Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám
Levelezés 4 ÉSZAK-Magyarország 1992. December 3-, Csütörtök Invitálás egy telefonpartira „Rosszmájú” ismerőseim szerint telefonnal a kezemben jöttem a világra. Tény, hogy gyermekkorom óta telefon mellett élek, de különféle tevékenységeim révén is szinte féltestvéremmé vált Bell nagyszerű találmánya. Ez a kapcsolat immár 40 éves, így hát nem csoda, ha sok mindent megtudtunk egymásról. Aztán egyre több honfitársam jutott telefonhoz, nem kevés pénzért. Mi beruháztunk, az illetékesek fejlesztettek, legalábbis, ami a létszámunkat illeti. Jöttek is a gondok, a „haragszomrádok”. Elszámolások, félrekapcsolások özöne, természetesen a mi rovásunkra.- Tessék a hívott szám elé egy hármast tenni, a külföldi vonalak foglaltak, a szám megváltozott... Később is foglalt, végre kicseng, de más a lakás, nem a tárcsázott szám, a telefon süket, már megint más lakás...- Nem tud telefonálni vagy nem ismeri a számokat? Netán vak? A készülék újra süket. (Már egy hete csak az a- nyádra gondolok...) Reklamáció egyszer, többször. Válasz: az automata nem téved, a hiba Önben van.Tisztelettel meginvitálom a távközlési vállalat illetékesét egy délelőtti közös telefonpartira, egy kagylónyi csevelyre, digitális kijelzésű készülékemet felhasználva. Végtére is „telefonálni határtalan szabadságot jelent”, éljünk hát vele. A hibámon kívüli félrekapcsolásokat azonban a szakember úr vagy az idézett szlogen kitalálója fizetné meg. Délután pedig részt vehetnénk egy kis dorgáláson, mert a mondás ugyan igaz, de a helyet alaposan eltévesztették. Klen László Miskolc Újra zakatol Mint arról korábban beszámoltunk, rekonstrukciós munkálatok miatt leállították a miskolci LAEV kisvasút forgalmát szeptember 30-án. Mostani képünkkel az újra közlekedő kisvona- tot köszöntjük, amely, ha nem is a teljes pályaszakaszon, de már Majláth és Garadna között vígan pöfékel. Fotók: Fojtán László- Szerkesztői üzenetek Gesztelyi levélírónknak: Szívesen közölnénk ellenvéleményét, ha nem névtelen levélként küldte volna el sorait. írása anonim formában akár vag- dalkozásnak is tűnhetne, minősülhetne. Megértjük, ha kellemetlenségektől tart. Ilyenkor azonban van arra lehetőség, hogy nevét és címét diszkréten kezeljük. * „Egy járókelő” aláírású levélre: Állításai kivizsgálásra, bizonyításra szorulnak. Azt javasoljuk, forduljon a polgármesteri hivatal hatósági osztályához, de csakis pontos névvel és címmel. Az' sem ártana, ha többen tanúsítanák a lehetetlen helyzetet. Jogsegélyszolgálat Ma, december 3-án, csütörtökön délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad dr. Demeter Lajos ügyvéd. Gazdagabb a felsődobszai leltár Nem szokásom újságokba írogatni. Most azonban a közelmúltban megjelent „Ezer év alatt a harmadik” című írás szólásra késztetett, úgyis, mint Felsődobsza még élő, egyben utolsó választott néptanítóját. A cikk mellett közölt fotóról 1949. szeptember elseje jutott az eszembe, amikor a Bárczay-féle kastély udvarán több, mint egy hétig tanítottunk az azóta már elhunyt Baghy Sándor és Burián József kartársakkal, mint honfoglalók. A meglévő három tantermen kívül szükségünk volt még egyre, amelyhez rövid idő után hozzá is jutottunk. Vitatkozni soha nem szerettem, most sem akarok senkivel. A múlt ma már történelem, amit hűen, a valóságnak megfelelően kell tükrözni. A cikkben a község polgármestere - volt, régi kedves tanítványom - azt közli, hogy ezer esztendő alatt három jelentős dolog épült itt, vagyis az erőmű, a malom és a most átadott iskola. Nos, én jóval többet szeretnék megemlíteni, hiszen a 26 és fél év alatt bőven volt lehetőségem a település megismerésére - történetét fel is dolgoztam -, ugyanakkor ott bábáskodhattam az 1945 utáni létesítmények nagy részénél. A fő irányító pedig éppen a polgármester úr sajnos fiatalon elhunyt édesapja volt. Tartozom annyival emlékének, hogy az alábbi „leltárt” közreadom: Az 1930-as években közadományokból új római katolikus templom épült, majd ugyancsak ekkortájt körjegyzői iroda, szolgálati lakással. 1938-ban a volt római katolikus iskolához új tantermet csatoltak, a következő évben pedig református iskola épült tanítói lakással. Szintén a 30-as években készült el a ménistálló és a szerpen- tines kövesút. Gazdag a háború utáni kínálat is: A Hemád-híd saját erőből 1945-ben, orvosi lakás, rendelő állami támogatással 1949-ben, a volt katolikus iskola régi tantermének teljes felújítása a nevelői lakással egyidejűleg 1956-ban, a törpe vízmű és a hálózat kiépítése 1959-ben, községi hídmérleg 1957-ben, állatorvosi lakás 1961- ben, művelődési ház saját erőforrásból 1958-59-ben, új tanácsháza vásárlás útján 1963-ban, óvoda kialakítása a Bárczay-kastélyban 1950-ben, ugyanitt tanterem és tanműhely létesítése 1961-ben, vízvezetékszerelés az iskolákban társadalmi munkában és a község villanyhálózatának teljes felújítása 1965-ben, majd a következő évben a Deák, a Sport és az Arany János utcák bitumenezése. Hogy milyen értékeket képviselnek mindezek, a mai inflációs időben nehéz lenne megállapítani. Jelentőségüket az is növeli, hogy nagyon sok társadalmi munka fekszik bennük, ami igazán dicséretes. Hadi József ny. tanár, Miskolc Kutyába se vették Védtelen védőkorlátok Miskolc belvárosának talán a legforgalmasabb része a Búza tér. Nem véletlenül létesítettek itt aluljárót és üzemeltetnek forgalomirányító jelzőlámpát. Az sem véletlen, hogy az autóbusz-megállók védőkorláttal vannak ellátva, illetve elválasztva a közúttól. Már több alkalommal megtörtént a figyelmetlen közlekedés következményeként, hogy egyes járművezetők kidöntötték e biztonságot nyújtó „szerkezetet”, amit azonban az illetékesek rövid időn belül helyreállítottak. A legbosszantóbbak azonban a szándékos rongálások, amelyek az utóbbi időben sajnos mind gyakoribbak. Ilyen történt például legutóbb a 3-as buszmegálló közelében, ahol is felelőtlen, a bajkeverésben, barbarizmusban örömüket lelő egyének használhatatlanná tették a védőkorlátot, balesetveszélynek kitéve ezzel a járókelőket, a várakozókat. Vajha egyszer ezek a szándékos károkozók is elnyerhetnék méltó büntetésüket. Tarcsi Lajos ___ Miskolc E nyhe, őszi vasárnap délelőtt. A novemberi nap már takarékoskodik fénnyel, meleggel, mégis kint játszanak a gyerekek a lakónegyed körüli füves részen. Csak egy kutya sétál a házak között. Egy kedves, barátságos, fiatal németjuhász. A fordulóban hirtelen feltűnik egy soklóerős, sárga gépkocsi. Szokatlan sebességgel veszi a kanyart, nem gondolva arra, hogyha gyermek kerül véletlenül az útjába, nagyon erős fékezéssel bírna csak megállni. De a kanyaron túl nincs az úton gyerek, csak egy kutya. A kocsi rohan, az állat felsír és nyüszítve elterül. A sárga kocsi továbbhajt. Minek állna meg? Egy kutyáért?! Jó érzésű emberek a németjuhászt félrehúzzák, a füves részen letakarják, hátha magához tér. Tudják, vasárnap sehová sem fordulhatnak segítségért. Hétfő reggel. A szegény pára még él, nehezen emelgeti a fejét, néha mélyet sóhajt. Az emberek munkába indulnak, néhányan megjegyzik: na, egy döggel kevesebb. Él a lakótelepen egy állatbarát, aki miután megtudja, mi történt, segíteni szeretne a szenvedő eben, de megnyugtatják: már szóltak, telefonáltak, sőt ígéretet is kaptak, hogy rögtön jönnek a kutyáért. Ha lehet, meggyógyítják, ha már nem lehet, akkor megváltják a szenvedéstől. Kedd reggel. A németjuhász még él, de alig mozdul mellkasa. Az állatbarát már nem bízik a telefonban, személyesen akar segítséget kérni. De lebeszélik: ilyen korán még nincs hivatal, próbálja meg talán később. Kedd, kora délelőtt. Az állatbarát indulna, de előbb még megnézi a szegény párát, amely éppen akkor nagyot sóhajtva elnyúlik és örökre megpihen. Az állatbarát, aki keményen, felemelt fejjel állt Rákosi vérbírái előtt, most lehajtja a fejét. Szeméből elindul egy könnycsepp és testét megrázza a néma fájdalom. Ne rójátok meg ót ezért EMBEREK.! Csornák Jcnó Miskolc Cikkünkre válaszolták A november 5-i rovatösszeállításban „A vágy villamosa” címmel megjelent olvasói levélre az alábbi választ adom:Miskolcon 1991 nyarán jelent meg az első Tátra KT8D5 típusú villamos. Az utazóközönség hamar megszerette ezt a csendesjárású, nagy befogadóképességű járművet, amelyből 1992-ben tíz darabot vásárolt a miskolci önkormányzat. Miután ez idő tájt fejeződött be a Tiszai pu.- Újgyőri Főtér - Vasgyár közötti pályaszakasz felújítása, mely szélesebb, nagyobb kanyarodási folyosót igénybe vevő új járművek közlekedésére alkalmas paraméterekkel rendelkezik, lehetőség nyílt a Tátrák forgalomba helyezésére. Az MKV anyagi lehetőségei függvényében már 1993-ban folytatni kívánja a korszerűsítést a diósgyőri pálya- szakaszon. A 2-es villamosokról még annyit, hogy miután kisebb a „fordulóidejük”, sűrűbb követési távolság biztosítására van lehetőség az Újgyőri Főtér-Tiszai pu. közötti vonalszakaszon. Mindez azért is különösen fontos, mert a belváros területén a legnagyobb az utasforgalom. Szilágyi István igazgató, MKV Két eshetőség Ha feszültség alatt van a fotónkon látható elosztószekrény, akkor érintése könnyen halálos lehet. Vajon számolnak-e ezzel az eshetőséggel az illetékesek és azok, akik merő játékból ilyesmikhez nyúlnak? A miskolci Hősök temetője viszonylag csendes hely, de a baj, bárhol megtörténhet. Nem kellene ezeket bevárni ..., no de csúfos látványuk sem mellékes. Emlékek napja Idős, elfáradt emberek, boldogságtól sugárzó arcok, tekintetek találkoztak november 20-án a sajókeresztúri általános iskola tornatermében. Öregek napja volt ekkor, vagy talán mégsem? Hiszen volt aki így fogalmazott: öreg a vén diófa, de nem én. Ilyen kijelentésnek csak örülni lehet, hiszen sok mindent sejtet. A rendezvény résztvevői múltról és jelenről cseréltek véleményt. Jólesett kibeszélniük magukat, s ha csak egy napra, néhány órára is, feledni a bajt, a betegséget, a nehézségeket. Az önkormányzat igyekszik anyagilag is megbecsülni a település idős lakóit, tiszteletben tartja véleményüket, kérésüket. A meghitt összejövetelen sokszor elhangzott szóban és dalban egyaránt a szokványos kérdés, a jól ismert melódia: Emlékszel még...? Kovács László Sajókeresztúr * Ezúton szeretném megköszönni 163 idős ember nevében azt a szerető gondoskodást, amelyben a sajókeresztúri önkormányzat részesített bennünket az öregek napján. Szívélyesen fogadtak valamennyiünket, s köszöntésünkön túl ünnepi műsorral kedveskedtek nekünk. Mátó István polgármester úrnak külön is köszönjük, hogy jó szívére hallgatva ezer forinttal ajándékozott meg bennünket, ily módon enyhítve némiképp gondjainkon. Bánróvi Lászlóné Sajókeresztúr Engedéllyel rendelkezünk Az Észak-Magyarország 1992. november 24-i számában a „Letiltott petróleumkályhák” címmel megjelent írásból értesültünk a budapesti Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség azon tájékoztatásáról, miszerint jó néhány import petróleumkályhaként árusított helyiségfűtő készülék forgalmazását az Encrgiafelügyelet a biztonságtechnikai behozatali engedélyek kiadásáig megtiltja és azokat a vevők kérésére vissza kell vásárolni. A felsorolásban szerepel a DSK-34, DSK-27 XW, TSK-81 EGS típusú, illetve elnevezésű petróleumkályha is, aminek érvényes forgalombahozatali engedélyével rendelkezünk. A helyi vizsgálatról vállalatunk értesült, ezért 1992. november 9-én kelt Ke.2744/82. sz. levelünkkel egyidejűleg minden vizsgálati anyagot megküldtünk a miskolci fogyasztóvédelmi felügyelőségnek. Mindezekre tekintettel érthetetlen számunkra a fenti intézkedés, hiszen a főfelügyelőség tájékozódhatott az érvényes okmányokról. A letiltásról szóló cikk vállalatunknak jelentős kárt okozhat. Egyrészt azért, mert a visszahozott kályhákat újra a raktárunkba kell szállítani, ami - mivel cgy-egy darabot tehergépkocsin kellő módon rögzíteni nem lehet - a termékek megsérülésével járhat, másrészt azért, mert a már használatban lévő készülékeket csak jelentős értékcsökkentéssel forgalmazhatjuk a továbbiakban. Álláspontunkról tájékoztatjuk a budapesti Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget is. Kristóf László ______kér, ig. VASVILL Kér. Váll. Cs aládfa Az ÉM november 18-i számában, az Óskutatás című cikkben hibát vélek felfedezni, ami bizonyára elírás lehet. Helyesen: mindenkinek két szülője, négy nagyszülője, nyolc dédszülője (és nem 16!) és tizenhat ükszülőjc van. A szépszülő elnevezés nem a dédszülő szinonimája, hanem általában az ükszülők szüleit, vagyis a dédszülők nagyszüleit szokták így emlegetni. Tehát: szülő, nagyszülő, dédszülő, ükszülő, szépszülő. Magam gyermekeim Ukszüleiig kutattam a családfát mind egyenes ági, mind oldalági irányban, visszamenve az 1800-as évek elejéig. Az eredmény körülbelül 200 gépelt oldal, 80-1(H) oldalnyi táblázat, fényképek, anyakönyvi kivonatok, stb. Ezért is fontosnak tartom a téma felvetését. Tudnunk kell, hogy honnan jöttünk. Tekintve, hogy tanár vagyok (voltam), tanításom során egy-cgy órát mindig az őskutatás kérdésének szenteltem. Kovács Ferenc
