telefonban, személyesen akar segítséget kérni. De lebeszélik: ilyen korán még nincs hivatal, próbál­ja meg talán később. Kedd, kora dél­előtt. Az állatbarát indulna, de előbb még megnézi a szegény párát, amely éppen akkor nagyot sóhajtva elnyúlik és örökre megpihen. Az állatbarát, aki keményen, felemelt fejjel állt Rákosi vérbírái előtt, most lehajtja a fejét. Szeméből elindul egy könnycsepp és testét megrázza a néma fájdalom. Ne rójátok meg ót ezért EMBEREK.! Csornák Jcnó Miskolc Cikkünkre válaszolták A november 5-i rovatösszeállításban „A vágy villamosa” címmel megje­lent olvasói levélre az alábbi választ adom:Miskolcon 1991 nyarán jelent meg az első Tátra KT8D5 típusú villa­mos. Az utazóközönség hamar meg­szerette ezt a csendesjárású, nagy be­fogadóképességű járművet, amelyből 1992-ben tíz darabot vásárolt a mis­kolci önkormányzat. Miután ez idő tájt fejeződött be a Tiszai pu.- Újgyőri Főtér - Vasgyár közötti pályaszakasz felújítása, mely szélesebb, nagyobb kanyarodási folyosót igénybe vevő új járművek közlekedésére alkalmas pa­raméterekkel rendelkezik, lehetőség nyílt a Tátrák forgalomba helyezésére. Az MKV anyagi lehetőségei függvé­nyében már 1993-ban folytatni kíván­ja a korszerűsítést a diósgyőri pálya- szakaszon. A 2-es villamosokról még annyit, hogy miután kisebb a „for­dulóidejük”, sűrűbb követési távolság biztosítására van lehetőség az Újgyőri Főtér-Tiszai pu. közötti vonalszaka­szon. Mindez azért is különösen fontos, mert a belváros területén a leg­nagyobb az utasforgalom. Szilágyi István igazgató, MKV Két eshetőség Ha feszültség alatt van a fotónkon lát­ható elosztó­szekrény, ak­kor érintése könnyen ha­lálos lehet. Vajon szá­molnak-e ez­zel az eshető­séggel az il­letékesek és azok, akik merő játékból ilyesmikhez nyúlnak? A miskolci Hő­sök temetője viszonylag csendes hely, de a baj, bár­hol megtör­ténhet. Nem kellene ezeket be­várni ..., no de csúfos lát­ványuk sem mellékes. Emlékek napja Idős, elfáradt emberek, boldogságtól sugárzó arcok, tekintetek találkoztak november 20-án a sajókeresztúri ál­talános iskola tornatermében. Öregek napja volt ekkor, vagy talán mégsem? Hiszen volt aki így fogalmazott: öreg a vén diófa, de nem én. Ilyen kijelen­tésnek csak örülni lehet, hiszen sok mindent sejtet. A rendezvény részt­vevői múltról és jelenről cseréltek vé­leményt. Jólesett kibeszélniük ma­gukat, s ha csak egy napra, néhány órára is, feledni a bajt, a betegséget, a nehézségeket. Az önkormányzat igyekszik anyagilag is megbecsülni a település idős lakóit, tiszteletben tart­ja véleményüket, kérésüket. A meg­hitt összejövetelen sokszor elhangzott szóban és dalban egyaránt a szok­ványos kérdés, a jól ismert melódia: Emlékszel még...? Kovács László Sajókeresztúr * Ezúton szeretném megköszönni 163 idős ember nevében azt a szerető gon­doskodást, amelyben a sajókeresztúri önkormányzat részesített bennünket az öregek napján. Szívélyesen fogad­tak valamennyiünket, s köszöntésün­kön túl ünnepi műsorral kedveskedtek nekünk. Mátó István polgármester úr­nak külön is köszönjük, hogy jó szívére hallgatva ezer forinttal ajándé­kozott meg bennünket, ily módon enyhítve némiképp gondjainkon. Bánróvi Lászlóné Sajókeresztúr Engedéllyel rendelkezünk Az Észak-Magyarország 1992. no­vember 24-i számában a „Letiltott petróleumkályhák” címmel megjelent írásból értesültünk a budapesti Fo­gyasztóvédelmi Főfelügyelőség azon tájékoztatásáról, miszerint jó néhány import petróleumkályhaként árusított helyiségfűtő készülék forgalmazását az Encrgiafelügyelet a biztonságtech­nikai behozatali engedélyek kiadásáig megtiltja és azokat a vevők kérésére vissza kell vásárolni. A felsorolásban szerepel a DSK-34, DSK-27 XW, TSK-81 EGS típusú, illetve elne­vezésű petróleumkályha is, aminek ér­vényes forgalombahozatali engedé­lyével rendelkezünk. A helyi vizsgá­latról vállalatunk értesült, ezért 1992. november 9-én kelt Ke.2744/82. sz. levelünkkel egyidejűleg minden vizs­gálati anyagot megküldtünk a miskol­ci fogyasztóvédelmi felügyelőségnek. Mindezekre tekintettel érthetetlen számunkra a fenti intézkedés, hiszen a főfelügyelőség tájékozódhatott az ér­vényes okmányokról. A letiltásról szóló cikk vállalatunknak jelentős kárt okozhat. Egyrészt azért, mert a vissza­hozott kályhákat újra a raktárunkba kell szállítani, ami - mivel cgy-egy darabot tehergépkocsin kellő módon rögzíteni nem lehet - a termékek meg­sérülésével járhat, másrészt azért, mert a már használatban lévő készü­lékeket csak jelentős értékcsökkentés­sel forgalmazhatjuk a továbbiakban. Álláspontunkról tájékoztatjuk a bu­dapesti Fogyasztóvédelmi Főfelügye­lőséget is. Kristóf László ______kér, ig. VASVILL Kér. Váll. Cs aládfa Az ÉM november 18-i számában, az Óskutatás című cikkben hibát vélek felfedezni, ami bizonyára elírás lehet. Helyesen: mindenkinek két szülője, négy nagyszülője, nyolc dédszülője (és nem 16!) és tizenhat ükszülőjc van. A szépszülő elnevezés nem a dédszülő szinonimája, hanem ál­talában az ükszülők szüleit, vagyis a dédszülők nagyszüleit szokták így emlegetni. Tehát: szülő, nagyszülő, dédszülő, ükszülő, szépszülő. Magam gyermekeim Ukszüleiig kutattam a családfát mind egyenes ági, mind oldalági irányban, visszamenve az 1800-as évek elejéig. Az eredmény körülbelül 200 gépelt oldal, 80-1(H) oldalnyi táblázat, fényképek, anya­könyvi kivonatok, stb. Ezért is fon­tosnak tartom a téma felvetését. Tud­nunk kell, hogy honnan jöttünk. Te­kintve, hogy tanár vagyok (voltam), tanításom során egy-cgy órát mindig az őskutatás kérdésének szenteltem. Kovács Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents